Eger - hetilap, 1881

1881-05-26 / 21. szám

220 polkája hat püspök segédlete mellett, szabad ég alatt felszentelte a két koronát. A király koronája finom aczélból, a királynéé arany­ból vau. A tömeg szakadatlan ,,búrra“ kiáltásokkal üdvözölte a párt. A királyi pár, visszatérvén palotájába, fogadta a külföldi hatalmak képviselőinek jó kivánatait. A főváros igen szépen volt diszitve. Országgyűlés. A felsöház a múlt héten, a perrendtartási novellát részletei­ben is elfogadta. A képviselöház e hó 20-án tartott ülésében az elnök jelen­tette, hogy az országgyűlés tagjai a herczegprimás vezetése mellett a trinörököspárnál tisztelegtek. Baross Gábor jegyző: olvassa a her- í czegprimás beszédét s a trónörökös válaszát, melyet a ház lelkes éljenzéssel fogad. Elnök: Az országgyűlés jelen volt tagjai lelkes éljenzésbe törtek ki e szavakra, a mint hogy az máskép nem is lehetett, mert az országgyűlés az ország érzelmeit tolmácsolja, ez országban pedig ö felsége királyunk és királynénk iránt, valamint ő fenségük a trón­örökös és neje iránt is Kárpátoktól Adriáig tántoríthatatlan hű­ség és ragaszkodás uralkodik. (Zajos éljenzés.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezt-tudomásul venni és jegyzőkönyvbe igtatni. (Helyeslés.) Madarász József nem tesz kifogást az elnök enunciatiója ellen, de kötelességének tartja kijelenteni, hogy netalán törvényeink­be vagy alkotmányunkba ütköző egyes kitételek nem fognak félre­magyarázásokra alkalmat adni Magyarország és a törvényesen meg­koronázott vagy megkoronázandó király közötti jogok és viszonyok­ra nézve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselöház! Megsérteném a t. ház érzületét, ha bővebben akarnék reflectálni az elmondottakra. Csak annyit nyilvánítok, mint mindnyájunk meggyőződését, hogy nem kívánhat senki, ki a magyar haza jólétének, fölvirágzásának, nyugalmának barátja, egyebet, mint azt, hogy Magyarország alkot­mánya és törvényei úgy tiszteltessenek mindenki által, mint a hogy tiszteletben tartatnak a trón és a trón körül levők által. Madarász József: Szavaim félreértése miatt szót kérek. Meg fogja mutatni a napló, megérdemlettem-e és megérdemlette-e felszólalásom azt, hogy a t. miniszterelnök ur azon következtetést, a melyet levont, ellenem fordíthassa. Én önmagam sem kívánok egyebet, mint ö, de mindenki irányában még önmaga a koronázott király iránti tiszteletem mellett is kötelességemnek tartom nyilvá­nítani, hogy hazám alkotmánya iránti tiszteletet mindenkitől köve­telek és ha ez egyesek által egyes kitételekben máskép fejeztetik ki, nem a Magyarország leendő, ha megkoronáztatik, leendő királya, hanem más magános egyén által, legyen az bár az ország primása is, ez ellen felszólalok. Elnök: A herczegprimás beszédének egy kitételére tétetvén megjegyzés, kénytelennek érzem magamat annak kiemelésére, hogy az én fölfogásom szerint az érintett kifejezés a bevezetésben van, bol nem Magyarországról magáról tétetik említés, hol a beszéd csak inkább indokolás és nem vonatkozik Magyarországra magára; a beszéd második részében pedig, hol már csak Magyarországról van szó, ezen kifejezés: „Magyarország főrendéi és képviselői“ teljesen megfelelő. (Tetszés jobb felöl.) Tisza Kálmán miniszterelnök bemutatja a szegedi választóke­rületek uj beosztásáról szóló szentesített törvényczikket. mely kihir- dettetik. Következik az arad-csanádi s szatmár-nagybányai vasútról szóló két törvényjavaslat tárgyalása. Mindkettő elfogadtatott. A képviselöház e hó 21-én tárgyalta a budapest-pécsi vasútról szóló törvényjavaslatot, mely Láng Lajos előadó, valamint Taray Endre felszólalásai után egyhangúlag elfogadtatott. Ezután Tischler Vincze interpellatiót intéz az igazságügy- miniszterhez aziránt: van-e tudomása azon visszaélésekről, melyek a szepsi járásbíróság egyes tagjai által a cserháti kerületben megindí­tott képviselőválasztási mozgalomban elkövettetnek és szándékozik-e e tárgyban intézkedni? Szabovlyevics Mihály a Nagy-Kikin- dát fenyegető árvízveszély tárgyában intéz interpellátiót a közleke­dési miniszterhez. Végül Zay Adolf intéz interpellátiót a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a brassói görög nemzeti hitközség va­gyona tárgyában. — Mindezen interpellátiók közöltéinek az illető miniszterekkel. A legközelebbi ülés szerdára tűzetett ki. Tárgya: a Cu- riának választási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslat. A főrendiház május 21-én Máj