Eger - hetilap, 1881
1881-05-26 / 21. szám
221 lemzö intonatio, s egyéb jeles tulajdonok által tűntek ki. A gyakran czélszeriitleniil épült chorusokou mindig ügyesen tudta a maga orgonáját elhelyezni, mi architektonikus képzettséget árult el. liogy mégis annyi megbízásai, s szépén berendezett üzlete mellett nem birt anyagilag gyarapodni: egy részt nem eléggé számitó, nem körültekintő shaa „de mortuis nihilnisi v e- r u m“ szerint tekintjük öt — kissé könnyelmű életmódjának tulajdonítható. Ezek folytán üzlete rohamosan hanyatlani kezdvén, 1868-ban vagyouilag egészen tönkre menve Egerbe költözött. De már itt nem bírta magát többé regressirozni, a meunyibenhajlott kora mellett balfülére meg is süketült; ezen, egy organaépitészt különösen sújtó körülmény által szakmájának kellő vezetésére csak nem teljesen képtelenné válván, pusztán orgonák javításával, és kisebbszerü orgonák készítése által tartá fen életét. Nélkülözések közt élve, igen elhagyta magát. Nagyon természetes, hogy ezen állapotában a kor is túlszárnyalta öt, a mennyiben az orgonaépi- té8zet terén a legközelebb múlt másfél évtizedben felmerült haladásról, nevezetesen a dugaszszélládák, u j h angry i 1 á s r ó 1 a nyelvváltozatoknál, s különösen a nagy orgonáknál a játszásra, illetőleg az orgona könnyebb kezelésére nézve előnyösen alkalmazott pneumatikus gépezetről, s más apróbb újításokról, miket nálunk Angster Pécsett, és Rieger testvérek Jägerndorfban uj orgonáknál már is czélszerüen alkalmaznak, — mit sem tudott. Meg kell még említenünk, miszerint M. L. zongorák készítésével is foglalkozott; zongorái ugyan nem bírtak egy Beckstein, Bittner, Evard, vagy Schiedmeye r-féle erős gépezettel, azonban egyszerű, csinos külsejük, ruganyos haug- nyomintásuk, nem erős, de annál kedvesebb hang által tűntek ki; úgy hogy Meyerbeer világhírű dalmüszerzö, s nagy zongora- virtuoz valahányszor a gasteini fürdőben időzött, mindig Mooser műhelyéből való zongorát használt. Két fia maradt: Károly és József. Az első jobbadán a Sze- pességen orgonák készítésével, s régiek javításával foglalkozik; a másik 14 éves lévén, segédképen mellette alkalmazva volt. A boldogult öregnek temetése e hó 24-én ment végbe. Nyugodjék békében! Zs—y E. Színészet. Szerdán f. hó 18-án „Niniss“ franczia bohózat adatott. Peterdiné elemében volt, s szép hangjával sokban járult az előadás sikeréhez. Sághiné (Szylleriné), Peterdi (Gregoár), Dálnoki (Kornyszki), Ferenczi (Anatol) természetes játékukkal méltán meg- érdemlették a kapott tapsokat. Bussay Clarisse, Tóth, Aranyossy jól betöltötték kisebb szerepeiket. Közönség igen gyéren. Csütörtökön Rudolf és Stefánia ö fenségük egybekelésének ünnepléséül díszelőadás. Ez alkalommal „Brankovics György" Obernyik Károly 5 felvonásos szomorújátéka adatott, melyet bevezetésül nagy tisztelgő allegória előzött meg Kölcsey hymnuszának hangoztatása mellett. Az előadás igen jól sikertilt. Brankovics Györgyöt Tóth, Marát Könczöl Lujza, Geröt Peterdi, Istvánt Bussay Clarisse, a szultánt Ferenczi személyesiték a tőlük megszokott praecisitással. Szombaton Peterdyné jutalomjátékául Lecoq 3 felvonásos operetteje „Gracielia, a kis menyecske" került színre. Peter- dynének megjelenésekor két joghallgató diszes koszorút nyújtott át, melyről két széles (5 méter hosszú rózsaszín és sárga) selyem- szalag csüggött alá. Egy rövidebb kék szalagon pedig a következő felírás volt: „Peterdynének: egri tisztelői.“ Az előadás igen jól sikerült s e sikerben az oroszlánrész mindenesetre Peterdynét (Gracielia) illeti, ki nagyon is kiérdemelte a sokszoros tapsokat s kihívásokat. Nikó Linát (Lukréczia) megjelenésekor tapsviharral üdvözölte a közönség, haragos dalai különösen igen jól illettek neki. Bussai Clarisse (Theobaldo) sikerrel töltötte be szerepét. Gálosi (San Carlo) oly szépen énekelt most, mint még egyszer sem. Dálnoki (Montefiasko) a papucshöst, Berényi a nagy kulcsost, Szép a podesztát kitűnően alakították. Oly számos szép helye volt ez operettének, bogy azokat mind felszámolni alig lehetne. Igen szép volt az első felvonásbeli hatos, melyet Peterdyné, Nikó Lina, Gálosi, Dálnoki, Berényi, Szép énekeltek, azonkiviil a másutt előforduló párdalok s hármasak. — A rendezőnek gondja lehetne rá, hogy oly banális közhelyek — milyen a 2-ik felvonásban előfordult — kihagyassanak, vagy legalább lehetőleg elsimittassanak. Az ilyen helyek derültséget keltenek ugyan a karzaton, de egyebütt bizony nem. Vasárnap „Szép Meluzina, a tengeri hableány“ tündérmese Csepregby