Eger - hetilap, 1882
1882-03-09 / 10. szám
XXI. év-folyam. 10. szám. 1882. márczius 9-én. Előfizetési díj: Karesz evre . 5 fit — kr. Félévre. . .2 * 50 , Negyed évre . 1 30 r Kg}' hónapra. — 45 . ügyes szám . — 12 , Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábo/.ott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Rongyhasznositó egylet. Ki hallott valaha ilyet ? Társadalmi életünk országszerte, sőt maga városunk is hemzseg a sok és különféle testület, társulat és egyesületektől; de hogy „rongyos“ egyesület is létezzék! ezt olvasóink közül sokan, bizonynyal még álmukban sem gondolták; pedig hát úgy van. Ez az egylet Kolozsvárt létezik, él, működik, virágzik, és rövid két hónap óta, mióta fennáll, meglepő eredményt produkált. Ez a „rongyos“ egylet az, mely rövid két hó alatt 70 szegény árva s elhagyott gyermeket látott el melegruhával, s az által lehetővé tette azt, hogy e szegény nyomorultak az iskolába járhassanak, melytől eddig ruha hiányában távol kellett maradniok. Ez a „rongyos“ egylet az, melynek minden más egylet felett, nagy az önbizalma, hogy ünnepélyesen ígéri és fogadja, hogy jövőre nem lesz Kolozsvárt egyetlen egy tanköteles gyermek sem, ki az iskolát ne látogatná; mert „rongy“ mindig van és mindig lesz. A szegény ember pedig azért is el fogja küldeni gyermekét az iskolába, mert meleg ruhát kap. És ez a „rongyos“ egylet az, mely ily nagy ígéretek és vérmes remények mellett is, a föld kerekségén a legcsekélyebb tagsági díjjal beéri, mert pénzt épenséggel nem kér. megelégszik egy gombbal. A kinek egy oda adni való gombja van, tagja lehet az egyletnek. Nemde meglepő ? pedig úgy van. Hogy a „rongyos“ egyesület miként működik és miként képes ily csekély áldozatok mellett, ily meglepő eredményt felmutatni, — álljanak itt dr. Jeney Viktor saját szavai, ki a „Népt. lap.“ f. é. 2-ik számában a többi közt igy adja elő a dolgot. „Mi Kolozsvárt alakítottunk a szegény tanköteles gyermekek segélyezésére egy saját-nevű egyletet, melynek tagjait tagsági dij fizetése egy általában nem terheli. Az egyik községi iskola tágas, szellős és száraz padlását raktárrá alakítottuk egy lomtár számára. Koronkint gyűjtést rendezünk. Minden taghoz elküldünk egy kis lithografiált czédulát, melyben jelezzük, hogy 2 nap múlva az egylet megbízottja meg fog nála jeienni, s az addig összeszedett lomtárba való dolgokat át fogja venni. Ilyen dolgok minden háznál vannak. Hogy mik ezek a dolgok: azt leírni lehetetlen. De a ki valaha zsibárus piaczon járt: képzelheti. A kitűzött napon megindul a mi emberünk. Valamelyik tag még gyűjtő szekeret is ad istenfizessére. Emberünk kezében a lista, s ebbe bejegyzi mindenütt, hogy mit adtak. Elfogadunk mindent, a mi zsibárus utón értékesíthető; megbecsüljük az utolsó rongydarabot is, mázsaszámra gyűjtve, jó pénzt ád érette a rongyszedő. Kaptunk nagy mennyiségű viseltes ruhát, czilinder kalapot, félrenyomott sarkú csizmát, nyakkendőket, rongyos abroszt, kitán- czolt báli ruhát, köntös derekat, használaton kívül helyezett kávéőrlőt, aranyozott képrámákat, bölcsőt, gyertyatartót, orvosságos üvegeket, vasszerszámot — és a Mindenható tudja még mi mindenfélét. Többen adtak pénzt is, néhol sokkal bővebben, mintha tagsági dijt fizettek volna; volt a ki 10 forintot, másik a ki 15 forintot adott jó kedvből, de mi nem kértünk senkitől egy fillért sem. A községi iskola buzgó, iíju