Eger - hetilap, 1881

1881-02-03 / 5. szám

38

közohajtásoknak megfelelő törvények alkotása lehetőbbé tétetik, semmint az egykamarai rendszer mellett. Az állam- főnöknek veto-joga pedig egy további praeservativum a czélszerütlen törvények létrejövetele ellen; mert ily jog megállapitása nélkül még a kétkamarai rendszernél is, annál inkább pedig az egykamarainál, könnyen megtörténhetik, hogy a valódi nemzeti akarattal s nemzeti érdekekkel ellenkező, veszélyes, törvények jönnek létre.

A bírói hatalom megosztásában oly messze menni nem lehet ugyan ; de itt legalább annyi kívánatos, hogy : a) az állam által alkalmazott hivatalnokbirák kinevezésére az ön- kormányzati testületeknek s maguknak a bíróságoknak is jelentékeny befolyás — kijelölési jog, mint pl. Belgiumban — engedtessék ; b) pedig, hogy a hivatalnokbirákon kívül a bírói hatalom gyakorlásába a lehető legfüggetlenebb egyéb eleinek is befolyjanak egyik-másik téren; ily külön elemek vagy népbiróságok : az esküdtszékek, különféle szakbiróságok (pl. gyárbiróság, tózsdebiróság, kereskedelmi ülnökök), békebirák, választott bíróságok, stb.

A kormányzati hatalomnak megosztása több önálló tényező között: leginkább a parlamenti kormányrendszer mellett szükséges. Ezen rendszer ugyanis a többségben levő parlamenti párt uralmán alapulván : az államban minden stabilitást lehetetlenné sa legtürhetlenebb pártzsarno- koskodást lehetővé képes tenni, ha az országgyűlési változó párttöbbségek által felszínre hozatni szokott uj és uj kormányokkal szemben szilárd ön- kormányzati intézményekről gondoskodva nincsen. Jó önkormányzati intézmények mellett is azonban kívánatos, hogy a közhivatali állomásoknak nagy része több önálló tényező befolyásával s illetőleg részvételével töltessék be, azért, hogy ilykép is a különben elkerülhetetlen gyakori visszaéléseknek elejét lehessen venni.

Ez utóbbi tételt világosabban akkép állítjuk fel, hogy a kinevezéstől függő állomások nagy részének betöltésénél a kormány korlátolva legyen, bizonyos testületeknek s köztük az ön- kormányzati testeknek kijelölési joga által; viszont a választás alá eső állomások helyes betöltése fölött a kormány őrködjék. E tekintetben főkép Belgium azon állam, melynek alkotmánya ezen nehéz kérdést igen üdvösen oldotta meg. Erről azonban tüzetesen egy további czikkben szólunk.

(Folyt, köv.)

Közgazdasági viszonyaink.

I. Iparunk.

(Folytatás.)

(Sz.) A kellő munkaerő hiánya bár egyik akadálya ipar- bani elöhaladásunknak, de korántsem oly nagy akadály az, mint azt általában hangoztatni szokták. Van először is hazánknak egy része, mely úgy szólván iparvidékül látszik alkotva lenni; mert bővelkedik mind azzal, a mi számtalan iparágnak (mint pl. a faipar sok nemei, a bányászat, kohászat stb.) létesítése és fölvirágoztatá- sához szükséges, s ez: a felvidék. Többnyire szegény nép lakik ott, mely valóban nem egyszer ébenhalással küzd, nem tudva megélni s családot eltartani — azon csekély földből, melyet megművelni szokott.

Az állami gondoskodásnak tehát főleg ezen vidékre kell ki- terjeszkedm, mely a kellő munkaerőt legalább egyelőre ki bírja állítani, s mely azon esetre, ha a kanaánunknak, az alföldnek, mely az iparnak már kevésbbé alkalmas terül kínálkozik, gabona termelése concurren8ek által Európa piaczairól netán kiszoríttatnék, vevőjévé, fogyasztójává válnék, de csak úgy, ha fogyasztási képessége emeltetik.

Ha pedig a munkás kéz mégis hiányoznék, azon okszerű telepítés által könnyen segíteni lehetne; de idegen munkásom betelepítése csak is sporadice történjék, s C3ak tisztességes munkások betelepítése tanácsolható, mivel a csőcselék inkább ártalmára, mint hasznára van az államnak. És e telepítés napjainkban annál könnyebben történhetnék, mivel több iparos állam gyárai szünetelnek, és hazánkban pedig még ma napság sokkal jobb és olcsóbb az élet, mint a nyugat bármely más államában. Csak arra kellene törekedni, bogy a müveit külföld hazai viszonyainkkal jobban megismerkedhetnék, mert a mi kedves bécsi szomszédaink mindent megtettek és megtesznek, bogy bennünket lehetőleg elmaradottaknak és barbároknak mutassanak be a külföld előtt. Legutóbb is egy hazánkban nagy elterjedésnek Örvendő német élczlap, bemutat egy magyar alakot, ki nyers szalonával megkeni először csizmáját, aztán haját, s végül „früstöknek“ megeszi. — Ehhez aztán nem kell commentár!

