Eger - hetilap, 1881

1881-10-06 / 40. szám

436

— A felirati javaslatot a kormánypárt részéről Jókai Mór, a mérsékelt ellenzék részéről Horváth Lajos s a szélsőbal részéről Helfy Ignácz fogja megirni. A függetlenségi párt felirati javaslatában, mint a „M—g“ hallja, a katonai dolgokat érintő rész különösen terjedelmes lesz és főpontot képez.-— Békefi László ur, társas köreink egyik kedvelt ifja, a napokban neveztetett ki a debreczeni pénzügyigazgatósághoz Il-od oszt. fogalmazóvá. Üdvözöljük az uj pályán!

— A pásztói zsidóüldözés. A szenzácziós zsid .üldözések, melyeknek rövid idő óta Pásztó a színhelye, arra bírták a pásztói zsidó hitközséget, bogy küldöttségileg gyors orvoslást kérjenek a belügyminisztertől. A belügyminiszter ennek folytán elrendelte a gyors és erélyes vizsgálatot s annak vezetésével Hám Gyula szol- gabirót bízta meg.

— A krivosciai honvédügyről. A honvédségi intézmény behozatalát a kattarói bokkába a lakosság kérelmére maga Rodich báró helytartó fogja vezetni. Rodich báró minap csakugyan elutazott Bécsböl, hogy Trieszten és Zárán át a kattarói bokkába menjen és megkezdje a honvédség szervezését ezen kerületben. Mint Kasztel- nuovoból legújabban jelentik, Krivoscia, Pobori, Brami és Maini lakói kijelentették Kattaro kerületi kapitányának, hogy hallani sem akarnak a honvédségi szolgálatról ; a legutóbbi napokban elzárták a Rizanotól Ledeniczébe vezető stratégiai utat, s részint Montenegróba, részint Herczegovinába vonultak vissza. Rodich báró most már ötödizben megy a bokkába; de most is az az általános nézet, hogy ismét visszatér a nélkül, hogy a krivosciaiakat békés utón megnyerte volna a honvédségi szolgálattételre.

— Válasz a „Füllentő“ nyílttéri közleményére. A „Füllentő“ legutóbbi számának nyiltterében G. Imre volt érsek-uradalmi erdő- őr egy rágalmakkal telt czikkben, az érsek-uradalmi ügyek intézőjét megtámadja azért, mivel állomásától megfosztatott, és elbo- csáttatását, mint meg nem érdemlettet, mint oknélkülit és úgy igyekszik feltüntetni, mintba ö egyenesen hivatásának martyrjává lett volna. E czikk tulajdonképen feleletet nem érdemel, — nehogy azonban általa a közönség véleménye csak pillanatig is megingat- tassék, s mivel nem ok nélkül hiszem, hogy e tendentiosus czikk mögött valami roszakaratu felbujtogató magánboszúja lappang, mint az elbocsátott G. I. volt közvetlen elöljárója, kötelességemnek tartom elbocsáttatásának okait — mert ilyen nagyon is sok van — nyilvánosságra bozni. G. Imrét részeg magaviseleté és szolgálatban elkövetett mulasztásai és hanyagsága miatt, a vasárnapon- kínt tartatni szokott u. n. rapporton számtalanszor figyelmeztettem, hogy legyen már emberré és változtassa meg életmódját, mivel más különben kénytelen leszek elbocsátása végett a szükséges lépéseket megtenni. E figyelmeztetés azonban mit sem használt, sőt értésemre esett, hogy G. I. a falubeliek előtt elüljárói tekintélyét rágalmakkal megrontani igyekezett s hogy hivatalos megbízásával visszaélt —- igy pl. legközelebb is fatolvajlási ügyben fog szolga- biróság előtt kérdőre vonatni. Egyáltalán hasznavehetetlen lévén, a magas uradalomhoz többször fordultam elbocsáttatása végett, de éppen az uradalom kegyességének köszönheti, hogy már jóval előbb nem mozdittatott el. Csak midőn legutóbb részegeskedés miatt, tehát nem önhibáján kivül lett beteg, tettem újból feljelentést s kértem a magas uradalmat, hogy G. I.-t bocsássa el 8 ajánlván egyúttal, hogy miután G. I. maga okozta baját, a fizetés neki ki ne adassék. De az uradalom nemcsak hogy általam kifizettette járandóságát a betegségi időtartamra, hanem elbocsáttatván, az uradalom részéről uj 25 frt segélyben is részesült. Ekkép rágalom, a mi a „Füllentő“ nyiltterében állittatik, hogy G. I. önhibáján kívül lett beteg, hogy csupán betegsége miatt bocsáttatoít volna el, és hogy betegsége időtartamára fizetése levouatott volna. Valóban csodálhatni, hogy egyesek mily gálád módon élnek vissza, a közönség félrevezetésére a sajtóval, de ez esetben is a közönség meggyőződhetett, hogy G. I. ily qualificálhatlan eljárás után nem kiméletet, de még könyörületet sem érdemel. — Kerecsenden 1881. okt. 2-án. Schwertführer Rudolf, érs. urad. erdész.

