Eger - hetilap, 1881

1881-07-07 / 27. szám

301 jobbára üres ház előtt játszott, most Ungvárott működik, hol igen i szép pártolásnak örvend. Onnét a társulat Miskolczra fog menni. — Kirándulás. Az irói és művészi kör, a Kárpát-egylettel érdekes kirándulást tesz Aggtelekre, onnét Dobsiuára és Tátra-Fü- redre. Az egyleti tagjegy elömutatása mellett 10 frtért vasúti jegyek kaphatók az egész körútra, melynek főpontjai ezek : Budapest — Det)8ina — Tátraftired — Ruttka — Budapest. — A fővárosban az állami rendőrség intézménye, e hó 2-án lépett életbe. Egyébiránt az úgynevezett „fővárosi rendőrség“ már évek óta inkább állami volt, semmint fővárosi. Főnökké ezúttal is Thais z Elek neveztetett ki. — Szegeden junius 29-én délelőtt, Kresztics füszerkereskedö nek deák-utczai pinczéjében petroleum-robbanás támadt, melynek több ember-élet lett áldozata ; az elösietett tűzoltók közti! is néhá- nyan veszélyes égési sebeket kaptak. — A liorvát országgyűlés azon bizottsága, mely a Fiaméra vonatkozó kérvények elintézése végett kiküldetett, a következő négy pontból álló határozatot hozott: 1. A bizottság jegyzőkönyvében const,atáltatik, hogy a kiegyezési törvény 66. §-a kimerítően van indokolva a kormány által felolvasott nyilatkozatban; ennélfogva bamisitásró! szó sem lehet; 2. az országgyűlés helyesléssel vette tudomásul a nyilatkozat azon részét, melyben az mondatik, hogy egyetlen egy törvényhozói tényező sem gondol arra, hogy egyoldalu- lag megváltoztassa a kiegyezési törvénynek Fiume államjogi viszo­nyára vonatkozó határozatait; 3. az országgyűlés helyesli, hogy Fiúméra vonatkozólag jövőben is a kiegyezési törvény 66. §-nak elvei lesznek irányadók, mi által a kérvények elintézvék. — (Megengedték a szláv misét.) A zágrábi érseki konzisztori- um hivatalos átiratban értesítette Mrazovics odavaló polgármestert, hogy a pápa megei gedte, hogy Cyrill és Method szláv apostolok napján, a boán a templomban, melyben a székesegyház isten-tiszte­letét tartják, a szláv liturgia szerint misét szolgáltassanak. — (A magyar földhitelintézet) kárára elkövetett csalás ügyé­ben egy érdekes részletet közölhetünk. A csaló tudvalevőleg két Ízben fordult az intézethez jelzálog kölcsönért. Az első esetben Stan- koff Axantie név alatt, midőn 25,000 frtot vett fel s másod Ízben Milies Sándor név alatt, midőn 63,000 frtot csalt ki az intézettől. Midőn a csaló ez utóbbi esetben a megszavazott 63,000 forint átvé­tele végett, az intézetnél jelentkezett, ez a személyazonosság cons- tatálása előtt az összeg kiutalványozását megtagadta. Ekkor az in­tézetnek két hivatalnoka, természetesen jóhiszemüleg, bizonyságot tett az állítólagos Milies Sándor személyazonossága mellett, mire az intézet a 63,000 frtot szó nélkül kifizette. Midőn később a csalás napfényre került, elővették a két, tisztviselőt, kik, miután sikerűit nekik teljes ártatlanságukat kimutatni, a csaló felkeresése végett ennek állítólagos lakhelyére Kikindára s környékére küldettek. E két tisztviselő egy rendörtisztviselö kíséretében be is utazta az e- gész vidéket, de eredménytelenül. Ily körülmények között most már alig remélhető, hogy a vizsgálat eredményhez fog vezetni. (B. H.) — A fiumei kérdésről az „Ellenőr“ egy figyelemre méltó közleményt hoz, melynek lényege a következő: „Horvátországban szítják a gyűlöletet ellenünk. A Dráva és Száva közt felgyülemlett mind az a