lát h György ország­bíró elnöklete alatt tartott ülésében elnök jelentést tesz az országos küldöttségnek a trónörökös pár által történt fogadtatásáról; azután ekként folytatja beszédét: „Mielőtt a napirendre áttérnénk, legyen szabad, ha talán a szoros szabályoktól eltéröleg még a mai nap egy momentumára figyelmeztetnem a mélt. főrendeket, t. i. arra, hogy ö cs. kir. fensége, a trónörökös neje ma ünnepli születésének év­fordulóját. Az e részbeni tiszteletteljes üdvözletre nézve az elnökség ugyan már megtette a kellő lépéseket, ámde ismerve a mélt. fő­rendek dynastikus ragaszkodását és lovagias érzetét, úgy vagyok meggyőződve, hogy azon óhajtáshoz, a mely a mai napon milliók ajkairól hangzik, kitörő örömmel fognak csatlakozni, azon óhajtás­hoz, t. i. miszerint a föherczegasszonyt, ki első beléptétöl fogva szi­veinket meghódította, kinek jóléte a trónörökösével immár elvál- hatlanul összeforrt, kit azonfelül Magyarországhoz és különösen a főrendiházhoz annyi kegyeletes emlék csatol, az ég áldása kisérje minden további lépteiben és terjeszsze életét az emberi kor legszél­sőbb határáig.“ (Lelkes éljenzés) Ezután Beöthy Algernon át­nyújtja a képviselöház izenetét az ott tárgyalt vasúti törvényjavas­latokra uézve, melyek a hármas bizottsághoz utasittatnak. TAECZA. Mooser Lajos. (Szül. 1807. f 1881.) A magyar-osztrák monarchiában, valamint külföld előtt is előnyösen ismert Mooser Lajos orgonaépitész, végelgyen­gülés folytán s igen zilált anyagi viszonyok között e hó 22-én életének 74-ik évében városunkban meghalt. Tekintve azon tért, melyet ö huzamos éveken át hazánkban szakmája által elfoglalva tartott, nem leend érdektelen rövid élet­rajzba foglalva az ö működését e lapok hasábjain közzé tenni. A „Biographien salz burgisch er Tonkünst- 1 e r“ czimii 1849-ben Salzburgban megjelent lexicon szerint M. L. született 1807-ben Bécsben, hol atyja orgona- és zongora-készi- téssel foglalkozott; nagybátyja Mooser Alajos ugyan e minőségben nagy névre tett szert Svajczban, különösen a í r e i- b u r g i nagy orgonának sikerült építése által. A most elhunyt M. L. apjának vezetése, külföldön tett uta­zásai, s tanulmányai folytán 1830-ban Salzburgban telepedvén le, változó szerencsével mint orgonaépitész megkezdé működését; si­került orgonáinak hire csakhamar szélesebb körbeni elterjedésben részesült. — Magyarhonban az 50-es éves elején először is az esztergomi bazilika számára épített 50 változatú 3 biliintyüzettel ellátott nagy orgonája által vált ismeretessé. Azután nem sokára az egri főszékesegyház .52 hangzóvál­tozatú s 3 billentyűzetre terjedő nagy orgonájának elkészítésével lön megbízva, s rövid idő alatt annyira keresetté vált, hogy a minden oldalról sűrűn érkező megbízásoknak alig volt képes a kitűzött időre eleget tenni. A jelen 19-ik században mai napig az osztrák-magyar mo­narchiában nem létezett orgonaépitész, a ki annyi és oly nagy­ságú orgonákat épített volna, mint ö. Magában Egerben 7, az egri megyében legalább is 20 helyen az orgonák tőle valók. Ezen mun­kák után járó dij megközelíti a 80,000 frtot, magáért az egri fő­templom orgonájáért kapott 21 ezer frtot. Ide nem értve az ország kü­lönböző helyein, u. m. Félegyháza, Fót, Gyula, Kecskemét, Lőcse, Marosvásárhely, Sáros­patak s másutt épített többnyire 20—28 változatra terjedő orgo­nákat. Ausztria, Karinthia és Galíciában is vannak általa készült számos orgonák, azok közt kiemelendök a 1 i n c z i és salz­burgi dómok, sa kremsmünsteri apátság számára ké­szített, az egrihez csaknem hasonló terjedelmű nagy orgonái. Életében legalább is 140 orgonát épített, a mi hallatlan az orgonaépités történetében úgy nálunk, mint Ausztriában. Az ö üzlete 1850-től 1864-ig a legvirágzóbb állapotban volt, közönségesen 40—50 ember foglalkozott műhelyében, mely az ö saját szép kétemeletes házában igen czélszeriien és szakok szerint volt berendezve. Az orgonaépitészet iránt érdeklődök igen gyakran keresték fel az ö mindennel kellően felszerelt- s megtekintésre méltó üzletét. Saját tapasztalásunkból állíthatjuk, miszerint Lade- g a s t n a k Weiszenfelsben, és Walke rnek Ludvigsburgbau levő nagy orgonagyárát kivéve, az ö műhelyét annak idején a legrendezettebbues találtuk. Mooser Lajos mint orgonaépitész korának a magaslatán állott s az akkori rendszer szerint épité orgonáit, melyek czélszerü be­rendezés, helyes dispositio, erős szerkezet, hangtömöttség, jel-

Next

/
Thumbnails
Contents