Eger - hetilap, 1881
1881-07-07 / 27. szám
302 — A magyar nyelvet nem bíró tanítók számára a nyári szünidő alatt 6 heti póttanfolyam tartatik a következő városokban u. ni. Szombathely, Győr, Léva, Losoncz, Sárospatak, Marmaros-Sziget, Baja, Arad, Kolozsvár, Ziiah, Déva és Székely-Kereszturon. A pót- tanfolyamon résztvevő minden tanító 70 krnyi napidíjban részesül. A kik az említett póttanfolyamok valamelyikén részt akarnak venni, folyamodványaikat saját megyéjíikbeli kir. tanfelügyelő utján azon tanfelügyelőhöz adják be, a kinek tankerületébe a póttanfolyam tartozik. — Prágában a cseh s a német lakosság közt uralkodó anto- gonismus verekedéssé fajult. Prága közelében sok cseh tanuló a mulató német tanulókat megtámadta s szétüzte. Azóta a hatóságok erélyesebb elövigyázati intézkedéseket foganatositanak. — Az erdélyi görög-nemegyesiiltek román metropolitája, jun. 23-án híveihez körlevelet bocsátott ki, melyben kijelenti, hogy nem ért egyet a május havában Nagyszebenben tartott román politikai értekezlet azon határozatával, a mely a képviselőválasztásokban való részvétel mellőzésére s Erdély autonómiájának helyreállítására vonatkozik. Utasítja egyúttal a lelkészeket, hogy e tekintetben világosítsák fel a népet, ajánlva ennek a szentesített törvények tisz- teletbentartását. — Nyilatkozat. Városunkban elterjedt azon téves, kósza hű- ellenében ; mintha a ref. egyház adóhátralékát szedő végrehajtót mi hívtuk volna ki, — az egyházközönség felvilágosítása s a magunk érdekében erkölcsi kötelességünknek tartjuk kinyilatkoztatni : miszerint a végrehajtó ide hozatalának eszközlésében részesek nem vagyunk. T.-Füred, 1881. jul. 4. Milesz Béla, Bartha Ferencz, Ligán János, Csete Zsigmond, ref. hitfelekezeti tanítók. — PA mezőgazdaság elemeiu czimü munkából, — melynek szerzője Csik János aradi tanító s kiadója az aradi gazdasági egylet, — megjelent a 4-ik füzet. E füzet ára 15 kr. Tárgyalja: a konyhakertészetet, a gyümölcsfa- és szőlőművelést, a selyemtenyésztést 8 a méhészetet. — A fővárosnál üresedésben levő állómások leendő betöltése alkalmából, a „Budap. Hirl.“ következő czimü czikkben : „az állami kinevezések és fővárosi választás“ — ezeketf mondja: „Az állami kinevezéseknél elkövetett miniszteri visszaélések már annyiszor voltak eredménytelenül szellőztetve a lapok hasábjain, hogy méltán kérdhetjük, vájjon nem meddő dolog-e ismételten e kérdéshez szólni s a hatalmi elbizakodottságban kéjelgö egyik-másik miniszter urnák azon örömöt szolgáltatni, hogy gyönyörködjék az elkeseredésen, melyet ö hatalmi tényével előidézni képes. Nálunk, mint mindennél, úgy az állami hivatalnokok kinevezésénél is, mérvadó a politikai szempont, a korteskedés — a kormánypártiság, no meg az e téren érdemet szerzeíi, úgynevezett befolyásos egyénekkel való atyafiságos kapcsolat; s ezen kórállapot folytán a hivataloskodás terén több éven át érdemet szerzett, szorgalom és képesség tekintetében kitűnő egyéneknél is jelentkezik már müködésök körül az elkeseredés szülte közöny, melynek eredménye azon elhatározás, hogy dolgozom épen csak annyit és úgy, hogy el ne csapjanak. És annak, aki netalán igy gondolkozik, fájdalom! igazsága van ; — mert ezen gondolkozás többször mellöztetésnek gyümölcse. Meggyőződése alapszik azon, hogy Magyarországon az előmenetel bázisát nem képzettség és odaadó igyekezet képezi, hanem az, a miről fentebb szólottunk. De ha meg van is ezen beteges állapot az államnál, — örömünkre szolgálhat, hogy a fővárosi választó közönségnél ez nem igy van. Itt a hivatali állomások betöltésénél következetesen a konzervatív felfogás érvényesül, — mely előtt e téren — méltó, hogy kalapot emeljünk. A fővárosi választásoknál nem igen van arra példa — és feltűnő példa soha sincs — hogy üresedés esetében — idegen egyén vitessék be akkor, midőn sorrend szerint az előléptetés érdemes egyénre esik.