Eger - hetilap, 1881

1881-12-22 / 51. szám

547

zágrábi földrengés következtében adott kölcsön tárgyában szükséges intézkedésekről szóló javaslatokat.

A képviselöház decz. 17-iki ülésében nagyobb vita nélkül elfogadta a fiumei 2-dik számú raktár építéséről és a zálogkölcsönök átváltoztatásánál nyújtandó bélyeg- és illeték-kedvezményekről szóló törvényjavaslatokat.

A képviselöház decz. 19-iki ülésének napirendjére mentelmi ügyek voltak kitűzve. Első volt Verhovay Gyula mentelmi ügye, kit az esküdtszék folyó évi május 28-án felmentett, de a kir. Curia a tárgyalást megsemmisítvén, a kir. főügyész újból kiadatni kéri. Komjáthy Béla azonban az iratok felolvasását kívánta, s minthogy ezek nem voltak kéznél, az ügy tárgyalása elhalasztatott. A második ügy S z a 1 a y Imre mentelmi ügye volt. A ház egyhangúlag elfogadta a bizottság azon jelentését, hogy ez esetben a mentelmi jog nem függesztendő fel. A Rohonczy-Várady párbajügyben résztvett képviselők mentelmi joga a biróság kérelmére fel- függe8ztetett.

Az ülés végére az interpellátiókra adott válaszok maradtak. A kormányeloök háromra felelt. Először Kiss Albertnek egy bi- harmegyei szolgabirónak az interpelláló által állított erőszakoskodása tárgyában ; a kormányelnök hivatalos jelentésekből bebizonyította az állitás alaptalanságát. Azután feleit Pázmándy Dé- nesnek a vasmegyei választási lajstromok tárgyában; a hivatalos adatok azt bizonyítják, hogy az alispánt a szándékos mulasztás vádja nem terheli. A ház többsége a választ tudomásul vette. Végül felelt a kormányelnök Hermann Ottónak a színházak tüzbiz- tossága kérdésében, és a ház e választ is tudomásul vette, valamint tudomásul vette gr. S z a p á r y pénzügyminiszter válaszát, melyet T u r g o n y i Lajosnak a hadmentességi adó kérdésében adott.

A halottakhoz.

(Leconte d’l’ Isle után francziából.)

i istenítettek s ti kiknek vége szenny,

Jfp^A feledés jele egyformán rajtatok;

6 Te néma sokaság — névvel és névtelen,

Levélgaz, mit nemes tölgy s pór-fűz hullatott;

Te, ki nem tudtad, mi a lelki gyötrelem,

Ti, kik folyvást egy szent tüztöl lángoltatok,

Gyávák, hősök, buták, lángelmék . . . vegyesen A századok por-, és hamv-dombján mállótok!

Oh gyász halottsereg, mint irigyellek én !

A végtelenségnek prédái vagytok . . . ám Nem kell osztoznotok a földnek nyomorán;

Ott egy megfejthetlen sötét titok ölén A meg nem szűnhető békét élvezitek És a nagy éjszaka őrt áll fölöttetek.

Fenyér.

Miért?

„érdekek“ bölcs embere Kutatja az aranyt, Hanem csupán — alant!

Nemes szív, jellem és egyéb Arán y-csillagzatok —

Nem kap tirajtatok!

Miért? azt mondja: „nem kabát A melyre illetek . . !“

Hallottál ilyeket ? !

X.

Minek is tagadnám. .

Minek is tagadnám, Szépitném a dolgot? Ma szinte kerülöm, Rettegem a dolgot. Édes semmittevés Puha karja ringat. . , Fejem fölött a szél, Puszta fákat ingat. .

Megrabolta az ősz,

A nyár minden ékét; Elmerengve nézem Az elmúlás képét. . . Egy-egy hervadt levél, Leesik a földre, Megered, megindúl,

A két szemem könnye.

Vagyok én tudnillik A temető kertbe' Kedvtelen lélekkel, Búsongásba esve. Olvasni jöttem ki: Könyvem ugyan volna, De figyelmem a táj, Bús magára vonja.

