Eger - hetilap, 1881
1881-11-17 / 46. szám
493 elhatározásában a prímás évi jövedelmi jutalékát 150,000 forintban, az érsekekét 60,000 forintban s a püspökökét 40,000 forintban állapíttatván meg, elhatározta, hogy az ezen kongruát meghaladó jövedelmeik a vallás-alapba szolgáltatandók be uj papnöveldék felállítására, a növendékpapság ellátására. Az e czélokra szolgáló alap, a mennyiben a létező külön alapítványok nem elégségesek, 1. a püspökök jövedelmeiből lesz veendő, kik „a mit ezen összegen (a kiszabott kongruán) túl a kamarai átadás alkalmával megállapítandó számítás szerint bevesznek, azt mind a vallás-alapba tartoznak beszolgáltatni ... 2. Az egyszerű javadalmakból, melyeknek időközi jövedelmeit, a mint tényleg üresedésben vannak vagy lesznek, már most a vallás-alap javára rendelem, adományozásukat azonban Magunknak fentartván.“ Ily módon „a vallás-alap nevezetes jövedelemmel gyarapodván, a kanczellária a megállapított elvek szerint a papnövelde állapotát dolgozza ki. s azt Nekem terjeszsze elő, egyúttal véleményét mutassa be, hogy mennyivel lehetne a lelkészek kongruáját már most gyarapitanom?“ Ugyanezen elhatározásában Ferenez király a papnöveldékre szükséges javadalom számára a püspöki és egyszerű javadalmakból befolyó bevételeken kívül, második helyen a káptalanok jövedelmeit is igénybe veendőknek mondotta ki, de a módozat s mérték iránt előbb a kanczeíláriát véleményadásra utasította. A püspöki javadalom kiszabására vonatkozó ezen legfelsőbb intézkedésnek kihirdetésére nézve azonban nézetkülönbség merülvén fel a helytartótanács kebelében, s az egyházi bizottság azon véleményben lévén, bogy ö Felségének a vallás öregbítésére s hű alattvalói örök üdvösségére irányzott eme szándéka félremagyaráztathat- nék, s a püspöki javadalomnak magára a kath. vallásra nézve kárt- hozó leszállítására vezethetne, a helytartótanács kérdést tett, hogy a szóban levő tárgyra vonatkozó udvari rendelet már most kihir- dettessék-e, mint azt az egyházi bizottság kisebbsége véleményezte, vagy sem. A kanczellária ez ügyben 1803. novemb. 25-én 4,321. szám alatt tett előterjesztésében 27) határozott véleményt nem mondott ugyan s csak is azt jegyezte meg, hogy utasítás ez ügyben felesleges, mert a legfelsőbb elhatározás a helytartótanácsnak csak is irányadásul szolgál, mert a kivitel a kamarát s kanczeíláriát illeti, Ferenez király azonban ennek daczára következőleg határozott: „Helyeslem a helytartótanácsi kisebbség véleményét. A püspöki jövedelmek szabályozását mind a papnöveldék s mindkét szertartási! lelkészek jobb ellátása, az árvákról való gondoskodás és más hasonló czélok tették szükségessé. Ez által az egyházak jogaiból, a püspökök illő javadalmazásaiból mi sem vétetik el, hanem legfőbb királyi jogomnál fogva elhatároztam, hogy csak is az, mi fölösleges, mily módon fordittassék az alapítók szándékának betöltésére.“ Ennek folytán el is rendelte, hogy elhatározása a püspökökkel, s hol széüüresség van, a káptalanokkal bizonyossággal közöltessék, „nehogy időközben akaratától eltérjenek.“ A király ezen intézkedése foganatosíttatott is, a mint erről egyebek közt a helytartótanács, s a kamara vegyes bizottságának 1806. évi november 14-én tartott üléséről felvett jegyzőkönyv 28) tanúskodik, mely szerint az esztergomi érsekség, a váczi, győri, veszprémi püspökség szabályozfatván, az esztergomi érsekségnek 250,000 írttal, a váczi és győri püspökségnek 60 — 60,000 írttal és a veszpréminek 100,000 írttal megállapított bevételeiből, levonván a levonandókat, s jelesen az érsek s püspök személyére kiszabott javadalmat, az esztergomi érsekség 75,000 irtot, a váczi és győri püspökség 14—14.000 frtot és a veszprémi 50.000 irtot tartozott a vallás-alapba beszolgáltatni. A m. kir. helytartótanács 1810. május 22-én 9059. szám alatt tett felterjesztésében 29) figyelemmel arra, hogy a szabályozott püspökségek fölös jövedelmeiből a vallás-alapba beszolgáltatott, s külön alap gyanánt kezelt összegek a vallásalappal egyenlő rendeltetéssel bírnak, javaslatba hozta, hogy ezen összegek a vallás-alappal egyesittessenek. Ezen javaslat az 1810. junius 22-én 6525. szám alatt kelt udvari rendelet 30) szerint mellöztetett ugyan, de a jelenleg uralkodó király ő Felsége alatt a cs. kir. kultusminiszternek 1853. február 6-án 661/558 szám alatt kelt rendelete 31) szerint az foganatosíttatott, midőn a vallás-alapnak legfelsöbbileg jóváhagyott 1853. évi költségvetésében az egyházi intézetek és agg papok intézetei27) Vallás-alapi okmánytár 75. lap. (XXXVI. okmány.) 28) Vallás-alapi okmánytár 77. lap. (XXXVII. okmány.) 