harag, melyet eugedékenységünk, méltányosságunk, annyiszor tanúsított testvéri szeretetünk által vontunk magunkra. Á liumei kérdés éles kardot fektetett közénk és a horvátok közé. Nemcsak az önzés, nemcsak a pártszenvedóly, bauem a nemzeti­ségi gyűlölet, élesítette ki. A nemzetiségi gyűlölet, melynek tüzét sziporkázva élesztik a horvát túlzók. A nemzetiségi gyűlölet, me­lyet feleröszakolnak a józan horvát népre a lelkiismeretlen izgatófe. Feláldozhatja-e Fiúmét Magyarország a nagy horvát áiinok kedvé­ért? Nem áldozhatja fel. Kiadhatja-e Magyarország Fiúmét Horvát­országnak? Nem adhatja ki. Nincs oly államférfi, nincs oly kor­mány, nem képzelhető oly törvényhozás Magyarországon, mely ezt jogaink és törvényeink ellenére tenni merné, sőt mely ezt tenni csak akarná is. Nincs oly párt, nincs oly ember széles e házában, a ki a nemzeti ügy feladásának nem tartaná még a gondolatot is, hogy Fiúmét bármily kárpótlásért, bár a Horvátországgal való örök béke megvásárlásáért, átengedjük a horvátoknak. Fiúméért nincs kárpótlás. Fiumének nincs ára. ügy ragaszkodik ahhoz az ország, mintha legkedvesebb fia, mintha a magyar nemzet palládiuma volna. Ha a magyarnak nincs Fiumeje, nincs tengere. S ez nagy szó! És Magyarországnak ma már valóságos életérdeke a tenger. Nem a nagy világ-óceán, hanem az a kis zug, az a kis öböl, az a pom­pás svájezi tónak feltűnő kék Quarnero, mely tengernek sem lát­szik. De onnét a Boccán át kijárás van az Adriára, s onnét a Föld­közi tengerre és innét a nagy világtengerekre! Á magyar búzát, a magyar lisztet, a magyar nyersterményeket, ki lehet vinni a világ bármely piaczára. Hasztalan zárkózik el tőlünk, s von sorompót ellenünk a német birodalom. Az őrvidék hegyei, a Karst kopár bárczei közt robogó vonatokon, a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Kul- pa vizi utjain a tengerhez jutunk. S a tengeren nincsenek vámso­rompók, nincsenek finánezok. Ezért szükséges nekünk Fiume. Ezért oly drága nekünk a Quarnero. Más népeknek nagy tengervidékeik vannak. Nekünk csak az a kis öblünk van. Azért, tartjuk azt oly nagy becsben. Nagyobban, mint a német az északi tengert, mint az angol az egész Atlanti Oczeánt ! És Horvátország— nem, a hor­vát túlzók el akarják disputáim tölüuk ezt az öblöt, s ennek az öböl­nek gyönyörű városát, melyet magyar pénzen tettünk tengeri kikö­tő várossá. Fiume nemcsak nem lesz Horvátországé, de küszöbön áll Magyarországba való végleges bekebelezése. Fiume ép oly ki­egészítő része Magyarországnak, mint Pestmegye, mint akármelyik magyar város. A horvátoknak nincs több joguk hozzá, mint bárme­lyik magyar városhoz. Tudják ok ezt. A közjogi kérdés rég meg van vitatva és eldöntve, a tudományban ép úgy, mint a parlament­ben és regnicolaris bizottságokban. Csak a megvalósítás, a fiumei provisoriumuak megszüntetése van bátra. Ez nem fog nehézségek nélkül történhetni. De a kormány és törvényhozás le fogja győzni e nehézségeket.