Eger - hetilap, 1881

1881-11-17 / 46. szám

492

Ezen szándékát a császár csakhamar foganatosította is. A helytartótanácshoz 1782. szeptember 10-én intézett leiratában (5439/62.) n) melyet a vallás-alap alapitó okmányának nevezhetünk, úgy tartalmánál, mint különösen ünnepélyes alakjánál fogva: elöre- bocsátván, hogy apostoli király s legfelsőbb kegyúri jogának tisztjénél fogva első sorban mindenkor szivén feküdt, hogy az igaz, orthodox vallást tisztán és sértetlenül fentartsa, s megengedett módon gyarapítsa és felemlítvén a püspökségek, lelkészségek, szerzetesek 8 általán a vallás- és egyház ügyében Mária Teréziának intézkedéseit és ezeknek általa eszközlött folytatását, a következőket mondja, melyek a vallásalap rendeltetésének valódi hivatalos defi- nicziójaként tekintendők : „nehogy ezen kegyes intézményekre, első sorban pedig a lelkészségek gyarapítására s jobb javadalmazására az alap hiányozzék, az eltörlött kolostoroknak összes tömegét ugyanazon czélra rendeltük, s a már létező lelkészi pénztárhoz (Cassa Parochorum) csatoltuk.“ — Ezek után áttérvén a bizottsági tárgyalásoknak előnyére, a következőleg folytatja:

„Azon módra, mely szerint a helytartótanács kebelében több hasonló bizottságok szervezvék, s köztük a vallásinak nevezett bizottság az egyházi ügyeket is, s az ide tartozó kegyes alapítványokat, nemkülönben a lelkészi pénztár ügyeit tárgyalta ; de nem akarjuk, hogy az akatholikusok s általán a behozott igazi keresztényi türelem ügyeit illető dolgok vagy a szorosan véve nem egyházi alapítványok ... a tisztán egyházi ügyekkel, t. i. csak az orthodox vallás fentartását s terjesztését czélzó ügyekkel összevegyittessenek . . . rendeljük, hogy a helytartótanács kebelében mielőbb egyházinak nevezett bizottság állíttassák fel, melyben t. i. azok, kik az egyházi rendből valók, ugyanannyi világi tanácsossal, a helytartó- tanács elnöke által kinevezendökkel vegyenek részt.“

Ezen leiratban használtatik először a vallás-alap elnevezés: fundus religionariu8, fundus religionis. „Ezen szükségletek (főleg a püspökségek és lelkészségek értetnek) a közös vallási alapból és a lelkészi péuztárból fedeztessenek, és a mennyiben a jelenlegi vallási és lelkészi pénztári alap elegendő nem lenne, honnan és mily módon nyerhetne gyarapodást és további segélyt ezen vallás alap ? gondoskodás tárgyává tétessék."

Ennek folyományául tekintendő a császárnak a helytartótanácshoz 1782. okt. 7-én (6793/167. sz.) intézett leirata 12), mely- lyel elrendelte, hogy a klérus ingó és ingatlan javai és jövedelmei összeirassanak a végre, hogy „az egyházi javak és vagyonságok jövedelmei, a mennyiben azok az alapítványok kitűzött kiadásait és a papság illő kongruáját és szükséges fentartását meghaladják, egyedül a hivek üdvének előmozdítására s a vallás igazi gyarapítására . . . forditta88anak annyival inkább, mennyivel kevésbbé vonható kétségbe, hogy . . . minden püspöknek, praelátusnak a szent kánonok értelmében különben is mind közönségesen kötelessége, jövedelmei fölöslegének valamely részét évenkint az egyházakra fordítani, más részét pedig a szegényeknek alamizsnául engedni.1;

Újítási folyamában a császár 1783. október 24-én (10873/11202. sz.) a helytartótanácshoz intézett leirata 13) szerint a helytartótanács kebelében létezett bizottságokat mind eltörölte, s egyelőre csak is az egyházi bizottságot hagyta meg, egyúttal azonban elrendelte, hogy az alapitványi, a lelkészi s a vallás-alapi pénztárnak minden papnövelde, királyi püspöki konviktus stb. számadásának vizsgálata a helytartótanács számvevőségéhez tartozzék, s hogy a kegyes alapítványok, az egyházi alap s lelkészek segélyezésének pénzei ugyanegy pénztárba folyjanak ngyan, de a zavar elkerülése végett külön rovatok alatt kezeltessenek.