tanítóját megtettük gazdának; az iskola szolgája — szerény remuneratioért — egyszersmind az egyesület szolgája. Ok ketten olyan rendben tartják lomtárunkat, hogy gyönyörűség nézni. Ok végzik a gyűjtést is. Nem lealázó munka, mert csak olyan helyre mennek, a hol örömmel fogadják őket. Gazda, gazdaasszony örülnek, hogy kamrából, padlásról, kitakaríthatják azt a sok limlomot a mi évek óta felgyűlt. Kidobni még kár lett volna, de használatból már kikopott; csak helyet foglal — láb alatt van. Milyen jó tréfa az, hogy ezzel a sok hasznavehetetlen dologgal — egy sereg emberéletet lehet megmenteni ! Lomtárunkban mindennek meg van a maga helye. Külön csoportokban rendben állnak az egynemű dolgok. Mikor tele van raktárunk : meghívjuk a zsibárusokat, nyilvános árverést tartunk és — pénzzé teszszük a vagyonúnkat. Eladunk mindent, — kivéve az olyan ruhaneműt a mi még átalakítható. Az ilyent feldolgoztatjuk, s csinálunk régi ruhából újat. Jelenleg négy szabómester, két nő-szabó, és három csizmadia dolgozik szakadatlanul a mi „rongyos egyletünk“ számára. Pedig gyűjteni még egy tized részénél sem valánk azoknak, a kik várják és szívesen fogadják a mi „adóintő“ czédulánkat. Majd tavaszig, vagy a nyár-közepéig sorban eljárjuk őket mind. A nyáron folyvást dolgoztatunk. Aztán a jövő őszszel teljesen felszerelve — készen várjuk a telet. Eddig mégcsak mintegy 70 gyermeket tudtunk ellátni a szükséges téli ruhával; mert egyesületünk mindössze két hónap óta működik. De az eddigi tapasztalat már biztos kilátást nyújt arra, hogy a jövő télen nem lesz Kolozsvárt tanköteles gyermek, a ki ruházat hiánya miatt nem járhatna iskolába. A jövedelmi forrás, melyre egyletünk támaszkodik, dús és kiapadhatatlan. Mert rongy és elkopott dolgok mindig lesznek. Ezek azok a bibliai kenyér darabocskák, melyeket Jézus tanítványai, miután öt kenyérből ötezer ember jól lakott volna, felszedé- nek, s „megteltének tizenkét kosarakat.“ Meghatározott tagsági dij nem lévén, tagja lehet a mi egyletünknek az is, a ki csak egy gombot ad. Ehhezképest nem is utasítja vissza a mi felszólításunkat senki. Nagyon sok gomb ösz- szegyiil. És gyűl ruha is, a mire a gombot felvarrjuk, akad pénz is, a mivel felvarrassuk stb.“ Mit mondjunk még? — Mi is odaadogatjuk olykor-olykor ócskaságainkat, lomjainkat, jó remény fejében, egy-egy czigányasz- szonynak, vagy hasonló csalónak, és kapunk érettük a legtöbb esetben semmit. * Ha akad, a ki Egerben közlővel szövetkezni akar, jelentse magát e lapban, és közlő megsúgja nevét neki. Egyleti s intézeti élet. Az egri kereskedelmi s ipar-hitelintézet közgyűlése. Múlt vasárnap, f. hó 5-én tartotta a nevezett hitelintézet évi rendes közgyűlését, szép számú részvényes tagok jelenlétében. Képviselve volt összesen 1235 részvény 104 szavazattal. Burik István, az intézetnek, fönállása óta, buzgó elnöke, a gyűlést megnyitván, a részvények és szavazatok összeszámolása után a közgyűlést határozatképesnek mondja ki, s dr. Schwartz Dávid igazgató társát, a lefolyt üzletév eredményeinek vázlatos előterjesztésére hívja fel. Dr. Schwartz Dávid, igazgató, intézetünk fölvirágzásának egyik leghathatósb tényezője, örömmel jelzi azon emelkedést, közönségünk buzgalmának s érdeklődésének növekvését, mely intézetünk életében évről évre fokozott mérvben nyilvánul. S ennek igazolására érdekes statisztikai egybehasonlitásokat teszen a leg-
