Eger - hetilap, 1881
1881-11-24 / 47. szám
506 IV. Gyászdal Tukino te Heuhen főnök halálára. Kesergi testvére Iwikau. A nap utolsó sugara játszik az esti égen S rózsás színnel tlindöklik Tauhara szellös csúcsain. Oh mondd: visszajö-e barátom az övéihez ? Vagy sorsunk: örökös sirás az eltávozóért? Elmboltattál tőlünk. — Te büszke hős, főnök és vezér! Néped védője vihar és szélvész ellen. Micsoda ádáz hatalom mer téged megölni S a hideg föld kebelébe temetni ? ! Szemeim előtt állnak fenséges vonásaid S Matarau művészi keze által tatovált képed. Gyászban van a nép, rémülve s elhagyatva, Zavartan 8 tanács nélkül a merész vezér hiával. Az ég csillagai elhalványulnak s többé Nem ragyog a szép Tutahi és Rehua. A remegő földre hullt a szép csillag is, Mely feletted virasztott, oh Maugaroa! Szomorúan, magánosán áll délen Tongariro *) S Arawa **) vitorlájával a vihar játszik. — Ébredj fel álmodból Rangi első szülötte, Kelj föl, mint egykor s forgasd fegyveredet; Hadd hallja a világ erődet s hatalmadat S légy újra szikla a háborgó habok közt! S bár le vagy taszítva dicsőséged magaslatáról: Nagyságod hire zeng, mint mennydörgés hangja, S neved bevésve az égboltozatra. V. Az ég elválása a földtől. — Hitregetani kép. — Rangi és Pápa, vagyis: az ég és e föld kezdetben szorosan egymás mellett voltak s a teremtmények a sötétség honában bolyongtak. Ezek hát elkezdtek tanácskozni a felett, miként kellene világosságot létrehozni, hogy lássanak s a széles föld uraivá legyenek. A termények legvadabbika Tumatauenga egyenesen meg akarja ölni az ős szüléket t. 1. az eget és a földet. Tanemahuta, az erdők atyja, ellenben javasolja, hogy csak el kell választani őket. „Rangi (az ég) — úgymond — lehet reánk nézve idegen; de Pápa (a föld) mint tápláló anyánk, maradjon velünk!“ A testvérek ebbe az ajánlatba mindnyájan beleegyeztek, csupán Tavhiri-matea, a szelek és viharok istene nem akarta, hogy az összülék elválasztva legyenek. A határozat azonban megmaradt, s annak kivitelét Rongo mataua, a mezei termékek istene, kisérlé meg először, de nem sikerült az atyát az anyától elválasztania; utána Taugora, a halak és madarak atyja és istene, tett kísérletet ; majd Haumiatikiti, a vadnövények istene s végre Tomatouenga, a vad emberek istene és atyja; de a vállalat ezeknek sem sikerült. Most Tanemahuta az erdők atyja állott elő; ez fejét az atyának támasztotta, lábát az anyának vetette s a szülék minden nyögése és panaszkodása ellenére is végrehajtotta a munkát, elválasztva az eget a földtől. Las- san-lassan mindegyre távolabb vitte őket egymástól, mig végre örökre elválasztotta. Lön tehát világosság s a világosságban élet és mozgás kelt, de ebben a mozgásban végtelen czivakodás tört ki az isteni szülöttek közt. Tavhiri-metea, a szelek és állatok istene, nem akarta atyját elhagyni s fölment azzal a magasba. Haragjában iszonyú villámlással és mennydörgéssel tört ki Tanemahuta erdői felett, szétszaggatva a fákat; megkorbácsolta a felbőszült Tangorát, a tenger istenét; felgerjedt haragjával kiverte annak halait és egyéb állatait a szárazföld vizeibe. A tenger visszakivánta a szökevényeket s 8 mindjárt kitört a harcz a tenger és szárazföld közt. Az erdő istene az embereknek sajkákat adott, hogy a tengert és lakóit gyötörje, ha lehet megsemmisítse. A tenger felforgatta a csolnakokat, megrongálta a partokat, elpusztította a közeliben levő fákat, falvakat, hullámaiba ragadva mindent, mit csak érhetett. De a szülék kölcsönös szeretetét az elválasztás nem oltotta ki, megmarad az örökre. Az atya kék szemeivel még mindig jóságosán néz le az anyára. Az anya keblének szelíd meleg sóhajai fölemelkednek hozzá az erdei magaslatokról, a mély völgyekből, pusztákról, és tengerekből; ezt aztán ködnek nevezik. Az ég pedig, *) Szent hegy, melynek Öre Heuheu volt. **) A monda szerint csolnak, melyen a maorik 5sei Uj-Seelandba vándoroltak. midőn a hosszú éjszakákon elkesereg kedves társa elvesztése miatti fájdalmában, ezer meg ezer kön^cseppet hullat, a föld keblére, — ezt az emberek harmatnak nevezik. Közli: Milesz Béla. HUSPTTZEB. — Erzsébet királyné ö felségének névnapja e hó 19-én kegye- letesen ünnepeltetett meg városunkban. A