Eger - hetilap, 1882

1882-02-16 / 7. szám

66

Sománét, dr. Schönberger Sománét, Berkovits Mórnét, Krausz Lajosáét, Klein Lipótnét, itj. Schvartz Sománét, Binét Hermannét, Spitz Dávidnét, Czigler Sománét, Lichtschein Miksanét stb. A bazár kiváló tapintattal vezetéséért Brieger Mórnét illeti az elismerés.

— Vörösmarty Mihály, néhai koszorús költőnknek özvegye, e hó 13-án hajnalban Budapesten meghalt.

— Halálozás. Készvéttel vettük azon gyászhirt, hogy társasköreink egyik volt kedves jelensége: Sir Mariska, kit Sebőn József mükertész úr a múlt tavaszon vitt el feleségül Balaton-Füredre, a napokban elhalálozott. Áldás emlékének!

— Halálozás. Bartmann József maga és gyermekei Bella, Ilona, és rokonai szomorodott szívvel jelentik, a felejthetetlen nö s legjobb anyának Bartmann Józsefné szül. Popovics Jozefának, folyó hó 14-én délelőtti 3/4ll órakor, életének 35-ik évében, tüdöszélhüdés következtében történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei f. évi február hó 16-án d. u. 4 órakor fognak a Fájdalmas Szűzről nevezett sirkertben nyugalomra tétetni, s az engesztelő szent miseáldozat a boldogult lelkeüdveért, f. hó 17-én d. e. 10 órakor a szent Ferenczrendiek templomában fog a Mindenhatónak bemutattatok Eger, 1882. február hó 14. Az örök világosság fényeskedjék neki!

— Nyilvános köszönet. Boldogult elhunyt édes anyánk temetése alkalmából tanusitott kegyes részvétért fogadja a t. ez. közönség, de különösen üzlettársaink, az egri kereskedő testület legkiválóbb köszönetünkel. Eger, 1882. február 14 én. A Ringelhann család.

— Zsidó tanítók sorsa. Több lap közli a következő eseményt: A m . . . i izr. hitközség tanitójának felmondott, nehogy véglegesen nyakán maradjon. A derék tanító azonban, a ki próbaidejét általános megelégedésre betöltötte volt, az illetékes hatósághoz fordult, minek következtében véglegesen meglőn erősítve. — De a „nemeslelkű“ hitközség ezért beszüntette fizetését — és miután ez sem vezetett czélhoz, összebeszéltek, hogy ne adjon neki senki sem kóser k o s z t o t, és igy nőtlen létére idegen asztalra lévén utalva, vagy éhen fog halni, tehát meg fognak tőle szabadulni vagy pedig, ha tréflit eszik, akkor ürügy lesz üldözésére! Amint értesülünk, a szegény tanító súlyos betegen fekszik. Eddig az esemény. De újabb időkben már több panasz is merült fel hazánkban, hogy egyes izr. hitközségek hasonló üldözés alá vettek kivált oly tanítókat, kik fő kép oda törekszenek, hogy az izr. ifjúság növelését a mai társadalmi viszonyok követelményeinek megfelelő módon vezessék, szóval, hogy azok egykor, mint derék magyar honpolgárok, a nemzettestben el- különzött társadalmi kasztot képezni megszűnjenek. Legközelébb is egyik hírneves városunk magát műveltnek s felvilágosodott- nak tartó irz. hitközsége azzal jutalmazta meg derék és buzgó tanítóinak sok évi fáradozásait, hogy úgy is csekély évdijokból száz forintot lehúzott. A jogaikban ekként mélyen sértett tanítók orvoslásért az illetékes hatósághoz fordultak. Várjuk az eredményt s különösen azt, hogy az érdeklett hitközség a méltányosság útjára visszatérve, eddig fennen dicsért culturalis törekvéseire sötét homályt boritó igazságtalan eljárását tanítóival szemben önként jóvá teszi; mi ha nem történnék, e derék város izr. hitközségét nyíltan be fogjuk mutatni.

