Eger - hetilap, 1881

1881-11-24 / 47. szám

507

— A lelkészi congruák kérdésében, e bó 7-ikén Tanárky államtitkár elnöktete alatt értekezlet volt, melyen Boncz Ferencz min. tanácsos ( memorandumot nyújtott be. E memorandumot most közli a „M. Állam“. Részletesen tárgyalja az első sorban a plébániai javadalom kérdését, majd a visitatio canonica érvényességét értelmezi, mig végre fejtegetései eredményét a következőkben vonja össze: A lelkészi congruák kérdése mélyen belevág úgy köz-, mit magánjogunkba; az ebből folyó ügyek rendezése, az egyházi kegyuraság kérdésének rendezésével szoros kapcsolatban áll. Addig is tehát, mig ez be fog következni, a mint egyrészről politikai tekintetekből legildomosabbnak, úgy másrészről törvényes szempontból véve igazságosnak egyedül csak azt tekintethetik, ha az egyházi látogatások úgy is mint kétoldalú szerződések, szoros magyaráza- tuaknak vétetnek; tehát, a mely kötelezettségek szerintök tisztán személyesek, azokkal a másvallásuak nem terheltéinek ; ellenben, a melyek dologbeliek, azok elviselésére a jogutódok is köteleztet- nek, tekintet nélkül vallásukra; és ebben legkisebb sérelem sem rejlik, mert ők nem vallásuk, hanem birtokuk után köteleztetnek, és mert a papi szolgálmánynyal terhelt vagyon megvásárlásakor a vételárt ezen teherhez képest Ígérhetik meg, a szolgálmányoktól pedig — ha azok teljesítése terhökre esik — megváltás által szabadulhatnak. Egységes szabályrendeletet ezen kérdésre kibocsátani nem lehet, mert a fennebbieüböl kitetszöleg a canonica visitatiók- nak számos — jogi következményeikben egymástól lényegesen különböző — alakulásai fordulnak elő, elannyira, hogy minden egyes contentiosus ügy a körülményekhez képest, kölön elbírálás alá esik, ezen különbözőségeket pedig egységes szabály alá vonni teljes lehetetlenség.

— Az egri fiatalság 1882. évi januárhó 7-én az ó-casinó nagytermében, az egri jogászsegélyzö-egylet javára, zártkörű tánczestélyt (Kränzchen) tartand, melynek rendező bizottsága a következőkép alaknlt meg: Bajzáth János, Bukovics Lajos, Darányi János, Dub- niczky István, Eötvös József, Farczádi László, Gremsparger József, Pillér Ede, Samassa Tivadar, Szabó Béla. E mulatságnak, mely a farsangnak épen első napján fog megtartatni, a rendezők névsorából következtetve, a legjobb sikert Ígérhetjük. A meghívók már legnagyobbrészt szétküldettek.

— Rendőri hir. Folyó hó 20—21 közti éjjel Nagy Ferencz sáncznegyedi korcsmájában többen mulattak; mikor már jól beszedegettek, összekocczantak, de csakhamar kibékültek. Békével is voltak mindaddig, mig csak éjfél utáni 1. órakor eltávoztak. De az utczán ismét összeszólalkoztak, sőt össze is verekedtek, melynek eredménye az lett, hogy Oláh Istvánt megölték, Slézia Andrást pedig megszórták. A tettes még mindeddig nem tudatik, azonban a kés, melylyel a szúrás ejtetett, megkerült. Majd a fenyitő bíróság kideritendi, hogy ki volt a tettes.

— Az osztrák-magyar monarchia külügyminiszterévé, mint a hivatalos lap közli, gróf K á 1 n o k y Gusztáv szentpétervári követ neveztetett ki.

