Eger - hetilap, 1883

1883-08-02 / 31. szám

304

nők, hogy sok szó ne férhetne hozzájok; — minthogy azonban egészben véve jobban van e munka kidolgozva mint versenytársa : a pályadij ennek Ítéltetett oda, mig ellenben a VIII. sz. — tekintettel arra, hogy ennek is vannak azért számos jó oldalai és sikerült részletei is : nyilvános dicséretre méltatta- tott. Fogadják tehát szerzők, amint a névrejtő levélkékből ki fognak tűnni, — és pedig a IX. sz. munkáé a pályadijat; a VIII. sz. munkáé pedig a kar kitüntető dicséretét s elismerését.

Pályanyertesül kitűnt: Lipcsei/ Adám II. éves joghallgató.

Dicséretet nyert: Klasánszky László II. éves joghallgató.

III. A harmadik pályakérdés volt: ,,Adassák elé a praetorok működésének hatása az anyagi magánjog megváltoztatására.1'1 Egy munka pályázott rá, a X. számú, ezen jeligével: „Tudod mi az erő? Akarat stb.“ s 4 i;2 folio-ivnyi terjede- delemmel. Szerző a czélt alig sejtető bevezetés után a prae- tura eredetéről és hatásköréről szól, azonban csak az idevonatkozó közjogi érdekű adatokat jegyzi fel, mig a praetorok jogszolgáltatásáról, a jus edicendiről és edictumról hallgat, ami nélkül pedig nem értjük meg a praetorok miképen s mely irányban hatottak a jus civile fejlődésére. Azután elősorolja a praetorjogi intézményeket ügy, amint azokat a rendelkezésére álló tankönyvekben előtalálta; de nem állítja párhuzamba a jus civile hason intézményeivel, hogy kimutatná: a praetori jog mennyiben és mily irányban módosította azokat. Egy szóval sem emlékszik meg a római jogban épen a praetori működés következtében keletkezett és századokon át fenállott dua- lismusról, a praetori jogszolgáltatás vezérelveiről s ennek általános eredményeiről, ami pedig a kitűzött kérdés szempontjából a fődolog lett volna. Ha még tekintetbe veszszük, hogy a szerző a rendelkezésére álló adatokat is itt-ott hibásan irta ki, s. a jog általános fogalmaival sincs tisztában: munkáján alig van egyéb dicsérni való — a jó akaratnál, melyről pedig áll az, amit szerző dolgozatának végén mond, hogy a jó akarat nem mindig mérlege a sikernek is. A pályamunka egyszerűen félretétetni határoz tatott.

IV. A negyedik pályakérdés igy szólt: „Fejtessék ki a hivatalos statistika fogalma, feladata, szervezete s jelen állása, tekintet1 el hazánkra s Európa nevezetesb államaira.1,1 — Erre is csak egy munka jött: a IV. számú, ezen jeligével: „A statistika alapja és főfeltétele az okszerű törvényhozásnak, jó kormányzatnak, bölcs társadalmi tevékenységnek, Keleti Károly.“ — Szerző 8 sűrűn beirt folío-íven foglalkozik a kitűzött kérdéssel. Előadása világos és tárgyilagos. Kár hogy nem tud mindenütt szabatos maradni, s itt-ott elmefuttatásokkal elnyújtja a tárgyat. Definitiói általában helyesek, correctek. bár akadnak egyes fejtegetései, melyekkel vagy nem érthetni egyet, például midőn a történelmi részben az 1857-iki népszámlálásra, nem tudni mi okból, egészen lesújtó ítéletet mond, s az annak végrehajtásával megbízott hivatalos közegeket, közönséges kifejezésekkel méltatlanul megbélyegzi, — vagy melyek nem ütik meg egészen a mértéket, például hol a hivatalos statistika centra- lisatiója- s decentralisatiójáról értekezik. Leggyöngébb részét a pályamunkának az utolsó alkérdés képezi, melyben szerző Európa államai statist, hivatalainak, (a magyarországi statistikai hivatalon kívül, melylyel igen behatóan s alaposan foglalkozik,) — szervezetét taglalja, amennyiben két lapra összevont fejtegetései felületesek, elsietettek s a tárgyat ki nem meritők. Viszont érdemül kell betudni szerzőnek azt, hogy ügyesen beszőtt idézeteivel, melyek nagy olvasottságra engednek következtetni , beigazolta, hogy munkáját csak beható előtanulmányozás után irta meg. Egészben véve ez, eltekintve a fentebb vázolt hiányoktól, sikerültnek mondható, s azért szerzőjének a pályadij megitéltetvén, — a névrejtő levél felbontása után ezennel kiadatik.

Pályanyertesül kitűnt Szabó László III. éves joghallgató.

V. Az ötödik pályakérdés ez vala: „Határoztassék meg a szerződés fogalma és természete. és fejtessenek ki a szerződések lényeges kellékei és esetékes határozmányai a természetjog szempontjából. — E kérdésre két dolgozat versenyzett: az V. számú ezen jeligével: „Jus naturae aequum est neminem cum alterius detrimento, et injuria fieri locupletiorem sat.“,- s a