Nincsen eső, hogyha Nincs felhő az égen:

Búbánat okozza,

Az én könyezésem’.

Barna kis lány, gyöngyöm,

Érted van e bánat;

A hervadó lombbal Hervadok utánad.

Werner Gyula.

Karácsom vásár.

(Egerben, 1881. decz. 18-án.)

— Isten hozta ! Üljön le apamlagra, gyújtson rá egy czigarettre s aztán csevegjünk egy kicsit a veres kereszt múlt vasárnapi „Karácsom vásáráról.“ Nemde szépen sikerült, én legalább a látottakból azt következtetem; — ön azonban, mint az intéző körökkel is ismerős, — részletesebb adatokkal szolgálhatna nekem.

— A mi az eredményt illeti asszonyom, az tagadbatlanúl egyike a legszebbeknek, milyet ily mulatság mellett a rendezőség csak producálhatott. Szavahihető egyénektől tudom, hogy a bevétel megüti a 800 frtot, de a kiadások szintén jelentékenyek. Úgy hallom azonban, hogy többet reméltek, — én e reményt, ismerve az indokokat, szintén jogosultaknak tartom.

— Abban igaza van , — a Casino teremében ezen este sokan hiányoztak, kiknek neve, múltja és vagyoni állásától a megjelenés méltán várható lett volna. Én csak úgy futólag említem fel, hogy nemde az egyesület szívesen vette volna azoknak nagyobb részvételét, kiknek nemcsak, mint egy törzs két karjának háborúban, kellene egymásért müködniök, hanem békében is egymást kölcsönösen segíteniük ?... Egyébként ne is válaszoljon e kérdésre, én látom önnek a gondolatát, s igy elengedhetem a feleletet. Hidje meg édes barátom, sok dolgot adhatott annak az ódon teremnek ily nem várt fényes berendezése. Sokat időztem a kérdéses este a vásáron, s igy joggal mondhatom többek nevében is, hogy a külső kiállítás még a legkényesebb kritika előtt is megállta a helyet, Az egész teremnek tíz sátorra való felosztása, ezeknek Ízléses felszerelése, a gazdag világitás, mindannyi dicséretet érdemel. Szerencsés s a nők iránti kiváló előzékenységből támadott gondolatnak tartom azt is, hogy a csárda és étterem obiigát szivarfüstjével egy külön teremben helyeztetett el.

— A berendezés megvallom engem is meglepett. Szórakozottan úgy esti 5 óra felé jöttem fel csak egy pár perezre a vásári terembe, s most pirulás nélkül vallom be, hogy még az esti 9 óra is a kávéház sátorjában talált. A szép kávésné Buzáth Lajosné úrhölgy volt e szalon központja, szellemes csevegése egész egy kis kört vonzott körébe. A kávébáz törzsvendégei perczenkint szaporodtak s a kedves asszonyka ügyesen alkalmazott élezei, csevegésének szeretetreméltó folytonossága egész kis tökét gyűjtött a kávéház cassájának. Mellette egy csinosan öltözött tirol leány (Szu- hányi Irma) segédkezett, nyájas előzékenységgel igyekezvén vendégei megelégedését kiérdemelni. S hol a kiszolgálás ily pontos, a kávésné kedves, ott örömmel vette észre a vendég, hogy a kávé keserű, mert annak ezukráért újból fizethetett.

— Ej, ej, édes barátom, maga még most is oly előszeretettel időzik a szép kávésné körül, hogy jónak látom önt figyelmeztetni, hogy e foglalkozás önre még veszélyessé válhatik, épen azért, természetesnek találja, ha én meg a szivaros bolt szellemes soubrett- jét (Szuhányi Annát) hozom emlékébe. Füstgomolyok, mint felhők között pillantottam meg először az állandóan mosolygó arezot, épen áruit kinálta utánozhatlan szivességgel. „Csak 5 kr egy czigarett“ szólt s már másik kezében tartotta a lángot. — „Vagy talán lap is tetszik“ kínált újból, s örömmel söpörte zsebre a szívesen adott filléreket. Hogy az általa kínált „vásári munkában“ vagy a kiná-