Eger - hetilap, 1881
1881-06-30 / 26. szám
291 Melléklet az „Eger“ 1881. évi 26. számához. — — Az egri belvárosi községi népiskola zárünepélyét, június 27-én, Derszib Rudolf igazgató-tanitó a következő szép zárbeszéddel rekesztette be: „Tekintetes iskolaszéki elnök ur, és mélyen tisztelt vendégek! Mily szép az emberi élet, midőn a minden- napiság parányi köréből kiemelkedik, s magát valami nagy és szent és milliomokat érdeklő czélnak szenteli! — Kiknek életére és törekvéseire illik inkább Kölcseynknek e gyönyörű mondata, ha nem a tanítókéra, kik a népnevelés nagy munkájában fáradozva, egész nemzetnek, egész népnek szellemi és anyagi elöhaladását tűzték ki fö czélúl! Azonban a mi ily szép, nem egyszersmint ily boldogító is! Mihelyt a boldogságot, nem az önfeláldozó magasabb lelkek felfogása szerint határozzuk meg, hanem átalában boldog é- letnek azt nevezzük, mely a lehető legkevesebb küzdelemmel, bajjal és szenvedéssel jár; és ha ilyen életet kell csakugyan emberi természetes felfogás szerint boldognak mondani, akkor a valami nagy és szent és milliomokat érdeklő czél után törekvő élet valóban szép és fenséges, de nem ugyan azon mértékben boldogító is. — Mi kik önfeláldozó, legkissebb szünetet sem engedő, hanem folyvást megfeszített munkásságban töltöttük el a lehanyatló iskolai évet, azt hisszük, meg nem sértjük a szerénységet, ha ezen ünnepélyes alkalommal, önként választott, de küzdelemteljes pályánk nehézségeire is utalunk, leginkább azért, hogy a ki végig tekint a lefolyt iskolai éven, annál méltányosabban Ítélhessen az eredmény felett. — Midőn azonban pályánk nehézségeiről szólunk, a férfiatlan panasznak legkisebb hangja sem vegyül szavaink közé. — Számot vetettünk magunkkal, midőn a terhes tanítói teendőket magunkra vállaltuk ; és jól tudtuk, hogy mig másokra a nehéz fáradalmak után Uditö meg- pihenéssel biztató szünidők várnak, addig mi néptanítók két napnyi valóságos szünidőre sem számolhatunk ; mert szerény fizetésünk mellett családunk föntartása minden időnket és erőnket igénybe veszi. De magasztos hivatásunknak lelkiismeretes betöltése és a hazaszeretet, ezen legszentebb érzelem feledtet velünk minden bajt, mig csak a munkaerőnek legkisebb részecskéje el nem fogy. Ezek előrebocsátása után bátor leszek a lefolyt iskolai évben a népoktatás terén történt nevezetesebb mozzanatokat feltüntetni. — A lefolyt tanévben a belvárosi községi iskolába beirt tanulók, — kivéve azokat, kik betegség által gátolva voltak, — szorgalmasan jártak iskolába ; nem úgy azonban a külvárosi iskolákban, melyekben a tanítók által hetenkint beterjesztett kimutatás szerint folytonosan nagy volt az iskolakerülök száma. Ez nem csak nálunk van így, hanem országszerte, sőt az ország szivében magában a fővárosban is, hol a legújabb kimutatás szerint 100. tanköteles gyermek közül 20.—30. nem jár iskolába. Ezen a bajon csakis a most alakulóban levő népnevelési egyletek segíthetnek, mely érdemben a mozgalom már mégis indúlt országszerte. Zichy Jenő a minden szépet és jót felkarolni törekvő nemes gróf kitűzte a czélt, megadta a jelszót és megindította a szervezést. Az első új népnevelési egylet Fehérvárott megvan alakulva, mások alakulófélben vannak, és így azon czél, hogy társadalmi úton társadalmi szövetkezés segítségével önerőnkből kell népünk műveltségén lendítenünk, hogy közös erővel általános békés harczot kell indítanunk a tudatlanság ellen, el van érve. Azonban egy vagy tiz népnevelési egylet még nem tesz