Eger - hetilap, 1882

1882-11-30 / 48. szám

457

nyúlni hivatásuknak tartják: azok, a kik ama nemes hivatásról, mely a sajtóé, megfeledkezvén, a gyűlölet magvát igyekeznek naponkint az ország különböző osztályai és felekezetei közé hinteni. (Élénk helyeslés jobbfelől.)

Szóló még ezek daczára is egy lépést sem tett a sajtószabadság megszorítására, nem is fog lépést tenni soha. De ha meggyőződik róla, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) hogy a családok nyugalmát, egyesek becsületét, az ország különböző fajú és felekezetű polgárai közt a békés egyetértést megóvni ily viszonyok közt nem lehet, lesz bátorsága a törvényhozástól intézkedéseket kérni, a melyek ezt lehetővé teszik. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Mert ahhoz semmi intézménynek, semmi embernek és senkinek sincs joga, hogy a szabadság nevében a legszentebb jogokat is, egy ország belnyugalmát, fiainak békéjét, az állam kincsét, jó hírét, becsületét ássák alá. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Határozzon különben a ház szóló eddigi eljárása felett. (Élénk helyeslés jobbfelől. A miniszterelnök élénk éljenzés közt elhagyja a termet.)

Istóczy Győző érthetőnek találja, hogy a kormány és az azt támogató többség merev, elutasító állást foglal minden oly kérdéssel szemben, hol a kormánynak a zsidókérdésben tanúsított magatartása vétetik bírálat alá, már csak azért is, mert ha valamely kérdésben, úgy a zsidókérdésben a kormány kényszerhelyzetben van. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Úgy van! Igaz!)

Nincs azonban azon kényszerhelyzetben az ellenzék s épen ezért szóló bámul Polónyi különvéleményén. Szóló nem akar a tárgyalás alatt levő kérvény alkalmából nagyobb mérvű zsidóvitát felidézni, ugyanazért nem ereszkedik annak bővebb taglalásába, vájjon mi a sötét árny a XIX. század szellemére, az ó-korból múmiaként rámaradt zsidóság-e, vagy pedig az annak ellenébe támadt természetes reactió ? Azt sem fejtegeti, való-e a zsidókérdésbe szüntelenül emlegetni a testvériséget és egyenlőséget, melynek elvét a zsidóság naponként lábbal tapodja? És még több mint kérdés, való-e Polónyi azon állítása, hogy az ő nézete szerint a pongyola antisemita sajtótermékekre ma már mindenki kimondja feltétlenül kárhoztató ítéletét.

De igenis kérdi azt, hogy ilyen antiszemiticus kárhoztató ítéletet mikép mondhat a képviselő az elkobzott antisemiticus sajtótermények védelmére, főleg akkor, mikor külön véleményében vád gyanánt látszik felhozni a belügyminiszter ellen azt, hogy rendelete csak 1882. julius 1-én jelent meg, tehát akkor, mikor az elkobozni rendelt sajtótermékek az ország minden részében máiéi voltak terjedve. Tehát a képviselő urnák talán az fáj, hogy a belügyminiszter ur már korábban nem foglaltatta le rendeletileg az antiszemiticus sajtó termékeit, és ezt látszik bizonyítani a különvéleményben a salus reipublicae-re való hivatkozás is, melyre nézve a különvélemény azt mondja, hogy ezen tekintetben a 2355. számú belügyminiszteri rendelet későn jelent meg. A képviselő ur téved, ha a salus reipublicae suprema lux esto elvét a jelen esetre alkalmazza, mert itt nem a respublikának, hanem a zsidóknak megvédéséről van szó (Derültség.)

Létezik egy bölcsészeti axióma, a mely igy szól: „Philoso- phia libata a Deo abducit, séd penitus exhausta ad Deum reducit.“

Körülbelül ugyanígy vagyunk a zsidókérdéssel is. A ki csak néha-néha s itt-ott hall valamit erről az ügyről, az legjobb szeretne azonnal fütyköst ragadni (Derültség) s a maga módja szerint- azonnal megoldani szeretné a zsidókérdést. A ki azonban azt egész dimenzióiban ismeri, az tudja már azt, hogy a zsidókérdés ilyféle megoldásának módozata ma már nem járja, már csak azon okból sem, mert experimentumának egyetlen eredménye csak az lenne, hogy ő maga a hűvösre kerülne, vagy pláne még fel is kötnék. Ne féltsük tehát népünket az antiszemita nyomtatványoktól. Az igazság nem veszélyes. Hadd lássa a nép ebben a boldogtalan kérdésben a meztelen igazságot, hogy megragadhassa azon alkotmányos és törvényes eszközöket, a melyek utján az egyedül megoldható.

S mivel szóló sem a kérvényi bizottság véleményét, sem a Polónyi t. képviselő ur által beterjesztett külön véleményt el nem fogadhatja, azok ellenében a következő határozati javaslatot terjeszti elő :

Határozati javaslat.

A ház kijelenti, hogy a folyó évi julius hó 1-én 2355. elnöki szám alatt kelt belügyminiszteri rendelet, mint a törvényben nem gyökerező, érvénytelen s azért abból a jövőre következtetések sem vonhatók, — de kijelenti a liá$ egyszersmind azt is, hogy az országban a zsidóság ellen nyilvánuló elkeseredettség nem annyira az üldözőbe vett antiszemita sajtótermékekből, mint inkább a rendszeresen űzött zsidó-visszaélésekből és túlkapásokból ered.

minélfogva a történtekhez hasonló sajnos rendbontások eredeti okainak elhárítása czéljából is, a zsidóságnak a kellő korlátok közé való visszautasítását a kormány és a törvényhozás feladatának tekinti.“

Szólásra még többen lévén följegyezve, a kérvények tárgyalásának folytatása a jövő ülésre halasztatik.