— A Szent-István-társulat választmánya e hó 17-én Cziráky János gr. és Tárkányi Béla társelnöklete alatt ülést tartott, mely mindenekelőtt tudomásul vette, hogy az id. Károlyi István gr. emlékének szentelt tinnnepélyen a társulatot a grófelnök, az alelnök, igazgató és több választmányi tag képviselték. A gróf elnök bemutatta Tóth István régi költőnek Pauer püspök által a grófi könyvtárban fölfedezett egyik verses müvét. A gróf a fönmaradt összes példányokat a társulatnak ajándékozta azon óhajjal, hogy az elá- rusitásokból befolyó összeget a társulat saját czéljaira fordítsa. — Alelnök azután bemutatta Cantu Caesar „Az utolsó 30 év története“ czimü munkáját, mely folyó évi tagilletményül adatik ki. Több apróbb jelentés után felolvastatott a pénztári kimu tatás; e szerint folyó évi január 1-töl bezárólág november 17-éig a társulat bevétele: 79,465 frt 63 kr. kiadása: 77,823 frt 99 kr, pénztári maradvány 1641 frt 64 kr. Az ügynökségben október hóban eladatott: 73.592 példány könyv, 502 drb szentkép, 3927 darab egyes nyomtatvány, készpénzben bejött 8655 frt 34 kr.

— A közgazdaság elmélete czim alatt érdekes és becses munka jelent meg a napokban. Szerzője Láng Lajos orsz. képviselő, ki fiatalsága mellett régi művelője a nemzetgazdasági tudományoknak s komoly kritikával és elmeéllel folytatott hosszas tanulmányainak ezúttal adja első nagyobb termékét az olvasó közönség kezébe. Erről a munkáról csakugyan el lehet mondani, hogy meg van írva minden betűje ; erőteljes és mégis könnyed nyelvezetű, mely legottan rá- vall a publicista tollára, tetszetős formába önti a felölelt nagy anyagot, s azért könnyű lesz tanulása és élvezetes az olvasása. E tárgyú hazai tankönyveink nagy része abban a hibában leledzik, hogy szerzőik nem bírták a nyelv művészetét; a mit mondani akartak, nem tudták tisztán, világosan kifejezni, s minél fontosabb és

complicáltabb kérdés megvilágítására vállalkoztak, annál homályosabb és érthetetlen munkát hoztak létre. Pedig ha valahol, úgy 'a közgazdaság tudományában kell a kifejezések praecisitására és csínjára törekednünk. Ebben a tudományban annyi a mindenféle rendszer, hogy az eszmék tisztázása első sorban egy ügyes, és hajlékony styl hivatottságától függ. Lángnak első gondja, hogy a mit ir, azt jól érthetőn megírta legyen, s ezzel ö nagyobb szolgálatokat tett a hazai tudománynak, minthogy ha azon van, hogy minél több rendszer szorgos felölelése által a kifejtegetett igazságoknak lehet, hogy sok oldalú, de zűrzavaros tömkelegében tegye élvezhetetlenné magát a tudományt. Láng határozottan szakit a „rendszerek“ művelőinek, a németeknek iskolájával ; ö egy rendszert ismer, de ez tömör és egyöntetű; ö az angol iskola hive, azon iskoláé, melynek nagy szellemei — bármit is mondjanak ellenfeleik — nem pusztán elvontan tekinték és mivelték a tudományt, hanem hazai gazdasági viszonyaik tanulmányozása, és megvitatása által az eszméknek productiv erejét valóban gyakorlatilag is érvényesítették. Igaza van Lángnak, midőn constatálja, hogy a legújabb magyar közgazdasági irodalom nem elég elméleti és nem elég gyakorlati; mert a német iskolától, melyre a nevelés, a szokás, a viszonyok eddig kényszerüségkép utalták tudósainkat, többnyire azt sajátították el, a mit a tudomány lénye helytelennek ismer, ellenben azt a mi a németekben elismerésre méltó, hazai viszonyaik tanulmányozását minden tekintet nélkül hagyták. Idegenszerü nyelven irt, ide- genszerii eszmék képezték a magyar közgazdasági tudomány elemeit. S azért midőn Láng, nagy föladatához mérten aránylag igen megsztikitett körben, a tudomány apparátusának tartalom és alak tekintetében valóban magyaros jellegére törekszik, midőn teljes kegyelettel és helyes érzékkel tudománya jeleseinek eszméi iránt, ezeknek megfelelő terjesztésére vállalkozik, valóban kell, hogy ro- konszenvvel fogadjuk kísérletét, s azt mint tudományos életünkben nyilvánuló egészséges irányt üdvözöljük. Nincs terünk részletezni Láng müvét, melynek különben is csak alapvonásaira kívántunk ráutalni. Föladatának, midőn egy fontosabb kérdést sem ejt el, s bár rövidebben, de tartalmasán jellemzi, nagyon eleget tesz e tankönyv, s a szerző valóban hiányt pótol, midőn egyes tételeknek, minők Malthu8 tana, a földjáradék elmélete stb. mintaszerű fejtegetése által valahára érthetővé teszi e kérdéseket a magyar tanuló ifjúság előtt. Összeségében pedig e könyv annyi érdekes fejezetet tartalmaz, annyira egy önálló, logikai fő alkotása, hogy őszinte örömmel veszünk tudomást az Előszóban foglalt amaz Ígéretről, hogy a közgazdaság elméletét nemsokára a mü kiegészítő részei : A közgazdaság politikája és Pénzügytan fogják követni.