“ — Budapesten, több fővárosi képviselő azt indítványozta, hogy a városi tanítónők fogadjanak férjetlenséget s veszítsék el állásukat, mihelyt férjhez mennek. De végre is ezen indítványt a tervezők visszavonták. Részünkről azt tartjuk, hogy ha nem kellenek férjes tanítónők, akkor alkalmazzanak általában apáczákat tanítónőknek ; ha pedig ez utóbbit nem óhajtják, akkor inkább mozdítsák elő a tanítónők férjhezmenetelét, semmint tiltsák azt. — A honvédtisztek özvegyeinek és árváinak ellátási intézete közeleg megvalósulásához. Ez intézetnek czélja: „rendes tagjainak alkalmat nyújtani, hogy elhalálozásuk esetén hátrahagyott özvegyeik, illetőleg árváik számára lehető legjutányosabb módon évi ellátási járadékot, esetleg az árvák számára neveltetési pótlékot biztosíthassanak,“ E rég óhajtott intézet alapszabályai a napokban küldettek szét a csapatparancsnokságokhoz s miután máris jelentékeny alap gyűlt össze, remélhető, hogy az ügy rövid idő múlva döntő fordulatot vesz. A tagsági bejelentések a választmány elnökéhez Szabó József tábornokhoz Budapestre intézendök. — Gabnapiaczunk a budapesti tőzsdéről érkezett olcsóbb jegyzéseknek nem állhatván ellen, ámbár a hozatal csekély maradt, az árak engedtek. Tiszta búza 10—11.20. Rozs és kétszeres 8.60—9.20. Árpa 6—7. Kukoricza 5.60—6. Zab 6—6.20. Szerkeszti üzenetek. — Tisza-Füredre. A/. uj levél akkor érkezett kezünkhöz, midőn már a lap ki volt nyomva. — Nem közölhetők, s a legközelebbi aug. hó 1-éig visszavehetők — azontúl pedig meg fognak semuiisittetni — a kővetkező dolgozatok : 1) A hasznos orvosság. 2) A tévedett. 3) A legrégibb szerelmem. 4) A távozó baráthoz. 5) „Mi bántja szived ?“ kezdetű románcz. 6) Ha meghalok. 7) Julesa néni. 8) A mit senki sem tudott. Nyílt tér. — A társadalmi visszaélések sokasága között nem az utólsó az, hogy némely existentiák megfutva sok kétes pályát, a szabad sajtó szentélyébe is belopódzkodnak, hogy annak drága kincse után nyújtsák ki kapzsi kezeiket. A társadalom, mely élvezi a szabad sajtót, hivatott egyszersmind az ily visszaélésekkel szemben őrt ál- lani, s a merényletet meghiúsítani. Nagy baj lenne, ha nem teljesi- tenök e kötelességet, s alkotmányunk egyik legerősebb s legszebb oszlopát engednök az ily hívatlan existentiák piedestáljaúí. Hogy ily szemrehányás városi társadalmunkat ne érhesse, sietünk jelen sorainkkal kifejezést adni a polgári köreinkben élő, azon méltó megbotránkozásnak, mely a „Füllentő“ czim alatt megjelenő nyomtatvány folytán bennük támadt. Szerkesztője e nyomtatványnak, egy egyén, ki sok sajátos pálya megfutása után, végre az állam kincstárából vagy is : az adózók pénzéből folyó napdijas kenyérhez jutott az egri kir. járásbíróságnál, s ki most nem átalja, kegyelmi kenyere mellett azon társadalomnak, az adózó polgároknak, kiknek filléreiből él, hivatatlan gunyólója lenni, s őket mosdatlan tollával befecskendezni. Sietünk tehát, az illetékesek figyelmét fölhívni, hogy a szabad sajtó drága szentélyét, ily hívatlan existentiák ne piszkolhassák be, s onnét a tisztesség nevében űzessenek ki. Ismételjük: hogy a társadalom és a sajtó ezen bajait, a társadalom és a sajtó hivatott orvosolni, s e végből szófiaiunk föl, örömmel constatálván azt, hogy az Egerben létező nyomdák, ezen existentia aljas üzelmének rendelkezésére, pénzért sem engedék át betűiket, Eger, 1881. július 4-én. Többen. Nóta, mlbez nem kell kóta. fflotto: Hoc est pro certo, Quoties cum stercore certo Vinco seu vincor, Semper ego maculor. Magyarul talán igy hangzik: Bizonyos az: valahányszor Ocsmány sárral felteszek — Legyek vesztes a'vagy nyertes, Sáros mindig én leszek. Példabeszédek Codexe. Esős idők járnak. Ilyen idő kedvez a gyom, burján és más gazoknak. A ponyva-irodalom hirlapujai is ilyenkor tenyésznek legbujábban. Egerben is vegetál egy ily polyva-irodalmi hírlapu. „Füllentenek“ nevezik. *) *) E rovat alatt közlöttekért felelősséget nem vállal a S z e r k. Folytatása a mellékleten. Lapunk mai számához negyedév melléklet van csatolva.