Ferencz magyar színre alkalmazásában, 4 szakaszban 12 képpel, az igazgató rendezése mellett került szinre. A hirdetésen nagy tündéri látványosság, magán és kardalokkal volt hirdetve s csakugyan láttunk is mindenféle ttindércsoportozalokat, fényes kiállítást stb. a mit csak szemlélhetövé tenni gépezet nélkül lehetséges. A darab igen szépen sikerült. A szereplők a verseket is jól betanulták. Könczöl Lujzának (Meluzina) igen szép helyei voltak, melyeket ö szokott bravourral használt fel. Nikó Lina kedves csintalan Habocska volt; a 7-ik képben Széppel (Szervácz) énekelt dalát tapsvihar követte. A második képben igen szépen szavalt. Peterdy (Rajmond) sok tapsot kapott. Dálnoky, Ferenczi s a többi szereplők is igen jól betöltötték szerepeiket. Hétfőn közkívánatra másodszor Sardou 3 felvonásos kitűnő vigjátéka: „Váljunk elJ került szünre. — Cyprienne szeszélyes hölgy, kinek regényes, ábrándos férj kellene. Férje nem ilyen, tőle tehát válni akar. A milyen férj neki kellene, olyan — látszólag — unokaöcscse Adhémar. Cypriennet szeszélyéből nem darabossággal (mely inkább ronthatna), de finom tapintattal, csellel kell kigyógyitani. Férjének kínálkozik is ilyen mód, mit ügyesen hasznai fel, hogy nejét visszahódítsa. Nem ö maga mondja el nejének, hogy milyen haszontalan ember az az Adhémar, de úgy intézi a dolgot, hogy neje ezt magától lássa be, mit az csakugyan be is lát s kigyógyul szeszélyéből. Cypriennet Könczöl Lujza alakította. 0 oly természetességgel játszik, hogy egyáltalán nem is látszik, hogy játszanék. Az első felvonásban hosszú beszédjét oly szép hanglejtéssel mondotta el, hogy nyílt jelenetben is megtapsolták érte. A második felvonásban féltékenysége ébred fel. Férjével szemben oly kimondhatatlanul kedves ekkor, hogy a szemlélőt, kit az első felvonásban talán még illetetleníil hagyott, teljesen meghódítja. A harmadik felvonásban a mámoros nőt utánozhatatlan hájjal adta. Itt igen nehéz föladata volt, mit szerencsésen oldott meg. A nő, ha mámoros, többnyire undorítóvá lesz. Könczöl Lujza Cyprienuet nemcsak megmentette ettől előttünk, de még kedvesebbé tette. Peterdy Des Prunellest alakította a már tőle megszokott virtuozitással. Kedden bérletszünetben, tölt ház előtt, Nikó Lina, közönségünk kedvenczének. a magyar népdalok e bájszavú csalogányának, (kinek kár volt nem népszínművet, mint a melyben ö a legkiválóbb, választania) jutalomjátékáúl „A kékszakálú herczeg“ Offenbach 4 felv. operetteje került szinre. Első kilépésénél, óriási tapsvihar közepette, két joghallgató igen diszes koszorút — melyről 7—7 méter világoskék és izabellsárga selyemszalag csüngött alá: „Nikó Linának, elismerésök jeléül: az egriek“ felírással — nyújtott át az ünnepelt művésznőnek, mint az egri közönség méltánylásának és elismerésének jelét. Nikó Lina (Boulotte) játékával s dalaival szemben referensnek igen könnyű feladata van; a felvonások végén a közönség mindannyiszor többszörösen kitapsolta a művésznőt s az első s második felvonás végén koszorúk, az elsőnél pedig még virágzápor lepte el a kihivottat s referens is a közönség ezen bírálatát teljesen ratifikálja. Azonban megjegyezni mégis kénytelen, hogy a többi szereplőkön — Gálosit kivéve — nagyon meglátszott, hogy nem az ö jutalomjátékuk adatik. Csukásy Gerzon, Nagy-Lak városa érdemteljes tanácsnokának., Sylveszter-éji álma. — Németből travestálta Dorgeel Henrik után Xy. — (Folytatás.) És evvel engem egy hosszú-hosszú utón, szarvasmarhával telt udvarokon, mint nekem látszott majorságokon keresztül vezetett, miglen egy csűrhöz értünk, melyen nevemet láttam felírva. Rokonom felnyitá az ajtót, melyen én nehéz szivvel léptem keresztül; félelmemet azonban csakhamar teljes megnyugvás váltotta fel, midőn magamat egy nagy. szép téren találtam, mely mindenféle jó dolgokkal volt telve. „No — szóla hozzám fordulva az öreg — ezt egyszer nézd meg, de jól.“ Elfogott a bámulat! — Életem egész folyamán keresztül nem láttam egyszerre annyi irhás jó holmit. Itt feküdt egy rakás kifli, vajas zsemlye, perecz stb. — oly mennyiségben, hogy azt hat kocsin elvinni nem lehetett volna. Ötszáz drb. miskolczi kenyér volt e rakás mellé támasztva, — ezek mellett emelkedett egy nagy gúla csupa tojásból oly magasságban, hogy ennek tetejére létrán kelle mászni. — Ennek szomszédságában, mint egy század katonaság sorakozott több mint kétszáz süveg czukor; közel ehhez majdnem háromezer doboz Sardinia, nehány tonna angolna- és héringgel megrakottan; dorongokról csüngött alá száz darabon felül sódar,
