Eger - hetilap, 1882

1882-02-09 / 6. szám

57

forgó-pisztolyt nemsokára négycsövű „golyószóró pisztoly“-lyal fogják helyettesíteni, melylyel 40 lövést lebet egy perez alatt tenni s mely önmUködöleg távolítja el az tires hüvelyeket.

— Svájcz egyes vidékein a hosszú szárazság naey vízhiányt idézett elő. A tavak, folyók vízállása még soha sem volt oly alacsony, mint jelenleg. Thössz, a Kajna egyik mellékfolyója, mely igen terjedelmes kerületet lát el vízzel, most teljesen kiapadt, mi oly tünemény, mely az év ily szakában még talán soha sem fordult elő.

— .Az erdészek oklevele. A földmivelési m. kir. miniszter értesítette az összes törvényhatóságokat, hogy az erdészeti államvizsga sikeres letételéről az illető vizsgáló bizottság által kiállított oklevél, annak tulajdonosát azon joggal ruházza fel, hogy adójának a virilesek listájában kétszeres beszámítását követelheti.

■— A testi büntetés Angolországban. A civilizációt terjesztő Angliában még folyton dívik a testi büntetés, még pedig nemcsak a tengerészeti hadseregben — hol parlamenti felszólalások daczára sem voltak hajlandók eltörülni a barbár korbácsoltatást — hanem a börtönökben is.

— Az ebdüh gyógyítása. Gastel nevű 82 éves erdész közöl egy mindig biztos szert a dühös ebmarás következményei ellen. E szer abból áll, hogy a seb meleg boreczettel és langyos vizzel jól kimosandó, s azután tiszta ruhával megtörülendö, végre a sebbe nehány csepp chl rvizsav (Clorwasserstoffsaure) csepegtetendő, mely a dühös eb nyálának mérgét megsemmisíti.

— Nyitray Eőwjflevelet ir Amerikából New-Yorkból, melyben a következőket mondja: „Mellesleg felkérem a tiszt, szerkesztő urat, szíveskednék b. lapjában a népet arra inteni, hogy télire és télben ki ne vándoroljon, mert, a legnagyobb szükségnek nézne itt eléje. Ha valakinek éppen kedve tartja idegen földön szerencsét próbálni, úgy jöjjön tavaszkor, midöu a mezei munkálatok kezdődnek. Továbbá nehogy az ügynökök rábeszélésére hallgassanak, hanem jegyeiket a hamburgi vagy brémai föügynökségben vegyék meg. hol meg nem csalatnak; de meg pénzeiket ne váltsák be útközben, mert ez is veszteséggel járna.“

— A trieszti kiállítás. A budapesti kereskedelmi és iparkamara tudomására hozza az érdekelt kereskedő- és ipavos-köröknek, hogy az 1882-ben Triestben tartandó általános kiállításra a kamarai kerületben lakó kereskedők és iparosok részéről, kik a kiállításban, mint kiállítók részt venni akarnak, bejelentéseket elfogad és azokat a triesti kiállítási bizottsághoz eljuttatja. Egyszersmind ér- tesittetnek az érdekelt körök, hogy a bécsi keleti muzeum igazgatója a triesti kiállítás alkalmából t. évi február hó 2-dik felében nagyobb körutat szándékozik tenni a délkeleti és keleti szomszédországokba árumustrák és üzleti informatiók gyűjtése végett. A menynyiben a hazai kereskedő és iparos-körökből valakinek a körutazás czélja tekintetéből specialis óhajtásai volnának, a kamara kész azokról a bécsi keleti muzeum igazgatóját értesíteni, ki maga ajánlkozott az ilyen óhajtások figyelembe vételére. Mindkét ügyet illetőleg bővebb értesítés nyerhető a kamara irodájában (M. V. u. Uj tőzsde épület) a délelőtti órákban.