— Vidéki hál. Szihalom község összes értelmisége folyó hó

11-én zártkörű batyubált tartott, mely fesztelenség s kedélyesség tekintetében a maga nemében páratlannak bizonyult; ki volt zárva inuen a csillogás, s helyét az izlésteljesen változatos egyszerűség foglalta el. A bál sikere különösen Visnyovszky Lörinczné, Schmiedt Lászlóné és Schmiedt Jánosné úrnőknek tulajdonítható, kik mindent elkövetve fáradoztak létesítésén s kik egyszersmind a gondos háziasszonyi tisztet viselték. A négyeseket 14 pár tánczolta. Péter pattogó csárdásaitól kipirult arczczal ott láttuk a vidék legszebb virágait: Elek Ilonkát és Erzsikét (Egerből), Jezierszky Mariskát (Tófaluról), Varga Erzsikét (Kövesdröl), Lemberkovits Emíliát, Bertát és Irmát (Négyesről), Schmiedt Mariskát (Szihalomról), Csoór Juliskát (Bogácsról), Belányi Mariskát és Vágási Erzsikét (Szeme- réröl), Sinkovits Juliskát (Szent-Istványról), az asszonyok között Ga8ner Gyulánét (Kövesdröl), Milinkó Istvánnét (Szihalomról) stb. a kifogyhatlan jókedv mindmegannyi képviselőit. A kedélyes mulatság a kelő nap első sugaraival ért véget. Az elért siker után őszintén gratulálhatunk a rendezőségnek, kívánva, hogy fáradozásukat a jövőben is hasonló siker koronázza. y. s.

— Hevesmegye Szurdok-Püspöki községében folyó hó 8-án este 8 órakor a plébánia iak előtt paraszt kocsi állt meg, melyről három álezás égvén ugrott le. Lassan, vigyázva haladtak az udvarba és minden nesz nélkül sikerült uekik a plébános lakosztályába behatolni. Itt előbb a cselédeket, azutáu magát a plébánost megkötözték. azon fenyegetéssel, hogy a ki megmocczanni merészel, a halál fia lesz. A plébános megkötözött kezekkel bevezette őket a hálószobába s megmutatta az ott lévő pénzesszek rényéf, melynek tartalmát a rablók magukhoz vették. Mielőtt azouban a teljes rabláshoz hozzáfogtak volna, a tisztelendöt cselédestül egy tágas kályhalyukba zártak. Ezután megkezdték az értékes holmik csomagolását. A küunálló kocsit jól megrakva, a zsákmánynyal, anélkül, hogy feltűnt volna, tovább hajtottak. Másnap reggel egy parasztember állított be a plébánoshoz s látva a szobábau lévő rendetlenséget, rosszat sejtve lármát csapott a faluban. A csakhamar összegyűlt híveknek sikerült papjukat a káíyhalyukban megtalálni és onnan cselédestül kiszabadítani. Az elrablóit pénz a tárgyak értékével együtt 3000 frtot tesz ki.

— Az idei tél. November és deczemberben a gazdák meg voltak elégedve az enyhe, hótaian időjárással, mert dolgozni lehetett a mezőn. Midőn azonban a farsang sem hozott havat, de e helyett érzékeny fagyot, megfordult a koczka ; a gazda félteni kezdte a téli vetést és a vinczellérek attól tartanak, hogy a fagy meleg hótakaró uélkül ártalmára lesz a szölötönek ; a fiatal gyümölcsfák is veszedelemben forognak. Mindezeket a hátrányokat fölülmúlja azonban az az aggodalom, hogy a szabályellenes rneteorologiai viszonyok még egészen más bajokat fognak okozni. Nagyon érezhető a vízhiány, a milyenre azok a bizonyos „legöregebb embere,“ sem emlékeznek ; kutak, melyekben emberemlékezet óta túlságos bőségben volt viz, kiapadtak, hegyi források befagytak és maga a hatalmas Dunában is oly alacsony a vízállás, amilyen évtizedek óta nem volt; oly helyeken, ahol azelőtt csak hajón lehetett járui, most gyalog is sétálhatni. Mindé körülményből az következtethető, hogy az a vízmennyiség, mely késő őszszel még a földben volt, lassaukiut eltűnt. Az az aggály merül most fel, hogy a tavaszi és nyári vegetaczióra honnan kerül majd a kellő nedvesség.