számot, de nehány száz egylet, mely együtt működik, valóságos hatalom. Azért mindazoknak, kik a népnevelés szent ügyét és igy hazánk jövőjét igazán szivükön viselik, oda kell törekedniük, hogy minél több népnevelési egyletek alakulhassanak; mert ezen egyletek lesznek azon csatornák, a melyek elviszik a műveltséget a legkisebb faluba is. A mely községben nincs iskola, ott közös erővel fognak állítani ; mert megjegyzendő, hogy bár mennyire törekszik a kormány arra, hogy minden községnek legyen iskolája, mégis a mai napon úgy áll a dolog, hogy 12. 000. község közül 2000. községnek nincs iskolája. De a hol iskola van is, a szülők csak nagynehezen küldik gyermekeiket iskolába, mert a szegény szülő nem bírja, a gondatlan meg nem akarja. Ha a hatóság a hanyag szülök ellenében a törvény kellő szigora szerint jár el s őket megbünteti, gyűlölettel telnek el az iskola iránt, a nagy többség pedig ki tud bújni a tankötelezettség alól, pedig a tankötelezettség nagy eszméje hazánkban törvénybe van foglalva, de eddig nagyon nagyon sok helyütt nem egyéb az holt igénél. Az ily viszaéléseket nem akarják tovább tétlenül nézni és tűrni a népnevelés barátai; azért fáradozik Zichy gróf a népnevelési egyletek felállításán, s a hol az ily egylet igazi szegénységgel fog szembe állni, segíteni fog az Ínségen; lehetővé fogja tenni a szegény gyermekeknek az iskolába járást. Fog nekik tanszereket, ruhát, csizmát adni. Egyesülni fog jótékony egyletekkel, figyelmeztetni fogja őket, hogy hol van a nagy szükség, mely irányban kell jótékonyságot gyakorolni és ha a szegény gyermek a szükségesekkel el lesz látva, örömmel fog iskolába járni. Ily czélból óhajtja a népnevelési egyletek felállítását és ily czélból reményű annak országos pártolását gróf Zichy Jenő. —- A lefolyt tanévben iskolánkba egy új intézmény is hozatott be, t. i. az iskolai takarékpénztár. Nem akarok az iskolai takarékpénztárak bővebb részletezésébe bocsátkozni, miután ezen intézménynek hasznát és czél- ját Bánhidy Gyula tanító társam igen szépen és kimerítően előadta. Én csak azon nagy fáradsággal járó munkát akarom kimutatni, melyet az iskolai takarékpénztár pontos kezelése megkíván. — Magyar- országban van összesen 23.000. néptanító. Ezen nagy számú tanítók közül a mai napig csak 281. tanító vállalta magára az iskolai takarékpénztár kezelését. Sokan csodálkozhatnak azon, hogy lehet az, mi az oka ezen visszavonulásnak ? Megfejtem én. Az, hogy vagyunk mi már néptanítók kosár-, könyv-, kefekötök, méhészek, ge- lyemtenyésztök, lombfürészelök, háziiparosok, könyvtáralapítók, zenészek, énekesek, tornászok, rajzmesterek, iskolaszéki jegyzők és népszámlálók; tehát ezen felsorolt soknemü foglalkozással annyira túlterhelve vannak már a tanitók, hogy a magyar közmondás szerint nem fér több a szénás szekérre, vagyis könnyen feldülhet ha még egy szállal többet viliázunk rá. Az olyan tanító tehát, ki ily megterhel- tetés mellett, minden díj nélkül csupán ügyszeretetből ajánlkozik oly sok időt és fáradságot igénylő munkára, minőt az iskolai takarékpénztár kezelése megkíván, megérdemli, hogy fáradozásainak némi jutalmául legalább nyilvánosan köszönetét mondjunk. — Fogadja tehát Bánhidy Gyula tanitó úr az iskolai takarékpénztár körül tett és fáradhatlan szorgalma által felmutatott szép eredményért mindnyájunk elismerését és szives köszönetét. — Feltűnő lehet sokaknak az, hogy a jelen zárünnepélyen jutalmak nem osztattak ki. Én részemről helyeslem a t. iskolaszéknek ez