— Nagy rablás. Fischer bajai lakostól 275,000 forintot elraboltak. E rablásról a következő részleteket írják Bajáról: Városunk leggazdagabb bankárját: Fischer Márkot tegnap este 6 órakor a legvakmeröbb módon kirabolták. Az elrablóit összeg több százezer forintra rúg. Az elrablott pénzből 271,365 forintot ugyer.ez nap éjfélkor megtalálták Mélykuton. Engländer Sámuel és Márk András rablóknál volt, kiket a legnagyobb erélylyel és ügyességgel kerítettek kézre. Nem rendes módon bántak el a rablók a megtámadott bankárral, kit kényszeríteni akartak, hogy öngyilkossá legyen. Ugyanis amint berontottak hozzá, pisztolyt szögezve mellének kény- szeritették, hogy foszfor oldatot igyák, s mikor ivott, boxerrel leütötték. Meg voltak győződve, hogy Fischer meghal magától is, de csalódtak, mert a bankárt valószínűleg sikerül életben megtartani.

— Az országos magyar iparegyesület igazgatósága az 1884. évre tervezett országos kiállítás érdekében az ipartársulatokhoz január végén a következő körlevelet intézett: „Az alulirt magyar iparegyesület megfelelni kívánván a hazai iparosok régóta hangoztatott és különösen a II. orsz. iparos gyűlésen egyhangú határozatkép kimondott abbeli közóhajának, miszerint Budapesten mielőbb egy valódi nagyobbsza- bású országos kiállítás hozassék létre, — a szükséges előmunkálatok megtétele után ez ügyben megtette a szükséges kezdeményező lépéseket. A kiállítás, a tervezet szerint, 1884. év nyarán fog megtartatni, és az ipar minden ágaira, ezenkívül pedig lehetőleg a mezőgazdaságra és képzőművészetre is ki fog terjedni; — de mindezen ágakban csak a hazai termelés tárgyai bocsájtatnak versenyre. Midőn ezt addig is, mig az előmunkálatok teljes befejezésével a

kiállítás végleges tervrajzát közölhetjük, tudomásra hozni szerencsések vagyunk, el nem mulaszthatjuk a tervezett vállal >t nagy fontosságát különösen ajánlani. Ha a mindenféle sürü egymásutánban rendezett vidéki, kerületi és részben országos kiállítások azt bizonyítják, hogy a közvélemény a kiállításokat az ipar-fejlesztés egyik leghatályosabb eszközének tekinti: bizonyosan kétszeres fontossággal bir egy oly kiállítás, mely az ország szivében, az itt rendelkezésre álló tetemes anyagi és szellemi erők igénybevételével, az ország minden vidékére való tekintettel, mint valóságos országos kiállítás hozatik létre, 8 mely épen e körülményeknél fogva, százezerekre menő látogatókra számíthat. Miután a kezdeményező iparegyesület tiszta czéltudatossággal arra törekszik, hogy a kiállítás a hazai iparnak minden tekintetben teljes és lehetőleg imposans képét nyújtsa, s ez által egy nagy, hóditó lépéssel előbbre vigye a hazai iparosság azon közóhaját, hogy fogyasztó közönségünk szükségletei fedezésénél a hazai iparhoz forduljon; és miután a kiállítás főhivatású e szerint az leend, hogy első sorban az iparosok üzleti érdekeit juttassa érvényre : az összes hazai iparosok osztatlan támogatására annál inkább számíthatni, mert e kiállítás egyszersmind kedvező alkalmul fog szolgálhatni az iparosság közszellemének és az érdekazonosságon alapuló testületi kapcsolatoknak szorosabbra fűzésére. Nehogy a tervezett nemzeti horderejű vállalat e föfonto8ságu czélja egyes vidékek vagy termelési ágak elmaradása által megcsonkittassék, — az iparosság szellemi vezetésére hivatott szaktestületeknek egyesült erővel arra keilend törekedni, hogy az erők elforgáesolása és a kiállítók kifárasztása lehetőleg meggátoltassák, hogy a közbeeső két év alatt semmiféle olyan nagyobb kerületi vagy országos kiállítás ne rendezgessék, mely az iparosok anyagi erejét és fáradozását nagyobb nemzeti kiállításban leendő részvéttől visszatarthatná.“

