Eger - hetilap, 1883

1883-04-26 / 17. szám

159

Fertőmelléken); a muscat Frontignan és a muscat d’Alexandrie blanc (ez leginkább Tolna és Baranyában Daróczy muskotály név alatt ván elterjedve); cliasselas blanc és rouge (nemes Fábián Kecskemét vidékén); kis fekete burgundi (Pineau noir); nagy fekete burgundi (Gamay noir) ; tramini; rajnai riessling; kék oporto ; zöld és piros sylvani: zöld és piros veltelini: beregi rózsás; fehér burgundi (Epinet blanc): tudor; feliér és kék góhér (bajor a Balatonmellékén) ; mézes fehér (Hönigler Buda, és Margit Nagy- Maros vidékén); mézes fekete (Tolnában); piros bakator (Bihar és Érmelléken); hamvas (Barátcsuha Baranya és Esztergomme- gyében): szeredi piros (Pozsonymegyében); szerémi zöld (Bihar és Aradmegyében); Furmint fehér (Tokaj Hegyallján); szigeti (Balaton mellékén); zapfner (Sopronban); somszőlő (Erdélyben) : hárslevelű (Tokaj-Hegyallján); Bálint fehér (aprafer Aradvidékén, kleinweiss Budán); boros fehér (Biharban); kéknyelű fehér (Balaton mellékén); purcsin kék (Tokaj-Hegyallján, Visontavidékén); seeraffli piros (Pozsony és Fertő mellékén); vörös vállas (Bada- csonban); kék karaj (Balaton mellékén); korai kék Laska: Oar- beuet franc et Sauvignon; Mrasanne; Rousanne; Picpant; Ver- dot; Malbec ; Malain ; Melon ; Juránkon; Sauvignon et Semillon blanc; St. Laurent; fehér leányka (Erdélyben); Blaufränkisch (Pozsonyban); Anvernes gris -Ruhländi; és Bourdelas kék.

Ezeknél tehát a csapok azon részeit, melyek végső hajtásai elfagytak, ollóval az alább legközelebb eső jó hajtásig visszavágjuk ; e csap tövében meghagyunk az öregfából is egy hajtást, mely ugarhajtást fog képezni és jövő tavaszszal csapra visszavágva, ez fogja a jövő évi termést szolgáltatni. — Igen természetes, hogy ott hol a csapon egy hajtás sem maradt el a fagy folytán, ott az öreg fából nem hagyunk ugarhajtást a csap tövében, miután itt az alsó hajtásra váltómetszéssel úgyis visszamehetünk. Hogy az alsóbb ugarhajtások jól kifejlődhessenek, az erősebb felső hajtások az első kötés felett visszacsipendők. — A fejből kijött hatások közül itt csak akkor hagyunk meg egy-két hajtást, ha azok oly helyről jöttek elő, a hol még uj életszervek alapítása kívánatosnak látszik.

c) A szálas müvelesni ódoknál.

A szálas müvelésmódok közül leginkább van hazánkban elterjedve a Guyot-féle és a karikás művelésmód; az elsőnél a termő venyige vízszintesen lett a szomszéd karóhoz, vagy a sodronyhoz kikötve; az utóbbinál, mely főleg Erdélyben, Arad-Hegyallján, Érmelléken és Szathmár vidékén van a népnél is elterjedve, a termővenyigék köralakban karóhoz köttetnek ki. Szálas művelésre azon fajok szoktak használtatni, a melyek a csapos művelésnél emlittettek.

A fagy beálltakor a termő venyigék vagy ki voltak már kötve, vagy nem. — Ha nem voltak kikötve, a felső rügyek számra nézve 3—6 biztosan elfagyhattak. — Ily esetben a venyige addig metszendő vissza, a meddig egészséges és el nem fagyott rügy, vagy már hajtás található. — Ha már ki voltak kötve a termővenyigék, akkor azon hajtások fagytak el, melyek kiállóbb pontjain jöttek elő a termővenyigének, a karikánál tehát a karika felső részén levő hajtások fagytak el legvalószínűbben.

Ez esetben a termővenyige fagyott hajtásait eltávolítjuk s a termővenyigéből ollóval csak akkor távolítunk el egy-egy megfelelő darabot, ha azon egyáltalán a [hajtások mind eltagytak, vagy csak egy-két kétes jövőjű hajtás található rajta.

A fősuly fektetendő minden szálas műveletnél az ugart adó csapra (nevezik magfának is). — Ha ennek legfelső hajtása el- fagyott, visszametszük a csapot a legközelebbi alsó s biztosan épen maradt s erőteljesnek Ígérkező hajtásig, s hogy e hajtás aztán jó ugarvesszőt nevelhessen, a termővessző hajtásai a legfelső fúrt felett a harmadik levél alatt bekurtitandók.

II. A nagyenyedi (Alsó-Fehérmegye) vinczellér-képezde igazgatója által kidolgozott útmutatás.

Azon számos bajok és csapások között, melyeknek az amúgy sem igen irigylendő sorsú szőlősgazda évente ki van téve, a késői fagyok (más néven dér vagy hóharmat) határozottan a legfélelmesebbek egyike: mert ez a szőlősgazda fáradozásának gyümölcsét, megélhetésének gyakran egyedüli forrását, illetve szőlőjének összes termését pár perez alatt tönkre teheti s ennélfogva sok esetben csiráját veti meg egy szegény család eladósodása és tönkrejutásának.

Az elfagyott szőlőknek kezelése, illetve metszése főleg két tényezőtől van függővé téve, t. i.: 1. az elfagyás mérvétől. 2. az alkalmazott szőlőmüvelési módtól.

