Eger - hetilap, 1882

1882-06-08 / 23. szám

XXI. év-folyam.

23. szám.

1882. junius 8-án.

Előfizetési díj:

Egész évre . ő írt — kr. Félévre. . . 2 * 50 r Negyed évre .1 . 30 r Egy hónapra. — 45 .

Egyes szám . — 12 ,

EGER.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetésekért

mindéi] 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetésről oO. nyilttérben egy petit- sor helyért 15 kr fizetendő.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-liáz) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

i 5 Eqer város és vidékének szellemi %

3 r .... üt*es anyagi erdekei. ^

(Díjnyertes pályamű.)

Irta: dr. Szolcsányi Hugó.

I.

Századunk a gőz, a villanyosság, a gyors szellemi és anyagi fejlődés kora. A művelődés minden terén lázas tevékenységgel találkozhatni. A nemes verseny-kedv felébreszte- tett, és a szellemi és anyagi világ termékeinek s a napról- napra szaporodó felfedezés-, találmány- és javításoknak ezerféle nemeiben, főleg pedig a nemzetközi forgalom és érintkezés rendkívüli élénkségében leli leghűbb kifejezőjét, s nyeri teljes érvényesülését. Az állam úgy, mint annak kisebb körzetei: a községek és azok polgárai sietve igyekeznek elfoglalni ama tért s fölhasználni azon eszközöket, melyen és melyek által jólétöket megalapíthatni vélik, nem riadván vissza semminemű munka,- fáradság- vagy áldozattól, ha az reménynyel kecsegteti őket czéljuk kivitelében.

Valóban óriásilag nagyszerű azon haladás, melyet az emberiség fejlődésének története a legutóbbi 2—3 évtizedben feltüntet; életmeleg lüktetésekben gazdag annak minden mozzanata. Javítás, előbbrevitel, a földmivelés, ipar s kereskedelemnek nyűgeitől való megszabadulása, a szellemi élet és tevékenység szabad röpte követik annak útját. Sehol megállapodás vagy éppen pangás vagy maradás.

Nem vagyunk ugyan föltétien hódolói a czivilizáczió minden szüleményének, mert a gyakorlati élet tapasztalataiból tudjuk és elismerjük, hogy bizony annak számtalan és nem csekély jelentőségű árnyoldalai és hiányai is vannak.

De az kétségtelen és el nem tagadható, hogy az emberiség szellemi és anyagi érdekei oly kellő méltatásra nem találtak még soha: hogy az egész, mint a társadalom öntudatosan cselekvő tagja, őt az egyenlőség alapján jogosan megillető helyét úgy nem foglalta el soha, mint a hogy az a mai jogállamban történik.

És éppen azért kell modern államainkat jogállamoknak tekintenünk, mert azok az egyedek egyenlősége elvén alapuló jogokat és kötelességeket, törvény által körülírva és biztosítva, czélul tűzték ki: az igazságnak, a jog e legszentebb elvének, az élet minden viszonyai közötti teljes és tényleges megvalósíttatását, és az államot alkotó embersokaság különféle, az állam eszméjéből kifolyó czéljainak, érvényesítését.

Hogy ezt elérni lehessen: a jogállam, kivált beligaz- gatása által, tartozik ama feltételeket megszerezni és nyújtani, melyeket polgárainak kettős természetű fejlesztése feltétlenül megkövetel, de melyeket azok önerejükből előteremteni nem képesek.

A mely állam ezt nem teheti, az akadályozza népét haladásában; de viszont a mely állam ennél többet ad, az megrontja a haladás egészséges fejlődését.

És a köztapasztalat igazolja, hogy csaknem minden modern, minden jogi állam törekszik, hogy polgárainak anyagi és szellemi fejlődése követelte feltételeket nyújtsa; ennél többet, azonban tennie nem szabad, — miért is az egyéntől függ e föltételeket kellőleg felfogva méltatni s saját érdekében felhasználni.

A mily mérvben képes valaki azokat kiaknázni, oly mérvben fogja szellemi és anvagi jólétének tárházát gya- rapithatni.

És ha ez áll egyesekről, még inkább alkalmazható a községekre, ezen egyedek többségéből alakított jogi személyekre, melyek törvényesen körülírt jogi hatáskörrel bírván, az államban saját érdekeik kifejtésére önálló körzetet alkotnak, mintegy kis államot az államban.

Tehát már azért is, hogy bizonyos tekintetben önálló hatáskörrel, önkormányzattal bírnak, könnyebben foghatják föl és valósíthatják meg érdekeiket; másrészt pedig, mivel tapasztalati tény az, hogy a lakosok nagyobb mérvű össze- csoportosulásával a tőke is összehalmozódik, a községek, főleg pedig azoknak fensőbb rendű nemeik, a városok, annál könnyebben szerezhetik meg maguknak amaz eszközöket és intézményeket, melyek által, a törvény oltalma alatt, jólétöket emelhetik és fejleszthetik.

Hazánk beligazgatása, bár jelenleg nem bír is minden részében egy, minden követelményeknek megfelelő, teljesen kifejlett jogrendszerrel, mind a mellett kétségtelen, hogy már is képes a fő-előföltételeket nyújtani az egyén s a község anyagi és szellemi fejlődéséhez. Végig tekintvén újabb bel- igazgatási jogunk körén, nem lehet tagadnunk, hogy az törvényhozásunknak egyik kedvencz tárgyát képezi, mely számtalan, ha nem is mindig szerencsés, alkotásai által, az e körbe tartozó viszonyokat rendezni iparkodik.

Nálunk is tehát,, ép úgy mint másutt, a haladás feltételei advák, miért is csak az egyesek és községektől függ azokat saját érdekükben felhasználni, s azok segélyével viszonyaik fejlesztését istápolni.

Mennél fensőbb rendű a község, azaz mennél szélesebb jogkörrel, tágasabb önkormányzattal bir az, annál több eszköz áll rendelkezésére, tehát annál közvetlenebbül és könnyebben aknázhatja ki az állami igazgatás nyújtotta feltételeket, önérdekei megvalósításában, s annál inkább részeltetheti polgárait azok javító és fejlesztő malasztjában.

A hazai községek között pedig kétségtelenül a rendezett tanácsú városok azok, melyeknek a törvényhozás elég