Eger - hetilap, 1881
1881-06-30 / 26. szám
290 — Lehet-e az én veszteségemet kárpótolni? Nem. A lenyűgözöd széttörve lánczait, másnak vészt, önmagának csak boldog halált hozhat. — Felmentlek gondjaid alól. Ezentúl csak nekem élsz, egyedül nekem. — Oh önző lélek! Béla csengetett s a belépőnek mondá, hogy küldje be az u j cselédeket.. — Uj cselédek? Minek? — Oh kedvesem, ezentúl más élet lesz itt! Te semmibe sem fogsz avatkozni, érted? Négy uj cseléd lépett be. Dombory egyenkint rájok mutatva j mondá: — Ez a házvezetőnő, amaz a mosónő, im ez inas, és az ott a dajka. Margit ajkán a nevetés és a harag vívtak halál- harczot. Az utóbbi győzött. — Ennyi cseléd! — kiáltá, midőn azok egy intésére elhagyták a szobát. — És ezt nevezed te kárpótlásnak? Oh Béla! s hozzá még az a gúny. Dajka! Minek nekem a dajka? Dombory nagy zavarba jött. — Minek, minek? — Tudod, hogy majd a kis fiunk számára kéznél legyen — — — — Ne tovább! Uram, menjen szemeim elöl. Az én veszteségemet cselédekkel pótolni nem lehet. Margit elhagyá a szobát. Dombory sokáig nézett utána s minduntalan ismétlé: az ö veszteségét cselédekkel kárpótolni nem lehet. — Megfoghatatlan. — Nikóné ő nagyságához kisérsz! — hallá Margit parancsát. Az örömmel várt estelizésböl semmi sem lett. (Vége köv.) hie:FTürzÉro. — Időjárásunk egy hét óta igen kedvező lett; szép meleg napjaink jártak, melyek a gabna érlelésére már nagyon is szükségesek voltak. Azonban e hó 28-án délután s az utána következő éjjel oly felhöszakadáso8 eső jött, mely a vetésekben és a most virágzó szőlőkben igen sok kárt tett. — A kedd déli zivatar alkalmával a villám az ispotályközben a Rendekház kútjába lecsapott, azonban azon kívül, hogy a kút közelében néhány tejesfazekat összetört, más kárt nem tett. — A növényzet s a gyümölcs fejlődése nagyon hátramaradt, az előbbi évekhez képest. Pl. a szőlő tavaly már május végeíelé, most junius 2-ik felében virágzott; a hol tavaly ilyenkor már arattak, ugyanezt ott még csak á jövő hó közepe táján tehetik. A gyümölcs általában sokkal később érik, mint a múlt évben, s a sok esőzés folytán a tavaszi első gyümölcsök — cseresnye, szamócza — annyira vizenyősek és fanyarak, hogy alig élvezhetők. A később érő gyümölcs még jó lehet, ha száraz meleg idő jár; de a szőlő annyira hátramaradt, hogy a későn érő fajok az idén aligha megérnek teljesen s igy jó bort ez évben nem reményiünk. — Az egri kath. főgymnasiumban, f. 1881-ki junius 29-én tartatott meg a zárünnepély,melynek részletei voltak: 1. Reggel 8 órakor az intézet templomában, az ifjúság énekkarának közreműködésével, hálaadó istentisztelet. Ennek végével a vendégközönség a főgymnasium másod-emeleti uagyobb termébe gyűlt. 2. Itt a közelebb múlt éviek folytatásaúl az érdemdús igazgató: „Az utolsó nevelésről“ czim alatt értekező beszédet tartott. 3. Az intézet lefolyt évi állapotairól: a tanárszéki jegyző által jelentés tétetett. 4. Az uj össztöndijasok 8 jutalmazottak nevei kihirdettettek 8 ä jutalmak kiosztattak. — E zárünnepély a jelenvoltakra igen kellemes benyomást tett. — A tűzoltók hétfőn délután morzsa-majálist is tartottak az érsekkertben, mely után este vig muzsika-szó mellett vonultak az örtanyára. — A tűzi játék, melyet Bacsák János jónevü pyrotech- nicus szombaton, e hó 25-én, este, az érsekkertben rendezett, igen sikerült. Közönség meglehetős számmal volt jelen — Gászhir. Szalkáry Francziska, bernáthfalvi Földvár y György, Hevesmegye egykori alispánjának özvegye, szélütés következtében életének 75-ik évében Gyöngyösön elhunyván, folyó évi junius hó 24-én tétetett Szűcsiben a családi sírboltba. Béke poraira. — Egy érdekes értekezés jelent meg, 39. lapra terjedő füzetben. Czime: „A jog alapja és kutforrása, tekintettel a scholasticu- sokra.