VI. számú, ezen jeligével: „Nul n’ est tenu á 1’ impossible. — Ezen utóbbi nagy terjedelmű, majd 19 folio-iv dolgozat; csak hogy ebbeli látszólagos érdemét két körülmény devalválja: 1) szerző nem tartotta magát a pályakérdés korlátáihoz, hanem majd 6 ivén a szerződések különböző nemei, keletkezési, meg- változási, megszűnési módjairól és hatályairól értekezik; és 2.) nem sajnálva a papirt, nagy betűket és ritka sorokat vetett lapra, úgy hogy iratában több az üres mint a beirott tér. A

béltartalmat illetőleg, a dolgozat azon általános benyomást teszi, hogy szerző sokat ugyan olvashatott, de az anyagot feldolgozni nem volt képes. Fejtegetései sok helyütt homályosak, úgyhogy, — bár tulságig használ p Idákat,mégsem látszik a szerződésekre vonatkozó természetjogi elvekkel tisztában lenni. Sőt itt-ott egészen hibás tételeket állit fel. Sok helyütt pedig tisztán tételes jogintézetekre reflectál, és igy a tételes jogot az észjogtól szorosan meg nem különbözteti. Másrészről vannak szépen kidolgozott részei is a munkának, melyek szerző szorgalmáról s igyekezetéről tanúskodnak, bár a hiányok túlnyomónk. Sikerültebb a másik dolgozat, az V. számú. Énnek szerzője már szorosan tartja magát a kitűzött pályakérdéshez. Előadása szabatos, világos, kellemes és rövidebb-volta daczára,— mert e munka csak 61 4 folió-ivnyi terjedelmű, — mégis meglehetősen kimerítő. Látszik, hogy szerző a tárgygyal behatóan foglalkozott, és azt túlnyomó részben helyesen fogta fel; bár itt-ott, különösen a különböző vélemények bírálatánál kevésbbé volt szerencsés, és bár az sem ártott volna, ha a fontosabb kérdéseket példákkal megvilágította volna. Egészben véve azonban a feladatot igen szépen megfejtvén a pályadij neki odaitéltetett, mig a VI. sz. dolgozat szerzője, nyilvános dicsérettel való kitüntetésre érdemesíthetett. Vegyék tehát a jeligés levelek felbontása után kitűnendő szerzők ezennel jutalmukat: az V sz. dolgozat szerzője a pályadijat, a VI. számúé pedig a kar kitüntető dicséretét s elismerését.

Pályanyertesül kitűnt: T.efevre Dezső II. éves joghallgató.

Dicséretet nyert: Kele József II. éves joghallgató.

VI. A hatodik pályakérdés, mely igy szólt: „ Mutattassék ki a bizonyítás szüksége a polgári perben, fejtessenek ki a bizonyítási eljárás általános alapelvei, s azon okok, melyek a bizonyítás szükségét kizárják“ — meddőn maradván;

VII. A hetedik pályakérdésre, mely ez volt: „Fejtessék ki örökösödési viszonyaink rendszere, tekintettel az ősiséget tárgyazó törvényekre,“ — három rendbeli pályadolgozat érkezett: az I. számú, ezen jeligével: „Használd az időt mig el nem múlik;“ a II. számú, ezen jeligével: „Por, hamu, semmi vagyunk,“ és a III. számú, ezen, Montesquieuből vett hosszú idézettel mint jeligével: „A természet törvénye parancsolja ugyan, hogy a szülék gyermekeiket táplálják stb. stb.“ — Ezek közül az I. és III. számmal jelzettek nemcsak terjedelemre nézve, (mert az előbbi csaknem 27, bár nagy betűkkel beirt folio-ivre, az utóbbi pedig 17 ivre negyedrét-alakban terjed,) — hanem forrástanulmány, tárgyismeret, alapos felfogás, compositio és irály tekintetében is egymással a versenyt kiállják; mindkét dolgozat szerzőinek szorgalmáról s írói tehetségéről fényesen tanúskodik, és valóban nehéz a feladat, egyiket a másika fölébe helyezni. És csakis azon körülmény, hogy a III. r. számmal jelzett műnek írója a Rendeletek Tárában foglalt, az örökösödési viszonyok szabályozására vonatkozó miniszteri rendeleteket is pályamunkájában feldolgozza, ad ennek némi előnyt az I. számú pályadolgozat felett; és csakis azért mivel pályanyertes csak egyik dolgozat lehet, kellett az említett előny szempontjából a III. számúnak ítélni oda a pályadíjat, fentartva az I. számú dolgozatnak a kitüntető nyilvános dicséretet, s a kar teljes elismerését.

A II. számú dolgozat szinte érdekes és érdemes munka. Csakhogy mindössze valami 5 folio-ivre terjedvén, már csak ezen kisebb terjedelménél fogva sem lehetett oly kimerítő, hogy e tekintetben versenytársaival mérkőzhetnék. De nem mérközlie- tik aunálfogva sem, mivel szerző nem is a fenálló jogot tárgyalja, holott a pályakérdésben épen arra volt a súly fektetve, hanem tárgyalja a történelmi előzményeket, s ezeket is nagy vonásokkal és vázlatosan, ami munkáját némileg pongyolává teszi versenytársaival szemben. Szóval sem alakilag sem tartalmilag nem üti meg társai mértékét. Minthogy azonban szerzőjének szép jogtörténeti tájékozottságáról tanúskodik: e dolgozat is föltétien dicséretre s teljes elismerésre méltattatott, Ezek szerint vegyék el jutalmokat a névrejtő levélkék felbontásával kitűnendő szerzők.

Pályanyertesül kitűnt: Szabó Gyula IV. éves joghallgató.

Dicséretet nyertek: Mazányi Kálmán és Paszternák Henrik IV. éves joghallgatók.

Ezek szerint a 10 pályadolgozatból 5 nyert pályadíjt, 4 nyert dicséretet, 1 pedig félretétetett. A rendelkezésre állt 45 db. cs. aranyból tehát 25 db. kiadatván, fenmaradt 20 db, mely a jövő tanévre lesz hasonló pályaversenyi czélokra félreteendő. — A pályadolgozatok a rájok vonatkozó bírálatokkal együtt a kar levéltárába fognak letétetni, honnan azokról másolatokat venni, az illető szerzőknek jogukban álland. A jutalmat nem nyert dolgozat nevetrejtő jeligés levele pedig el fog égettetni.