Eger - hetilap, 1881

1881-12-22 / 51. szám

548

iási módban vagy talán mindkettőben volt-e a szellem, mely a vevőket lebilincselő, azt nem tudom, annyi azonban constatált tény, hogy a közönség közitl senkisem távozott a trafikban vásárolt vásári lapok nélkül.

— Ne bidje asszonyom! nem vesztettem el annyira fejemet, hogy ne lettem volna fogékony minden iránt, a mi szép. Be is bizonyítom ím azzal, — hogy elbeszélem kegyednek azt, a mit épen a szalon mellett fekvő sátorban láttam. Egy kék s egy barna szempár sugárzott felém, — váljon a szőke mély tekintete, vagy a barna tüzes villogása tett-e rám maradandóbb benyomást, — döntse el nagysád. íin magam részéröl örömest nyújtottam volna összes pénzemet, — majd elcsúszott nyelvem, hogy szivemet — az angyal- arczu franczia tejárusnak, (Remeuyik Fánika) — ha társnője az elegáns Székely Mariska elhagyta volna e perczben divatos czikkeit. Nem állt Hercules oly válponton, mint én ; megvallom zavarban voltam, melyből az élénk barna árusnö elméssége segített ki azzal, hogy a szótlanul kezemben tartott bankjegyeket társnőjével szépen megosztotta.

— Helyesen volt — nagyon helyesen— bár én kinézem önből, hogy ön örömest osztozkodott volna a szerencsekerék kedves czi- gányleányával is (Simáczius Piroska.) Lássa én nála játszottam s nyertem többször. De ez már az én privát szerencsém, ön — meg vagyok győződve — nem nyert volna semmit. Önnek legalább is a kiváló Ízlésű toilette aranyai kellettek volna, mig én a csekélyebb értékű nyereményekkel is megelégedtem.

— No azon már igen örülök, hogy ez egyszer nagyságoddal szemben nekem lehet igazam. — íme én is játszottam, vagy inkább koczkáztam és nyertem, tehát szerencsés voltam, vagyha úgy akarja inkább szerencsétlen. Képzelje 34-et dobtam, s igy kettő hiján majd elvittem a 4 drb. aranyból álló főnyereményt: örültem szép nyereményemnek, de mikor az a szép czigányleány (Mossóczy Pannika) reám emelte sötét felejthetlen szemeit s gyermekes örömmel összeszámolta a koczkát, irigyeltem szivemből a rendezőt, hogy egész estén segélyére lehetett társnőjének jövedelmes munkájában.

— Tehát ön koczkázott is! no ha már igy van, akkor visszavonom előbbi figyelmeztetésemet, mert végre is kisül, hogy ön sorban volt mindenütt, s igy nem kell félnem hogy tiltott helyen maradt lépen. Volt ön bizonyosan a czukrászdában is, már hogyne, fiatal ember, és ne ivott volna a legelegánsabb jelmezes, a szeretetreméltó jokey (Gröber Berta) pezsgőjéből. Lehetett is jó vására, mert folytonosan voltak kerek asztala körül és sokat hallottam pattogni a kiröppent dugókat.

— Eltalálta asszonyom, voltam én ott is, töltöztem bőven a pezsgőből, már hogyne, mikor csak 20 kr. volt egy pohár, az egész potomság. Hogy jó kedvem lett tőle, igen természetes, bár én magam sem tudom, váljon a pezsgő jósága vagy a franczia soubrett- nek öltözött czukrászboltos (Jekelfalusi Eta) pezsgő kedvességétől lettem-e ittasabb.

— Ez már csakugyan szép, ön tehát be is volt rúgva, pedig azt mondják, hogy soha sem iszik bort. De hát a pezsgő nem bor, mondaná úgy-e, ha szóhoz jutni engedném. Enyém azonban a szó, s ön,amint látom szemei csillogásából, örömmel hallgatja azt, mert jól sejti hogy a diszmüvek kedves árusnöiröl fogok szólani. Díszes volt e sátor, elismerem; a választékos czikkek (Gariup kereskedéséből) halmaza a főváros bármely kereskedésébe beillettek volna, de hogy a sátor legszebb s legméltóbb díszei mégis a kiváló szellemű jósnö (Czettner Aranka) s társa a bájos orosznö (Répássy Hajnalka) voltak, azon csak még sem kétkedik.

