Eger - hetilap, 1881

1881-10-06 / 40. szám

437

karának szervezését, most pedig elhatározta őfelsége, hogy a szervezés az alkotmányos törvény meghozása után menjen végbe.

— A „ Wehrzeitung“ Leudlröl a következőket Írja „Lendl kapitány tiszti rangjáról lemondó kérvényét már benyújtotta, s e tény közzététele a „Rendeleti Közlönyében már legközelebb várható. E lemondás által, a mit különben ezredének tiszti kara sürgetöleg javasolt neki, Lendl kapitány menekül ugyan a becsületbirósági eljárás alól, de azzal semmi esetre sem nyert sokat; a volt hadnagy, Göczel által történt kihívás el nem fogadása olyan tény, bárha be- csületbiróság a fölött papírra tett ítéletet nem hozott, mely Lendl kapitánynak nemcsak azt teszi lehetetlenné, hogy tovább is megmaradjon a tiszti rangban, de helyzetét még az úgynevezett társadalomban is egyszer mindenkorra elferdítette. Mi nem tudjuk, hogy kik voltak azok, kik azt ajánlották Lendlnek, hogy Göczel kihívását el ne fogadja, de bizonyára rossz tanácsadók voltak. Mert azt kellett volna mondaniok, hogy Göczel elégtételadási képessége a legkisebb mértékben sem kétséges, s azért a kihívás visszautasítása az ö s»jat elégtételadási képességét semmisítette meg a jövőre. Ez pedig egy tisztre annyit jelent, hogy rangját elvesztette ... Az a kifogás, hogy Göczel hadnagy nyilatkozata által megszűnt olyan embernek lenni, a kinek elégtétellel tartozunk, határozottan elvetendő, mert Göczel polgári erényét a becsületbiróság Ítélete semmi m< dón nem érintette. A becsületbiróság nem tett egyebet, minthogy Göczel hadnagy felöl kijelenté, hogy nyilatkozata miatt tiszti rangját elveszítette. Semmiféle gentleman nem fog tartózkodni egy pillanatig is elégtételt adni Göczelnek, vagy tőle elégtételt kérni.“

— A magyar szent korona országainak vörös kér észt-egylete szept. 28-án a uói osztály igazgatóválasztmányi ülését tartotta gróf Zichy Nándorné elnöklete alatt. Elnök jelenti, hogy dr. Abay ez- redorvos kiséretébeu — az egylet által alkalmazott ápolónők képzetsége, s magukviselete felöl megyözödést szerzendö, — bejárta az összes kórházakat, s meggyőződést szerzett a felöl, hogy az ápolónők mindenütt kitünően s közmegelégedésre végzik feladatukat. A napirendre térve, mindenekelőtt a próba-ápolónők további alkalmaztatása iránt abban állapodtak meg, hogy az egészségügyi tanács ez ügyben javaslatot fog előterjeszteni és a legközelebbi igazgatósági ülésben a javaslat értelmében hoznak határozatot; ugyanezen ápolónők öltözékének meghatározását az egészségügyi bizottságra bízták. Az ápolónők számára beszerzendő könyvek iránt azon megállapodás történt, hogy Billrotbnak a betegápolásról szóló munkája a szerző, illetve a Rudolfinum beleegyezése után magyarra fordittassék és minden egyes ápolónő egy példánynyal láttassák el. A hadügyminisztérium által elfogadott sebkötö csomagoknak nagyban beszerzését az egészségügyi tanács jónak tartja, a fiókegyletek hivassanak fel, hogy minta szerint készítsenek csomagokat és az egyletnek raktáraiba szállítsák be. A fiókegyletek által gyűjtött rubanemüek és kötöszerek raktározását a fiókegyletek elnökei, illetve alelnökeinek lakásán fogják a fiókegyletek eszközölni. A betegápolónök kérvényei tárgyalására, gróf Zichy Nándorné elnöklete alatt, Kralovánszky Istvánná, Német Miklósné és Lindtner Fr.-né igazgatóválasztmányi tagokból álló bizottság küldetett ki. Felolvasták a fővárosi tanács átiratát, mely szerint a főváros egy 7652 Q ölnyi területű telket ingyen adott az egyletnek. Az alaptőke már most 27.035. ftot tesz.