— Trefort közoktatási miniszter e hó 16-án Barthos államtitkár és Hegedűs K. Lajos min. tanácsos kíséretében meglátogatta a bécsi Tberezianumot, személyesen kívánván meggyőződést szerezni, vájjon az 1875-ben kötött azon egyezmény, mely szerint a Therezianum magyar növendékeinek a magyar nyelvben és szellemben való nevelése erkölcsileg biztosíttatott, híven megöriztetett. A tanárok bemutatása után a miniszter Gautsch igazgató kalauzolása mellett az egész intézetet beható szemle alá vette. Az akadémiában ez idő szerint 96 magyar és horvátországi növendék lévén, a miniszter mindenekelőtt a magyar nyelv és irodalom s a magyar földirat és történelem mi módon tanítása iránt kívánt magának önszemlélés utján tudomást szerezni. Örvendve tapasztalta a miniszter, hogy az 1875-ik évi egyezménynek nemcsak anyagi, de szellemi oldala is teljesen végrehajtatott. A magyar történelem és magyar nyelv évek óta már nem mostoha gyermekei az intézetnek, hanem ép oly buzgón és sikerrel taníttatnak, mint a tanterv által elöszabott tárgyak ; mi egyébiránt első sorban Barthos államtitkár, mint miniszteri biztos érdeme, ki figyelemmel és buzgalommal viseli szivén a magyarság ügyét.

— A főváros egy nagyszerű épülettel fog gyarapodni a magyar államvasutak új központi pályaudvara és indóházában, melyet a kormány a kerepesi-ut végén építtet. Az épület telkén 7000 Q méternyi terület lesz beépítve, s az indóház a nagy csarnokon kivül, négy 2 emeletes pavillonból álland. A nagy csarnok, honnan a vonatok indulnak s a hová érkeznek, 42 méter széles belső világos- ságu lesz, vagyis ily nyílt távközben állnak oldalfalai, mig a csarnok hossza 192 méternyi leend. Az épület fölé vasszerkezetű, s nem csúcs, hanem ivalaku üvegtető borul. A 4 pavilion közül az egyikben hivatalok, hivatalnoki lakások és a királyi család számára épülendő udvari váróterem lesznek ; a többi pavilonokban hivatalok és lakások, s mellettök podgyászfelvéti, vendéglői, pénztárnoki helyiségek és várótermek. Külön raktár épül a gyors-szállitmá- nyrok részére.

— A párbajnak uj módja mindenesetre a következő: Egy olasz lapnak szerkesztője a következő levelet kapja: „Uram! Oly