29) Vallás-alapi okmánytár 81. lap. (XXXIX. okmány.) 90) Vallás-alapi okmánytár 82. lap. (XL. okmány.) 2') Vallás-alapi okmánytár 86. lap. (XLIV. okmány.) nek szükségleteire szolgáló külön alap : a szabályozott püspökségek alapja a vallás-alapba bevonatott, és a vallás-alap költségvetése ehez képest 1854. évtől kezdve megfelelöleg átalakittaiott. Mint az 1808. aug. 5-én 8148. szám alatt kibocsátott udvari rendelet 32) mutatja, a görög kath. püspökségek és kanonokságok időközi jövedelmei a gör. kath. lelkészek özvegyeinek s árváinak egyidejűleg felállítandó alapjába rendeltettek szolgáltatni. Ezen javadalmak bevételei tehát, bár önkényt érthetőleg a püspökségek üresedés esetén a kormány által átvétetnek, a vallás-alap vagyonállományát egyáltalán nem érintik. Visszatérve a papi javadalmasoknak részint a vallás-alapba | a lelkészek és papnöveldék javára beszolgáltatandó, részint a vár- eröditési segély czimen kivetett megadóztatására, fel kell említeni, hogy ezen megadóztatás, mely már Mária Terézia alatt 10 százalékra, illetőleg 20 százalékra emeltetett, nem csak a klérus, hanem az országgyűlés részéről is számos felszólalásra adott alkalmat, mígnem II. Lipót 1790-dik évi április 7-dikén kibocsátott legfelsőbb elhatározásával kimondotta, — hogy „Magyarország papsága, mint az ország első rendje, a köztörvények szerint minden járuléktól vagy adózástól mentes lévén, a reá, s az utolsó kormány alatt tényleg 10, illetőleg 20 százalékkal a vámőditési pénztár, illetőleg a vallás-alap javára beszedett hányadnak a folyó évi január 28-án kibocsátott kir. leirat szerint is önkényt meg kell szűnnie; mivel azonban ezen leirat az 1780. évi állapotot veszi alapul: azonkívül többekre ezen kötelezettség maguk az alapitó- vagy adománylevelek értelmében rovatott, 8 a javadalmak általuk ezen terhekkel fogadtattak el. az ily javadalmasok által ezen terhek ezentúl is vi- selendök, hacsak a legközelebbi országgyűlésen ezekről más intézkedés nem történendett.“ Ennek daczára azonban e sérelmi ügy nem rendeztetvén, a mondott adók beszedése továbbra is folytattatott, s mint az 1813. február 18-án (4317/179 szám) kelt királyi leirat 33) tanúsítja, a váreröditési járulék alól is csak a nem birtokos szerzetesek s káptalanok vétettek ki, ellenben az érsekek, püspökök, prépostok, apátok. káptalanok a 10% váreröditési járulékkal továbbra is megrovattak, 8 csak is azon káptalanbeliek tartoztak 5°/0-ot fizetni, kiknek nem volt 1500 frtot meghaladó jövedelmük. Az ország rendei ennek következtében 1826. évi április 17-én tartott ülésükből praeferenczialis felterjesztés 34) utján kérték ö Felségét, hogy „az 1822. év november 26-án kelt leiratában a mindennemű segélyekre vonatkozólag foglalt kegyes nyilatkozatának megfelelöleg a püspökségek, káptalanok s javadalmas szerzetesrendeknek bármily czim alatt ezentúl folytatandó megterhelését, mely sem jogon, sem törvényes szokáson nem alapszik, mellőzni, és az adománylevelekbe az 1647. 122. törvényczikkel ellenkezőleg beiktatott záradékokat, feltételeket semmiseknek, be nem iktatottaknak kegyesen nyilvánítani méltóztassék.“ Ezen sérelmi ügy megoldása azonban csak a jelenleg uralkodó király ő Felsége alatt következett be, midőn 1857. november 6-án a következő határozatot hozta : „Magyarország, Horvátország és Szlavónia püspökei által a papnöveldék segélyezésére 3.000,000 frtnyi úrbéri kárpótlási tökének szándékolt alapítását jóváhagyom s megengedem annak befizetését a vallás-alapba. Tekintettel ezen töke felajánlására, megengedem, hogy a váreröditési segély (subsidium ecclesiasticum pro for- talitio), továbbá a szabályzott püspökségek alapjába és a vallásalapba a lelkészi pénztár (eassa parochorum) javára történt fizetések kötelezettsége 1848. május 1-étől kezdve megszűntnek tekintessék.“ (Cs. kir. fökormányz. leirat, 1858, február 3-áról 502. szám alatt.)35) Ezen az érsekek, püspökök, apátok, prépostok által földte- hermentesitési kötelezvényekben tett alapítvány 1858. deczember 3-án kelt pápai breve által is jóváhagyatván, az a befizetés által tényleg életbeléptettetett. (Folyt, köv.) Pótjelentés az országos nőiparkiállitás bírálatairól. Az országos nőiparkiállitás bíráló bizottságának egyes szak- bizottságai és részben a felszólamlási bizottság következő jutalmakat ítélte oda : A. Aranyérem: Brachfeld F. fehérnemügyáros, Harkay Etel fehérnemügyáros, Vidéki János felső iparrajziskolai igazgató, 3-) Vallás-alapi okmánytár 80. lap. (XXXVIII. ckmáuy.) Vallás-alapi okmánytár 88. lap. (XLI. okmány.) j4) Vallás-alapi okmánysár 85. lap. (XL1II. okmány.) 45) Vallás-alapi okmánytár 88. lap. (XLVI. okmány.)
