Eger - hetilap, 1882

1882-09-28 / 39. szám

csak nehány hét múlva kaphatjuk meg; ha később kérjük, még később lesz oly alapunk, mely alapon remélhetjük, hogy a másik consortium legalább szóba áll velünk.

11. A kormány fel fog kéretni, hogy az Eger és érdektársai által tervezett vasútvonalakat az állam költségén építtesse ki. Ha a kormány nehány hét múlva azt válaszolja, a mi valószínű, hogy nem teheti: akkor heteket vesztettünk, ha idejekorán, azaz most nem kérjük a concessiót. Ha pedig a kormány kedvezően válaszol, a már addig is kieszközlött concessioval nem kell élnünk; de az engedélykéréssel azért semmit sem vesztettünk; mig amúgy a halogatással helyre- hozhatlanul rósz helyzetbe jutunk.

* *

*

Mindezek alapján kívánatos, hogy az említett központi vasúti bizottság időhaladék nélkül kérje a vasúti előmunkálatokra az engedélyt: mert ily engedély a közmunkaügyi uj minister kineveztetése előtt is megnyerhető. Ha aztán sem az állam nem építi ki tervezett hálózatunkat, sem pedig a te- renne-karczagi consortiummal nem sikerül megegyezni: akkor gyorsan lehet az előmunkálati költségek fedezéséről gondoskodni s gyorsan lehet az előmunkálatokat foganatosítani, melyek tekintettel arra, hogy a füzesabony-karczagi vonal nyomjelzése már kész — legföljebb 25 — 30,000 írtba fognának kerülni.

További kényelmes késedelmezés esetében az állhat elő, hogy a terennye-karczagi vonalnak kiépítését is engedélyezi a kormány. Akkor aztán a mi hármas hálózatunk végkép — mindenkorra megbukott; mert nincs azon gazdag állam s azon gazdag magánvállalkozó, a ki egy létesült vasúthoz oly közeleső parallel vonalakba fektetné pénzét.

Ha Eger a nagy vasúti hálózatba be akar jutni: akkor az előmunkálatok költségeit elő kell teremteni. Ezen előmunkálati költségek beszerzésére nézve legczélszerübbnek vél- nők az oly eljárást: hogy az érdekelt községek lakosai s az érdekelt nagybirtokosok önkénytes pénzaláirásra szólit- tassanak fel; a még esetleg fedezetlenül maradó összeg pedig az érdekelt községekre s nagybirtokosokra vagyonarány- lag vettessék ki. De mivel nem minden érdekelt féltől lehet várni a ráeső összeg lefizetését: ezen oknál fogva végső esetben nem marad más hátra, mint a hiányzó összeget Eger városa részéről közgyülésileg megszavazni, mert végre is az egész ügyben legnagyobb mérvben Eger városa van érdekelve. Azután, magához a vasút kiépítéséhez is, a városnak áldozattal kellene járulnia.

Ha áldozatot nem hozunk, s ilyent még csak meg sem ajánlunk: akkor le kell mondanunk az óhajtott vasútról.

Meglehet, hogy ily áldozatra nem lesz szükség; de ha lesz, akkor Eger városának az áldozattól nem szabad visz- szariadnia, habár kénytelen volna a községi adót ily czél- ból jelentékenyen emelni s talán városi kölcsönt is fölvenni.

Végül megjegyezzük, hogy nem volna fölösleges: már most mielőbb az esetleg szükségesekké váló előmunkálatok költségeinek fedezésére feltételes aláírást nyitni: oly értelemben, hogy az aláirt összeg befizetésére az aláírók csak az esetben s akkor lesznek kötelezve, ha a tervezett hármas vasúthálózatra nézve az államnál s a terenne-karczagi consortiumnál teendő lépések eredménytelenek maradnak.

Ha valaha, úgy most Egerre és érdektársaira nézve áll azon axióma, hogy: az idő pénz. Az említett föltételes pénzaláirással még most elejét lehetne venni a legdrágább idő elvesztésének, mely veszteség máskülönben talán soha sem lesz többé pótolható.

Videant consules!

Politikai heti szemle.

