Eger - hetilap, 1882
1882-03-23 / 12. szám
110 „Középiskolai tanárképző tanfolyamot és pedig akár a gynina- siumi és reáliskolai oktatás összes kötelezett tantárgyaira, akár azok közül vagy csak a nyelv- és történelmi-, vagy csak a mennyiség- és természettudományi tanszakokra kiterjedőt állíthatnak fel akár azon saját főiskoláikon, melyeken bölcsészet- természettudományi szakosztály van berendezve; — akár pedig, ha ily szakosztályt a tanárképzés czéljából egyéb főiskolai szakosztályok nélkül állítanak és rendeznek be. A mennyiben a tanárképző tanfolyam a mennyiség-természettani szakosztályt magában foglalja, annak a demonstrativ tudományok tanításához szükséges intézetekkel — ide értve a természettani és vegytani laboratóriumokat, természetrajzi gyűjteményeket és a füvészkertet is — el kell látva lennie. Akár mindkét szakcsoport, akár csak egyik s bármelyik állittatik fel s rendeztetik be, abban a bölcsészet, valamint a magyar nyelv és irodalom tanításáról külön tanszékek által mindenesetre gondoskodni kell. Az ekkép felállítandó stb. — (A 3 utolsó alinea marad.) A hevesmegyei gazdasági egyesület titkárának, e hó 13-án a közgyűlés elé terjesztett jelentése. Gazdasági egyesületünk, a lefolyt 1881-ik esztendővel, fennállásának 23-ik évét töltötte be. Volt az egyesületnek 1880-ban 108 tagja, jelenleg van 77. Megfogyott tehát a múlt évben 31 taggal. Ezekből hármat a halál szólított ki soraink közül; 28 pedig kilépett. Az uj tagok száma 6; de ez már bennfoglaltatik a 77-ben, vagyis a tagok jelenlegi összes számában. E szerint a lefolyt évben nyertünk 0 uj tagot, elvesztettünk 31-et, a veszteség tehát 25. Hirdetve volt 8 választmányi gyűlés; megtartható volt belőle 6; kettő elmaradt a tagok részvétlensége folytán. Albizottsági ülés nem tartatott egy sem. Múlt évi közgyűlésünk elrendelte az alapszabályok revideá- lását, illetőleg egy uj alapszabály-tervezet készítését. Az e végből kiküldött albizottság azonban, többszöri összehívásra sem tarthatott ülést, mert teljes számmal egyszer sem jelentek meg tagjai. E miatt a titkár állította össze az uj alapszabály-tervezetet, s ezt az albizottság egyik t. tagjával, Hanisz Imre úrral, gondosan átnézték és több pontjaiban módosították. Az ily módon elkészült tervezetet ezennel van szerencsém a t. közgyűlés elé terjeszteni. A földmivelésügyi miniszter ur különböző vetőmagvakat volt kegyes küldeni egyesületünknek a múlt tavaszszal, termelési kísérlet végett. S felhívta az egyesületet, hogy e vetőmagvakat oszsza ki tagjai közt, és a kísérletek eredményéről terjeszszen fel hozzá részletesen jelentést. Az egyesület t. tagjai külön körlevélben lettek felszólítva a vetőmagvak átvételére. Összesen jelentkeztek 17-en. Szeptember közepén ismét körlevélben kérte fel az elnökség azokat, kik a vetőmagvakból részesültek, hogy a kísérletek eredményéről október hú 15-ig szíveskednének jelentéseiket beküldeni. Mivel az első felhívásnak semmi eredménye nem lett, október elején újabb körlevélben ismételtük a felhívást. Erre 3 tagtól érkezett be hozzánk a jelentés; 14 pedig végképen elmaradt. Tehát be kellett érnünk azzal, hogy 3 jelentést terjeszszünk fel a föld- mivelésügyi minisztériumhoz. Ismételt panaszok, sőt egyenes felhívás folytán, április havi gyűlésében elhatározta a választmány, hogy jó fajú tenyész bikák beszerzése végett lépéseket tesz a kormánynál. A választmány felirata folytán 5 darab bikát bocsátott egyesületünk rendelkezésére a fóldmivelésügyi miniszter ur. A vételár nagyon jutányos, a fizetési feltételek pedig oly kedvezőek voltak, hogy ezek mellett még a kisebb vagyonú községek is kitűnő tenyészállat birtokába juthattak volna. A megye 26 községből egy község elüljárósága nyilatkozott, hogy hajlandó egy tenyészbikát átvenni. E kérelmet azonban a legjobb akarat mellett sem teljesíthettük, mivel a ministeri leirat szerint csak együttesen vehettük volna át az öt darab állatot. A gazdasági kert kipusztult gyümölcsfáinak helyrepótolására hozattunk 2000 darab alma, 2000 darab körte és 1000 darab cseresnye magonczot. Ezeket a kertész beoltotta és 1881 tavaszán kiültette. Nemesítésük szépen sikerült. A múlt évi január 1-től vezetett egyesületi iktatókönyv tanúsága szerint, a lefolyt évben beérkezett összesen 96 ügydarab. Ezeket részint a választmány, részint az elnökség intézte el, mindenkor pontosan