“ Olvastatott: az egri érseki joglyceum 188°/!. tanévi zár- Unnepélyéu, 1881. évi junius 15-én. Szerzője: a nagytudományú D a n i e 1 i k János ez. püspök s joglyceumi igazgató. — Az eszmeforrongás mai időszakában nagyon czélszertt, a jog alapját kutatni s fejtegetni; szerző ez irányban tett mély tanulmányait velős rövidséggel foglalja itt össze, s értekezésével e téren épen nem nagykörű irodalmunkat valóban becses munkával gazdagítja. — „A nagyurak pártja“ czim alatt, Forgó Mihálytól Budapesten a Rudnyánszky nyomdában egy röpirat jelent meg. Szerző benne a mérsékelt ellenzékkel szemben Tisza Kálmán eljárását védi. — Felhívás! „Egervár története“ czimü történelmi munkára folyó évi 13-ik számunkban a t. olvasó közönség figyelmét felhívtuk, az aztán közvetlenül következett számainkban pedig a fenti munkából — mutatványt közöltünk. Az említett munkára vonatkozólag továbbá május elején — 2500 darab megrendelési felhívás bocsáttatott ki, s ennek mintegy 2/3-da Hevesmegyére jutott. Mint értesülünk, eddig begyült összesen 269 megrendelés, s ebből Eger város közönségére 47 példány esik. Miután a tervezett „megjelenési határidő“ immár bekövetkezett, a szerző, a fenti nagyon szerény számok daczára oda törekszik, hogy a munka mielőbb jelenjék meg, de egyszersmind a nyomatandó példányok száma iránt tájékozódni óhajtván, tisztelettel felkéri mindazokat, a kik még netalán megrendelni akarnának, miszerint azt vele tudatni s a gyűjtök öt a már gyűjtött megrendelők számáról mihamarább értesíteni szíveskedjenek. — Az egri egyházmegyei irodalmi egylet 1881. julius 7-én tartja ez évi rendes közgyűlését. Tárgyak : 1. Élnöki megnyitó beszéd. 2. Danielik János vál. püspök, működő tag értekezése: A középkori államtan, tekintettel a scholastikusokra. 3. Titkári jelentés az egylet működéséről. 4. Pénztári jelentés és felmentés adása. 5. A pályázat eredményének kihirdetése. 6. Netáni indítványok. 7. Tisztikar választása. 8. Elnöki zárszó. A közgyűlés a lyceum jogigazgatósági termében lesz (II. emelet). Kezdete d. e. 10. órakor. Az indítványok az alapszabályok szerint a közgyűlés előtt legalább 8 nappal, három tag által aláírva, az elnökséghez küldendők be. Egerben, 1881. junius 18-án. Zsendovics József, eluök. — Felhívjuk a művelt egri közönség figyelmét ezen érdekesnek ígérkező gyűlésre, mely nyilvános lévén, az érdekelt közönség előtt nyitva áll. Ez alkalommal Danielik János vál. püspök ö msága országos nevű tudósunk alig egy év óta már harmadikat fogja tartani azon monumentális értekezéseknek, melyekkel, az illető körökbeu átalá- nos figyelmet keltett. A programúi többi tárgyai is eléggé érdekesek arra nézve, hogy a mi müveit közönségünk megismerkedjék a városunkban csendben ugyan, de hasznosan működő irodalmi egylettel. Úgy vagyunk vele, , hogy mi egriek kevésbbé méltányoljuk azt, a mi Egeren kívül figyelmet kelt és kellő elismerésben részesül. — Bucsú-szó. — Mind azon ismerőseim és barátaim, kiknek elmenetelem előtt „Isten hozzádot“ személyesen nem mondhattam, legyenek meggyőződve, hogy irántam tanúsított szívességükről és barátságukról meg nem feledkezem soha. Körülményeim most arra kényszeritettek, hogy ezen várost, ezen földet, melyet hazámnak tekintek, és oly hűen szeretek ; hol gyermekségem óta ueve- kedtem, 8 mindeddig tartózkodtam, azt elhagyjam; azon reményt vivén magammal, hogy igénytelen személyemet, becses emlékükben fogják tartani. — „Isten velők!“ Erlanger. — Az egri belvárosi községi népiskola zárünnepélye hétfőn 10 órakor az iskolaszéki elnök szép alkalmi bevezető beszédével a múlt számunkban közölt sorrendben megtartatott. Nagy számú díszes közönség jelent meg az ünnepélyen, a mi világos tauujele az ezen iskola iránti érdeklődésnek. Azok a szép, helyes szavalatok, meglepő ügyességgel elénekelt dalok meg is érdemiették az érdeklődést. Meg kell vallanunk, hogy nem mertünk volna annyit várni, a mennyit ez apró gyermekek felmutattak; nem ők, de egy gymna- siumi önképző kör is büszke lehetne ily szépen sikerült zárüune- pélyre. Nem is lehetne különösen egyik-másik számra utalnunk, mert mind meg annyi igen-igen szépen sikerült; azonban Kapácsy Dezső „Hazám hölgyeihez“ czimü költeményét s a 18 számú magyar népdalokat, melyeknek frisse tréfás, naiv szövegű volt, ismételniök is kellett. A 17. sz. alatt Bánhidy Gyula tanító úr, mint az iskolai takarékpénztár kezelője mondott rövid talpraesett értekezést és kimutatást az iskolai takarékpénztárról, melyet, mihelyest terünk lesz, egész terjedelmében közölni fogunk. Végül Derszib Rudolf, igaz- gató-tanitó úr mondotta az alábbi szép zárbeszédet. E zárünne- pélyböl is következtetve, csakis a legjobbat lehet gondolnunk ez iskoláról és annak derék tanitóiról. Folytatása a mellékleten. Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva.