Eger - hetilap, 1881
1881-06-16 / 24. szám
258 év april 12-én elpusztult Szeged, a mi megrendité srész- vétre kelté a müveit világot. Az országot általában dúló árvíz, hogy állami megélhetésünk gondjait növelé, az képzelhető. Hazánk legszebb s leggazdagabb részei lőnek sújtva, s honnan erőt meritni vágytunk, ott a pusztulás ütött tanyát, s úgy is megrendült anyagi erőnk, ez irányban is, újabb erőfeszítésre hivatott fel. Szeged felépítése, az árvízi védelem költségei, az ország sok vidékén uralgó Ínség, országos segélyt vettek igénybe. így növekedett álllami háztartásunk terhe, újabb milliókkal, a meglevők mellett. 1879 évben, igy állott háztartásunk, a költségvetés adatai szerint: hiány 24,807,778 frt, ehhez a közösügyi kiadás többlete, a bosnyák foglalás folytán 9 millió 420 ezer, úgy az időközi póthitelekkel, mintegy 40 millióra ment, melynek fedezésére, az adósságcsinálás útja folytattatok, a mennyiben a fedezet legnagyobb részben a magyar aranyjáradék kibocsátásából folyt be, a bosnyák foglalás költségének csak egy része fedeztetett a közös activákból. Államháztartásunk mérlege nem javult az 1880-ik évben sem, sőt a kiadás összege, 1880-ban 272 millióra ment fel, melynél ismét fedezetlen hiány 24 millió íratott elő, de hogy tulajdonképen itt is több, mar a póthitel jmeg- szavazásokból is kitűnik, a mint majd az 1880-iki zárszámadás ezt igazolja. Az 1881-iki óv sem kedvezőbb állami háztartásunkra, mint erre nézve, részletesebb ismertetést bátorkodom előterjeszteni. Az 1881 folyó évi országos költségvetés igy áll : összes kiadás 287 millió 180 ezer 096 frt öszes bevétel 264 millió 414 „ 715 „ hiány 22 millió 765 ezer 381 frt. Pe ennél a hiány nagyobb lesz. Tehát a kiadás összege 14 millióval nagyobb mint 1880. évben volt, lévén akkor 272 millió. Azt kérdik önök, hogy ezt a tenger pénzt, hova adják ki? Elmondom röviden. Az 1867 évi 15. tczikk folytán, elvállalt az ország, az összes régi államadósságok kamatai évi fizetése fejében 30 millió, 319 ezer frtot. Ez egy állandó évi fizetés, mely Bécs- be küldetik. Szintén az 1867 évi kiegyezés szerint, a közösügyek költségei fedezésére, 30%-tólit állandóan fizetünk; az összeg a folyó évben 31 millió, 702,136 írtra megy. íme a két összeg már 61 milliót haladja. A mi országunk külön állami adóssága, több 900 milliónál. Ennek évi kamata, 73 millió 588 ezer 77 frt. Az épített vasutak kamatbiztosi- tásai 10 millió 718 ezer írtra mennek. E 4 tétel összesen 176 millió 327 ezer 213 frt. A többi a mi marad 110 millió, az egyes ministeri tárczák között oszlik meg. Miután pedig a tiszta bevétel 264 millió frt, e bevételből levonva a fentebbi 176 millió állandó kiadást, marad egyéb beldolgainkra a tiszta bevételből, 88 millió, a többit adósságból fedezzük, tehát adósságcsinálásból élünk. Most kimutatom, honnan vesszük ismét azt a 264 millió tenger pénzt, a mit tényleg még is bevesz az ország. Földadó . . .37 millió 500 ezer házadó . . 8 „ 500 „ keresetadó . 