Bármily elfagyott szőlő kezelés alá vételére nézve azonban átalános szabályul állítható fel:

1. Hogy az elfagyott szőlő metszéséhez csak akkor fogjunk, midőn az elfagyás mérvéről tökéletesen biztos meggyőződést szerezhetünk, más szóval mondva, nem szabad a fagy után azonnal (midőn kárunk miatt izgatottságunkban amúgy is rendesen mindent feketébb színben látunk) a dologhoz fognunk, hanem csakis 2—3 nap elteltével, midőn a tönkrement hajtások már egész biztosan megállapíthatók, lehet az állapot kellő higgadt megfontolása után a dologhoz látnunk.

A mondottnál előbb a szőlő megmetszéséhez fogni, határozottan káros volna, mert ekkor még nem lévén biztosak a szőlő fagy utáni kiépüléséről, legtöbb esetben a kárt csak fokozhatnánk.

2. Az elfagyott szőlők metszését főleg a jövő évi termés biztosítására kell irányoznunk ; mert bár áll az, hogy gyakran, főleg kisebb mérvű fagyoknál a kellő metszés mellett még remélhetünk meglehetős mennyiségű és minőségű termést; de azért, ha valaki az elfagyott szőlők metszésénél erre fősulyt fektetve, a még részben épen maradt hajtásokat kelleténél hosszabbra metszené, bizonyára igen nagy hibát követne el, mert a mellett, hogy a meghagyott sok szemből kijövő silány hajtások termésüket, az aránylag sokkal rüvidebbre szabott tenyészeti idő alatt nem érlelhetvén meg, csak értéktelen anyagot szolgáltathatnak, ily körülmények között a jövő évi termés biztosítása végett meghagyott ugarvesszők sem fejlődhetvén ki, a következő év termése is kocz- kára lenne téve. A szőlők elfagyásának mérvét s az ezzel összefüggésben lévő kezelési módokat tekintve, a szerint, a mint a fagyok szőlőinket a fejlődés különböző fokában lepték meg, az eljárás is többféle lehet.

Előfordulhat ugyanis :

1- ször. Azon eset, hogy a késői fagyok akkor lepik meg szőlőinket, midőn már a szemek, megelőzött meleg napok következtében, majdnem a kifakadásig megduzzadtak.

A fagy szőlőink ily állapotában már érzékeny kárt tehet, a mennyiben a felduzzadt szemek, daczára az azokat még védő nemeztakarónak, elfagyhatnak. Ily körülmények között beállott fagyok után, a már említett időközben meggyőződést kell szereznünk arról, vájjon a főszernek elromlottak-e vagy sem. E tekintetben akként járunk el, hogy szőlőink különböző eltéréssel biró fekvései alatt lévő tőkéink vesszőinek különböző részén több szemet megvizsgálunk, és pedig oly formán, hogy a szemek hegyétől kezdve a szem alapja felé hatolva, igen éles késsel több egyen- közü vágást teszünk, a mely alkalommal, ha a szem tengelyét élénk zöldnek találjuk, baj nincsen, mig ha az barnás szint mutatna. elfagyottnak tekinthető. Ép igy megvizsgáljuk a mellékszemeket is, melyeket, ha tökéletesen épnek találunk, nyugodtak lehetünk ; mert a mellékszemek az idő kedveztével csakhamar ki fognak hajtani s gyakran majdnem oly nagy termést adni, mintha maguk a főszernek hajtottak volna ki. Természetes azonban, hogy valamint a főszernek sem szolgáltatnak minden évben termést, ép igy a mellékszemek hajtásai is terméketlenek lehetnek.

Ha azonban ily esetben a mellékszemek is szenvedtek, vagy épen elfagytak volna, a meghagyott csapok, szálvesszők és karikákból hajtást többé nem remélhetünk, s ilyenkor nem marad egyéb hátra, mint bevárni a tőke vénebb részeiben lévő rejtett szemek kihajtását és lemetszeni a ki nem hajtott részeket. A tőke rejtett szemeiből kijött gyakran igen számos hajtás közül pedig, midőn azok 15—20 cm.-re megnőttek, művelésmódunkhoz és a tőke erejéhez mérten megkivántató 5—8 hajtás kivételével a többit eltávolítjuk, hogy a felesleges sok hajtás a tőke termőerejét ki ne zsarolja s a meghagyott hajtásokat kellőleg kifejleszthesse. Miután pedig tudjuk, hogy az ily tőből kijött hajtások mellett, mig ismét rendes termést hozó művelésmódunkra áttérhetünk, legalább két terméketlen év áll be, azért ezen szomorú állapotot némileg az által fordíthatjuk hasznunkra, ha ezen úgyis terméketlen évek alatt elbütykösödött vagy magasra felugrott tőkéinket megifjitjuk.

2- szor. Beállhat azon eset, hogy széleinket akkor éri a fagy, midőn a zöld hajtások 20—30 czentiméterre megnőttek ; ily esetben, midőn a fagykárról már biztos meggyőződést szerezhetünk, mindenekelőtt jól meg kell vizsgálnunk, hogy a hajtások mily mérvben fagytak el.

Ha a hajtások a fagy által nem sokat szenvedtek, pl. azoknak csak gyengébb, nedvdusabb részei: hegye, levele s a termés fagyott volna csak el, mig alsóbb, fásabb részei sértetlenül maradtak (a mi az elfagyott részek lekonyulásán, elszáradásán könnyen felismerhető), mielőbb a szőlő megmetszéséhez kell fognunk.

Az elfagyott szőlők megmetszésénél, mint előzőleg már említettem, főleg a jövő évi termés biztosítását kell szem előtt tartanunk, miért is azon nyeleket, melyek a jövő évi termés végett meghagyott ugarcsapokból jöttek ki, 1—2 szemre kell visszavágni