Eger - hetilap, 1881
1881-12-22 / 51. szám
mint a legfényesebb szalonok úrnője, s azon körben, melybe rendeltetett, első képviselője férjének: el kell sajátítania mindazon ismereteket, melyekre köréhez képest a mai kor igényeihez mérten szüksége van. Mit láttat velünk azonban hiányos nőnevelésünk ? Nem arról kell-e meggyőződnünk, hogy a legalsóbb rendű nő is legtöbbnyire utánzója a külsőségnek, a hivalkodó nyegleségnek, s mintegy kivágyik azon körből, mely számára kijelöltetett? Nincs-e rá elég példa, hogy ábrándvilág által nem csak saját boldogtalanságát idézi elő, de tudákos elégedetlenségei által környezetének helyzetét is szerencsétlenné teszi ? ! A nőnemet épen úgy mint a férfit azon pályára kell nevelnünk, melyet számára rendeltetése mint egy kijelölni látszik. Ma már nem csak a műveltebb osztályúak, de még a jobb módú iparos családok nő tagjai sem akarnak többé annak látszani, amik valóban. Alig lehet találni köztük olyant, a ki tagadásba nem venné atyja mesterségét, s a helyett, hogy iparosnak vallaná atyját, ház-, föld-, szöllö stb birtokosnak mondja. Nem ismerik tisztelni méltónak a munkát és munkást. Nem, mert a hozományra vágyó udvarlók hízelgő szavai „kisasszony“ „nagysád“ czimmel való megszólításaiig által megzavarták már a fiatal leánykáknak fejecskéit. így állván a dolog, hol keressen az iparos magának nőt, a ki megosztván vele az élet terheit, házi körében paradicsomot legyen képes alkotni : midőn oly kicsinylöleg mellöztetik épen saját ősz- | tálybeli leányok által; midőn ismeri az idegenkedést, mely a munka komoly megosztásától annyira visszatartja az iparos osztály gyermekét? Azért rendezzük leányiskoláinkat, rendezzük nőnevelésünket, hogy a magyar családok tiszta erkölcseit oly híven megőrzött tiszteletre méltó közép osztály leány gyermekei elsajátíthassák a szükséges házi ismereteket, melyek a derék magyar asszonyt díszíthetik és körében méltó tisztelet tárgyává tehetik ; de különösen oly szellemben rendezzük a középosztálybeli nőnevelést, hogy a külső fény, rang és csin látszatának ne áldozzák fel magukat és szülőik fáradságának gyümölcseit. Neveljük s tanítsuk őket, hogy képesek legyenek fölfogni, miszerint a saját társadalmi Borsosaik iránti szeretet, becsülés és lehető anyagi támogatás nagyobb, tisztább s megnyugtatóbb örömöket szerez és biztosit számukra, mint fény és rang után való kapkodás. Tegyük fogékonynyá sziveiket minden szép, jó, nemes és hasznos iránt, hogy házban, konyhában, kertben othonosak, iparko- dókká 8 gyermekeik iránt jó irányú nevelő-anyákká váljanak. Vezessük be őket a gazdasszonykodásba, hogy még ideje korán meg- tanúlbassák a főzést, sütést, mosást és bevásárlást, hogy ne kelljen utánozniok azon valódi és fél úri nőket, kik férjhez menetelük alkalmával mindent tudnak, csak azt nem, a mit a nőnek tudnia kellene, a kik férjeik jövedelméből kezdik megtanulni a gazdasszonykodást és mig ezt megtanulják, egészen tönkre teszik családjukat! Kössük össze leány-iskoláinkat a házi ipar oktatásával, hogy annál ügyesebbekké váljanak leánygyermekeink egyes iparágak előnyei-, fortélyai- és kezelésének későbbi eltanúiásában, a minek fölötte nagy hasznát vehetik az életben. Politikai heti szemle. Az osztrák-magyar uralkodónak az olasz királynál Turinban teendő viszonlátogatás van kilátásba helyezve. Bukarest, decz. 17. A képviselöház folytatta a válaszfelirati vitát. Bratiano kormányeluök válaszolt Lahovari (ellenzéki) beszédére és áttérvén a trónbeszéd azon pontjának állítólagos sértő hangjára, mely a dunai kérdésről szól, ezt mondotta: Én, a ki hazám történetét és a szomszéd országokét behatóan tanulmányoztam, soha sem fogok olyasmit elkövetni, a mi csak legtávolabbról is sértené a Habsburg házat, mert az annyit jelentene, mint a történet tanulsága ellen véteni. Én tudom, hogy a török invasio súlyos per- czei közt, a midőn a félhold fenyegető egész Európát, a Habsburg- ház volt a kereszténység védbástyája és a nyugati polgárosodás elővédje. (Hosszas tetszés.) Az összes keresztények, kik a habsbur- gok birodalmában kerestek menedéket, abban teljes mértékben részesültek, biztosítva lévén vallásuk szabad gyakorlata és nemzetiségük fejlesztése. A Kárpátok túlsó részéről jöttek el hozzánk a hangok, melyeknek nemzeti ébredésünket köszönhetjük, azon románoktól, kiket Mária Terézia Rómába küldött és a kik ott megtanultak románokká lenni. Lehet-e mindezek után hinni, hogy csak egyetlenegy pillanatig oda törekedtem, hogy Ausztria-Magyarország uralkodójának fenségét