székesegyházban reggeli 9 órakor tartott istenitiszteleten — melynél nsgos és főt. Kova- csóczy István kanonok úr p >ntificált, — a hatóságok tagjai, a tanintézetek tanárai s tanulói, valamint számosán a nagy közönségből, jelentek meg: s buzgó imát rebegtek a mindenek urához a legszeretettebb királyné hosszú boldog életéért. — A piaczi kid. Városunkban az úgynevezett miuoritákhidját szétszedték s helyére most állítják fel a vashidat. E vashid feltűnően vékony vasrészekböl áll; a gyalogosok számára szánt része pedig oly keskeny, hogy vaskos ember csak bajjal férhet el rajta. A jövö mutatja meg, czélszerü volt-e a rendkívül erős köhidat eltávolítani, s helyére ilyen — gyöngének látszó — vashidat állítani. — Felhívás! Az 1862-ik évben született hadkötelesek ezennel felhivatnak, hogy f. évi deezember hó 1-sö napján reggeli 9 órakor a városház nagy termében megtartandó sorshúzásra megjelenjenek. Mindazon hadkötelesek pedig, kik az 1859—60—61 és 62-ik években születtek, s még a városi tanácsnál nem jelentkeztek, még egyszer komolyan figyelmeztetnek, hogy ezen mulasztásukat mielőbb helyre hozzák. Az ideiglenes felmentés és a tényleges szolgálat alóli felmentés iránti kérvények Eger város tanácsához f. évi deezember hó 20-ikáig beadandók. Az eddig mentesítettek pedig felhivatnak, hogy családi értesítőiket még ez évben megújittas- sák. Eger, 1881. november 17-én. Almásy Félix, vár. tanácsnak. — Nyilvános kérelem. A tűzoltó örtanyán egy kis könyvtárt óhajtanék berendezni. Minthogy azonban e czélra pénzkészlettel nem rendelkezem, felkérem mindazon urakat s hölgyeket, a kik egyletünk iránt érdeklődnek; kegyeskedjenek felesleges könyveikből nehány kötetet e czélra felajánlani s az örtauyára (V. IV. Sugárféle ház) küldeni, hol is azok bármely órában átvétetnek. Czélom az, hogy az őrség üres idejét hasznos olvasmánynyal tölthesse s reméllem, mikép ezen törekvésemben is a n. é. közönség pártolását tőlem meg nem vonandja. Eger, 1881. nov. 22. Kempelen Béla, tűzoltó főparancsnok. — A Fröbel-egylet városunkban megalakult. Az ideiglenes választmány következő: Elnök: Nánássy-Cseruyus Amália; alelnök: Rothschild-Détsy Linka ; pénztárnok: Konn Emilia; ellenőr: Braun József; titkár: dr. Brünauer Ambró; választmányi tagok: Kürthy- Nánásy Luiza, dr. Schönberger Sománé, Konn Aranka, Poiácsik Her- manné, Buzáth Lajosné, dr. Schwartz Dávid, Köllner Lörincz, dr. Schwartz Dávidné, Csillag Mórné, Steinfeld Hermanné, Schwartz Adolfné, Kohn Jakabné. — Búcsuzás. A városunkban rokonszenvesen ismert müveit és humánus tisztek egyik legkitünöbbike, Herdliczka Arnold cs. kir. százados most magyar királyi testőrré neveztetett ki. Rögtön Bécsbe kellvén távoznia, városunk közönségétől a következő sorokkal búcsúzik el, melyeket készséggel teszünk közzé: Mélyen tisztelt közönség! 0 Felsége legfőbb haduram f. évi november 6-án kelt legmagasabb kéziratával engem, magyar királyi testőrré mél- tóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Bár ezen legmagasabb kegy folytán régi óhajtásom valósult meg, a régi vágy teljesülése pedig örvendeztető, mégis, megvallom, hogy az elválás azoktól, kiket jó, rósz időben becsülni és szeretni tanultam, keblemet fájdalmas érzettel tölti el. Nyolcz évet töltöttem családommal Önök becses körében, hivatalos állásomnál fogva, mint a cs. kir. 60 gyalog-ezred p ó t c s a p a t parancsnoka érintkezésbe jöttem minden rangú és rendű polgárokkal, s mindenki részéről úgy családom mint személyem csak szívélyességet, előzékenységet s jó indulatot tapasztalt. A gyöngéd kölcsönösség, — bizalom, — az összetarto- zandóság azon érzetét fejté ki, melynél fogva úgy családom mint én magunkat otthonosaknak s idetartozóknak éreztük elany- nyira, hogy az elválás családomnak ép oly fájdalmasan esik mint nekem! Mi visszaemlékezendünk azokra, kik jó akarattal támogattak törekvésünkben, — visszaemlékezünk arra, ki mint a béke apostola, a harczembereért fáradott — visszaemlékezünk Egerre, mely boldogságunk, családi örömünk tanúja vala, s melynek minden lakosától, ez alkalommal az örvendetes viszonlátátás reményében, búcsút veszünk. Eger, 1881. nov. 24-én. Kneuseli Herdliczka Arnold cs. k. százados s m. kir. testőr.