Eger - hetilap, 1882
1882-06-15 / 24. szám
224 mányelnök inditványára a ház elhatározta, hogy délután 5 órakor is tart ülést. Ezen napon sajnos jelenet történt a képviselőház folyosóján. A mint Wahrmann Mór befejezte beszédét, kiment a folyosóra, itt Ónody Géza és Szuhányi Ödön képviselők Istóczy Győző nevében párbajra hivták ki. Istóczy ugyanis magára nézve sértőnek találta Wahrmann beszédének befejező szavait, s azt hogy Wahr- mann reá mutatott. Wahrmann kijelentette, hogy nem lát okot a párbajra, miután Istóczyt személyesen nem sértette meg. Nehány perez múlva ott termett Istóczy, s a kihívás el nem fogadása miatt Wahrmannt gyalázó szavakkal illette, melyeket az utóbbi visz- szaruházott Istóczyra. Ekkor Istóczy felemelte karját, s ámbár az éppen arra menő Rohonczy Gedeon azt felfogta, Istóczy keze mégis vállon érintette Wahrmannt. Erre többen siettek oda, s a két fél elválasztásával végét vetették a tettlegességnek. Az eset természetesen nagy izgalmat keltett képviselői körökben. Istóczy, ki folyvást izgatottan sétált a folyosókon, benyitott a miniszteri szobába, hol a kormányelnök jelen volt, s kérdezte, igaz-e, hogy őt a clubb ki akarja zárni. A kormányelnök azt felelte, hogy nem tudja, mit fog határozni a kör, de azt tudja, hogy a pártnak számos tekintélyes tagja a történtek folytán nem kíván Istóczyval egy körben maradni., Erre Istóczy távozván, rövid idő múlva Vi- zsolyi pártelnök és Éber Nándor előtt kijelentette, hogy kilépett a szabadelvű pártból. Valamivel később x/42 órakor a ház elnöke számos képviselő kivánatára zárt ülést hirdetett, s a közönséget felszólította a karzatok elhagyására. A zárt ülés alatt a tanácskozás hosszasan folyt. 3/43 órakor az ülés ismét megnyittatván, az elnök a következő nyilatkozatot tette: „Arról értesültem, hogy az ülés folyama alatt a házon belül egy képviselő másik képviselőtársát tettleg bántalmazta. Azt hiszem a t. ház nevében kimondhatom, hogy a ház ezen tény felett rosszalását fejezi ki.“ (Atalános helyeslés.) Ezzel az ülés véget ért. Az esti ülésben még Orbán Balázs és Mocsáry Lajos szólották Hermann indítványa mellett, s ezzel a vita bezáratott. A ház nagy többsége: a szabadelvű párt, a mérsékelt ellenzék s a függetlenségi pártról Irányi Dániel, Komjáthy Béla és Unger Alajos a kérvényi bizottság javaslatát fogadták el. Az ülés végén Csernátony Lajos interpellálta a kormányelnököt Maile fiumei polgár megtámadtatása ügyében. Tisza kormányelnök azonnal megnyugtatólag felelt, elmondván, hogy a vizsgálat egész erélylyel folyamatban van. E hó 10-én minkét ház zár-ülést tartott. A képviselőházban nyilatkozott Tisza Kálmán miniszterelnök: Mint már tegnap jelezni szerencsém volt, az ülésszak bezárásának ideje elérkezett. Mielőtt ez iránt lennék szerencsés előterjesztésemet megtenni, gondolom ezt megelőzőleg czélszerü lenne, ha a t. ház, úgy mint máskor is szokásban volt, elnökét felhatalmazná, hogy a következő szünidő alatt, ha esetleg üresedések történnének, a képviselőválasztások iránt intézkedhessék, hogy majd mikor a képviselőház újból tösszejön, esetleg egyes kerületek ennek elfelejtése miatt képviseletlenül ne maradjanak. (Helyeslés.) Elnök: Ha tehát méltóztatnak beleegyezni, a netaláni üresedések esetében a választások iránt intézkedni fogok. Tisza Kálmán miniszterelnök: Van szerencsém ő felségének a törvényhozás mindkét házához intézett legkegyelmesebb leiratát ezennel átnyújtani, s kérem, hogy annak kihirdetését elrendelni méltóztassék. T i b á d Antal jegyző: (olvassa) „Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, hű Magyarországunk és társországai zászlósainak, egyházi és világi Főrendéinek és képviselőinek, kik az általunk 1881. évi szeptember hó 24-ik napjára Budapest