— A fametszészet fejlesztése érdekében Bernát Ágoston ezeket javasolja: A fametszészet oktatását a felsőbb iparrajztanodák- ban is meg kell honosítani ép úgy, mint az összes rajz- és festészeti remeket, mint a szobrászat, bőr-, selyem-, üveg-, porczellán-, edény s szoba-festészetet stb. Ezen esetben elérhető lesz e czél a müiparág fejlesztésére nézve és nagyobb számban akadnak tauon- ezok, kik hajlamot, tehetséget érezve — e pályára lépnek és ha megszerezték a kellő alapot, kezelést és módszert, akkor a sugárúti felsőbb osztályban folytathatják magasabb és teljes kiképezte- tésUket. A mi pedig e müiparág anyagi támogatását illeti, a nyomdatulajdonosok, illetőleg vállalatok és kiadók nemzeti czélul tűzzék ki magoknak, hogy a kereskedelmi, írodalomügyi vagy bármily nemű metszészeti szükségleteiket is belföldön fedezzék. S végül szükséges volna, hogy képes lapjaink saját művészeink által készített eredeti müvekkel lépjenek fel. (T. K.)

— A jászberényi nagy templom százados évfordulóját Jászberény város nagy fénynyel készül megünnepelni s bizottságot küldött ki az ünnepély programmjának megállapítására. A bizottság elodázhatlan szükségesnek tartja a nagy templomnak megújítását. Ez alkalomból Tersztyánszky Dezső plébános-helyettes a „Jászberény és Vidékéiben érdekesen irja le a nagy templom történetét, melyből a következőket közöljük: 1772-ik év november hó 9 ik napján, egy heves földrengés majdnem egészen romba dönté a jászberényi róm. kath. plebánia-templomot, mely a jelenleginek he lyén állott ugyan, de ajtaja a Zagyvára nyílt ; az egész nagy épületből, mely a jelenleginél valamivel kisebb volt, egyedül csak a torony maradt, mely sokkal szilárdabb anyagból, faragott köböl volt építve 8 mely sokkal későbben, 1761-ben épült. A földrengés folytán a jászberényi róm. kath. hitközség templom nélkül maradt s egy ideig a sz. Ferencziek templomába jártak isteni-tiszteletre. Eszterházy Károly gr. akkori egri püspök és Török János jászberényi plébános buzgalmának és áldozatkészségének köszönhető, hogy 1774-ben hozzá fogtak egy uj s a jelenleg is fenálló nagytemplom építéséhez. A mü 1782-ben egészen készen volt s pünkösd utáni 10-ik vasárnapon, mely akkor juliushó 28-ik napjára esett, gróf Eszterházy Károly egri püspök által fölszenteltetvén, a nyilvános isteni tiszteletnek átadatott. Ez ünnepélyről az van följegyezve, hogy maga a püspök is meg volt lepetve a művészi teljes siker á tál, s oly tűzzel és lelkesedéssel szólott az egybegyült nagy néptömeghez, hogy a jelenlevők mindnyájan zokogtak.

— Az adókezelés hiányai próbára tették a legkomolyabb állampolgárok türelmét is. És bizonyára több bajt okozott a szabályozatlansággal járó rendetlenség, mint az önkény, mely azonban nem mulasztott el szintén áldozatokat szedni. Nincs lesujtóbb és egyszersmind demoralizálóbb érzés, mint az, midőn az egyén tapasztalni kénytelen, hogy az állami mindenhatósággal szemben fegyvertelen. A visszás állapotok meg-szüntetését czélozza az a két törvényjavaslat, melyet a pénzügyminiszter a közadók kezeléséről