— Az osztrák-magyar consulatusok kettéválasztásának kérdését

tárgyalja Gy. E. az „Ellenőr'-ben. Lényegileg a következő figyelemreméltó észrevételeket teszi: „Midőn a monarchia uj czime még a legelső delegátió idejében notifikáltatott, nagyon természetesen uj hatóságok kerültek ki a változásból. Az osztrák követségek lettek osztrák-magyarokká és ugyanazon felfogás szerint a consulok is osztrák-magyar consulokká lettek. Miután mindkét személyzet a közös külügyminiszter alatt áll és mindkettőt az nevezi ki, gyakorlatilag nem érvényesült soha sem azon mély különség, mely a követségek és consulatusok közjogi helyzete közt van. E mély különbség pedig az, hogy mig a követségek az 1867: XII. t. ez. 8. §-a alapján állandólag közösek, — közös ügyül ismertetvén el a külügy, közös orgánumul a külügyminiszter , — s igy ezen

természetük természetes folyamánya a kiegyezésnek, addig a consulatusok közössége csak ideiglenes, a mennyiben a tiz évre kötött vám- és kereskedelmi szerződésben gyökerezik csak e közösség, a melyet pedig már az 1867 : XII. t. ez. 59. §-a időről- időre szóló dolognak nevez, s a mely ideiglenesség kétségbe nem is vonható. Az uj szerződéskötésnél kétségtelenül el lehet választani a consulatus ügyét az osztrákokétól, a mint tudvalevő, hogy igen sok előkelő tagja a régi Deákpártnak, maga az akkori res- sortminiszter is az elválasztás mellett volt, a minthogy az elválasztás tisztán gyakorlati okok miatt múlt el. Az én nézetem szerint ez

elválasztásnak mennél hamarább meg kell történnie s azért haladéktalanul meg kellett tenni az előzetes intézkedéseket, különösen pedig mennél hamarább létesíteni a Trefort miniszter ur által közel kilátásba helyezett keleti akadémiát. Annyi áll, hogy a követségek és consulatusok közjogi helyzete közt nagy a különbség. Az egyik de jure, a másik csak de facto közös, sőt még igy sem egészen, a mennyiben a consulatusok a két kereskedelmi miniszterrel is dir. ct érintkezésben állanak. Ezen eltérő közjogi helyzet azonban gyakorlatilag nem érvényesült, s miután Ausztriának és Magyarországnak közös consulai vannak a vámszerzödés szerint, s a monarchia czime osztrák-magyar gyanánt notifikáltatott, az osztrákmagyar külügyminiszter alatt álló conculatusok is osztrák-magyar consulatusok lettek, holott a közjogi helyzet szerint helyesebb lett volna őket Ausztria és Magyarország consulainak nevezni. Azon inconvenieneziák között, melyeket azon helyzet teremtett, hogy a consulatusok külügyi közegeknek vétetnek, nem utolsó volt ez. így történt aztán, hogy a külügyminisztérium kiszolgált embereiből rekru- tázta jó nagy részben a consulokat, s a személyzet meglehetős gyenge, Magyarország érdekei pedig megóva egyátalán nincsenek. E helyzeten gyökeresen az elválasztás segít csak. A fogalmak zavara azonban tovább ment. Az osztrák-magyar consulok után következett az osztrák-magyar alattvaló, a kinek érdekeit az osztrák- magyar consul védi. Osztrák-magyar alattvaló minden osztrák-magyar polgár. Már ilyen határozottan nincsen egyetlen egy lélek sem. Ennyire már csakugyan Dem megy a közösügy. Van osztrák polgár és van magyar polgár, de az szembeszökő, hogy osztrákmagyar nincs, mert hiszen — és ez a kiegyezésnek nemcsak betűjéből, de egész szelleméből következik — az osztrák-magyar czim csakis a kiegyezési törvényben állandóul közöseknek jelzett ügyekre szól, és másra semmire. A kiegyezési törvény pedig nagyon világos, s a mi ott nincsen határozottan közösügygyé téve, az semmiesetre sem az. Igenis lehet megbízni akár az állandóan közös követségeket, akár a csak ideiglenesen közös consulokat a monarchia mindkét felének képviseletével a közösökül el nem ismert ügyekben is; csakhogy ekkor aztán nem „einheitlich“, hanem „cumulativ“ a képviselet; a consul nem az osztrák-magyar birodalmat, hanem két külön államot fog képviselni és két külön megbízás — természetesen a két külön kormánytól eredő megbízás —alapján, t. i. Magyar- országot és Ausztriát. Ez lehet ad hoc delegálás, de nem a külügyi kormány initiativájára és még kevésbbé nem a consul hivatalos jellegéből kifolyólag. Végleges tisztázást ad e kérdésnek majd a consulatusok különválasztása.“