— A fiumei uj kikötőnek ivóvízzel ellátása. Az uj kikötőnek nyugat felé való kiterjedésével mindinkább elégtelennek bizonyulnak az Adamich mólón levő ivóviz-kifolyások a hajóknak vizzel való ellátására. Hogy az uj kikötő mindinkább érezhetőbbé váló vízhiányán segittessék, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi

m. kir. minisztérium helybenhagyta a k. tengerészeti hatóság részéről bemutatott azon tervezetet, mely szerint a Zichy-móló vízvezetékkel elláttassék. A tervezet szerint a Persichféle telken létező források legerösebbike, a sziklából való kiömlésénél, köme- denezébe lesz vezetve. E forrás, mely a városi hatoság részéről e czélra átengedve lett, másodperczenkint körülbelöl 60 liternyi vizet

ad, mi nagyban felülmúlja azon vízmennyiséget, melyre e vízvezetéknél szükség lesz. A forrásvíz 25 czentiméternyi vastagságú vascsöveken át a Zichy móló tövéig fog vezettetni, melynek két (azaz keleti és nyugati) oldalán egy-egy kifolyás lesz alkalmazva, mely egyenkint körülbelöl 3 liternyi vizet fog szolgáltatni másodperczenkint, vagyis 10 tonnát óránkint. Azonkívül egy vékonyabb cső a Zicby-móló tengelyén végigvezetve, a vizet a II. sz. tárig fogja vezetni, honnan szivattyúkészülék segélyével, az „ Adria“ és „Lloyd“ hivatalai, valamint a Zichy-mólon elfoglalt munkások ivóvízzel lesznek ellátva. Egy másik vezeték a II. rakparton a VI. sz. tárig fog vezettetni. G. M.

— Az angolok tiltakozása az oroszországi zsidó heczczek ellen. Febr. 1-én, a Mansion-House roppant termében óriási közönség gyűlt egybe, hogy meetingen tiltakozzék az oroszországi antisemita heczczek ellen. A meetingben sem zsidók, sem conservativek nem vettek részt, nehogy a tüntetés politikai jelleget öltsön. Az elnöki tisztet a Lord-Mayor teljesítette; mellette foglaltak helyet Manning bibornok, Burdell báróné, London püspöke, Farrar kanonok, s az Anglikán egyház számos kitűnő lelkésze. Az első szónok Shaftesbury lord, azt mondá hogy Anglia époly kevéssé gyűlöli Oroszországot, mint hogy nem fél szemére hányni a hatalmas czárnak, hogy a zsidók ellen végbe vitt borzasztóságok, ha az érkezett híreknek csak tizedrésze is igaz, megbecstelenitik Oroszországot. London püspöke hangsúlyozta, hogy minden angol polgármesternek kellene összehívni hasonló meetinget, s hogy e heczczek szégyenét érezni kell minden kereszténynek. Manning bibornok nem foghatja föl a németországi antisemita beczczeket sem, s elitéli ép úgy, mint az oroszországiakat. Nagy föltünést keltett, midőn Manning bibornok kijelentette, hogy ö bebizonyítja a hivatalos orosz okiratokból, hogy az orosz hatóságok nemcsak, hogy nem sajnálják a kegyetlenségeket, de sőt maguk közvetlenül előidézik. Ezután hivatkozik Ignatiew gróf ismert rendeletére, mely a zsidók helyzetét még el- nyomottabbá teszi, 8 nem az ö részükről esett áldozatokat sajnálja, de épen esetleg pórul járt gyilkosaikat.

— A képzőművészeti társulat igazgató választmánya legutóbbi ülésén tárgyalás alá vette több fővárosi művésznek azt a kérelmét,