megtartva a határidőket. E rövid vázlatból is látható, hogy egyesületünk mozog, munkálkodik ugyan, de munkálkodásában nem támogatja semmi érdeklődés, sőt rideg, zsibbasztó közömbösséggel találkozik mindenfelé. Ez a sajnos jelenség azonban nem szorítkozik pusztán csak a mi megyénkre, pusztán a mi egyesületünkre. Kevés kivétellel igy találjuk ezt országszerte. Itt tehát nem egy elszigetelt magában álló jelenséggel van dolgunk; átalános baj ez, melynek okait kikutatni nagyon háládatos, gyümölcsöző fáradozás lenne. Mert addig nem segíthetünk a bajokon, mig gyökereit kifürkésznünk nem sikerül. A hazai sajtó elég gyakran illeti vádakkal a vidéki gazd. egyesületeket, hogy életjelt is alig mutatnak, nem fejtenek ki kellő tevékenységet s a mezőgazdaság állapotán nem lendítenek semmit. Ez a vád alapos lehet. De ha felvetjük a kérdést, miért van ez igy, mi ennek az alapoka, hol van itt a bajnak gyökere ? kétségtelenül úgy találjuk, hogy nem a gazd. egyesületekben, hanem a magyar társadalmi élet csaknem teljes kihaltságában. A gazdasági egyesületek csupán részei, apró tagjai a társadalom nagy testének. Ha ez a test beteg: érzi és megsínyli azt a testnek minden tagja. Már pedig mindnyájan láthatjuk, hogy a magyar társadalom nem egészséges. Ebben van a bajnak gyökere; ide kell az orvosság. Méltóztassanak visszatekinteni az egyesület első éveire. Egy 1861-ben kinyomatott névsor szerint volt az egyesületnek 25 alapitó, 576 rendes és 20 évdijas, tellát összesen 621 tagja. Csupán a tagsági dijakból befolyt évenkint 3244 frt. — Ezek a néma számok minden szónoklatnál ékesebben elmondják, milyen mozgalmas pezsgő életet teremtett az egyesület a megyében. Rendezett gazdasági kiállításokat, melyek figyelmet ébresztettek országszerte; tartott szántás versenyeket; megteremtette a gazdasági kertet; kiadott népies munkákat és a mások szakmüveit terjesztette, szóval minden irányban befolyt a megye közgazdasági állapotainak emelésére, javítására. Vájjon mai segédeszközeivel, mostani 77 tagjával, 445 frt. deficites költségvetésével megtehette volna-e mindezeket ? Mindnyájan tudjuk, mi idézte elő az egyesület virágzását abban a korszakban. A politikai élet szünetelt, a köztevékenység előtt minden ut el volt zárva. A nemzet jobbjai tehát olyan tér után néztek, melyen a hatalom némi kis mozgást megengedett, melyen a paragrafusokkal gondosan körülárkolt munkásság is hasznára válhatott és vált is a nemzetnek. így keletkeztek a vidéki gazd. egyesületek az országban, melyek közül a legelsők egyike volt a mienk. Ezen a parányi résen örömmel tódultak be a hazafiak, hogy a közügynek szolgálhassanak. Egy rövidke felhívásra pár nap alatt 4—500-an álltak be a nemes gárdába, mely a megye gazdasági viszonyainak emelését tűzte zászlójára. Közgyűlései jóval népesebbek voltak a mai megyei gyűléseknél. Egy akkori jegyzőkönyv 230-ra becsüli a jelenlévő tagok számát. Ha egyesületünk életében e szép, fényes korszakra tekintünk vissza, önkénytelenül szökik élőnkbe a kérdés: vájjon nagyobb szüksége volt-e akkor a nemzetnek az egyesületi tevékenységre, mint ma van a közgazdaság terén ? Vájjon az idézte-e elő a rendkívüli hanyatlást, a közömbösséget, hogy ez a szükség megszűnt vagy legalább jelentékenyen kisebbedéit? Csekély véleményem szerint sem nem szűnt meg, sem nem kisebbedéit. Sőt ki is merem mondani határozottan, hogy az erők egyesítésére s az egyesült erők lankadatlan munkásságára jóval nagyobb szükségünk van ma, mint volt ezelőtt 23 évvel. Egy titkári jelentés szűk kerete nem engedi meg, hogy e fontos kérdés részletes tárgyalásába bocsátkozzam. Az erők egyesítésében nagy hatalom van, és szilárd meggyőződésem, hogy csakis ezzel a hatalommal leszünk képesek közgazdasági bajainkon gyökeresen javítani és közgazdaságunkat oda emelni, hogy a világ zsibongó versenyében helyét megállhassa. Bodon József, egyesületi titkár. (Az egyesület közgyűlése az említett uj alapszabályokat elfogadta.) Politikai heti szemle. A helyzetet érdekesen és azt hiszszük találóan is jellemzi a „Times.“ „Ha a herczegovinai felkelés le van verve, Európa ismét szabadon fog lélekzeni. A háború Ausztria-Magyarország és Oroszország közt oly lehetőség, melylyel az államférfiaknak számolni kell; jelenleg azonban komoly veszély nem forog fenn. A szerb királyság proclamálása Ausztria-Magyarország patronatusa alatt fontos