Mint fentebb megemlittefett, a császár gondoskodni kívánt, hogy a vallás-alap, szükségleteinek fedezhetése végett, továbbra is gyarapittassék. Ezen gondoskodás eredménye volt, hogy 1783. november 18-án (11491./621. sz.) a helytartótanácshoz intézett leiratában ,4) „az üresedésben levő egyházi javadalmak összes időközi jövedelmeit, melyek különben királyi kincstárunkhoz tartoznak ... a vallás-alapnak az azt terhelő kegyes intézmények javára átengedni kegyesen méltóztattunk“; majd 1788. november 25-én 11874. szám alatt levő leirat 15) szerint a trinitárius szerzeteseknek és az udvari vegyes bizottság által 1784. augusztus 17-én 3567. szám alatt tett előterjesztésre 16) hozott határozatával a karmeliták budai kolostorának. továbbá 1786. fobuár 7-én 1388./E. 120. kelt leiratával 17) a pálosok eltörlött rendjének vagyonát a vallás-alapba olvasztotta,

") Vallás-alapi okmánytár 40. lap. (XVIII. okmány.) '■9 Vallás-alapi okmánytár 46. lap. (XIX. okmány.) ,j) Vallás-alapi okmánytár 47. lap. (XX. okmány.) i<) Vallás-alapi okmánytár 50. lap. yXI. okmány.) ,5) Vallás-alapi okmánytár 50. lap. XXII. okmány.) ’6) Vallás-alapi okmánytár 51. lap. XXIII. okmány.) ,r) Vallás-alapi okmánytár 54. lap. XXV. okmány.)

végre 1786. márczius 7-é-n 3367/E. 250 kelt leiratában 18) elrendelte, „hogy jövőre .... minden egyházi javadalomnak időközi jövedelmei, bárki is élvezze azokat, a vallás-alapba szállitaudók be.“

Az udvari vallási bizottmánynak 1786. november 28-án 4892. szám alatt tett előterjesztésére 19) hozott határozata szerint, II. József eltörölte a pannonhalmi főapátságot, a csornai premontrei pré- postságot, majd a benczék, czisztercziek és prémontreiek egész rendjét is; minthogy azonban Ferencz király 1802. márczius 12-én (2272, szám alatt) kelt leirata 20) szerint a benczések, czisztercziek s prémontreiek három rendét a régi állapotba visszahelyezte, s a vallás-alapba bekebelezett vagyonukat visszaadatni rendelte, a mondott három szerzetesrendnek József császár által eltörlése a vallásalap állagára nézve befolyással nem birt.

A mondottakon kívül II. József 1784. évi 15,212-ik számú leirata szerint „Palesztinában a szent helyek állandó fenntartására szentelt pénzekből“ 107,700 forinttal : az úgynevezett „commissari- aticus alappal“ is gyarapította a vallásalapot. Ezen összeget a császár, mint ez az udvari egyházi bizottságnak 1784. deezember 14-én 5126. szám alatt tett előterjesztéséből 2l) is kitűnik, boszniai fe- renczrendü papnövendékeknek magyar seminariumban neveltetésére rendelte ugyan fordittatni, de a helytartótanácshoz 1788. márczius 11-én (3068/414) intézett udvari rendelet22) szerint, ezen, eddig az általános kamarai főfizetöhivatal által kezeit összeget a magyar vallásalapra ruházta, s időközben 118,601 frt 31 krra felszaporodott összegben a budai kamarai föfizetö hivatal kezelése alá bocsátotta azon czélból, hogy ezen alap által a bosnyák papnövendékek neveltetési költségein kivtil, a konstantinápolyi és szmirnai ferencz- rendi küldérségek megállapított járuléka is fedeztessék.

