Eger - hetilap, 1881
1881-05-26 / 21. szám
222 kolbász, burka, disznósajt, mindenféle alak- és nagyságban, meg- olvashatlan számban. Azontúl 8 egész drb. scbweiczi és emmenthali sajt, nemkülönben Rochefort,Strachino, Chester, Parmesan, Gorgonsola ; szóval sajtok, minőket nagyvárosi sajtos boltokban is ritkán találhatni együtt, — közvetlen ezek mellett vaj, minden gondolható alakban, zsir, nehány nagy tonnában, — tovább innét narancsok, czitromok, mandulák, mazsola szőlő, datolyák, fügék nagy rakása, — hát még a főzelékek? Nagy-Lak soha sem látott egyszerre annyit piaczán. Szinte belefáradtam a nagy nézésbe. „Ez bizonyára egy ki- sebbszerti vár élelmezésére szolgál" mondám. Öregem felnevetett és egy szögletnél megállott, hol szivarok voltak felrakva. Az azokat tartalmazó ládikák száma a tizenkétszázat meghaladhatta. Midőn azokat igy számláltam, önkénytelenül felkiálték: „Hisz ezek ugyanoly szivarok, minőket rendesen magam szoktam szívni.“ — Vezetőm ismét felnevetett, és szólott, „Most meg nézz amoda le!“ Egy barmokkal telt udvart látók: „Mit lát'z ott, kérdé ö, számláld meg csak egyszer.“ Az első szakaszban hat ökröt, kilencz tehenet, százhuszonhat juhot, harmincznégy borjut, nyolvannyolcz sertést és öt kutyát számláltam össze, mely utolsók valószínűleg a többik őrzésére tartattak. A legközelebbi szakasz vadak nagy mennyiségét tartalmazta; a harmadikban tyúkok, kacsák, ludak és más szárnyasok ezrei röpködtek idestova, melyek közt nagy számú macskákat is láték játszadozni, a közelben levő tó pedig telve volt halakkal. Midőn még egy ideig ezek látásában gyönyörködtem volna, rokonom felhívott, hogy nézzük meg a pinczét. És itt ismét bámultam a roppant készlet felett. Egyik oldalon hatszáz hectoliter sör, hát még az a sok bor! Barátim! nem vagyok képes azt elbeszélni; több 10,000 üvegnél, azok között számtalan ezüst pecséttel; és a legjobb, mit Magyar-, Olasz- és Francziaország és a Rajna nyújtani képes. Hasonlóan likőrök, több mint hatszáz palaczkban ; alig hiszem, hogy lenne olyan likőr, mit ott föl nem találhattam volna. Kijövet kérdi tőlem az öreg: „Mit gondolsz, mit jelentsen mind ez !“ „Talán azt, válaszolók én, hogy itt élelmezési czikkek- kel keilend nekem kereskedni.“ Erre felnevetett és egy iv papirt nyújtván nekem, igy szólott: „Nem úgy kedves Csukásym ! a mit itt láttál, te azt mind a földön megetted, s azután kell neked itt a fogyasztási adót lerónod.“ Megkövültén álltam bámulatomban! „Nézd csak meg étlapodat,“ folytatta ö. Én pedig az átadott iv átolvasásához kezdék, melyből egyet-mást talán el is felejtettem már. „Csukásy Gerzon, Nagy-Lakról fogyasztási adó fejében fizet a földön elköltött — — — — — — — — — — és most jött 112,418 drb. zsemlye és kifli, 48,768 sósperecz, 501 kenyér, 48,768 drb. uborka, 54,346 retek, majdnem 5000 font liszt, 4248 font czukor, 1215 font kávé, 20846 font hús, 1889 drb szárnyas, 111,343 viziállat, 73048 tojás. 232 hordó bor, 46 hordó sör, 5 hordó papramorgó, — ehhez járultak még — kutyák, macskák, patkányok, quassia, kénsav, nyárfalevelek, szóval oly dolgok, melyektől egészen roszúl lettem. Azalatt állott a hivatalos pecsét; aláírva: Tulvilági fogyasztási adóhivatal 348.768. sz. Nap, 1778. évi január hó 2-án. Csukásy Gáspár, fogyasztási adóhivatali főszámvevöségnyilvántartási lajstromozásvezetö gyakornokhelyettese. — „Hisz én életemben soha sem ettem kutyahúst.“ — „Oh igen! nem emlékszel, hogy szalámidat és egyéb ily kolbászaidat mindig a hires *** hentesnél A.-ból vetted?“ „Természetesen.“ — „No látod, ö mindig kutyahust adott beléjök, ez a hús adta amaz izt, mit ti oly kitűnőnek találtatok. Nézz le, mit látsz ott? Egy agarat, egy pudlit, egy mopsot, egy pintsit és egy buldogot; öt kutya, ez helyes.“ — „De macskákat.“ „Igen 96 drbot fogyasztottál el az „Oroszlánban“ nyúl helyett,“ — „De fiatal varjut?“ „Kétszáznyolczvanöt darabot ugyanott galambfiaki helyett.“ — „És még éppen patkányokat“ kiálték borzadva. — „Pástétom alakban ugyancsak az „Oroszlánban.“ Ej ej! hiszen emlékszel talán, hogy azon pástétomocskák mily Ízletesek voltak, nemde?" Már szinte rosszúl kezdtem magam érezni, ha arra gondoltam, hogy ott lent mi minden nem ízlett nekem. „No megállj átkozott „oroszlános“, — hebegém félig elaléltan. De még is, bár gyönge hangon, merém kérdeni: „Hát vizi kígyókat?