Eger - hetilap, 1882

1882-04-27 / 17. szám

155

A bor-ügylet és a patak correctivuma megkezdhetők rögtön és realisálhatók még ez évben. A szabályzási mű, accessoriumai- val, szint egyidejűleg megindítható lenne oly módon, hogy az előkészületek szint ez évben megtörténvén, az egésznek alapja letétetnék, — melyben aztán minden évben annyi építtetnék tovább, menn}7it a beszerezhető pénzerő enged.

Ha szerény indítványom el nem fogadtatnék, úgy azon öntudatom marad, hogy megtettem polgári kötelességemet városom és polgártársaim jobbléte iránt; megmondottam eszméimet, melyekről sokan azt togják kiáltani: „hisz a borügylet nem új, — ez eszméket már rég tudtuk!“ —- Beli kár, hogy előbb meg nem mondották azokat! mennyi sok jót eszközölhettek volna már eddig is! — — Ha pedig e concret javaslatok elfogadásra találnak, úgy kívánatos lenne azokat közzétenni; — legalább alkalmuk lesz mindazoknak, kik ez eszméket már tudták, részletes javaslatukban megmutatni: hogyan, miként realizálhatók a „tudott eszmék“ meg a kivitel? és hogyan biztosítható a siker? — — Győzzön a mi jobb! — a város és polgártársaink jólétéért! —

Kelt Egerben, 1880. márczius 30-án.

Privitzer László s. k.

Tudnivalók.

1- ör. Három eszme domborodik ki az Emlékiratban.

I. A borügylet eszméje'; melynek értelme az, hogy minden egri bortermelő itthon helyben borát mindig illendő áron készpénzéit eladhassa.

II. Az Eger patak correctivuma; melynek értelme az, hogy a város az 1878-ik évihez hasonló áradások ellen olcsón biztosíttassák (18,800 frt erejéig annak idején ajánlatot is tettem e biztosításra ; de nem a városi szabályozási tervezgetésre, nem a patakpart jelen szádfalazására, mely közel háromszor annyiba került.)

III. A város reconstructiója, egyetemben a patak gyökeres szabályozásával; minek értelme az, hogy Eger városa régi elha- gyatottságából közönségének és egyes lakosainak előnyére, javára, újjá alakittassék.

E hármas eszmének gyakorlati életbe átvitele biztosítja azt, mit mindenki óhajt — a pénzt.

Hogyan? — ezt akarja tudni mindenki, — meg fogja mondani az, ki ez eszmék kivitelére vállalkozik.

2- or. A hatósági tárgyalások eredményre nem vezettek. Három hatóság közül egyik sem bocsátkozott sem a dolog érdemébe, sem az Emlékirat lényegébe. Mindannyian más-más, mellék szempontból hoztak kitérő határozatot. Érdemleges határozathozatalra szükséges a tárgy ismerete. Hatóság elé különben a tárgy nem tartozott; mert az Emlékirat kivitele a hatóság intézkedését úgy is igénybe veszi mindazon esetekben, hol annak szüksége forog fen.Nem is én vittem hatóság elé. Az Emlékirat nem kérvény, hanem a város közönségének házi, családi, gazdasági, magán belügye. Nem folyamodtam semmiért. Alá nem akartam írni, nehogy a „ki,“ hanem a „mi“ legyen irányadó. Kivitelére pedig annál kevésbbé ajánlkoztam, mert maga az Emlékirat ajánlja, miszerint a városi intelligentia szóllittassék fel ajánlkozásra. Hátha más jobbat tud? Nem is a városi hatóságnak, hanem a városi erkölcsi testületnek szántam a végre, hogy vagy maga realizálja, vagy bárki más által realizáltassa. Az Emlékirat eszméit a város életbevágó kérdéséül ismerte fel a képviselőtestület, magáévá tette és határozatilag el is rendelte azok tanulmányozását .De még maga az Emlékirat sem tanul- mányoztatott, sem kivitelére a városi értelmiség fel nem szólíttatott. Hanem a realizálás mindjárt tőlem kivántatott; az ügy nevemmel azonosíttatott és egy ép oly merész, mint hirtelen balfogással — mely ráfogásnak is beillik — ép oly alaptalan, mint következetlen határozattal, mintha én a kivitelért áldozatokat kívántam volna — mit pedig kereken tagadok. — szegre akasztatott és nem reali- záltatott; — mely czélra pedig nem adtam nevemet; még kevésbbé oly óriási képtelenségre,, hogy, midőn az Emlékiratot azon egyik alapelvre fektetem, miszerint a realizálás egy krajczárjába se kerüljön a városnak, mely alapelv az egész operatumon vörös fonalként vonul végig, akkor e kivitelre áldozatokat kívánjak a várostól. E helytelen hatósági eljárást felebbezni ugyanazon hatósági úton nevemmeli visszaélés miatt kényszerülve, szerzői és a város közérdekébeni polgári kötelességemnél fogva pedig utalva voltam. — Hatósági tárgyalás nem érlelte, csak közel két évig contuma- cirozta, de nem vitiálta az eszméket. Maga az ügy nem az enyim, hanem a városé. Én csak az eszméket adtam, kötelességemet azok érdekében teljesítettem (teljesítendem is). Ha nem életre valók, elenyésznek önmagukban. Ha pedig életképesek, majd törnek maguknak utat, — megfogamzanak és nem halnak meg. Függetlenül a hatósági tárgyalástól, sértetlen állapotban veheti immár kézbe a

városi közönség, vagy vétetheti választott képviselő-testületi man- datáriusai által az ügyet, azon vitális közügyet, melyet ama t. testület ilyenül határozatilag felismert s magáévá tett.

