Eger - hetilap, 1883
1883-03-29 / 13. szám
119 az embert, a kit a közigazgatási palota charles-streeti oldalán amaz este a kőpárkányon meghajolt helyzetben látott, a mint eldobott valamit. A leány azt mondja, hogy megismerné a rejtélyes embert. TÍ.ECZA. Nagyhéti napok és húsvéti ünnepek. A keresztény egyház a megváltó szenvedése, halála és dicsőséges feltámadása emlékünnepeit, ősi szokás szerint az idén is a legnagyobb fény és pompával ünnepelte meg. A nagy ünnepek méltó megünnepléséhez az egyház hívei a nagyböjtön át naponta tartott szent beszédek által készíttettek elő, melyek vasárnap délutánonként: a székesegyházban, kedden: a czisztercziek. szerdán: a serviták, csütörtökön: a barátok, pénteken pedig: a minoriták templomaiban tartattak. A nagyhéten szerdán d. u. 1/2 4 órakor vette kezdetét a székesegyházban az egri egyházmegyei papnövendékek kitűnő énekkarának dallamaival Jeremiás siralmai, (lamentatió) mely csütörtökön. pénteken ismétlődve naponta a fenséges melodiájú „Miseméivel végződött. Csütörtökön d. e. 9 órakor a főtemplomban Érsek úr ő nagyméltósága pontificált. A szertartást a szokásos olajszentelés és lábmosás fejezte be. Pénteken egész nap. de különösen délután hullámzott a nép az utczákon, áhítattal telten a szent sírokat látogatni ment mindenik. A szent sírok közül mint kiváló szép diszitésüeket megemlítjük : az angol-kisasszonyok, irgalmasnénék, czisztercziek, mi- zerék és a székesegyházét. Szombaton is sokan látogatták még a sz.-sirokat egész a feltámadás ünnepéig, mely is a különböző templomokban különböző időben tartatott meg, igy: az angol-kisasszonyok kápolnájában a leánynevelő intézet növendékeinek megható szép énekei mellett Y24 órakor, az irgalmasnénék és miseréknél 4, a minoriták és servitáknál 5, a székesegyházban x/26 órakor. — A székesegyház minden csarnoka zsufolásig megtelt a hívők sokaságával, s ezerek ajkai hangoztaták a keresztény világ megváltója dicsőséges föltámadását. A szertartást Lengyel Miklós nagyprépost úr ő méltósága végezte. A körmenet a nagy hideg miatt csak a templomban tartatott meg. A czisterczieknél 7, a barátoknál 1/s8 órakor volt a főitámadás. Vasárnap husvét napján városi közönségünk ismét egészen megtölté a székesegyház minden csarnokát, s mély megillető- déssel fogadta a 9 órakor érkező főpásztor Érsek úr ő nagyméltóságának áldásait. A káptalani nagymisén főpapi ornátusban, fényes teljes papi segédlettel Érsek ur ő nagyméltósága pontificált. A sz. misét Érsek úr ő nagyméltóságának szépszava, lélekemelő kenetteljes nagyszabású beszéde előzte meg, melyben az előbbi évek sz. beszédeivel összefüggésben a keresztényszeretetről szólott, különösen kiemelvén annak jelenkori áldásos eredményeit. Híveinek figyelmébe főképen ajánlá: Paulai Sz. Vincze irgalmasnénék intézményét : a keresztényszeretet e nemes házát, melynek behozatalát egyházmegyéje minden községében, üdvös működésűket élénk színekben ecsetelve, indítványozd, s ő nagyméltósága elsőnek ígérkezett a behozatal tekintetében áldozatkészségét fölajánlani. A nagy s magasztos ünnep fényét nagyban emelte a graduálé alatt az egri dalkör második felléptéül Pokorny János jeles karnagya vezetése alatt múlt számunkban is jelzett, Beethoven: „Isten dicsősége“ czimü remek dala, melyet a kopula alatt a közönség közt is oly nagyszerűen adott elő, hogy a darab előadásával a legpedánsabb hallérzék is megelégedhetett, s a nagy közönségnek nemcsak elismerés és dicséretével, hanem azon összhangzó óhajával is találkozott, hogy minél gyakrabban és pedig a karzatról — honnan a hang sokkal tisztább, emelkedettebn, erősebb — hallhatná a hatalmas erős férfiénekkart. A székesegyház énekkara Horác D-moll miseénekét adta elő. Hétfőn husvét másnapján Lengyel Miklós nagyprépost úr ő méltósága pontificált. Hétfőn az idő lehető legrosszabb volt, erősen havazott s olvadt, úgyhogy bátran lehetett a szokásos öntözködést a szépek szépsége fokozására a hires mártiusi hévízzel teljesíteni. * * * Hétfőn este volt az országos veres-kereszt-egylet egri fiókjának hangversenye, tombola- és tánczestélylyel egybekötve, mely az erősen öntözködő idő daczára is minden tekintetben igen jól sikerült. A hangverseny Werner Gyula ismert tehetséges ifjú költőnk avatott tollából kikerült ez alkalomra irt szép prológjával vette