Eger - hetilap, 1882
1882-03-16 / 11. szám
100 is felszólítván a választmány tagjait. Az elnökség e határozatot foganatossá is, a mennyiben 180 sebkötő csomagot, 14 pár harisnyát, 22 pár ütér-melegitőt küldött fel a központi választmányhoz, melyre gr. Károlyi Gyula egyleti elnöktől a következő leirat érkezett: . . . Tisztelt közgyűlés! Mióta az átalános hadkötelezettség törvénybe van igtatva, nincs község, nincs család, melynek érdekei a harcztéren működő hadsereghez odafüzve ne volnának. Saját érdekünk sugallja tehát, hogy azon tevékenységet, mely a hadsereg javára irányul, lelkűnkből támogassuk. Az a készség, mely az önkénytes jótékonyság gyakorlásában nyilvánul úgy háború, mint béke idején: tanúsága nemcsak a honfiúi, rokoni, testvéri szeretetnek, hanem a műveltség és humanitás érzetének is. Apáthy István, a képviselöház által kiküldött bizottság előadójának, jelentése a tanulmányi alapról. (Vége.) Áttérve magára az 1780-iki alapitó okiratra, miként jeleztem, egy részről azon kérdés megoldásával kell foglalkoznom, hogy milyen jogczimen adományozta Mária Terézia a jezsuitáktól elvont javakat a tanulmányi alapnak ? A feleletet ezen kérdésre maga az alapitó okirat szolgáltatja, melynek tartalmában Mária Terézia ismételten hivatkozik arra, hogy intézkedéseit az őt megillető legfőbb kegyúri jog alapján teszi; hogy továbbá a tanulmányi alap a neki adományozott javakat azon rendeltetéssel birandja, a melylyel e javak annak idején a jezsuitáknak adattak. Miután teliát az alapitó királynő a tanulmányi alapot az őt megillető legfőbb kegyúri jognál fogva létesítette; miután továbbá a magyar királyokat a legfőbb kegyúri jog csakis a katholika vallás tekintetében illette, — nem szenvedhet kétséget, hogy az alapítás jogczime ugyanaz volt 1780-ban, a melynél fogva az 1548: XII. és az 1550: XXX. t. czikkek a tanulmányi alapot képező javakról intézkedtek. Az általam felállitott második, vagyis azon kérdésre, hogy az 1780-iki alapítás által történt-e a tanulmányi alapot képező javaknak az 1548: XII. t, czikk által konstatált jogi természetén változás, vagy sem. — hasonlag az 1780. márcz. 25-én kelt alapítási okirat adja meg a feleletet. Eltekintve ugyanis attól, hogy Mária Terézia királynő az alapítási okiratban, miként az a fentebbi idézetből kitűnik, az alapítás tényénél egyenesen az 1548: XII. t. czikkre hivatkozik — sensu etiam et dictamine Articuli XII. 1548. — egyrészről világosan kijelenti, hogy a tanulmányi alapnak első sorban az elhagyott apátságok, prépostságok és kolostorok azon javait adományozza, melyekből elődei, jelesen I. Ferdinand és az 1548: XII. t. czikk által a karok és rendek intézkedtek: másrészről határozottan kijelenti a királynő, hogy a jezsuitáktól elvett javakat azon czélból adományozza a tanulmányi alapnak, a melyből azokat a jezsuiták bírták. Ezenfelül midőn a királynő az alapítási okiratban felsorolt javakat a tanulmányi alapnak adományozza, nemcsak azt köti ki. hogy az ezen javakon levő terhek azok jövedelmeiből törlesztessenek; hanem világosan kiköti azt is, hogy a tanulmányi alapot képező javak után, egyházi jellegükhöz képest, a várerőditési költségek a kamarának évenkint beszolgáltassanak. Miután tehát a Mária Terézia királynő által létesített tanulmányi alapnak integráló részét azon javak képezik, melyekről az 1548: XII. t. czikk intézkedett; miután továbbá az alapitó királynő azon czélt, melyre a szóban levő javak a most érintett törvényczikk és a későbbi intézkedések által rendeltettek, világosan fentartotta; miután végre hazánkban a várerőditési költségek az egyházi és ezekkel egyenlő tekintet alá eső javaktól fizettettek, — önkényt következik, hogy az 1780. márczius 25-én kelt alapitó okirat a tanulmányi alapot képező javaknak az 1548: XI1. t. czikk által constatált természetét és rendeltetését, mely határozottan felekezeti volt, meg nem változtatta. Az ép most kifejtettekből levont következtetést nem alterál- liatja azon körülmény, hogy a jezsuitáktól elvett, és a tanulmányi alapnak átengedett javak közt olyanok is voltak, melyeket a jezsuiták a birtokszerzést tiltó törvények ellenére szereztek; mert egyrészről az adományozó királynő a jezsuiták javait tekintet nélkül arra. hogy miként jutottak a nevezett rend birtokába, adományozta az alapnak; teliát ezen javakat az őt megillető királyi jognál fogva a tanulmányi alapot képező többi javakkal egyenlő természetüekké alakította át, — mert továbbá más részről a királynő határozottan kijelentette, hogy miután a tanulmányi alap tényleg olyan jószágokat is bir, melyek világi jellegűek, és ekként a papokat a fekvő birtok vételétől eltiltó törvények szerint a Jézus társaság által királyi jóváhagyás nélkül megszerezhetők nem voltak. — mindezek úgy a hasontermészetű javak, melyek a jelen adománylevél