3-or. Arról van szó, miszerint e hármas eszmének realizálása sem a városnak, sem lakosainak, sem most, sem jövőre egy fillérjébe se kerüljön. (A patak correctivuma se.) Továbbá, hogy a lakosságnak keresetet, munkát, kenyeret adjon. Sőt, hogy a városnak pénzforgalmat és tőkevagyont, közönségének pedig jobblétet és jobb jövőt biztosítson. E realizálás kizárja a risicót is, — s ez nem boszorkányság.

Még három kérdés.

a) Hogyan lehet az, miszerint három hatóság közül, melyek az emlékirat ügyét tárgyalták, egyik sem látta magát hivatva belemenni a dolog lényegébe ott, hol egy 20,000 főnyi város jólétének előmozdítása forog szóban ? és hogy a két fensőbb hatóság a felebbezvény panasz-pontjait is érintetlenül, vizsgálat nélkül hagyja akkor, mikor nemcsak a panaszló fél személyes sérelmének orvoslása, hanem a panaszlott alsóbb hatóság által saját polgárai jólétének elmulasztott előmozdítása is nemcsak joga, de fensőbb kötelessége is ama fensőbb hatóságoknak ?

b) Lehet-e az, hogy 20,000, jobbmódú vagy szegény, bármi

polgári állású lakos közt, kik évek óta panaszkodnak, hogy boraikat nem bírják eladni; hogy a 78-iki árvíz után a patak rendbehozására semmi sem történt; most pedig, hogy egy czélhoz nem vezető szádfalazással elfecséreltetett a város pénzkészlete; hogy a város emelésére, javára, előnyére stb. most is csak annyi történik, mint 30 év előtt; hogy máris túlszárnyaltatunk a haladó szomszéd városok által, mert nincs pénz. nagy a pótadó stb. — ne találkozzék egyetlenegy hivatott vagy hívatlan, választó vagy nem- választó, intelligens vagy képviselő, egyházi vagy világi — egyetlen férfiú sem, ki a városnak és közönségének jobbléte és jövőjéért nemcsak szót emelve lépne sorompóba, hanem a gyakorlati élet oldalánál fogva, — nem speculativ szédelgés vagy nyerészkedési vágyból — venné kézbe az initiativát és tenne is valamit, tennének a városi képviselők vagy elöljárók, tennének mindannyian összevetett vállakkal a mindinkább szegényedő lakosság közérdekében, — már most idejekorán — hogy legyen pénz. míg nem lesz késő ? * *) P.

Politikai heti szemle.

A politikai helyzet, ha úgy nagyban tekintjük, jó és megnyugtató. Háború sehonnan sem fenyeget, sőt ellenkezőleg, nincsen hatalom, mely a békét ne óhajtaná és békebiztositásokat ne tenne. A messzefekvő Amerika is hivatalosan foglalkozik azon kérdéssel, hogy mi módon lehetne a háborúk keletkezését áta- lábau megakadályozni. Anglia amúgy is békés természetű lévén, mindent elkövet épen most, midőn Írországgal annyira meggyűlt a baja, hogy másutt is meg ne zavartassák a béke és igy tovább. És mégis, valami van a levegőben, a mi a világot bizalmatlansággal tölti el, mintha, nem tudni mi okból és nem tudni honnan, egyszerre valaminek kellene történni, a mi a békét feldúlhatná.

Vladimir nagyherczeg wiesbadeni utazásának a német politikai körökben is nagy fontosságot tulajdonítanak. E látogatásnak előpostája volt a czár ukáza, melyben megtiltja, hogy muszka katonatisztek politikai beszédeket mondjanak. Ez „közvetett“ megdorgálása Skobelevnek és bocsánatkérése a czárnak a közel múltban történtekért. S mert nem valószínű, hogy a megsértett Németország az ily közvetett lépéssel beérné, s Oroszország békés magatartása iránt bármi garancziát adna: Vladimir herczeg hivatása, hogy a czár politikája iránt bizalmat gerjesz- szen s az említett ukázhoz megtegye a glosszákat.

P á r i s, april 22. — Grévy rendeletet irt alá, mely a Tuniszra vonatkozó különféle kormányzási ágakat az illető minisztériumokhoz osztja be; a miniszterek azonban ezen kormányzási ágakat illetőleg csak a külügyminiszter és a főkonzul közbenjárása utján fognak intézkedhetni.

Pár is, ápr. 21. Francziaország, ha szükségessé lenne Egyp- tomban a beavatkozás, egyedül nem fog beavatkozni, hanem a hatalmakra fogja bízni a beavatkozás módjának megállapítását. Ha Törökország bízatnék meg, a mit a franczia kormány iparkodik megakadályozni, a porta küldetését mindenesetre külön mandátummal határok közé kell szorítani.

Pár is, ápr. 21. Freycinet ma reggel értekezett Lessepssel

* Jámbor óhajtások, melyeket a rideg valóság nehézségeivel szemben aligha lehet valaha oly könnyén érvényesíteni, a mint a tisztelt javaslattevő ur véli.

Sz.

*