Az egyházi javadalmak időközi jövedelmeinek a vallás-alapba szolgáltatása azonban megszűnt Ferencz király alatt, ki az udvari kamarának 1792. év május 21-én 702. szám alatt tett előterjesztésére 23) következőleg határozott:

„Mivel a nyilvános igazgatás minden ágának 1790. évben az előbbi lábra visszahelyezése folytán, a magán adományozástól függő egyházi javadalmak időközi jövedelmei azon kegyuraknak, kik azokat előbb húzták, átengedtettek, mi sem lehet jogosabb és méltá- nyosabb, mint hogy Én is ép azon jogba ismét visszahelyeztessem, melyet az ország alkotmánya és a törvények értelmében minden elődeim és Magyarország királyai elláthatlan időktől kezdve mindenkor gyakoroltak, és melyre nézve egyedül boldog emlékű nagybátyám, József császár tett önkénytes pillanatnyi kivételt.

Jóváhagyom tehát az udvari kamarának alapos javaslatát, és fentartom magamnak minden az Én adományozásomtól függő egyházi javaknak ezentúl a kincstárba bevonandó időközi jövedelmeit oly szükségletekre forditani, melyeket Én az idő s körülményekhez képest a legsürgősebbeknek s a legáltalánosabb hasznuaknak fogok találni.“

Ferencz király nem késett a régi rendszerre való visszatérés folytán a helytartótanács kebelében az egyházi bizottságot is az 1794. január 30-án 975. szám alatt kiadott udvari rendelet24) szerint visszaállítani és elrendelni, hogy az többé nem ugyan a „vallási,“ hanem „egyházi“ bizottság neve alatt az 1782. év előtt már elfogadott rendszer szerint a helytartótanács mellett előbbi működésébe visszahelyeztessék olykép, „hogy abban a bibornok ur, az ország prímása vigye az elnökséget; az említett bizottságban tárgyalandó ügyek pedig a helytartótanácsnál alkalmazott két püspök és a helytartótanácsi elnök által kinevezendő két világi tanácsos által . . . adassanak elő“ s mint az ugyanazon napról 1188. szám alatt kiadott udvari rendelet25) mutatja, kimondatott, „hogy valamint a tanulmányi bizottsághoz . . . minden gazdasági dolog és a tanulmányi alap összes javainak igazgatása tartozik, úgy az egész vallásalap. nemkülönben a világi alapítványok, társaságok (confrater- nitates) és a vallás-alapot illető különböző épületek és a fekvösé- gek igazgatása is az emlitett egyházi bizottságot . . . illesse.“

II. József azon szándékának foganatosítását, hogy a főpapok jövedelmeik fölösségét a vallás javának előmozdítására fordítsák, Ferencz király rendelte el. midőn az udvari kanczellária által 1803. ápril. 15. 1593. szám alatt a papnöveldéknek és agg papok házainak rendezésére vonatkozólag tett előterjesztésre26) hozott legfelsőbb

'») Vallás-alapi okmánytár 55. lap. XXVI. okmány.)

’9) Vallás-alapi okmánytár 55. lap. XXVII. okmány.)

2°) Vallás-alapi okmánytár 65. lap. XXXIII. okmány.)

2’) Vallás-alapi okmánytár 52. lap. (XXIV. okmány.)

22) Vallás-alapi okmánytár 59. lap. (XXIX. okmány.)

23) Vallás-alapi okmánytár 60. lap. (XXX. okmány.)

2*) Vallás-alapi okmánytár 61. lap. (XXXI. okmány.)

2’5) Vallás-alapi okmánytár 63. lap. (XXXII. okmány.)

26) Vallás-alapi okmánytár 68. lap. (XXXIV. okmány.) (LegfelsSbb elhatározás a 73 ik lapon.)