Eger - hetilap, 1882

1882-11-30 / 48. szám

456

Nov. 25-én a képviselőház a lie ve sin egy ei kérvényt tárgyalta.

Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Ru- dich József báró levelét, melyben egészségének helyreállítása végett hat havi szabadságidőt kér. — Megadatik.

A napirend előtt a hevesmegyei kérvénynek a kérvényi bizottság által készített sorjegyzékben foglalt tartalmára nézve történt felszólalás. A sorjegyzékben e kérvény tartalma ekként jeleztetik:

„Hevesmegye közönsége a m. kir. belügyminisztert, az ország keresztény vallásu lakosait az izraeliták ellen gyűlöletre, sőt tényleges támadásra izgató nyomtatványok lefoglalása iránt f. évi julius 1-én 2355. ein. sz. a. kibocsátott körrendeleté miatt felelősségre vonatni s a hasonló eljárást jövőre meggátló intézkedések megtételét kéri“ (?!)

Szederkényi Nándor megjegyzi, hogy ez a kivonat czélzato- san, irányzatosan, elferdítve van szerkesztve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hevesmegye közönsége kérvényének tartalma nem ez, a mit e kivonat előad; Hevesmegye közönségének kérvénye azt tartalmazza, hogy a miniszteri rendelettel a 48-iki sajtótörvények meg vannak sértve s ez irányban intéz a házhoz folyamodványt. Szóló kéri a házat és az elnököt, hogy jövőre ilyenek ne történjenek, mert ez sérti nemcsak a megyét, de sérti mindazokat, a kik annak a megyének lakói, bizottsági tagjai és itt e házban képviselői. Én, t. képviselőház — úgymond szóló — tudom azt, hogy az ily kivonat igen nehéz, igen meggondolt, s azt lehet mondani, tárgyilagos munkásságot kíván, de ha valaki nem ért a tárgyilagos munkássághoz, akkor tegye le a tollat. (Úgy van! a szélső baloldalon.)

Berzeviczy Albert, mint a kérvényi bizottság előadója, a bizottság nevében tiltakozik a czélzatos ferdítés vádja ellen és megjegyzi, hogy ennek már csak azért sem volna értelme, mert a képviselők mindegyikének alkalma van a kérvényt az irodában megtekinteni.

Elnök megjegyzi, hogy Szederkényi nem kívánta, hogy e miatt a napirendtől eltérés történjék. A dolgon különben úgy lehet segíteni, hogy a kérvény a tárgyalásnál fel fog olvastatni. (Helyeslés.)

Polónyi Géza: T. ház! Én magam is, mint a kérvényi bizottság tagja, csak ennyit tartok kötelességemnek megjegyezni: Berzeviczy Albert t. képviselőtársunk a kérvényi bizottság nevében nyilatkozott. Ennek ellenében bátor vagyok megjegyezni, hogy a sorsjegyzékben felvett tartalom tekintetében a kérvényi bizottság nevében nyilatkozni jogosítva nem volt. A kérvényi bizottság előtt ezen kivonat felolvasva nem lett. Azt a kérvényi bizottság soha nem hitelesitette.

Berzeviczy Albert (közbeszól:) Aláírta az elnök.

Polónyi Géza: Akkor az elnök és az előadó nevében mél- tóztassák nyilatkozni, de ne a bizottság nevében (Ellenszólás jobb felől.) Ezt tartom kötelességemnek megjegyezni.

Tárgyalás alá vétetett a buda ujszőnyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat, mely elfogadtatott.

Tárgyalás alá vétetett Hevesmegyének fentebb említett kérvénye.

A kérvényi bizottság a következő határozati javaslatot terjeszti a ház elé:

A ház a belügyminiszter eljárását teljesen igazoltnak találván, a kérvényben kérelmezett intézkedések szükségét nem látja. Miről a kérvényező megyei közönség a házszabályok 176. §-a értelmében értesittetik.

Felolvastatok erre Polónyi Gézának különvéleménye, továbbá a kérvény, és a szóban forgó miniszteri rendelet.

Polónyi Géza különvéleményében részletesen előadva az ügy előzményeit, a következőkben conkludál:

Az eddig előadottakból világos, hogy Tisza Kálmán belügyin iniszter ur megszegte a törvényt, mert:

1. 1848. évi 18. törvényczikknek ellenére előleges rendőri elkobzást rendelt el, részben még meg nem jelent sajtótermékekre. Elrendelte az elkobzást egy megnevezett felelős szerkesztővel, nyomdászszal és kiadóval bíró hírlappal szemben, a melyet az 1848. évi 18. t. ez. 18. §-a, az 1867. évi május 17-ki és az 1867. évi 705. sz. a. igazságügyminiszteri rendeletek értelmében közkeresettel üldözni kizárólag a közvádlónak lehetett joga.

2. Megsértette a törvényt, mert az 1848. évi 18. törv. czikk- nek életben levő 22. §-a s az 1867. évi május 17-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletnek 17. §-a ellenére sajtótermékeknek

II.

elkobzását rendelte el, holott ezen jog kizárólag a sajtóvizsgáló- birónak hatáskörébe van utalva. 1

Tisza Kálmán belügyminiszter urnák ezen világosan törvényt és törvénypótló rendeleteket sértő önkénys intézkedése kárhoztatandó és rosszalandó.

