Eger - hetilap, 1882

1882-07-27 / 30. szám

XXI. év-folyam.

30. szám.

1882. julius 27-én.

Előfizetési díj:

Egész évre . 5 frt — kr.

Félévre. . . 2 „ 50 r

Negyed évre . 1 „ 30 „

Egy hónapra. — 45 ,

Egyes szám . — 12 „

EGER.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetésekért

minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérbeu egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

fi ' 'N" '

«T* Eger város és vidékének szellemi 1 % es anyagi erdekei.

(Díjnyertes pályamű.)

Irta: dr. Szolcsányi Hugó.

(Folytatás.)

IX.

Hogy a vasutak napjainkban gazdasági szükségességnek tekintendők, melyek nem csak a gazdászati, hanem magának a szellemi fejlődésnek is, egy mellőzhetlen feltételét képezik: az mindenki előtt, ki a népek miveltségi fejlődésének történetét csak némi figyelemmel kisérni tudja, kétségtelennek bizonyúl. Mert az által, hogy a vasutak azon organismust képezik „mely a tömeges forgalmat, valamint a személyekét úgy a javakét, egyrészről magába veszi, másrészről előidézi: a vasutak eszközét és kifejezését képezik, az állam egyes részei és az államok egymás közti együttélésének. “

Mennél közvetlenebbül van tehát valamely község, a nemzeteket érdekközössé tevő vasúti hálózatba bevonva, annál nagyobb jelentőséget nyer: akár az általános forgalmi szempontból, akár saját érdekfejlesztési viszonyaira, vagyo- nosodására nézve.

Egert a rossz vasúti politika a fővonallal való közvetlen összeköttetés jótétményétől megfosztotta, zsákutczába juttatta, s a nemzetgazdászati elvek örök gúnyjára apró- cseprő falvak mögé helyezte. Miután ezen országos baklövés megtörtént, s azon többé változtatni nem lehete, beállott a szükség a vesztett fejszének legalább a nyelét megmenteni az által, hogy a város, bárha csak közvetve köttessék össze a fővonallal. így keletkezett az eger-füzes-abo- nyi szárnyvonal. E forgalom azonban nem ölthetett egészséges alakulatot, nemcsak, mert az utazást kényelmetlenné tette és megdrágította, hanem mivel az országos terheket, melyek a vasútépítési ügyből kifolyólag úgyis rendkivülileg sújtják megromlott financziáinkat, ok- és szükség nélkül szaporította.

Ily viszonyok között igen természetesen, az eger-ná- dasdi — bár szintén másodrangu — vonal kiépítése Egerre nézve úgyszólván életkérdéssé vált, annál is inkább, mivel eddigelé legjobb borfogyasztóul a Felvidék jelentkezett, melyet igy a direct összeköttetés által majdan még jobban megnyerhetünk, leköthetünk. A Felvidék felé irányult borkivitelnek, mint tudjuk, legnagyobb akadályaúl eddig az szolgál, hogy a vele való közvetlen vasúti összeköttetést nélkülözzük, a nagy körút pedig, melyet e miatt borunknak rendeltetése helyéig befutnia kell, nem kevéssé szökteti fel annak árát. De még a venni szándékozóknak is nem egyszer sem kedvök, sem idejök, hogy borvétel czéljából ilyen nagy körutat tegyenek meg. Ellenben, ha e rövidebb útvonal kiépítve lesz, hihető, hogy azok is sürüebben fogják városunkat felkeresni, és borunk forgalmában nagyobb élénkséget előidézni.

A város e tekintetbeni érdekeinek kellő felismerésére mutat azon valóban dicsérendő törekvés és érdekeltség, mely- lyel e terv megvalósítása iránt a város összes közönsége, főleg pedig az egri általános ipartársulat, viseltetik. Adja Isten, hogy ezen, vidékünk jólétét czélzó törekvéseket, a melyek városunknak kiszámithatlan előnyt nyújtani hivatvák, mielőbb az óhajtott siker koronázza.

Gyermek-menhely.

Nincs senki Egervárosában, a ki meggyőződve nem lenne egy gyermek-menhely szükségéről; meggyőz minket erről az itteni kisdedek tömeges elhalálozása, meggyőzött t öbb egyes eset, midőn az otthon magára hagyatott kisded elhagyatottságának áldozatja lett. Ámde annak felállítása a szükséghez mérten egyelőre a városi nép szegénysége miatt lehetetlen, mert a mondott intézet csakis a szegény napszámosokat és iparosokat érdekli, nem a gazdagokat, kik pesztrát vagy épen komornát tarthatnak. Nagyon könnyen megy ez nagyobb városokban, például Budapesten, hol a bölcsödében csak is szegények gyermekei vétetnek fel, de a bölcsők felett ott tün- döklenek arany betűkkel gróf Cziráky, gróf Apponyi és más ala- pitók nevei, ott a gazdag város, mely csak egy városrészben magát az épületet kilenczvenezer írtért emelt ette; de mi itt Egerben ilyenekről nem szólhatunk, nekünk szegényebb sors jutott, és a szánalom fájdalma, midőn látjuk, hogy viszi a szegény kapásné puttonban kisdedét a mezőre, és leteszi a gyepre, vagy lepedőben galyra akasztja, azután görnyedve folytatja napszámját, és enyhülésnek veszi, ha siló gyermekét legalább a hegytetőiül láthatja. Tehát,kérdés, lehet-e ezen segíteni?

Én, ki a népet ösmerem, lehetségesnek tartom következőképen. Maga a nép állítson fel gyermekin enhelyeket; mert hogy egyik városnegyedből a másikba, például a makiári alvárosból a Szálába vigye és viszont, vagy mind a város közepére, az teljes lehetetlen,— hanem álljon össze például húsz-harmincz család, üljenek ösz- sze a fertálymesternél és tanácskozzanak, keressenek egy alkalmas épületet, vagy szobát, szereljék fel azt néhány szalmazsákkal, fogadjanak fel egy alkalmas szegény asszonyt, a ki gyermeküket reggeltől estig megőrizze, kevés kenyérrel és tejjel táplálja, és este mindenki vigye haza gyermekét. Hozzá teszem, hogy ne vonja ki magát az se, a ki gyermektelen, vagy jobb sorsban van, hanem járuljon segélyével a szegényebb helyett, meglássa, hogy gyönyörködni fog a felsegített ártatlanokban. Hiszem, hogy a kezdet nehézséggel fog járni, de hát ha a gazdagabbaknak is megszállja lelkét a Szentlélek e szent ügy iránt, és lesz, a ki nem fogja sajnálni egy szegény gyermeknek napi ápolási bérébe egy tíz kraj- czárost nyújtani. Ezen czélra kérni nem szégyen; én legalább szívesebben adom oda forintomat e szent czélra, mint tánczmulatság- ra, mert a kisdedek érdekét mindenekfelett valónak tartom. Ha