Eger - hetilap, 1881
1881-08-11 / 32. szám
XX. ér-folyam. 32. szám. 1881. augusztus 11-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 , EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceuilii nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (alapitványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr,) Szőlészetünk érdekében. I. (Xy.) Eger városa világhírű bora által kitűnő helyet biztosított magának a bortermelő vidékek sorában. Közkedveltségü bora, mely valódi specialitást, a szó teljes értelmében unieumot képez, mindenütt általános elismerést vívott ki magának, és mindenütt kedves vendégként üdvözöltetik. Régi jó hiréc a forgalomban ma is épségben fenntartja, s ma is a legkitűnőbb collegái között foglalja el méltó helyét. S ha ezen kedvező előzmények daczára a borforgalom pang, ha minden oldalról csak panaszt hallunk a bortermelők és pincze-gazdák részéről a borvétel csekély mérve miatt: önkéüy- telenül ama kérdés támad bennünk : miként lehet az, hogy ezen, a tengeri forgalomban is oly nagyon helyét megálló czikk, az általános forgalomnak újabb időbeni rendkívüli emelkedésével szemben, nem dicsekszik azon kereslettel, melyet méltán megérdemelne? szóval honnan van az, hogy a pinczegazdák bora honu reked a pinczékben ? Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy borainkat eladni éppenséggel nem tudnék; mert hisz úgyszólván naponkint jelennek meg körünkben idegen, főleg svajezi és franczia közvetítők és vevők, azonban oly árakat kínálnak, melyek mellett a bort adnunk nem lehet. Másrészt azonban, főleg az utóbb említetteket még nem lenne szabad egészen üres kézzel menni hagynunk, mivel kivált ujabbau az említendő államok figyelme bor tekintetében mindinkább felénk fordul ; különösen Svajcz már helyzeténél fogva legjobb borvevőuek kínálkozik; Francziaország pedig, mióta a philoxera ültetvényeit megtizedelte, szintén nagyobb érdeklődést mutat boraink iránt. Nekünk tehát saját érdekünkben állana e két állam igényeit figyelembe véve, úgy borunk elkészítése, mint ára tekintetében oda hatni, hogy azok termelvényeink biztos és állandó fogyasztóivá legyenek, hogy mi ott borainknak jó piaczot találjunk. A pinczekezelés czélszerüségében fekszik leginkább a bor elkészítésének helyessége. Mert az tény, hogy a bor müternielmény, tehát ha úgy szabad szólani, gyártmány; tehát ha az illető nemzet szájaize szerint elkészíttetik, ereje cognac segítségével fokoztatik, 8 más egyéb megengedett módon javittatik, s főleg nagy egyminöségü mennyiségében forgalomba hozathatik: elöbb- utóbb nagy keresletnek fog örvendeni. — Az így forgalomba hozott bornak azonban más tekintetben kifogástalannak kell lenni; — nincs nagyobb ellene a borforgalomnak, a különféle idegen, főleg mérges szerekkel való pancsolásánál; az ilyen lelkiismeretlen eljárás egy ténye az összes szőlő- és borgazdák iránt táplált bizalmat megrendítheti, sőt megsemmisítheti; az ily esetek tehát, ha tudomásra jönek,az összesség érdekében a lehető legszigorúbb eljárás alá vo- nandók lennének. *) A bor ára, bár nálunk egyáltalán nem magas, mégis a külföldi vevők által túlságosnak találtatik ; ha tehát az árak leszállítása tekintetében valamit tehetnénk, úgy az mindenesetre nagy előnyünkre válnék. Igaz, hogy a magyar szőlős-gazda, viszonyítva a külföldihez, igen kedvezőtlen viszonyok között termel; mert az előállítási költségek a munkáltatás összes stádiumában, igen magasra rúgnak ; a szállítási eszközök roszszak és drágák, a hitel ugyancsak drága, a tőkék pedig hiányoznak. Ha ezeken némileg segiteni tud*) Midőn ezen több tekintetben figyelemre méltó ezikket közöljük, nem hallgathatunk el egy megjegyzést. Szépen hangzik az, hogy a bort a megengedett módokon „el kell készíteni". De alig tagadhatni, hogy e téren az ellenőrzés csaknem teljesen lehetetlen, s hogy a mióta szokásba jött megengedett és meg nem engedett módokon „készíteni" a bort, gyakran