— Az „Ország-Világ“ ez. szépirodalmi képes lap f. évi okt. 1-én harmadik évfolyamába lépett. Két évi eddigi pályafutásában a magyar olvasó közönség oly páratlanul meleg támogatásával találkozott, minőt szépirodalmi lap hazánkban eddig fel nem mutathatott. Érdekfeszitö eredeti és fordított regényei, novellái s kisebb elbeszélései, nag8yzámu hasznos ismeretterjesztő czikkei s mulattató közleményei, valamint gazdag, választékos illustráliói, melyeknek java része kifogástalan művészi kivitelt tüntetett fel, első pillanatra meghódították a magyar közönséget. A lap szerkesztősége és kiadói mint eddig, úgy a jövőben is mindent el fognak követni, hogy az Ország-Világot a hasonirányi európai lapokkal egyenlő színvonalon tartsák. Kitűnő munkatársainak hosszú névsora kezeskedik a szellemi rész kifogástalan tartalmáért, a mi pedig az illustratiokat illeti, a legjobb művészi erőket nyerték meg legújabban a kiadók nem csekély áldozatok árán a lap művészi illustralárára. Az „Ország-Világ" ezután is kéthetenkinti füzetekben jelenik meg, minden második szombaton. Az egyes füzetekben levő 10—12 csinos és művészi kivitelű képen kívül minden második füzet mint eddig, úgy ezután is pompás fénynyomatu képmellékleteket fog hozni vastag kartonpapiron, melyek bármely' urilak méltó díszítéséül szolgálhatnak. A lap előfizetési ára bérmentes szétküldéssel: Egész évre 10 frt. Félévre 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Előfizetési pénzek posta- utalványon az „Ország-Világ“ kiadó hivatalhoz (Budapest korona- herczeg utcza 3. sz.) küldendők, honnan a füzetek a legnagyobb pontossággal küldetnek szét. Megrendeléseket minden könyvkereskedő elfogad. Mutatványszám kívánatra ingyen küldetik.

— Gabnapiaczunkra a múlt heti országos vásár alkalmával a hozatal élénk volt, azért az árak nem csökkentek. Tisztabuza 10.—11.60. Rozs és kétszeres 7.80—8.60. Árpa 7.50. 8.40. Kuko- ricza (tavali) 6.50. 6.80. Zab 6.60. 7 frt métermázsánként.

T. olvasóink mai számunkhoz mellékelve veszik Szol- csányi Gyula előfizetési felhívását a „Regény-Világ“ második évfolyamára.

Felelős szerkesztő: IDr. ISiss István.