17 „ 200 ezer stb. stb. összes egyenes adóbevétel 88 millió 446 ezer. Fogyasztási adók összesen 15 „ 716 „ Illeték, s bélyeg . .21 „ 400 ezer stb. Tehát adókból mintegy 125 millió folyik be. Nagyobb összegek vétetnek be, például a dohány egyedáruságból 30 millió 267,933 frt, sójövedék 14 millió 271 frt, állami jószágok jövedelme 4 millió 472 ezer frt stbi. stbi. A többi egyes ministeri tárczák bevételei, mint lottó, bányászat, posta, távirda stb. stbi, összesen 264 milliót tesz ki. Köviden összegezem az elmondottakat. Évről-évre emelkedik — megengedem — a kényszer okozta szükséghez a kiadás; három év alatt a kiadás többlete mintegy 30 millióval emelkedett, a fedezetlen hiány 24—40 millió között áll, egyik évnél több, másiknál kevesebb. A kormány s többsége, megkisérlé ismételten az óriási deficit fedezését, újabb adóemelés, s újabb adónemekkel eszközölni. Felemeltetett a jövedelmi pótadó. Behozatott a nyeremény adó. Behozatott a szállítási adó. Ez már közgazda- sági viszonyainkat sújtja. Európában úgy is nálunk van a legdrágább vasúti szállítási dij. Érezzük is ennek baját. — Behozatott a hadmentességi dij. A ki képtelen a katonáskodásra, nyomorult, munkaképtelen, vagy özvegyfentartó, az fizessen ezért adót. A legigazságtalanabbnak tartom, s küzdöttem is ellene. — Behozatott a petroleum-adó. Sújtja az iparost, a munkást, de pénz kell, bárhonnan jöjjön az. — Behozatott a czukor-kávé stbi külön fogyasztási adó, melynek boszantó s terhes feltételeivel most küzdenek kereskedőink. Mindezekből, bejő vagy 10 millió adó. És mit segít a bajon? Ezzel szemben, sürgetésünk folytán, megszüntettetett a kocsi-cseléd-biliárd adó, mely pár százezer frtot hozott. A vadászati adó leszállítása is megigértetett, de nem teljesitte- tett. 1880-ban volt a deficit 24 millió, 1881-ben az uj adók mellett, 22 millió. Az idén is lesz vagy 30 millió, az év végével. Az újabb adók folytán apadt a hiány? Épen ott vagyunk, hol évekkel ezelőtt voltunk. Nem túlzóm a dolgokat, számokkal beszélek, hivatalos adatok nyomán. És hogy állunk nemzetgazdászati tekintetben, lendült-e vagyonosodásuuk s jólétünk 3 év alatt? Erre már önök adhatnak legilletékesebb feleletet. Az adók ma is legnagyobb részben az executiók kényszere utján szedetnek. Hogy áll a földműves, iparos, kereskedő helyzete ? Egyben, el kell ismerni, hogy a helyzet javult, s ez az: hogy kétségbeejtő helyzetének tudatára kezd jönni, mind- annyia ; egyszóval a bajok okait már-már felösmeri, látja, hogy közjogi helyzetünk, Austriával egy közös vámterületté lételünk, ez ország iparát örökké fojtva tartja, — s oly kormányalakulásnak kell bekövetkezni, mely a helyzet bajait felösmerve, azokon tud is, akar is segíteni. Mert hasztalan a jóakarat, igyekezet; a baj nem apad, sőt növekszik; az 1878. évi XX. XXI. t.-czikkek hatását, a közös vámterület megállapításáról, s az autonom vámtarifáról, napról-napra megdöbbentőbb tapasztalatokban észleljük, s az az érv, melylyel a földművelőkre kívántak hatni, hogy a közös vámterület azért jó, mert mi is buzánkat-borunkat vám nélkül vihetjük Bécs felé, ma iszonyúan megboszulja magát, a mennyiben búzánk versenytársául az ösmert romániai tariffa-szerződéssel, Románia megnyittatott, s Bukarestből Bécsbe olcsóbban viszik a búzát, mint, majd Budapestről Bécsbe, s igy az olcsóbban is adható ; borunkat pedig kiszorítja Austriából az ottani szintén nekik használó ipartermék, a gyártott bor, melylyel mi szintén nem versenyezhetünk, melynek üzése nem tiltatik, s ez az oka, hogy annyi sürgetésünk s a kormány Ígérete daczára, a bőrgyártás ellen, törvény nálunk sem hozatott be, mert — nem engedik Bécsben. De a közös vámterület autonom tariffái felláziták Németországot, s mint azt tudjuk, ott vagyunk, hogy Németország ma nemcsak búzánkat, de lisztünket, borunkat, sőt még szőllőnket is ki akarja szorítani területéről, viszonzásul, hogy az ő iparterméke előtt, az