— A bélyegcsonkitási leletek alapján a magyar korona területén kivül lakó felek terhére előírandó illetékek megszabása iránti illetősége tárgyában a pénzügyminiszter a következő körrendeletét bocsátotta ki valamennyi kir. pénzügyigazgatóságboz és illetékkiszabási hivatalhoz: Felmerült kételyek eloszlatása és egyöntetű eljárás czeljából, vonatkozással az 1881. évi XXXIV. t. ez. 1. §-a F. pontjának rendeléseire, az idézett törvény 3. §-a alapján ezennel kijelentetik, hogy az illeték-röviditésekröl felvett hivatalos leletek alapján járó illetékek, oly esetekben, midőn a fizetésre kötelezett felek a magyar korona területén kivül laknak, a leletet felvevő hatóság (biróság, törvényhatóság, állami és községi hatóság) székhelyére nézve illetékes kiszabási hivatal által szabandók meg.

— Magyar irodalomtörténeti kincs. Az eddig ösmert. magyar irodalomtörténeti régiségek közt, Írja a „Bereg“, a legrégibb és

I legbecsesebb Írott emlék az, melyet néhány nappal ezelőtt Mezővári levéltárában Kiss Mózes ottani városi biró fedezett fel. — Az eredeti okirat 1066-ból való, s magyar nyelven van szerkesztve. Tartalma: kimutatás azon évi munkácsi szőlőhegy terméséről. Aláírva Ambrus deák. Az okirat pár szó kivételével egészen olvasható. Nagysága egy diósgyőri papir alakú negyedrét ivlap. Az érdekes | és történelembuváraink figyelmére méltó okiratot a feltaláló tudo- I mányos értékesítés szempontjából a m. tudományos akadémiához | szándékozik felküldeni.

— A miskolcm hadyyakorlatok után folyt egyik katonai megbeszélésről, melyen Albrecht föherczeg, az összes főherczegek, tábornokok és törzstisztek részvettek, a „P. Napló“ a következőket közli: „Albrecht föherczeg -- mint gyakorlatvezető — rövid szavakkal a megbeszélés czélját vázolva, felszólítja Bech altábornagyot, hogy a 12. és 13-án lefolyt hadgyakorlatokat adja elő. Beck altábornagy, felolvassa a gyakorlat kezdetétől észlelt mozzanatokat. A két hadtestparancsnok Edelsheim-Gyulai báró lovassági tábornok és Appel altábornagy közt polémia folyt, mely rendesen azzal a