Kárhoztatandó annyival inkább, mert a törvény által kijelölt illetékes vizsgálóbírónak — ha az elkobzásnak szükségét látja — ugyanazon rendőrközegek, melyekhez a körrendelet fordult, — törvény szerint szintén rendelkezésére állanak és igy ezen intézkedés a mellett, hogy törvénytelen volt, még merőben felesleges is volt.

De kárhoztatandó és rosszalandó a belügyminiszter urnák eljárása az elkövetett törvénysértéseken kívül a dolog érdemét illetőleg a következő okokból:

A körrendeletben megjelölt azon sajtótermékek, melyek czim szerint meghatározvák, kétségkívül alkalmatosak voltak arra. hogy a vallásfelekezetek közötti gyülölséget szítják és a 19-ik század végének korszellemére sötét árnyat vető vallási és faji fanatizmus gyiilölségének tápul szolgáljanak.

A jogegyenlőség, testvériség és vallásszabadság elveinek helyesen alkalmazott mértéke az, mely az ilyen természetű, izgatásra szánt pongyola sajtótermékekre a feltétlenül kárhoztató Ítéletet kimondja.

A bűnnek védelme, vagy a sötétségnek kíméletes takarga- tása semmiféle alakjában sem lehet a törvényhozásnak vagy a végrehajtó hatalomnak feladata. A végrehajtó hatalom azonban az államot vagy társadalmat megrázkódtatással fenyegető veszélynek elhárításában csak egy tanácsadót ismerhet és ez: a törvény. Ha eljárása nem a törvényre van alapítva, olyan jogot vindikál magának, melylyel nem bir, és nyílt bizalmatlanságra tanít a törvény és az annak végrehajtásával megbízott illetékes közegekkel — ez esetben a bíróságokkal szemben.

Mindent idejében és mindent a törvény szerint cselekedni, ez lett volna kötelessége, a belügyminiszter urnák. 0 azonban sem idejében, sem törvény szerint nem cselekedett.

Az elkoboztatni rendelt röpirat 1882. junius 1-én jelent meg és csakhamar a belügyminiszter urnák és az igazságügyminiszter urnák kezeihez jutott. Az esztergomi hirlapczikkek a körrendelet szerint 1882. junius 11-dikén és junius hó 24-ikén jelentek meg. A sérelmes rendelet csak 1882. évi julius 1-én, tehát akkor jelent már meg, midőn az elkoboztatni rendelt sajtótermékek az országnak minden részében már el voltak terjedve.

A belügyminiszter urnák még azon esetben is, ha a „salus reipublicae suprema lex“-re hivatkozva a társadalommentő szerepére gondolt volna, tudnia kellett, hogy ezen minőségében már 1882. julius 1-én későn jelent meg. A belügyminiszter ur jobbnak látta megvárni, mig az izgató röpiratok egészen elterjedtek. S midőn a fellázadt szenvedélyek kitörésében megszülték eredményüket, a szuronyokra szánt és statárium alá helyezett ártatlan polgárok üldözésével s a népszabadság leghatalmasabb biztosítékának a sajtószabadságnak megsértésével akkor vállalkozott a bajnak megelőzésére, midőn már a megtorlásra kellett volna gondolnia.

Tisza Kálmán belügyminiszter ur megsértette a törvényt és nem teljesítette törvényszabta kötelességét. A miniszteri felelősség szigorúan alkalmazandó elvénél fogva véleményezem tehát:

Mondja ki a képviselőház, hogy Tisza Kálmán belügyminiszter ur által 2355/1882. elnöki szám alatt kibocsátott rendeletet, mint törvénybe ütközőt érvénytelennek tekinti s a belügyminiszter urnák azon rendelet kibocsátása által elkövetett törvénytelen eljárását rosszalja és kárhoztatja.

Berzeviczy Albert kimutatni törekszik, hogy a miniszterelnök eljárása nem ütközik a törvénybe és ezért ajánlja a bizottság véleményének elfogadását.

Polónyi Géza erre kifejti különvéleményét és különösen utal arra az anomáliára, hogy a főállamügyész az igazságügyminiszterrel érintkezik és a belügyminiszter uralg az igazságügyminisz- ter fölött is. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.)

Tisza Kálmán védekezik azon vád ellen, mintha nem kellő időben és nem törvény szerint járt volna el.

A mi a sajtószabadságot és a sajtószabadság elnyomása iránti vádat illeti, azt szóló még csak vissza sem utasítja, annyira tények bizonyítják nyolczadfél évi minisztersége alatt, hogy a sajtószabadságot még kinövéseiben is talán tulságig kimélte. (Igaz ! jobbfelöl) Igen, a sajtószabadság minden szabadságnak egyik alapföltétele, de a sajtószabadságnak legnagyobb ellenségei azok, a kik egyfelől a szabadságot szabadossággá teszik, (Úgy van! jobb felől,) a kik másfelől az egyéni és családi élet nyugalmába is bele