mérges szerekkel s többnyire legalább is undorító pancsolással történik az. E miatt megrendült a solid vásárlók és a fogyasztók bizalma az egri bor iránt is. Leginkább innét magyarázható az, hogy a „borkészítés“ gyakorlása előtt jobban fizették s tömegesebben vásárolták az egri mustot, mint most az egri ó-bort. Szerk. nánk, úgy inkább alkalmazkodhatnánk a kereslök árigéreteihez. Kivált a napszám és szállítási utak tekintetében kellene sürgősen valamit tenui. A munkáltatási napszám nálunk óriási, oly nagy, minőt sehol sem találhatni, és oly változó, hogy a gazda legjobb calculusait nem egyszer megrontja. Itt kellene gyökeres változást létesíteni, s a gazdát a munkakeresök szeszélye ellen biztosítani. Miután hatósági intézkedések, melyek arra nemzetgazdászati szempontból nem is alkalmasak, czélboz nem vezetnek, a javításnak a birtokosok, és munkaadók részéről kell kiindulnia, s ezt csak közös és kölcsönös egyetértéssel lehet elérni. Erre főleg három mód kínálkozik, és pedig úgy, hogy az összes szöllögazdák értekezletileg meghatároznák a napszám mennyiségét, tekintettel annak különféle nemeire (férfiak, nők, gyermekek, nyitás, fedés stb.), kötelezvén magukat többet nem fizetni, s igy törni meg a napszámosok túlzott igényeit. Vagy egyes szőlőhegyek birtokosai ugyancsak értekezletileg közösen szakmányosokkal lépnének szerződésre, kötelezvén azokat az egész szöllöterületen a munkálatokat bizonyos idő alatt pontosan és jól elvégezni; meghatározván egyúttal azon pénzbüntetéseket is, melyek pontatlanságok vagy rósz munka esetén a bérből való levonással hajtatnának végre. Vagy pedig más közelfekvö szőlőterületek lakosait kellene tömegesen szölőmunkáltatás végett ide édesgetni s ezáltal versenyt keltve, a munkabér leszállítását elérni. **) A közlekedési eszközök hiányai háromfélekép jelentkeznek: mint rósz szölöntak, okszerűtlen vasúti csatlakozás és a vasúti dijak túlságos magassága. Az elsőt illetőleg a legutóbbi években történtek javítások, de nem szerencsésen, mert szöllöutaink az őszi esőzések esetén, melyek rendszerint szüretünk idején alkalmatlaukodni szoktak, járbat- lanok, — a roppant sár miatt rajtuk a közlekedés megakad, s evvel a fuvar megdrágul. Pedig, talán nem túlságos sok költséggel e bajon is lehetne segiteni; mert nem földdel, hanem kövekkel, melyek nálunk minden oldalon a szükséges mennyiségben megvannak, kellene azon utakat feltölteni, s igy a közlekedést minden időben azokon lehetségesiteni. Legalább a főutakat, melyekből a mellékutak, mint mindmegannyi kifutó erek ágaznak szét, kellene igy rendbehozni,— és a szöllösgazdákszívesen járulnának a költségek fedezéséhez, mert azokat a kényelmesebb közlekedés százsorosan megtérítené. Vasúti csatlakozásunk helytelen és okszerűtlen, mert mi a felvidékkel, mely eddigelé legjobb borfogyasztónknak bizonyult, s melyet tőlünk kitelhetöleg ápoígatnunk kell, csak kerülő utakon közlekedhetünk, — ha mi az út megrövidítése által közelebb hozhatuók azt, akkor borainkat olcsóbban adhatnék és nagyobb forgalmat esi- nálhatnánk. Azért azon egészséges eszme: az ege r-u á d a s d i vasút kiépítése, mint anyagi haladásunk úgyszólván egyik sarkfeltétele, fel nem adandó, hanem annak mielőbbi megtestesülése végett minden megteendő. A vasúti szállítási vitelbér nem kevésbbé akadályozza boraink versenyképességét ; pedig e czikk forgalmához képest alakul sok hazai vidék kedvező vagy kedvezőtlen anyagi állapota, azért nagyobb gondot is érdemelne az. E végből lépések volnának teendők a kormánynál és képviselÖbáznál, hogy a bor vitelbére alábbszál- littaasék. Szükséges lenne továbbá Egerben, mint egy nagy borvidék **) Minden jó munkás méltó a maga bérére s az egri szőlőmunkás rendszerint sokkal jobban és többet dolgozik, mint a vidéki, tehát többet is érdemel. Annyi azonban tagadhatlan, hogy a bor mostani alacsony árához képest a szőlőmunka napszáma gyakran tulságig nagy. ‘ Szerb.