keretében foglaltatnak, örökjoggal a tanulmányi alap tulajdonát egészitendik ugyan ki: ha azonban az ilyen ingatlanok a korona által jellegükhöz képest vagy megtartatnának, vagy pedig nemesi családoknak ajándékoztatnának, az azokból a vegyes adomány természeténél fogva befolyó vételi és beruházási árak mindenkor a tanulmányi alapot illetendik. A tanulmányi alap jogi természetének vizsgálásánál nagy súly szokott fektettetni azon körülményre, hogy Mária Terézia királynő 1780. márczius 25-én kelt alapitó okiratában ismételten fundus generalist, fundus publicust emlit. Eltekintve attól, hogy ezen kifejezéseket alkalmam lesz később valódi jelentőségükre visz- szavezetni. e helyütt csak annyit jegyzek meg, hogy a szóban levő kifejezésekből azt, hogy az alapitó királynő azokkal a tanulmányi alapot képező javakat eredeti jellegüktől megfosztani akarta volna, következtetni, már azért sem lehet, mert e következtetés nemcsak azon jogi alappal, a melyre a királynő helyezkedett, hanem azon világosan kifejezett intentióval is ellenkeznék, mely a királynőt az alap létesítésénél vezérelte akkor, midőn a szóban levő javakat ugyanazon czélból adományozta az alapnak, a mely miatt azokat annak idején a jezsuiták bírták. E ezé] pedig, miként kimutattam, határozottan katliolikus volt. Tovább haladva a tanulmányi alap jogi természetére vonatkozó tények és jogi momentumok vizsgálásában, ismét azon kérdés merül fel. hogy történt-e az 1780-iki alapitó okirat után a tanulmányi alaphoz tartozó javak természetén változás vagy sem? És e kérdésre is határozottan azt lehet felelni, hogy József császárnak határozottan az volt a szándéka, hogy a magyar tanulmányi alap értéke a birodalmi pénztárnak adassék át. Miután azonban a csá- csár e részbeni intézkedései ép úgy, mint sok más rendelkezése, halálával hatályon kívül helyeztettek, miután tehát azon veszedelem, mely a tanulmányi alapot József császár önkényes intézkedései által fenyegette, a császár halálával megszűnt, — az érintett intézkedéseket részletesen feltüntetni szükségesnek nem tekinthetem, s e részben elégnek tartom az akkori kor felfogásának jellemzése végett, a magyar királyi udvari cancelláriának azon fel- terjesztéseire utalni, melyek a t. bizottsággal közlött irományok III. füzetében X. XI. és XII. számok alatt fordulnak elő, és melyek közül a X. szám alatti felterjesztés különösen azért érdemel figyelmet, mert fényes bizonyságul szolgál azon férfias bátorságnak, melylyel az akkori cancellária a tanulmányi alapot, a császár önkényes intézkedései ellenében, megvédeni törekedett. Azonban, habár József császár halálával annak intézkedései hatályon kívül helyeztettek, — úgy látszik, nem szűntek meg azonnal azon fogalmi zavarok, melyeket a császár intézkedései általában az alapítványok és különösen a vallás- és a tanulmányi alap tekintetében okoztak. Legalább erre mutat azon körülmény, hogy a felekezetek szükségesnek tartották saját alapítványaikat az 1790 1. országgyűlésen törvény által biztosítani. A katliolikus alapítványokról ezen országgyűlés XXIII. czikke intézkedett, a mennyiben abban a király, mint az egyház fővédnöke megígéri, hogy a katholikusok alapítványait az alapítók akaratához képest fogja kezeltetni. Ezen intézkedés azonban a katliolikus rendeket nem nyugtatta meg, és a király szükségesnek látta a katliolikus rendek megnyugtatására kijelenteni, hogy a katliolikus alapitvá- nyok felett a felügyelet őt, a régóta fenálló jogoknál fogva, mint apostoli királyt, tehát mint legfőbb kegyurat az országban illeti. Ezen felül az ugyanazon évi XXVI. t. ez. 12. §-ban, mely a kétrendbeli evangélikusok szabad vallásgyakorlásáról, azok templomairól, iskoláiról és alapítványairól rendelkezik, világosan kimondatott, hogy a katholikusok alapítványai a katholikusok, az evangélikusok alapítványai pedig az evangélikusokat illessék. Daczára ezen határozott intézkedéseknek, úgy látszik, hogy egyrészről az 1790/1 országgyűlésen alkotott XVI. t. ez., mely az 1723: XCIX. t. ez. értelmében alapított közalapokról rendelkezik, másrészről azon kifejezések, melyek a tanulmányi alap megjelölésére használtattak, zavarokra adtak alkalmat, E zavarok eloszlatása végett jelent meg a cancelláriának 1793. julius 4-én kelt, s a helytartótanácshoz intézett két rendbeli rendelete, melyeknek egyikében (7078. sz.) kifogás tétetik a helytartótanácsnak azon eljárása ellen, melynél fogva ez a tanulmányi alapot nyilvános alapnak (fundus publicus) nevezi; holott ezen alapot azzal, a melyről az 1791: XXL t. ez. intézkedik, azonosítani nem lehet. A másik, (7080. sz.) rendeletében pedig a cancellária meghagyja a helytartótanácsnak, hogy a vallás- és a tanulmányi alapot illető tőkékről kiállított kötelezvények, mint a nevezett alapok tulajdonai je- leltessenek meg.