érdembeni eljárását annyival is inkább, mert a paedagogia is határozottan pálczát tör azok felett. Ennélfogva a vizsgái jutalmakra vonatkozó szerény nézetemet a tisztelt szülök megnyugtatása végett van szerencsém előterjeszteni. — Mert valljon, kik részesittetnek vizsgák vagy záriinnepéiyek alkalmával jutalmakban? Nem ritkán érdemetlenek. Nagy befolyással bir némely tanitóra és a jutalmakat osztó bizottságra a szülök rangja, polgári állása, és így jut néha a gyönge tanuló is a legérdemesebbek sorozatába. De valljon melyik ember egyátaljában, tehát melyik tanitó vagy bizottsági tag képes a teljes részrehajlatlanságra ? Ki merne erről jót állani legjobb akarata mellett is. ? — Az egyik gyermeknek már külseje is vonzóbb mint a másiké; modora rokon- szenvet, tehát előszeretetet ébreszt a tanítóban. A tanitó megszereti, pedig abban a gyermeknek nincsen semmi érdeme ; a természet a- dománya és a jó házi nevelés érdeme az. — Egy másik gyermekben példáúl kitűnő észtehetséget tapasztalunk. Villámgyorsasággal fogja fel az előadott tárgyakat. Képzelete élénk, ítélete gyors 8 többnyire helyes, emlékezete hü és erős. Ez a gyermek okvetlen a jutalmazandó jelesek közé fog számíttatni. Pedig vajmi gyakran hiányzik éppen a kitűnő tehetségeknél a kitartó szorgalom, az igyekezet, mely egyedül érdemesíthet jutalomra. — Más gyermek, a ki középszerű vagy éppen gyönge tehetségű, akarna, de nem képes lépést tartani a jelesekkel; de mindamellett soha sem lankadó buzgalommal tanúi, iparkodik előre. Amit azok tán egyszeri hallás után már felfogtak, annak ő órákat, napokat szentel. Meg is tamilja végre vaiahára, de még most sem tudja oly ügyesen előadni, mint amazok; de valljon, melyiknek az érdeme nagyobb? Pedig az ily gyermek, mint a gyöngébbek közé tartozó, rendesen mellöztetik. Vegyük már most szemügyre azon hatást, melyet a vizsgái jutalmaknak a gyermekek leikére szükségképen gyakorolnia kell. A kitűnő tanuló méltó megelégedést érezhet ilyenkor. De a kitüntetések még erősebb lelkű egyéneknél is nem ritkán veszélylyel járnak'; mert az emberi természet igen hajlandó a hiúságra, elbizottságra és kevélységre. És remélhetjük-e, hogy ettől megkímélve maradjon a gyermek, midőn amúgy is érzi azon szellemi fölényt, melylyel a gyöngébb tehetségű társai fölött bir. — És emezek ! Nem valószinti-e hogy ők belátván, miként a legnagyobb szorgalommal és eröfeszi- téssel sem mehetnek annyira mint amazok könnyű szerrel; nem va- lósziníi-e, hogy bátortalanokká lesznek? És nem kell-e attól tartanunk, hogy amint ott a gőg és kevélység fejlődik, emitt kislelkü- ség és alattomos irigység fogja el a gyermekek szivét? A legjobb esetben ez történik, ha a tanitó igazságosan ítél, vagy arra legalább komolyan törekszik. Ellenkező esetben pedig a tanulók jel- lemi kifejlődését komolyabb, még sokkal komolyabb veszély fenyegeti. Az igazságérzet képezi legfőbb szilárd alapját a becstilefes jellemnek; a hol az inog, emez is gyönge lábon áll. És látva, hogy a jutalomosztó bizottság eljárása részrehajló, kárt kell vallania a a gyermeki jellemnek is. A tapasztalt igazságtalanság öt is igazságtalanná teszi. A kegyencz nem saját érdemének köszönhetvén kitüntetését, nem is fog arra törekedni, hogy magának érdemeket szerezzen; a ki arra törekedett pedig, azért fogja azt abban hogyni, hogy a bizottság szine előtt egészen más szempontok a döntök; mindketten pedig elvesztik szivök jóhiszemű ártatlanságát, igazságérzetök e természetes forrását. Tehát igen he