“— „Igen azok a mari- nirozott angolnát helyettesiték, de nem ártottak meg azért neked." — „És quassia, hiszen az légyirtó szer.“ „Kedves Gcrzonom! gondolod, hogy a sörfőzdék létezhetnének, ha tisztán komlót használnának a sörhöz? . . . igaz, hogy te sör élvezete nélkül még 6—8 évet tölthettél volna a földön, no de most már keresztülestél a bajon és számlád nem oly nagy.“ „De kedves rokon, folytatám én, az még sem lehetséges, hogy oly roppant sokat ettem volna; képzeld csak 20846 font hús, 112.418 drb sütemény, 48768 eeztes uborka, éppen annyi sósperecz, 1066 tyúk, 30660 rák, 12960 osztriga, 20348 fehérhal, — hisz én életemben csak kétszer, a Vörösmalomnál, ettem ez utóbbiakból, s alig tettek ki 48-at.“ „Hisz nem is fehérhalak gyanánt etted te azokat, hanem sar- dellák helyett és „sardines á 1’ huile I-a qualite“ helyett — természetesen valódi francziásan, már ez igy szokott nálatok ott lent lenni; — a mi pedig többi kifogásaidat illeti, számoljunk csak egy kicsikét; - úgy sem veszi figyelembe közietek senki, hogy mennyit emészt fel egy éven át, és mennyit kell a jó anyaföldnek teremnie, hogy oly sok gyomrot láthasson el. Vegyünk csak egy évi időközt: te mértékletesen és rendesen éltél, és ennek köszönheted leginkább jó egészségedet. Te reggelire rendesen kávét, néha theát, többnyire két süteménykével ettél meg; ebéd előtt ittál egy félliterecske bort jó étvágycsinálónak, néha egy kis likőrt, 2 vagy 3 sardiniával, vagy egy darabka angolnával vagy más ily nyalánksággal, — ebédre levest, egy jó darab marhahúst uborkács- kákkal, aztán pecsenyét, vagy e helyett valami tésztát; egészben véve tehát egy szerény ebédet, melyhez félliternyi borocskát ittál» Estefelé betértél egy-két pohár söröcskére, melyhez ismét két sós süteménykét vettél magadhoz, hogy a sör jobban csuszszék lefelé. Vacsorára rendesen sültet, ritkábban becsináltat ettél, mellé egy jó félliterke bort, mely legtöbbször egy literkére is növekedett fel, és a fogaknak kis foglalatosságul két vagy három sóspereczet. Igaz-e?" — „Igaz, öregem! csakhogy tudod, hogy néha estére gyenge gyomrom miatt egy kis pálinka formát ittam bor helyett.“ — — „Hagyd abba, vágott ö közbe; úgy látszik, a gyenge gyomor nem hagyott téged cserben és mennyi húst ehettél meg egy napon?“ — „Ebédre egy jó félfontot, kivált, ha a pecsenye jól volt elkészítve, és vacsorára úgy hiszem a félfontból nem sok hiányozhatott.“ — „No jó. Az évnek van 365 napja és te mindennap egy j ó font húst ehettél meg, mi körülbelül 400 fontot tesz ki egy évre. A húshoz uborkát szerettél ; vegyük hogy naponkint csak hármacskát fogyasztottál el; az egy évben kerekszámban 1000 darabot tesz ki. Reggelire, villásreggelire, uzsonnára együtt 5 — 6 drb. süteményt véve, egy évre 2000 drb. esik; naponkint másfél vagy két liter bort, egy évre 550 liter, vagyis 5.5 hectoliter; 1 liter sört számítva egy napra, 3.6 hectoliter esik egy évre. Reggelenkint csak 2 sardiniát véve, egy évben 700-nál többet ettél meg. Ehhez veszszük még a vasár- és ünnepnapokat, a csütörtököket és némely évszakokat, melyekben te a „Vörös malomhoz“ vagy a „sötét osztriga“ pinezébe szives örömmel rándultál. Emlékszel-e mindenre Gerzon ? — „Mindenesetre.“ „Nos és mit csináltál te a „Vörös malomnál?“ kérdé, egyet kacsintva szemével, mintha mindent látott volna. Én egészen zavarba jöttem és csak gagyogva tudtam mondani, hogy „Én—én!“ „Légy nyugodt, szakított meg ö engem, — nekem nem kell mindent tudnom, a mit te ott tettél, az más osztályhoz tartozik; én csak azt kérdem, hogy mit élveztél ott a szép nyári idény alatt?“ Még mindig némi elfogultsággal váloszolám: „Az R nélküli hónapokban rákokat.“ — „És hány hónap van R nélkül?“ — „Május, junius, július, augusztus — négy hónap.“ — „És mily gyakran voltál te ott?“ — „Két vagy háromszor hetenkint.“ — „Tehát tízszer egy hónapban, vagyis 40-szer 4 hónap alatt. — És hány rákot fogyasztottál el ily alkalommal?“ — „Mindig 20 drbot. E helyett azonban a vacsoránál két burgonyával kevesebbet ettem, és az alvás előtt a pálinka-féléből egy pohárkával többet ittam.“ — „Persze gyenge gyomrod miatt — nevetett fel; mégis negyvenszer ettél évenkint rákot, ezt húsz darabjával számitva, éppen 800-at teszen ki egy évre. (Vége köv.)