Másnap folytathatott a vita.

Pauler Tivadar igazságügyminiszter Polonyi tegnapi beszédére reflektálva kijelenti, hogy ő a tisza-eszlári ügyre vonatkozó röpiratot a királyi főügyészhez mint közvádlóhoz hivatalos hatáskörében teendő intézkedések czéljából áttette. A kir. főügyész ennek következtében nemcsak a belügyminiszternek, hanem az igazságügyminiszterhez is megtette a jelentést aziránt, hogy a törvényes eljárást megindította.

Szederkényi Nándor röviden előadva a kérdéses röpirat elkobzásának történetét, arra a következtetésre jut, hogy itt a törvény flagrans módon megsértetett. A belügyminiszter eljárásával megsértette a tulajdon szentségét s a törvényes rend ellen bűnt követett el. Ily helyzettel szemben nem fogadhatja el a kérvényi bizottság határozati javaslatát, hanem a különvéleményt pártolja.

Győry Elek nézete szerint az, a ki érzi a sajtószabadság fontosságát, a ki tudja azt, mily nagy mérvben szükséges az az alkotmány biztosítására, az nem fogadhatja közönyösen azon szavakat, melyeket a miniszterelnök és az előadó e kérdésben hangoztatott. Az ő felfogásuk nem egyéb, mint a közönséges policiális államnak mindenek fölé való helyezése s ezt szóló hallgatással nem mellőzheti. Ezután hosszasabban polemizál az előadóval és a miniszterelnökkel. Ez utóbbinak eljárását veszélyesnek, törvény- ellenesnek tartja, miért is a különvéleményt pártolja.

Hodossy Imre nézete szerint más kérdés itt nem foroghat fenn, mint az. vájjon a belügyminiszter megsértette-e a sajtótörvényt és váljon eljárása a sajtószabadságot veszélyezteti-e vagy sem ? A miből aztán főijük az a kérdés, hogy a ház a belügyminiszter eljárását helyesnek, törvényesnek, vagy pedig törvénytelennek tartja-e és roszalja-e ?

Szóló a kérdéses nyomtatványokat nem látta, nem is akarja látni, mert azoktól függetlenül akarja a kérdést megbírálni. Mert nem az a kérdés, mi foglaltatik azon nyomtatványokban, hanem az, vájjon alkalmaztatott-e a törvény, a sajtószabadság garanciáinak szigorú megtartása mellett. A sajtószabadság biztosítéka abból áll, hogy nem az adminisztráció önkényétől függ, hogy valamely sajtótermék a közönségtől elvonassék, hanem az esküdtszék verdiktjétől. A közigazgatási hatóság joga csak odáig terjed, hogy megteheti az előzetes intézkedéseket, és azután az esküdtszék elé tartozik vinni az ügyet. Ha ettől eltérőleg az az eljárás fog inau- guráltatni, melyet most a miniszter követett, akkor sajtószabadságról Magyarországon beszélni többé nem lehet (Helyeslés a bal és szélső baloldalon) akkor az esküdtszék verdiktje helyébe a policiális önkény lép. (Helyeslés balfelől.)

Az az indítvány, melyet Polonyi benyújtott, kimondja, hogy rosszalja a belügyminiszter eljárását és törvénytelennek tekinti rendeletét. Szóló szintén ezen nézetben van és igen óhajtotta volna, hogyha az egész indítványhoz hozzájárulhatna. De bevezetése annyi sok tárgyat ölel fel, hogy sok kérdésre nézve, mely abban foglaltatik, nézetkülönbségek és eltérések lehetők. Sok van abban diskutiálható, úgy, hogy azokra nézve szóló nem mert magának véleményt formálni, de lényegében a konklúzióját is helyesli valamint helyesli azt is, hogy nem szabad úgy felfogni a dolgot, mintha valaki helyeselné azt. hogyha olyan nyomtatványok, mint a melyek itt állítólag fennforognak, közzétételiek. Csak azt mondhatjuk, hogy izgatni egyik vagy másik hitfelekezet ellen a a leghelytelenebb dolog. Azonban itt egészen el kell tekinteni ettől, midőn a sajtószabadság megóvásáról van szó. Azért szóló a maga részéről és több t. elvtársa megbízásából is lényegében ugyanazt, de indokolásában némileg eltérőleg indítványozzaSzilágyi Dezső csatlakozik azokhoz, miket Hodossy Imre kifejtett és csodálkozik azon, hogy a midőn minden oldalról liang- sulyoztatik. hogy itt az alkotmány egyik biztosítéka ok nélkül megsértetett, a kormánypárt hallgatag hozzájárul a kérvényi bizottság véleményéhez.

Ivánka Imre (közbeszól): Csak tessék csatlakozni ! (Derültség.)

Szilágyi Dezső csodálkozik ezen azért, mert a közbeszóló képviselő és pártfelei sokszor síkra szálltak a sajtószabadságért, mikor az sokkal kisebb kérdésekben volt megtámadva. De szóló nemcsak ezen a politikai következetlenségen csudálkozik, de Ivánka t. képviselő ur kegyes engedelmével csudálkozik az igazságügyminiszter ui'on is, mert épen az az ember marad néma Ma-