“ — Bazárral összekötött tánczmulatságot rendez. — vasárnap, e hó 10-én, az érsekkertbeu, — az általános munkás betegsegély- zo és rokkant-pénztár egri elöhelye, saját egylete javára. Belépti dij 20 kr. Ételek s italok olcsó szabott áron fognak kiszolgáltatni. A mulatság délutáni 3-tól esti 10-áig tart, a legjobb két zenakar közreműködése mellett mellett. — A földadó szabályozása. Tekintettel azon körülményre, bogy a földadóról szóló 1875. évi törvény idökózbeu igen sokat változott, a pénzügyminiszter az életben levő törvény s rendeletek összegezé­se által egy rendeletet bocsájtott ki, melyben a földadó szabályozva vau. E szerint ki van mondva, hogy az állami földadó a tisztajöve­delem után minden földrészletre egyenlő százalékban vettetik ki. A földadó tárgyát képezi minden gazdaságilag használható földterület, a mennyiben nem adómentes, habár tényleg más czélra fordittatik is. A földadó tárgyát nem képezik : a) a közutak, állandó dülöutak, utczák és közterek, b) a beépített köztelkek és az udvarok, c) szál­lításra használható és vízmüvekre szolgáló csatornák, d) a törvény oltalma alá helyezett védtöltések és csatornák, e) temetők, f) orszá­gos és közhatósági kezelés alatt álló kertek, melyek jótékony intézetek czéljaira szolgálnak, g) tanítási czélokra használt fa- és szölö-iskolák. Ezután előadja a rendelet az ideiglenesen adómentes tárgyakat, a föld­birtok tiszta jövedelmének kiszámítását s a végrehajtási eljárásokat. — Az osztrák-magyar bank és a magyar nyelv. Egy bankjegy- hamisítási per tárgyalása alkalmával az osztrák-magyar bank a törvényszék hivatalos megkeresésére német nyelven válaszolt. Ez alkalomból a legfőbb itélöszék fölhívta a kir. táblát, hagyja meg a kír. törvényszéknek: „mikép esetleg előforduló legelső alkalommal, az 1878: 25. t. czikkben kifejezett paritás elve alapján, érintkezése­iben az e honban egyedül hivatalos magyar nyelvet alkalmazza, minthogy ellenkező esetben ezen magy. királyi legfőbb itélöszék, a fennérintett törvényből kifolyó kötelességhez képest kénytelen lenne a banknak minden nem magyar nyelven szerkesztett hivatalos irata­it visszautasítani." Az osztrák-magyar bank főtanácsa a magyar pénz­ügyminisztérium utján ezen esetet az igazságügyminiszter elé ter­jesztette, ki a legfőbb itélöszék elnökéhez intézett átiratában a leg­több itélöszék eljárását helytelenítette. Átiratában az igazságügymi­niszter kifejti, hogy az 1878: 25. t.-cz uem teszi kötelességévé a banknak, hogy a magyar állambeli hatóságokkal kizárólag a ma­gyar nyelvet használja s a legfőbb itélöszék hatásköréhez iiy kér­dések eldöntése nem tartozik. A miniszter átiratában mellékelve van a banknak a pénzügyminiszterrel kötött, és eddig még közzé nem tett egyezsége, melynek értelmében a bank a magyarországi inté­zetekhez magyar és német nyelven ir, a magyar beadmáoyokra magyarul válaszol, de egyéb esetekre nézve a levelezés s az üz­letvezetés uyelvét a bank maga határozza meg. — Ifjú gróf Károlyi István megkegyelmeztetése. Az igazságügy­miniszter értesítette a pestvidéki kir. törvényszék elnökét, hogy pár­viadal vétsége miatt; jogerejuleg 6 heti államfogházra Ítélt ifj. gróf Károlyi Istvánnak ö felsége f. junius hó 26-án kelt legmagasabb el­határozásával a reá kimért büntetést kegyelmiieg elengedte. — (Gróf Károlyi István tudvalevőleg a gróf Zichy Ferraris Victorral vívott halálos kimenetelű párbaj miatt Ítéltetett el.) — A titkos orvosi szerek, vagyis nem orvosi rendelvényre vá­sárolt orvosságok áruihatása tárgyában a belügymiuiszter elrendelte, hogy azok jövendőre csak előzetes szakszerű megvizsgálás és en­gedély alapján lesznek elárusithatók az országban. A tiszti főorvo­sok kötelesek lesznek a gyógytári vizsgálatoknál ezekre különösen ügyelni, és jelentéseikben számot adni vizsgálatukról.

Next

/
Thumbnails
Contents