fővárosunkba összehívott országyülésen egybegyülvék, királyi üdvözletünket. Kedvelt Híveink ! Midőn az általunk 1881. évi szeptember hó 28-ik napján megnyitott országgyűlés első ülésszakát ezennel berekesztjük, egyszersmind a második ülésszakot a folyó év október havának 5-ik napjára összehivottnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Schönbrunnban 1882-ik évi junius hó f’-én. Ferencz József sk. Tisza Kálmán sk. Elnök: A felolvasott kegyes királyi leirat kihirdettetvén, hasonló kihirdetés czéljából a méltóságos főrendiházhoz fog átküldetni. Ezen kegyelmes királyi leirattal a jelen ülésszak be van fejezve. Van szerencsém a t. háznak bemutatni elnöki előterjesztésemet, mely ez ülésszak tevékenységének statisztikai kimutatását adja. Most a t. ház tagjai hazamennek, háztüzhelyeikhez megérdemlett nyugalmat élvezni, méltóztassék majd a jövő ülésszak kezdetére folyó évi október 5-én d. e. 11 órára összejönni. A főrendiház délután 1 órakor Szögényi-Marich László elnöklete alatt ülést tartott, melyen Pejacsevich Tivadar gróf a képviselőház jegyzője átnyújtotta az országgyűlést berekesztő királyi leiratot, mely felolvastatván, az elnök meleg szavakban bu- ezuzott el a főrendektől. Majthényi László b. lelkes szavakban az elnököt élteti, mire az ülés véget ért. T^.ECZÜ. „Egriekről én egy keveset szóltok “ Tinódi. — Elbeszélés. — Irta: Szabó Ignác z. (Pályanyertes mű.) I. — Szelam aleikum. Goszpodi! — Ve aleikum szelam. Efendi! Az elébbi szóval Kucsuk binbasi uram eő kegyelme köszöntött bé Zakovics Theodorovics Milos nem- zetes uram szatócs-boltjába. Az utóbbi szavakkal pediglen Zakovics Theodorovics Milos gazda fogadta Kucsuk uraság udvarias köszöntését. Kucsuk efendi, azon idők szerint, binbasi, azaz olyan őrnagyféle előkelő tiszt vala az egri török várőrségnél, s egyszersmind alvezére és jobb keze, vagy, még igazabban mondva: feje és esze Ali úr ő nagyságának, három lófar- kos basának s egri várparancsnoknak. Goszpodi Zakovics Theodorovics Milos pedig a török hadak élelmezője s kalmár vala loco, holott is a mind máig úgynevezett „ráez hóstyán“, egy újon épült csinos házacskában lakozék, melynek elejét a föntisztelt szatócs bolt foglalja vala el. A nap még csak egy lándzsányi magasságban vala főn a nyugati láthatáron, — mint keleten mondani szokás. De mielőtt a Mátra sötéten kéklő bérczei mögé nyugodni térne, arany sugaraival árasztá el az Eged meredek lejtőit, melyeket díszesen barázdáltak végig a borág zöld lombokkal, s kékelő gerezdekkel ékes sorai. Nemzetes Zakovics uram boltja nyugat felé nyillott. Ajtaja tárva volt, s annak tábláján ékes cyrillusi calligra- íiával, s még ékesebb orthograiiával nagy bölcsen meg vala írva: mi minden kapható a kereskedésben; nehogy a jámbor halandó, ki olyat keres, a mi ott nincs, haszontalanul befáradva, koptassa a saruját, vagy, esetleg, ha mezitláb jár, — a talpát, s megháborgassa Milos uramat az ő kényelmes keleti nyugovásában. Igen okos szokás vala pedig az a hajdani világban, hogy a kalmár, portékáinak féléit, s többnyire egyszersmind azok árait is, az ajtóra jegyezte tol. A ki aztán értett az ábéczéhez, megtudhatta künn, hogy mi van benn. A ki pedig nem vala jártas az olvasás mesterségében, azt az igen eszes számitással kiaggatott árúczikkek igazitották útba, ha vájjon megtalálhatja-é a boltban azt, a mit keres. Egy ilyen minta-boltfelirás, a 30-as évekből, különösségénél fogva, még ma is emlékezetes vig Eger városában. Látható vala ez a romjaiban még akkor fenállott „hatvani kapu“ mellett, a mai napság kath. parochiának használt régi épület alatt lévő boltocska ajtaján, melynek szövegét, curiosumkép, s hogy a feledség homálya végkép el ne borítsa, örök emlékezetűi ide iktatjuk:
