Eger - hetilap, 1881
1881-02-03 / 5. szám
XX. év-folyara. 5. szám. 1881. február 3-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ EGER 0 Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeenmi nyomda), a szerkesztőség (gpecziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése, (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) A pártok mérkőzése a képviselőházban. A kávé-, czukor- és sör-fogyasztási adóról szóló törvényjavaslat, az országgyűlési pártoknak újabb mérkőzésre szolgáltatott alkalmat. A kormánypárt ezúttal 21 szavazatnyi többséggel győzött: 207 szavazattal 186 ellen. Ugyanezen kormánypárt 1878. óta a nagy kérdésekben az említettnél hol valamivel jelentékenyebb, hol pedig csekélyebb többségben volt. így 1878. február 19-én az osztrák-magyar vámszövetség 219 szavazattal 183 ellen s igy 36 szavazatnyi többséggel, — 1879. febr. 6-án a kormánynak a nagy rentemüveletekre való felhatalmaztatása 189 szavazattal 171 ellen, tehát 18 szavazatnyi többséggel, — s 1879. nov. 17-én a Bosznia közigazgatásáról szóló törvényjavaslat 188 szavazattal 169 ellen, vagyis 19 szavazatnyi többséggel — lett elfogadva. Ezen összehasonlításokból kiderül, hogy az ellenzék s a kormánypárt közti számarány a képviselőházban 1878 óta lényegileg nem változott a nagy kérdések fölötti szavazás alkalmával ; de kitűnik az is, hogy a most kormányon levő szabadelvű párt a nagyobb kérdéseknél nem épen jelentékeny szótöbbséget nyert. Az a 18—36 szavazatnyi többség e mellett csak az által vált lehetségessé, hogy a miniszterek, az államtitkárok közül a képviselők s a horvát követek szavazatai is (habár ez utóbbiaké nem mind) a Tisza-ministerium javára billentették le a mérleg serpenyőjét. Ily tapasztalatok után — tekintve csupán a szavazókat s elvonatkozva a távollevők által képviselt nulláktól, valamint figyelembe véve az ellenzéki pártok mostani erélyes szervezkedését: — nagyon kétes, vájjon a folyó évben megejtendő uj képviselőválasztásoknál a mostani kormánypárt többséget nyer-e az ellenzék fölött ? Választás? vagy: kinevezés? (Folytatás.) IV. Irányelv, mely mellett úgy a választási, mint a kinevezési rendszer helyes lehet. Nem volt, nem lesz és nincs a világon alkotmány, — bármily szép legyen is különben, — mely a criticát kiállja, ha nem nyújt módot a hatalommal való visszaélések megakadályozására vagy legalább azoknak a minimumig kevesbitésére. A mely alkotmány erre nem képes, az alig mondható egyébnek, mint leplezett absolutismusnak; mert miként a forradalmak nem csupán nép- vagy pártforradalmak lehetnek, hanem camarillák, kormányok s államfők is sokszor csináltak forradalmat: akkép nem csupán fejedelmeknek. hanem parlamenteknek, pártoknak, eliqueknek vagy épen a népnek nagyobb-kisebb mérvű absolutismusa lehetséges, úgy is, hogy ez talán fényes alkotmányos formákba burkolódzik. Ily absolutismus, mely a hatalommal való visszaélést, az állam teljes romlására, többé-kevesbbé megkönnyíti : rendszerint abban találja lehetőségét, ha az államhatalomban foglalt részek több egymástól önálló politikai tényező vagy személyiség közt felosztva nincsenek. Ennélfogva a főirányelv, mely a hatalommal való visszaéléseknek ha nem is teljes megszüntetését, de legalább a lehetőségig megakadályozását veszi czélba, nem lehet más, mint az: hogy az államhatalomban foglalt részek mindegyike, — tudniillik a) a törvényhozó, b) a kormányzati vagy végrehajtó, s c) részben a birói hatalom is, — több egymástól önálló tényező közt fel legyen osztva, mely tényezők egymást ellensúlyozzák és illetőleg ellenőrizzék. Montesquieu volt az, a ki az említett elvet eddig leghatározottabban formulázta, „Esprit des lois“ ezi- mű munkájában. Minél tisztábban alkalmaztatik ezen elv, annál tökéletesebb lehet az állam alkotmánya. Ezen elv pedig abban pontosúl össze, hogy az államhatalomnak egy része se álljon kizárólag egy politikai tényezőnek — egy politikai személyiségnek — kezébe letéve ; sőt inkább, hogy az államhatalom minden ágában egynél több tényező — vagy személyiség — vegyen részt, melyek egymást kölcsönösen korlátozzák, illetőleg ellenőrizzék, s az által az absolutismust lehetetlenné, a hatalommal való visszaéléseket pedig ritka kivételekké tehetik. Ezen elv alapján osztatik meg alkotmányos államokban — habár az uralkodási formák különféleségéhez képest máskép a monarchiákban s ismét máskép a köztársaságokban, — a törvényhozó, a kormányzati vagy végrehajtó s a birói hatalom több tényező között; de többnyire nem elég helyesen. A törvényhozó hatalomnak több politikai tényező közt felosztása legczélszerübben az által történik: ha az ország- gyűlés nem áll egy kamarából, ha a törvénykezdeményezési jog a kormány s az országgyűlés közt meg van osztva, s ha az államfőnök az országgyűlés által megállapított törvényjavaslatnak törvény erejére emelkedését — bár nem is absolut veto-joggal, de legalább egyszer vagy néhányszor gyakorolható suspensiv vétóval — akadályozhatja. A kétkamara-rendszer mellett ugyanazon törvényjavaslat két külön testületben — az országgyűlés két házában — külön- külön tárgyaltatván : azon javaslat alaposabban s az állam érdekeinek megfelelőbben vitattathatik meg, miáltal az el- hamarkodás s pillanatnyi ingadozó áramlatnak győzelme akadályoztatik, a tulhajtásoknak s a politikai veszélyes precipitatióknak a felsőház mérséklő szelleme által eleje vétetik, egyáltalában pedig a jogosult érdekeknek s valódi