megsérteném ? Soha szándéka sem volt a román kormánynak, hogy bármiként megsértse az osztrák-magyar kormány érzékenységét, mert mi e kormány iránt nagy tisztelettel viseltetünk. De ha mégis oly meggondolatlanul cselekedtünk volna, ha oly csekély történelmi ismerettel bírtunk volna, ha oly kevés ön- fentartási ösztön hatott volna át bennünket, hogy egy nagyhatalmat megsértsünk, kérdem, hiszik-e önök, bogy királyunk azt megengedte volna, ki Ausztria-Magyarország uralkodója iránt mély tisztelettel és benső barátsággal viseltetik, érzelmek, melyek nem egyedül a királyt személyesen áthatják, hanem hagyományt képeznek a Hohenzollern-Sigmaringen család kebelében! (Osztatlan tetszés.) E szerint a románok tudnak okosak is lenni. Bratiano ezen nyilatkozata és a képviselöház magatartása „formális“ elégtételt szolgáltat a trónbeszéd sértő hangjáért. A kérdés veleje a Duna szabadságának biztosítása, monarchiánk elnöklése és ezzel döntő szavazata a négyes bizottságban. Csak, ha ezt is elismeri, vehetjük mai fellépését komolynak. Berlin, decz. 16. A birodalmi gyűlés tegnap este 8 órakor folytató a tárgyalást a választások alkalmával előfordult rendetlenségek miatt előterjesztett indítvány felett és azt egészen éjfélig terjedő vita után a választási igazoló bizottsághoz utasitá. A vita folyamában Bennigsen szót emel és kijelenti, hogy pártolja az indítványt. A most lefolyt választási tusa — úgymond gyülölségre nézve jóval túlszárnyalta elődjeit. Nem az ellenzéki irányt, hanem a személyt és az elveket támadták meg. Nem annyira a pártokat mint a kormányt és az általa sugalmazott sajtót sújtja a nagy felelősség. Németországban lehetetlenség meghositani a hivatalnoki testületnek franczia mintára készített választási rendszerét. Mélyen sajnálja, hogy Puttkammer ma a birodalmi gyűlés előtt kijelentette, hogy a császár köszönetét érdemlik meg azok a tisztviselők, a kik öt a választási harezban segítették. Tiltakozik azon fogás ellen, hogy az uralkodó személye bevonassék a tusába. — Puttkammer miniszter válaszol és kijelenti, hogy semmit sem von vissza, a mit mondott. A porosz kormány a választási harcz alatt hallatlan helyzetbe jutott; a legaljasabb politikával, alávaló érdekek hajhászásával vádolták; az igazságnak legiránvzatosabb elferdítésével kellett megküzdenie. A kormány mindenről felel, a mit a választások alatt tenni czél- szerünek ismert el. A franczia prefet-gazdálkodás szemrehányása nem illeti a kormányt. — Richter (haladópárti) az összes pártok számára egyenlő mértékben kéri a világosságot és az árnyékot. A nemzetnek szabad vótumot kell adnia, mert másként a birodalmi gyűlés nem birja a nemzeti képviselet jellegét. A választás a nemzet ítélete legyen a kormány politikája felett, nem pedig a kormány erömutatvánva Puttkammer-féle minta szerint. London, decz. 14. Nulty kath. püspök Meatban, levelet intéz a „Freemans Journal“-ban Gladstonehoz, mely teli van támadásokkal a kormány ellen és Parnell magasztalásával. Dublin, decz. 16. Az „United Irland“ hirlap (a landliga közlönye) hivatalos helyiségeit szerdán bezárták. A szerkesztőt és az egyik segédet elfogták, azonkívül a megtalált papirt, nyomtatványokat, gépeket és egyéb szerszámokat elkobozták. A hirlap hivatalát épen akkor Dublinből Angolországba akarták áttenni. Nagy feltűnést, kelt Francziaországbau azon sajtóper, mely Rochefort ellen a miatt indíttatott, hogy ö a tunisi expeditiót egyesek gazdagodása érdekében kezdetinek mondá s különösen Roustan franczia megbizottat jellembevágó vádakkal támadta meg. A franczia kormány engedélyével több volt minister is kihallgattatott e perben. Rochefort kijelentette, hogy azon diplomata, kitől ö tudósításait kapta: Mohamed Arif titkár. — Az esküdtszék a vádlottat fölmentette. Országgyűlés. A képviselöház decz. 14-iki ülésében a ház az elnöknek egyhangú helyesléssel fogadott indítványára részvétét fejezte ki a bécsi szerencsétlenség felett. Elfogadtattak ezután a német vámterülettel való kikészitési forgalomról és a törvények kihirdetéséről szóló törvényjavaslatok. Az utóbbi ellen Szederkényi és Lánczy Gyula szólották, mire a kormányelnök védelmezte a törvények kihirdetésének a javaslatban tervezett uj módját. Az előadó zárbeszéde u*án, a többség elfogadta a javaslatot. A részletes tárgyalás más napra maradt. A képviselöház decz. 15-én rövid ülést tartott. Elfogadta részletes tárgyalásban a törvények kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot, továbbá a közös magyar-horvát törvények kihirdetéséről, 8 a