1 félbeszakítással végződik, hogy: „Menjünk tovább;“ mire előadásaikat folytatják. Egyes parancsnokok csak a föherczeg felszólítására szólanak, s valamint mindenhol, agy itt is vannak pro és contra tartott beszédek ; de általában a kard emberei az ékesszólásban nem tündökölnek. Érdekes intermezzo volt az, midőn a trón örökös halk hangon megjegyzést tett egy tábornok hibás eljárása fölött, — mire Albrecht föherczeg a trónörököst felszólitá, hogy hangosabban nyilatkozzék. Ez megtörténvén, a tábornok igazolni akarta magát — de ez sehogy se ment; igy ma ez a tábornok igen szerencsétlen ember. Edelsheim-Gyulai b. a nagy hadvezér szerepét akarta játszani, s a harczászati alapelveket számba nem véve, geniáliskodott; mig Appel tábornok az alapelvektöl tágítani nem akarván, előnyben tűnt fel. Rheinländer altábornagy előadása nagyon tetszett, mindaddig, mig darázsfészekbe nem nyúlt; t. i. a tüzérséget merte bántani, mely a hadsereg- büszkesége. Vilmos föherczeg méltán rossz néven vehette Rheinländer azon állítását., hogy a tüzérség, mint megannyi vizipuska, meggondolatlanul működött. A megbeszélés végén Albrecht föherczeg kétszer emelte ki a honvédség kitűnő felvonulását, s elismerését fejezte ki annak correct és kifogástalan beérkezése fölött; különös dicsérettel emlité fel Má- riássy altábornagy hadosztályát, mely Csanálosnál 5 */2 órai menet után bravourt fejtett ki.

— A polgári törvénykezési rendtartás módosításáról szóló 1881. LIX. t. ez. 109. §-a felhatalmazást adott az igazságügy- és a vallás- és közoktatásügyi minisztereknek, bogy a kath. főpapok hagyatéki ügyében a javadalmi törzsvagyon elkülönítése, a javadalmi értékeknek az elhunyt főpap hagyatékából az örökösök és netaláni magánhitelezők igényeit megelőzőleg leendő kiegészítése, úgy az elhalálozáskor folyamatban levő év jövedelniének felosztása tárgyában követendő közigazgatási eljárást, a fennálló törvények és az e tárgyra vonatkozó szabályrendeletek alapján a törvényhozás további intézkedéséig rendeleti utón szabályozhassák. E fontos szabályrendelet elkészíttetvén, folyó évi októberbó első felében szaktanácskoz- mány tárgyává tétetik, mely Kovács Kálmán igazságügyminiszteri tanácsos elnöklete alatt fog megtartatni. A szaktanácskozmány tagjaiul a kir. legfőbb itélöszék részéről : Jamr.iczky Lipót kir. legfőbb itélöszéki biró; a vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről: Boncz Ferencz közalapítványi ügyigazgató; a kir. pénzügyminisztérium részéről Tonbázy Gyula kincstári ügyész és az igazságügymi- niszterium részéről az elnökön kivül még Berczelly Jenő miniszteri tanácsos és Wlassics Gyula kir. alügyész, mint jegyző hivattak meg.

— A magyar és az osztrák kormány, minthogy Olaszországból, mely nem csatlakozott a pbylloxera-egyezséghez, a szölörovar beburczolá8ának veszélye fenyeget, a szőlőnek behozatalát eltiltotta.

— A honvédmenház ügyében minap a másik párt küldöttsége jelentkezett kihallgatásra a miniszterelnöknél. A küldöttség feje és szónoka Krivácsy volt. Miután előadta feleinek panaszát, szavaira a miniszterelnök a következőleg felelt: Nagyon sajnálom, hogy e viszály a honvédség között támadt, mert én mindig barátja voltam a honvédségnek. Az iratokat megvizsgálom, és azután fogok intézkedhetni. A honvédmenházra vonatkozólag pedig azt mondom, ha a honvéd közgyűlés azt határozná el, hogy az állam kezelésébe menjen át a menház; gondoskodni fogok ügyeinek rendezéséről, de initiativst többé nem fogok tenni, mert nem szeretném azt, hogy az országgyűlés határozata a honvédgyülés által el ne fogadtassák.

— A prágai egyetemet illetőleg uj rendeletet bocsátott ki ö felsége, a mely módositja az 1881. apr. 11-én kelt rendeletet. Az utóbbi egyszerűen meghagyta a cseh egyetem jogi és bölcsészeti