— Sohasem csúszott ki számból nagyobb örömmel beismerés asz- szonyom. Én is igy találtam — s ha feltűnő sokáig nem időztem e disz-sátorban, annak az oka a szomszéd sátor virágárusnöje (Töt- tössy Ilonka) volt. Hidje el nekem, — villogó fekete szemei, igéző mosolya, kedves rábeszélése megvétették volna a rózsát, ibolyát, gyöngyvirágot, ha azok nem is lettek volna élők, oly ritkák és szépek : hiszen sátora már esti 8 órakor kiürült s mint ilyen, bezáratott.

— Csak lassan éde s barátom, — ne feledkezzünk meg a rendezés fénypontjáról, —■ a gazdag és fényes kiállítású játékbazárról sem. Én megvallom nagy kedvteléssel időztem itt — szerfelett gyönyörködtetett az állandó sürgés-forgás. Kiváncsi gyermekek, vásárló mamák, pajkos udvarlók váltakozva képeztek kört, s én szintén közéjük vegyültem s hallgattam a kitűnő ízléssel öltözött kis orosznö (Kliegl Pannika) — ki herczigebb volt, mint bábuinak legszebbike, — édes csevegését, s néztem élénk mozdulatait.

— Asszonyom ! kegyed oly éles megfigyelő, hogy a közelben állván bizony még azt a szót is elleste, a mit én a szomszéd sátor bájos Gretchen-ével (Tormássy Gizella) váltottam.

— Ne aggódjék miatta, nem hallottam semmit, s nem is lennék olyan indi«cret, hogy kérdezzem, mit beszélt az emelvény lépcsö- zetéu Faust a csábítóan szép Gretchennel.

— Már pedig semmi olyat, mit ne hallhatott volna kegyed asszonyom, vagy ne hallott volna a déli gyümölcsök érdekes megjelenésű kedves spanyol árusnöje (Mossóczy Erzsiké). Asszonyom, lássa czigarettem is kiégett, s én csevegésem között sokról és híven referáltam.

— Megengedem uram ! De egyről mégis elfeledkezett, el a terem derék házalójáról a kedves Tormássy Eszterről, el a csárda fárad- hatlan csaplárosairól. Pedig az utóbbi helyen — úgy láttam — jól ment a geschüft, s vig volt az élet, legalább a jó czigányzene folytonos zúgása velem ezt sejtető. Csináljon még egy czigarettet, jó lesz az útra, én továbbra is kívánom feltartani barátságát, mert számolok jövőbeni referádájára. Isten vele édes barátom, adja át üdvözletem 8 gratulatióm az egyleti elnökség s rendezőknek ez élvezetes mulatságért. Isten vele!

*

* *

A veres kereszt egri fiókja által 1881. decz. 18-án tartott karácsonyi vásár alkalmával tett felfilflzetések:

Dr. Kösztler József 1 ft. 40 kr. Gröber Fereuczné 40 kr. Búzát Lajos 40 kr. Markovics Lajos 60 kr. Simáczius Gusztávné 40 kr. Gáspárdy Gézáné 40 kr. Ury József 10 kr. Toronyiné 50 kr. özv. Remeuyik Istvánné 4 ft. 70 kr. Scbik Emil 20 kr. Menyhárt Zsigmond 10 kr. Simáczius Gusztáv 80 kr. Hubert János 40 kr. Krausz Lipótné 70 kr. Schwartz Hermanne 70 kr. Hegedűs János 70 kr. Frantz Alajosné 40 kr. C/.akó Pál 70 kr. Ádám József 30 kr. Hoffmann Sándor 90 kr. Nánásy Mihályné 70 kr. Vonner Lajos 40 kr. Goth Rafaelué 30 kr. Hartl Ede 3 ft. 20 kr. Babies Aladár 70 kr. Babies János 4 ft. 70 kr. Fogéi Ágoston 70 kr. Al- torjay Sándor 50 kr. Krausz Lajos 70 kr. Majzik Viktor 70 kr. Rosenberg Lajos 10 kr. Kheimel hadnagy 2 ft. 70 kr. Graef Jenő 1 ft. 70 kr. Babies Béla 4 fr. 70 kr. Fischer Sománé 1 ft. Schönberger Sománé 1 ft, Nánásy Gyula 1 ft. Rauer alezredes 5 ft. Összesen 44 ft. 60.