Ha az ipart hazánkban meghonosítani némileg is sikerül, több nagy társadalmi kérdés is leszen megoldható ez által; mint Keleti többször idézett müvében találóan kifejezi: „Ez lesz leghatalmasabb antidotuma az uzsorának : mert reemancipálni kell mai napság a népet, hogy elszokva a munkátlanságtól s a vele járó korcsmázástól, körmeiből kivétessék azoknak, kik először is csapszéki hitellel tették rá kezöket, hogy nehány ftnyi adósság kama- tos-kamatostóli szaporodásával utóbb a jármas jószág, utána a telek s végül a szegényes lakbáz is dobra kerüljön.“ —

A népanyag hiányánál sokkal nagyobb baj iparunkra nézve a töke, még pedig a forgalmi töke hiánya; pedig ez éltetője, fenntartója s létesítője minden gazdasági tevékenységnek. Mi oly viszonyok között éltünk, melyek nemcsak aem engedtek nagyobb tőkéket gyűjteni, de melyek a régi jó idők emlékének folytonos behatása miatt még mai napság sem tanították meg a magyart a töke gyűjtésére; az árverési hirdetmények naponkénti roppant sora, e mellett bizonyít. Nem is ringatjuk magunkat ama vérmes reményekben, melyeknek Keleti i. m. ily felkiáltás által ad kifejezést: „De azért vagyunk-e a XIX. század szülöttei, hogy a milliárdok korszakában megakadjunk azon milliók beszerzése körül, melyek magunktól ki nem kerülnek!“ Túlzott remények e korszakban, midőn a személyes hitel úgy szólván megszűnt, a reális hitel pedig az ingatlanok értékének megcsökkenésével annyira alább szállott.

Igen elfogadható indítványt tesz a tekintetben dr. W e i s z Bernát : „Eszmék a magyar ipar kérdéséhez“ czimü müvében a kővetkezőkben: „A tőke-szükséglet kielégítésére kívánjuk, hogy az állam a takarékpénztárakat oly irányban reformálja, hogy azok túl - nagy jelzálogkölcsönüzletét, mely azok üzleti természetének meg nem felel, leszállítsa; akkor ez intézetekben jelentékeny tőkék felszabadulnak, melyek, mint annak már régen kellett volna történnie, az ipar és a kereskedés rendelkezésére állanának. Egyúttal megengedhetőnek és ajáolhatónak tartjuk, hogy úgy — mint az Franczia- országban van — a takarékpénztárak és általában hitelintézetek solid iparosoknak egy aláirás mellett és kézi zálogbani biztosíték alapján, adjanak kölcsönöket bizonyos összeg erejéig.“

Iparunk felvirágoztatásának érdekében más igen nagyszabású intézkedésnek kell kiindulnia a kormánytól, kivált akkor és ott, mikor és hol a társadalom önerejéből nem képes ilyeneknek létet adni. Az állam ugyanis vállalatok keletkezését nem egyszer csak úgy fogja lehetségesiteni, ha direct intézkedésével vagy maga állítja fel azokat, vagy azok felállítását könnyíti pl. telekadományozás, adómentesség, közvetlen segélynyújtás stb. által.

Az ipar-telep telkét az állam igen terjedt birtokából hosszú évi amortizálás mellett könnyen kihasíthatná, — s ehhez, olcsóbb ttízelöfának nyújtása mellett az illető vállalat felvirágoztatását hatalmasan előmozdíthatná.

Az adómentesség esetröl-esetre kiterjeszthető lenne, kivált oly vállalatokra nézve, melyek hazánkban még nem prosperálnak. Az állam jövedelme ez által nem csökkenne meg, mivel itt létező jövedelem úgy sincs, de ezen intézkedés által a jövőre nézve teremtetnék.

Az ipar tanítás körül is az államnak kellene jó példával elöljárnia ipartanodák létesítése által. E tekintetben népünkben uralkodó azon aristokraticus ferde nézetirányról le kell szoknia, hogy gyermekét csak tudósnak, hivatalnoknak akarja kiké- peztetni, iskolás fiát avval fenyegetvén, hogy ha roszúl tanúi, inasnak adja, s evvel az ipart úgy tünteti fel előtte, mint egy műveltebb emberhez nem méltó foglalkozást. E miatt a legjobb elemek, melyek, mint iparosok, az ipar emelésére hathatósan befolynának s kedvező anyagi viszonyoknak örvendhetnének, nyomorult dijnoki vagy irnoki fizetés mellett ínség között töltik jobb sorsra érdemes életüket. — Pedig Francziaország, Belgium. Anglia és más gazdag