Eger - hetilap, 1882

1882-11-23 / 47. szám

448 és szerettem; s bár nem ismertem, mélyen fájlalom kora halálát s a vele sirba szállott szép reményeket. — Úgy tudom, a theo- logiát Egerben végezte, besenyői káplán volt, később monostori plé-. bános. Itt halt meg ifjan, pályája kezdetén, már évekkel előbb letéve az Írói tollat. — Elbeszéléseit meleg kedély, költői felfo­gás, tetszetős, egyszerűségében is választékos stíl jellemzik. S nem egy van köztük, mely a szerző gazdag történeti ismereteit tanu- sitja. — Lantos költeményei pedig oly mélyen bánatos hanguak s annyira magukon viselik az őszinte bensőség jellegét, hogy úgy mondjam: annyira melegek, hogy azoknak okvetlen a szív mélyé­ből kellett fakadniok. S bár e verseken kivlil semmi adat nincs előttem Kürthy Jenő életéből, a sokat szenvedett nemes szivű költő alakja e panaszos dalokból is tisztán látható. Van annak fiz éve. hogy egy gyönyörű kis dala jelent meg e lapokban. Bensőségével, egyszerű szépségével annyira meghatott, hogy — bár gyermek voltam akkor — egyetlen szavát sem fe­ledtem el. Megdalolja a múltnak eltemetett szenvedéseit, melyek után nagy időre szivünk talán derültebb lesz és ajkunk mosolyog, de a legkisebb emlék feltépi a heggedő sebeket: Oh! ne hidd, e hang, e mosoly Nincs a szívben, csak a szájon — Úgy az idő sem gyógyít, hogy A feltépett seb ne fájjon! Hát már most elcsendesült a szív vihara. Es megfagyott a mosoly, mely „nem volt a szívben, csak a szájon.-1 A kéz, mely önkényt tette le a lantot, ma fel sem vehetné már, mert merev — mindenkorra. Müveiben, ha nem is örök. de kedves emlékét hagyta nemes eszméinek. Megérdemli hogy áldást mondjunk emlé­kére és békét, nyugalmat kívánjunk neki. Aludjék édes, szép ál­mokat a halál karjaiban, mely jobb orvos az időnél, mert úgy tud gyógyítani, hogy az annyiszor „feltépett seb“ ne fájjon im­már soha! * A másik halott, kiről e helyen megemlékezem, Kudlovits Andor. Gyermekifju volt még, alig 22—23 éves. Tekintélyes családjának büszkesége, szemefénye, jövőbe vetett reményhorgo­nya . • • Sokan ismerték Egerben e szép, szelíd, szőke gyermeket. Az „Egerbe“ néhány csinos dalt irt s örömmel látta őt a közön­ség. Érzékeny kedély, inkább ellágyulásra, mint fellángolásra haj­ló. Nagy költő talán nem vált volna belőle ; de volt szivében any- nyi költői érzés, hogy egész egyéniségét ellenállhatlanúl vonzóvá varázsolta, s hogy őt az idegennek is első pillanatra szeretnie kellett. Érzésre költő, bár kifejezésre még nem az. — Neki nincs is élettörténete. Bár csendes volt minden hajlamára, collegái sze­re tete s bizalma elnökké tette őt az egyetemi jogász-segitő egye­sületnél. Ez volt egyetlen nyilvános szereplése, s jótékonyságát Heves és Borsodmegyék szegény sorsú ifjai áldják. Mikor az egyetemi éveket lejárta, már betegeskedett. Később hazatért Kövesdre és itt szenvedett hosszasan. Csöndesen, békés megadással viselte mellében a halálos kórt, Már akkor sorvadt és hervadt ő maga is, mikor az „Egerben“ az ő „Margitja“ herva- dását meghatón siratja: Oh! azt az egyet jól tudom, Hogy a te kora hervadásod Soká túl élni nem fogom. Oh ! mily hamar betelt e sejtés! És mennyire fáj kora halálá­nak tudata! Hisz oly szelíd, jó, ártatlan — s olyan gyermek volt még! Nem érdemeiért, melyek még .lehettek volna, hisz még a pálya küszöbén állott; de a szeretetért, mely szivében lakott, me­lyet fel tudott kelteni mndenki szivében : fonom e szerény koszo­rút boldog emlékezetének. Áldás a hamvakra, melyekért annyi köny pergett s annyi ajk mondott imát ! Néma bánattal gondolok rád, szegény barátom, s mit gyenge toliam tán le sem írhatna, arról egv köny beszél. . . . Csillagfa Mór. 3EZI_L.kTi.lr — Erzsébet királynénk ö felségének névnapja, múlt vasárnap szokott kegyelettel ünnepeltetett meg. A székesegyházban fényes segédlettel tartott istentiszteleten — melynél nsgos és főt. Kovácsé- c z y István kanonok ur pontificált, — az egyházi s a katonai rend, valamint a vármegye, a város s a törvényszék tisztikara, úgy több helybeli intézetek növendékei, nemkülönben nagyszámú más ajtatoskodók voltak jelen. — Hagymáit. és főt. dr. Samassa József Érsek ur ő Eicellen- tiájának legközelebb tartott nagy jelentőségű beszédét, mely ellen Mocsáry Lajos orsz. képv. azt a vádat emelte volt, hogy ama beszéd­nek egyházi álláspontja mereven az állam ellen irányul — az „Egri Egyházmegyei Közlöny“, mely e beszédnek valódi tendencziáját ismertetni illetékes, a következőleg kommentálja: A katholicziz- mus elveinek benső igazsága, hatásának üdvös volta a