Eger - hetilap, 1881
1881-10-13 / 41. szám
XX. év-folyam. 41. szám. 1S81. október 13-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 30 , Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 „ Hirdetésekért minden 3 iiasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyeenmi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsávyi Gy. könyvkereskedése (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Hogy leszünk már a színházzal? «• 2. Azon kérdéssel szemben, kell-e Egernek szinház, j könnyen megvédhetjük magunkat, részint a nemzeti, részint j a megyei, részint a helyi társadalmi viszonyokra utalva. — Tekintve ugyanis az említett nemzeti érdeket: hogy e hazában a magyar elemnek kell a túlsúlyt és uralmat kezében tartania, azt ki vitatná ? Már pedig hogy e túlsúly nemcsak a számszerinti többségben, hanem főleg a szellemi kimagasultságban áii, több mint bizonyos. Ámde a szinház mindkettőnek hatalmas emeltyűje: ugy a nemzet számszerinti növelésének; mert a szinház eszközölte magyarosítás hogy mily jelentékeny, ezernyi fényes példák bizonyítják; valamint a szellemi műveltségnek -is — és szánalomra méltó az olyan, ki előtt manapság e tételt igazolnunk I kellene. . . Mondhatják némely bölcs maradiak, hogy hisz náluuk Egerben, az ország központjában, nem kell a színészetnek i magyarositnia, miért tukmálja hát e czikk azon érvet ránk, mely igen is fontos a határszéli városokban : egy Pozsonyban, Szombathelyen, stb ? . . . Hanem hát azon nyugalmas maradiság mellett lehetett volna idejük kieszelni ama bölcseknek, hogy tán mégsem vagyunk annyira a magyarság központjában; vagy nem érintkezünk-e fölötte gyakran a közel éjszaki tótsággal ? Nem időznek-e körünkben folytonosan magyarosítandó elemek '? s nem kell-e tápláltatnia a nemzeti fönérzésnek a helybeli magyarságban is, hogy ne szégyeljenek pl. utazás közben még az ország határán belül is magyarul beszélni, s ne henczegjenek tört németségükkel a vámosgyörki kellner előtt! ? . . És megjegyzendő ezeken kivül, hogy ha igaz volna is, hogy a színészetnek csak az ország határain kell magyarositnia : ámde e föladata küzdéssel jár; küzdenie kell a közöny, az ellenszenv, az előítéletek, a hosszú utazások s az idegen színészet akadályaival. Már ha a férfiúnak, ki a nyilvánosság terén az élet viharával küzd, az újítja meg erőit, ha időnkint visszavonulhat családi tűzhelyéhez, hol ő az úr, ő a legfőbb, ő a figyelem tárgya; hol szerető nő és gyermekek veszik körül, hol saját kényelmét és Ízlését kielégítve találja: ugy a színészetnek is kell ily visszavonuló otthonnal birnia az ország belsejében, a tiszta magyarság fészkeiben, hogy ott megpihenve a határszéli városokban legtöbbször veszteséggel végződő küzdelmei után, uj erőt, bátorságot és kedvet mentsen uj hullámot zuditnia az idegen hideg sziklafalak ellen ! . . . . De ha mindezek nem volnának is, ha nemzetünk nagy és hatalmas, kultúránk impozáns és kormagasságú volna is: még akkor is kötelessége volna, sőt ép akkor volna kötelessége egy 20 ezer lakosú intelligens városnak csarnokot emelnie azon művészet számára, melyet a pogány görög megteremtett, mely a barbar India-, China- s Japánban szerte beutat lelt s meghonosúlt, melyet a középkor kereszténysége ápolva melengetett, melyért Amerika lelkesül, az olasz rajong, melyet a franczia bálványoz, az angol tisztel, a német szeret, s az orosz is vitán kivül helyez! — Maradjunk azonban itthon, megyénkben és városunkban. Sajátságos tünemény, hogy inig Magyarország minden megyéje saját központi városára büszke, azt ápolja, támogatja, érte áldoz és feléje nehézkedik: addig Hevesmegye az ő Egerje iránt hideg, közönyös, sőt csaknem ellenszenves, minden esetre visszahúzódó, rá épen nem gravitál. Miben rejlik ennek oka? Sok mindenben; úgy vidéki mint helyi körülményekben. A vidéket tekintve: Eger a palócz- ság, jászság, kunság és tiszamagyarság külön színezetű elemei közepette állván, dialektusát, szokásait, s egyéb charak- terisztikus színezeteit egyiknek sem tükrözi vissza kizárólag, hanem egy uj kis világot fejleszt vaia ki népéletében, mely typikusan elütő valamennyitől — egyik sem mondhatja magáénak. Már pedig az fontos tényező a különböző részek kapcsolatában, hogy e szervezet szive oly vért lüktessen, mely egyaránt táplálja az ideget, csontot, izmot, sőt a körmöt is! . . . E hasonlat azonban Hevesmegye- és Egerre nézve nem lévén alkalmazható, csoda-e, ha nálunk magát a vidéki idegennek érzi ? Éhez járul azon szerencsétlen geográfiái fekvés is, hogy a vidékiek könnyebben eljutnak s szívesebben is mennek, Budapestre, Miskolczra, Kövesdre, Szolnokba, Jászberénybe, Gyöngyösre stb. mint hozzánk ; mert ott vagy jobban mulathatnak, vagy jobban vásárolhatnak, vagy otthonosabbak. . . És e körülményekben rejlik a dolog másik magyarázata : helyi körülményeinkben. Mert kérdem, mi csalogatná hozzánk a vidékieket? Hol itt egy elegáns vendéglő, egy kifogástalan tisztességű nyilvános szórakozó hely, hol itt a tisztaság, rend ? hol talál itt a vidéki elevenséget, kedélyességet, s hol nyer mű élvet? . . . Hogy mindez nem egyedül a mi hibánk, hogy a vendéglők, szórakozó, helyek, és a kereskedés, forgalom, ipar, csín, pénz, kedély — mind a szerencsés úthálózat és vasúti főkiszálló folytán ide özönlendő vidékiek tömege kedvéért fejlődhetnék, elismerem ! De nem kötelessóge-e a városnak, hogy saját érdekében megtegyen arra nézve mindent, hogy a vidék ne csak ide húzódjék, hanem hogy a vidéki urak, birtokosok, legalább is télre ide telepedjenek, itt szórakozzanak, itt költsenek ? Az úr oda megy, hol rendet, tisztaságot, társaságot és szórakozást lel, mert neki pénze és igénye van. S ki ne látná be azt, hogy mind ennek fő-kielégitője, s különösen a téli ivad koronája a szinház ? Ha tehát Eger városa azt akarja, hogy a vidéki feléje húzzon, akkor arra kell törekednie, hogy az urak falaink közt urilag élhessenek. Eger városa meg is indult már ez irány-