kezdetét, melyet keble melegével hatásosan szavalt el. — A prológ végszavai: „szeressetek, oh szeressetek“ után a közönség viharos tapsai közt babérkoszorú nyujtatott át az ifjú költőnek. A műsor második darabja volt a „Rákóczi-induló“ négy zongorán 16 kézre, előadták: Chalaupek Erzsiké, Eötvös Rózsika, Fischer Sománé, Fógel Ágostonná, Menner nőv., Szuhányi nőv. úrnők és urhölgyek. -- A nagy és nehéz vállalat a legszebb sikerrel lett megoldva. — Az ütemek pontos megtartása az egész darabon végig uralkodott, mely által a négy zongorán a 16 kéz 8 játéka egyenletes tiszta hangtömegben egy meglepő kedves egészszé olvadt össze. — A közönség a hölgyek sikerült játékát zajos tetszéssel tüntette ki. A programm 3-ik darabja nemes Sojer Zsigmondné czitera- virtuoz úrnő cziterajátéka volt. — A szokatlan hangszer mesterfogásait fényes bravourral érvényesité, húrjai édes dallamossága s leheletszerű finomságával egészen meghódító a közönséget. — Tiharos tapsokra játékát ujabb-ujabb darabokkal kétszer ismételte. Ezt követé „Zizim“ Lipcsey Ádám úr szívhez szóló erőteljes szép hangon nagy szabatossággal előadott szavallata, mely igen nagy tetszéssel fogadtatott. Végül: „Marcia funebre . . .“ mü szintén 4 zongorán 16 kézre, előadták: dr. Chalaupek József, Izsépi Béla, dr. Ladányi Béla, Mosonyi Géza. Pokorny János, Rudássy János, Rudássy László és Szabó Gyula urak a legnagyobb precizitással. Pokorny János ur a zongora-összjátékok betanítása és vezetése fáradozásaiért zajos ovációk tárgya volt, A hangversenyt a tombolajáték követte, melynek kártyáit: Frantz Piroska, Töttösy Ilonka, Szuhányi nőv. Eötvös Róza, Kliegl Pannika mézes mázos szavaikkal kinálva s bájos mosolyaikkal ajánlva, — lehetetlen volt nem vásárolni. — A nyereménytárgyak igen szépek és érdekesek voltak. A tárgyak kisorsolása után kezdetét vette a táncz, mely a legjobb kedvvel 3 óráig tartott. A tánezban részt vettek : Bodnár Bella, Chalaupek Erzsiké, Eötvös Róza, Engl Paula, Frantz Piroska, Fülöp Berta és Piroska, Fiizesy Bella, Gröber Berta, Jámbor Hedvig, Jekelfalusy Ilonka, Kliegl Pannika, Kronberger Mariska, Maczkó Paula. Menner nőv. Ringelkann Mariska, Rózsa Paula, Stand Ilonka, Szuhányi nőv. Szmekál Mariska, Tormásy nőv. Zölley Vanil kisasszonyok; Akantisz Jusztinná, Fischer Sománé, Kolossy Gusztávné, Kolossy Sándorné, Nemes Sojer Zsigmondné, Ringelhann Ráfaelné, Simá- czius Andorne asszonyok. — Ott voltak: Bodnár Pannika, Gariup Irma, Lőrinczffy Janka, Szabó Ella, Töttösy Ilonka kisasszon}rok; Danilovich Pálné, Fógel Ágostonná, Hieronimy Béláné, Hubert Já- nosné, Imre Míklósné, Lenk Gyuláné, Lévay Jánosáé, Kürthy Fe- renezné, Polonkay Endréné, Rózsa Gusztávné asszonyok. Végül el nem mellőzhetem az egylet mélyen tisztelt elnöke : Ury Kapácsy Amália ő nagyságának, ezen szép mulatság meg- testesitője és létrehozójának a közönség köszönetét nyilvánítani. y. *. Fővárosi levél. Budapesten. 1883. márczius 25-én. Husvét vasárnapja helyett majdnem fehér vasárnapra keltünk. Soha ilyen tavaszt! Mintha a természet megbomlott volna, visszás rendje is ellenségévé szegődnék az embernek, hogy téli bundában köliécselve végezze az obiigát öntözködést a háziasszonyánál, a princzipálisa kis lányánál, az ebédadó Hébénél. a kis trafikos lánynál . . . Tudja Isten! Jobb’ szeretnék én most messze lenni innen, ott a hegyek csendes ölében, hogy legelső szerelmem ideáljának gratulálhassak a — menyasszonyi koszorújához .... Azt mondta egyszer, hogy nagyon tetszenek neki az én fővárosi leveleim; hadd szaporítsam hát most boldogságát egy hosszú, nagyon hosz- szú, unalmas, nagyon unalmas fővárosi levéllel .... Hiszen feledni könnyű — vérző szívvel ............. C ervantes Mihály mondja valahol, hogy a jó festők megesz- ményitik a természetet, a középszerűek szolgailag utánozzák, a roszak pedig kívetkeztetik minden eredetiségéből. Hát bizony Cervantes óta nagyot fordúlt a világ. A naturalizmus tért hódított mindenütt, a festészetben is. Nyilván való dolog, hogy a mai reális világban a természetes tetszik a közönségnek, s a mi napjaink festői követik is e mindent magával sodró eszthetikai elv útmutatását. így tesz Zichy Mihály is, akinek nemrég kiállított képeiről akarok most — post festa — pár szóval megemlékezni. Bizony majdnem olyan idegen nekünk Zichy, mint Veres*