századok történetében elvitázhatlan bizonyítékát birja a múltban s ezzel a jövőre is. S miért is széttépni azon kapcsokat, melyek egyházat és hazát oly benső életszövetségben tartottak össze ? miért fel­forgatni azon természetes viszonyt, melyet Isten az egyháznak és államnak egymás irányában kijelölt ? miért megváltoztatni a hely­zetet, mely az egyetértő működés és azonos törekvések összhang­jával egyházra és államra annyi fényt és dicsőséget árasztott ? miért elhagyni a biztos alapot, midőn a nemzetek életerejének főforrása, állandóságul^ legigazibb biztosítéka történelmi életük ? s miért a képtelen és bűnös fickczio, mely a hívőt és állampol­gárt megosztja, szétvágja az egyénben, kettős lelkiismeretet kény­szerítene rá; s a kötelességek összeütközésének állandó harczát honosítva meg, az állami élet egységes és üdvös fejlődésének gát­jául a zavar örök forrását nyitná meg magában az állami élet első elemében, az egyéni életben ? — Miért nálunk elszakítani az államot az egyháztól? Az államnak az egyházzal szemben, a leg­természetesebb viszony mellett, aggodalomra nincs oka. Saját tör­ténetében megvalósulva láthatja az egyház „változatlan elvét, a polgári hatalom jogköréhez tartozónak tekinteni mindazt, mi kizá­rólag az emberiség földi jólétét czélozza.“ Az egyház az állami kormányzatba beleelegyedni nem akar. Élni kiván háboritlanul, szabadsága birtokában, nem sértetve dogmáiban, fegyelmében, in­tézményeiben, jól szerzett jogaiban. S ez életre Istentől nyert joga van ; s emberi szempontból is nálunk, tisztelni való nyolcz- százados preskripcziója. Igazságtalan tehát ellene minden táma­dás ; s védekezése igazságos. És csak védekezik; és nem támad. Ki pedig igaz jogát védi, ezzel jogtalanságot nem követ el senki ellen. A jog és béke testvérek. Az érseki szózat tehát jogos nyug­talankodást semmi irányban sem ébreszthet, — Eger városát legközelebbről érdeklő visutakról. A „Pesti- Hirlap“ a múlt héten oly hirt közölt, mely szerint a Károlyi- Gyürky-féle consortium már folyamodik a kormányhoz akarczag- terennei vasútvonal építési engedélyéért, melynek előmun­kálataival már kész. Most, ugyanezen lap megjegyzi Eger érdekében, hogy az említett consortium tervezete nem tévesztendő össze az egri érdekeltségével. Ez utóbbi, Karczag, Madaras, Nána, Kömlő, stb, népes városok s községek. Eger, úgy az ottani nagybirtoko­sok, köztük s élükön az egri érsek, káptalan, szatmári püspök stb. a kérdéses összeköttetést Karcagtól Madarasnak, Körén át a Tiszán, Nánán, Kömlőn, Bessenyőn, Füzes-Abonynak, onnan a már kész fiizesabony-egri szárnyvonalon át Egertől tervezi Terenyének. A két konzorcium között most tárgyalás van folyamatban, miképen lehetne az érdekek kiegyenlitésével közösen építkezni; mert ezen egymással esetleg párhuzamosan épülő két vonal, egymás romlását idézné elő. Az egri konzorcium előmunkálata legközelebb veszi kezdetét; erre egy külföldi (angol) pénzintézet is reflektál s tesz beható tanulmányt. — Az egri jogászbálra a meghívók f. hó 22-én szétküldettek, felkéretnek tehát mindazok kik ezen meghívót meg nem kapták s arra igényt tartanak, hogy erről akár a bálelnököt, akár pedig a választmányt értesíteni szíveskedjenek. — A tervezett magyar katonai akadémia felállítása elhalasz- tatott: miután a közös hadiigyminister óhajtására a magyar dele- gatio egyelőre elállott ezen akadémia felállításának követelésétől. — A delegatiók legközelebb fejezték be működéseket. Az osztrák delegatio a csapatok élelmezésére kért összegből 100.000 frtot törölt, a magyar delegatio ellenben ezen összeget megsza­vazta. Már-már közös szavazás küszöbén állott a két delegatio, midőn az osztrákok végre engedtek. — A Heves-Szolnok-megyei nöegylet, folyó hó 25-én szomba­ton tartja meg szokásos Katalin-tánczestélyét, melyre félreértés kikerülése végett, külön meghívók helyben nem küldettek szét, csak is hirlapilag volt a közönség annak pártolására felkérve. Mint hírlik szép számú közönség készül ez estély díszét megjele­nésével emelni; de meg is érdemli a nemes czél, hogy minél na­gyobb pártolásban részesüljön. — Hieronymi Béla kir. főügyész urat és családját a napok­ban óriási veszteség érte, ugyanis: egyik kis gyermeke dyftheri- tisbe esett, s nehogy a másik kettő, is kapja: egyiket Budapestre, a másikat pedig Jászberénybe küldte el; — azonban a borzasz­tó baj ott is utolérte a kicsinkéket s a szülők legnagyobb bánatára mindhárom kedves kis gyermeket elragadta tőlük. — Fogadják legmélyebb részvétünket a nagybánatú szülők!

Next

/
Thumbnails
Contents