A muszka czár és neje e hó 20-ától 23-áig Moszkvában tartózkodtak. Kiséretökben volt a montenegrói fejedelem is, ki állítólag véd- és daszszövetséget kötött a czárral. A moszkvai polgármester a fejedelmet a város nevében üdvözölte, ki — mint mondá — a szlávságért és a szlávokért, a hazáért és a népszabadságért harczol. Moszkva városa hódolatát fejezi ki a rokon és baráti nép fejedelme iránt, kinek a háború alatt tanúsított hőstetteit legéberebb figyelemmel kisérte. A fejedelem személyében, Moszkva Montenegro felé nyújtja karjait, mely függetlenségét nehéz időkben volt kénytelen védelmezni. A montenegrói fejedelem következőleg köszönte meg az üdvöz'ést: „Hálás szívvel jöttem Oroszországba, hogy az ifjú czárt üdvözöljem, ki Montenegró iránti szeretetét boldogult atyjától öröklé. Nem voltam képes hazatérni, mielőtt Moszkvát üdvözöltem volna, mely a szláv világnak hatalmát és Oroszország nagyságát képviseli. Montenegro örökké hálás marad Moszkva iránt, melynek meleg részvéte a monteneg- róiak sok könyét törölte le, és a fekete, hegyek fiait a legnagyobb áldozatokra lelkesítette. Éljen a czár! Éljen az orosz nép!“

Pét érv ár, szept. 24. A „Journal de St. Petersbourg“ írja: Az angol hírlapok kizárólag Augolország számára követelik azon jogot, hogy Egyptom sorsa felett határozzon. A cabinetek az említett hírlapok által nyilvánitott véleményt nem fogadhatják el, mely némi nyugtalanságot keltett a franczia sajtóban is. Fran- cziaországnak van leginkább kilátása arra. hogy Londonban megértsék, ha mellőzve a nyugoti hatalmak fontosabb érdekeinek és jogainak hangoztatását, ragaszkodni fog ahhoz, hogy az egyptomi kérdés európai jelleggel ruháztassék fel.

Pár is, szept. 22. Az egyptomi kérdés tárgyalását illetőleg azt hiszik az itteni kormánykörök, hogy az angol kormány előbb közvetlenül fog alkudozni a hatalmakkal és miután alapot nyert a közös alkudozás részére, a conferentia összehívását fogja indítványozni. Az utóbbi tekintetben az itteni kormány, egyetértve a többi hatalmakkal, Angliának engedi át a kezdeményezést. A mi a megoldást illeti, itt azt hiszik, hogy Anglia a status quo fen- tartását fogja indítványozni, a pénzügyi ellenőrzés, a közigazgatás és a Suez-csatorna fölötti felügyelet némi módosításával. A mi az egyptomi események által okozott kár megtérítését illeti, az erre vonatkozó anyagot az Alexandriában összeülő nemzetközi bizottsághoz fogják utasítani, hogy döntsön ezen kérdések fölött.

London, szeptember 22." A „Morning Post“ értesül, hogy a brit kormány számíthat Németország és Ausztria-Magyarország őszinte támogatására, föltéve, hogy nem sérti meg a porta souve- rainitását. Duclerc állítólag kijelentette már, hogy a képviselőház meghatalmazása nélkül nem fog elfogadni oly megoldást, a mely nem foglalja magában a status quot.

Konstantinápoly, szept. 26. Az angol nagykövet jegyzéke következtében nincs többé szó a katonai conventió megkötéséről. A porta most azt várja, vájjon Anglia egyezkedni akar-e vele az egyptomi kérdés politikai része fölött. A szultán távirati utón azt követelte Angliától, hogy ő ítélhessen Arabi fölött, a ki fóllázadt souverainje ellen. Az angol kormány nem felelt eddig, de azt hiszik, hogy tagadó választ fog adni.

Konstantinápoly, szept. 24. A török-görög határkérdés tárgyában Angolország, Francziaország, valamint Németország azt tanácsolták a portának, hogy közvetlenül Görögországgal igyekezzék megegyezni. A többi hatalom valószínűleg hasonló értelemben fog nyilatkozni.

Konstantinápoly, szept. 25. A török-görög határkérdést tárgyaló conferentia tegnap összeült, de szétoszlott azon hírre, hogy Szaid pasa és Konduriotis közt egyezség jött létre, mely szerint Törökország átengedi mind a négy vitás pontot Görögországnak és későbbre tartja fönn a Gunitza környékén elvonuló határnak Görögországgal egyetértésben való szabályozását.

Konstantinápoly, szept. 25. Mint állítják, a szultán Abdul Mutailib mekkai nagyserifet méltóságától megfosztotta és elfogatását, elrendelte. Mekka nagyserifjévé Abdullab seik neveztetett ki.

London, szept. 25. A királynő Wolseley tábornoknak és Seymour tengernagynak az egyptomi hadjáratban szerzett érdemeik elismerése jeléül a baronet czimet és a pairi méltóságot adományozta.

Róma, szept. 22. Az „Osservatore Romano“ közli a szept. í7-ről kelt s valamenyi katholikus püspökhez intézett pápai en- ciklikát, mely ajánlja szt. Ferencz harmadik rendjének terjesztését az egész világon, azt a legkitűnőbb eszköznek nyilvánítván arra, hogy a gazdagok jótékonyak legyenek, a szegények pedig sorsukat megnyugvással viseljék, hogy egymással kibékülvén, a társadalmi probléma megoldását lehetővé tegyék.