Ugyanazon alkalomból ételnemiieket vagy azok helyett készpénzt adományoztak : Toronyi Sándorné 1 ft, N. N. 40 kr, Hubert Jánosné 1 ft, Zsendovics József 5 ff, Begovcsevieh Robert 5 ft, Györgyényi Ignácz 5 ft, Kovacsóczy István 5 ft, Szele Gábor 5 ft, Nánásy Mihályné 2 ft, Babies János 25 ft, dr. Kösztler József 1 ft, Novotha Péterné 1 ft, Erdélyi Józsefné 1 ft, Gáspárdy Gézáné 1 ft, Petravich Bertalan 1 ft, Simácziusné 1 ff, Ludányi Antal 2 ft, ifj. Samassa Jánosné 2 ft, Belánszky Mórné 1 ft, özv. Remenyik Istvánné 2 ft. Hartl Edéné 2 ft, Köllner Lörinczné 1 ft, Udvardy Lászlóné 1 ft, Gröber Sándorné 1 ft, Fogéi Ágostonná 1 ft, Buzáth Lajosné 1 ft, Grober Fereuczné 2 ft, Francz Alajosné 1 ft, Zander Nándor 1 ft, Kolossy Gusztáv 1 ft, Rósáné 1 fr, Farkas Hellebronth 1 ft, Bajzáik Sándor 1 ft, Chaloupekné 1 ft, Pócs Antalné 1 ft, Szentkirályi Kázmérné 1 ft, Eötvös Józsefné 1 ft, Fischer Sománé 1 ft, Gariup Péterné 1 ft, Imréné 1 ft, összesen 89 ft 40 kr. Étel- nemiieket, bort, s e féléket adtak : Broncs Lujza, Ádám József, Hegedűs Victoria, Kürthy Fereuczné, Cisterci rendház, Polonkayné, Szuhányi Jánosné. Danilovich Pálné, Okolicsányi Józsefné, Répássy Lászlóné, Székely Jánosné, Nánásy Gyuláné, Ury Józsefné, Pócs Antalné, Mossóczy Jánosné.

Fogadják az egylet legforróbb köszönetér.

HUSnÜT ZÉB.

— A karácson, melytől még csak kevés idő választ el bennünket, egyik legmagasztosabb ünnepe a keresztény egyháznak, akkor ünnepli ugyanis az emberi nem Megváltójának születése napját. Az egyháznak ezen ünnepe mélyen behat a vele oly szoros összefüggésben levő családi életbe is s ott is élénk nyilvánulását találja. A nagyok is gyermekekké lesznek ez alkalommal emezek kedvéért s serény szorgossággal igyekszenek díszítgetni akaráesonfákat, melyekre a kis Jézuska szebbnél-szebb ajándékokat szokott hozni a jó gyermekek számára. Van is aztán öröm a gyermek-népség között; ujjongva veszik körül a csillogó karácsonfát, mosoly deriti arczaikat, a szülők pedig nem rejthető örömmel nyugtatják szemeiket az öröm ezen való nyilatkozatain. E magasztos, szép ünnep előtt e számunk az utolsó, miért is szivből kívánunk t. olvasóinknak boldog karácsom ünnepeket!

— A karácsom vásár alkalmából kiadott „Vásári Lapok,“

! melyet a rendezőség állított egybe, valóban egyike az e nembeli leg- I kedvesebb termékeknek. A lap elején szépeink szellemes monda-