Eger - hetilap, 1882
1882-03-23 / 12. szám
XXI. év-folyam. 12. szám. 1882. márczius 23-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre. . . 2 ,, 50 Negyed évre . 1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám . — 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. EGER, Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegado fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő Felhívás előfizetésre. Azon tisztelt ügybarátainkat, kiknek előfizetése e hó végén lejár, felkérjük, hogy az előfizetést mielőbb meguji- tani szíveskedjenek. Előfizetési dij: Egész évre ..... Félévre...................................... Évnegyedre ...... Egy hóra ...... T. gyűjtőinknek minden öt előfizető példánynyal szolgálunk. 5 frt. 2 „ 50 kr. 1 „ 30 „- * 45 „ után egy tiszteletA KIADÓHIVATAL. A fiumei kérdés megoldása iránti kísérlet. A magyar-horvát közjogi egyezményt tartalmazó 1868: 30. t. ez. 66-ik §-a, a fiumei kérdést bizonyos tekintetben függőben hagyta, midőn a következőket mondotta ki: „. . . . Fiume . . . város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testet képez, — a melynek, mint ilyennek, külön autonómiájára s erre vonatkozó törvényho zási és kormányzati viszonyaira nézve, Magyarország országgyűlése, s Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlése, és Fiume városa közt, küldöttségi tárgyalások utján, közös egyetértéssel lesz megállapodás eszközlendő.“ Csakhamar aztán ő felsége kilátásba helyezte, a fiumei kérdésnek küldöttségi tárgyalások által eszközlendő végleges rendezését, mely azonban azóta abban maradt. Ugyanakkor ő felsége mondá: „Királyi elhatározással azon nem várt esetben fognék döntőleg intézkedni, ha az összes é r d e k 1 e 11 e k megnyugtatására irányzott előterjesztéseim alapján az óhajtott és szükséges eredményt elérni nem sikerülne.“ Most bekövetkezettnek találta ő felsége, az időpontot, midőn e kérdésnek küldöttségi tárgyalások általi végleges rendezése megkisérlendő. ügy a magyar országgyűlés, miként Fiume képviselete s a horvát-szlavon országgyűlés: négy-négy tagból álló országos küldöttségek választására lettek a király által felszólítva. Minden jel azonban arra mutat, hogy a horvát küldöttség Fiúmét a társországok számára fogja igényelni; de ezen igényével a másik két küldöttség visszautasitja. Ekkép országos küldöttségek által a fenforgó kérdés aligha nyerhet megoldást. Valószínű tehát, hogy az eldöntő szót ő felsége mondja ki: — még pedig Magyarország javára, a mint az idézett t. czikk határozmánya alapján máskép nem is lehetséges. A középiskolai törvényjavaslat módosítása. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának legközelebb tartott ülésében a kormány részéről jelen voltak: Trefort miniszter és Szász Károly min. tanácsos. Az albizottsági tárgyalásokról fölvett jegyzőkönyvek és naplók Trefort határozott kívánságára tanulmányozás és megállapodás végett kiadattak a vallás- és köz- oktatásügyi miniszternek, ki is azokat fontolóra vévén, ezen ülésben mutatta be a középiskolai javaslatra vonatkozó módosítván y a i t, melyekben nevezetes kedvezmények adatnak a fele- kezeteknek. Ehhez képest mindjárt az 1. §-t következőleg kívánja módosítani a miniszter: A gymnasiumok és reáliskolák vagy 1. az államköltségvetésbe fölvett gymnasiumok és reáliskolák, melyek a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatt állanak; vagy 2. a) a vallás- és közoktatásügyi miniszter kezelése alatt álló tanulmányi alapból fentartott — b) az erdélyi r. katb. status kezelése alatt álló alapokból fentartott — c) a királyi adomány vagy bárminemű alapítvány fejében szerzetes rendek által ellátott — d) a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezése alatt álló egyéb gymnasiumok, melyek a törvényhozás e részben teendő intézkedéséig, eddigi jellegük s igazgatási módjuk fentartásával. továbbra is a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezése alatt maradnak, és a jelen törvény II. III. IV. V. fejezeteiben foglalt határozatok (a mennyiben e törvényben kivétel nem tétetik) rájok nézve is érvényesek; vagy 3. a hitfelekezetek által fentartott nyilvános vagy magán- intézetek. melyekben az államot, illetőleg a vallás és közoktatás- ügyi minisztert, a jelen törvény VI. fejezetében körülírt módon gyakorlandó főfelügyelet illeti: vagy végre 4. törvényhatóságok, községek és magánosok által fentartott nyüvános vagy magánintézetek, melyekben, hogy az államot, illetőleg a vallás- és közoktatásügyi minisztert a felügyelet mellett mennyiben illeti rendelkezési jog is. a jelen törvény VII., illetőleg IX. fejezete szabja meg.“ Nevezetes módosítás még a következő, melyet a miniszter 6. §. gyanánt kivan a javaslatba felvétetni s mely iránt a Trefort elnöklete alatt tartott reáliskolai enquetben is nyilatkoztak a szakférfiak: „Egyes reáliskolák mellett, a helyi körülményekhez és a vidék szükségeihez képest állíthat fel a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság körébe vágó szaktanfolyamokat, melyeknek tantervét és a reáliskola illető osztályaihoz való viszonyát szabályrendelettel állapítja meg, s a szükséges tanerőkről és taneszközökről gondoskodik.“ Kiemeljük még, hogy a felekezeteknek az albizottságban nyilvánított kivánságainak megfelelőleg a felekezeti gymn. és reáliskolákról külön fejezet intézkedik, elválasztatván ezektől egy másik (VII.) fejezetben a törvényhatósági, községi stb. iskolák. A nemzetiségek is kaptak concessiót; a mennyiben a javaslat 71. §-ában az mondatott: a miniszter felhatalmaztatik, hogy öt évig engedélyt adhasson a tanárképesitő vizsgálatnak nem-magyar nyelven való letevésére. A miniszter módosításában ezen határidő tiz évre hosszabbittatik meg. Sérelmesnek és terhesnek mondották a felekezetek a javaslat 68. §-át is, mely a felekezetek tanárképzőintézeteit írja körül. A miniszter tehát ezen a következő módositvány által kivan segitni:
