Eger - hetilap, 1881
1881-05-19 / 20. szám
203 mezzen, — s |ja mindezekből befolyó jövedelmek a kiadásokat meg- nem bírnák, 8 vagy esetleg 5 évig — mig a felveendő kölcsönből oly összeg vissza nem fizettetik, hogy a fentjelzett jövedelmek a kiadásokat fedezhetik, — vessen ki a megye p ó t a d ó t, hogy igy habár áldozattal is apáink mulasztását jóvá tehessük. Az adókivetéstől tudom sokan irtóznak. Mintha hallanám a kérdést: nincs már ezerféle furfanggal kitalált módon megadóztatva a nép az elviselhetetlenségig ? Elismerem, de azt is merem állítani, hogy rósz utak mellett sokkal terhesebb és több az adó, mintha jó utaink volnának ; mert rósz utak mellett mintegy észrevétlenül adózunk tízszer annyit és állandóan, mint a mennyit a megye 3 esetleg 5 évig kivetne ránk. Vagy nem tízszeres, sőt sok esetben húszszoros és állandó adózás az, ha a gazda terményét akkor, midőn annak megfizetnék árát, nem szállíthatja vásárra, s igy a kedvező áremelkedést ki nem használhatja? a helyett azt sok esetben 'l\-ed rész árral alább adhatja el, mint midőn az ár magas volt; máskor meg éppen szorult viszonyok között helyben kell eladnia oly árért és annak, a ki és a mennyiért azt megveszi. P. o. egy kisebb gazdának van 20 m. mázsa búzája, áprilisban megvennék annak m. mázsáját Egerben vagy Gyöngyösön 12 írtjával ; azonban ezen gazda a megye oly részén lakik, hol nemcsak hogy csinált ut nincs, de azt közelben sem talál, az ut pedig kivált teherrel járhatatlan s igy máskor viszi eladásra búzáját, midőn az ut járható, de már ekkor csak 11 frtot adnak érte, s már ezen egy esetben adózott az útra 20 frtot; hátha hozzá veszem még azt. hogy szorult helyzetében talán uzsorás kamatot is kellett fizetni eladásig. Pedij; ezentúl még más nemű terményét is kellene eladni, közlekedik többrendbeli hivatalokkal, jár vásárra, ujonczozásra s Isten tudja hová, s midőn rósz utón lassan haladva elpazaroltatik a legdrágább kincs az idő, e mellett romlik igavonó marhája és jármüve, 8 igy mintegy észrevétlenül adózik időről-időre és évről-évre állandóan; — mig az általam ajánlott módon talán csak tizedrészét kell öntudatosan adóznia, s azt is csak 8 vagy esetleg 5 évig. Minden józan ember az öntudatos és határozott időhöz kötött adózást fogja választani. Erről midőn teljesen meg vagyok győződve, ajánlom indítványomat a hivatottak becses figyelmébe. Boczonád, májushó 12-én. Végh Péter, községi jegyző s megyebizottsági tag. Az „egri általános ipartársulat“ kérvénye a képvi- selőkázhoz az ipar-ügy reformja tárgyában (Berautattatott a képviselöháznak apr. 30-ki ülésében a ház elnöke által.) (Vége.) Mélyen tisztelt Képviselőházi A társadalmi működés minden ágához megkivántatik a szakismeret. Hogyan kívánhatjuk tehát az ipar fejlesztését, ha olyanok kezelik, a kik azt nem is tanulták vagy csak igen hiányosan? Mert mig a társadalom más müveit osztályai gyermekségüktől fogva egész emberkorukig képzett tanárok által, s fegyelem alatt oktatva és vezettetve az életbe, pályájoknak úgy szólván küszöbéig — képesek csak hivatásuknak kellőleg megfelelni: addig az iparos tanoncz, alig egy-két elemi iskolát végezve — sok azt sem — hazulról a leghiányosabb neveléssel adatik valamely mesterségre; sa jelen rendszer mellett már tanonczkorában is alig áll fegyelem alatt, felszabadulva pedig egészen függetlenné lesz: várhatni-e tőle, hogy saját ösztönéből felfogja hivatását, hogy nemcsak mesterségét alaposan megtanulja, de hogy a mai kor kivánalmaihoz szükséges műveltséget is megszerezze ?! Ezt várni azért sem lehet, mert senkitől nem függvén, saját ösztöne inkább vonza a könnyelmű időtöltéshez, mint a komoly tanuláshoz. De sokszor körülményei sem engedik, mivel feutartásáról magának kellvén gondoskodnia, a többnyire silány üzlet mellett leapadt keresmény alig elégséges a legszükségesebbek fedezésére; s igy a szükséggel küzdve, nincs kedve kellő gondot fordítani a munkára, s nincs tehetsége magát más tekintetben művelni. Az ipar fejlesztéséhez e szerint elengedhetetlen szükség, hogy az iparos ifjúság nemcsak mint tanoncz, de mint segéd munkás is bizonyos kötelékhez tartozzék, a honnan fölötte némi fegyelem gyakoroltassék. Szükséges, hogy a rakonczátlanságtól és léhaságtól ne csak saját ösztöne tartsa vissza; de szükséges egyszersmind az is, hogy mint más osztálybeli foglalkozások bizonyos mérvben védve vannak, az iparos pálya se legyen egészen prédául dobva, mert ez is életpálya, legalább kell, hogy az legyen; miután a társadalomra nézve életszükség. Mulhatlanul szükséges tehát, hogy a ki iparos pályára lép, legalább reménye lehessen, hogy képessége és szorgalma által megélhetése biztosítva van ; 8 nemcsak azért kellene dolgoznia, hogy a mások szükségletei kielégítve legyenek, és fáradságának hasznát mások élvezzék, ö pedig a társadalom páriája legyen ; mert erre áldozni egy életet, bizony nem kecsegtető; s ha a rendszer által erre van kárhoztatva, akkor kár magának tudományt és műveltséget szerezni, mert tudomány és műveltség mellett nyomorogni százszorta fájóbb ! ! ! Szükséges olyan rendszer, hogy a becsületes munka, szorgalom és képesség meglelhesse jutalmát, s a haza és társadalom javára érvényesülhessen, nem pedig hogy a szennyes kapzsiság, lelketlen üzérkedés körmei között és nyomása alatt fetrengve eicse- nevészedni kénytelenittessék. Mi is fiai, hű, áldozatkész fiai vagyunk és akarunk lenni e hazának. Közöttünk is vannak, a kiknek ősei ha nem is hagytak reánk ősi koronát, de viselték e nemzetnek buját-baját; s ha nem hirdeti is neveiket a késő század, a mikor bítta a haza, nem kérdezték mi lesz a bér? Vannak közöttünk is, kik átélték válságos napjait az újabb kornak; s ha hivand a haza, nem kérdezzük mivel jutalmazott eddig ! ! ! Tehát hiszszük, miszerint joggal kérhetünk annyit, hogy legalább adják meg a módot, hogy a haza iránti kötelezettséget teljesíthetni módunkban álljon. Ne vegyék ki kezünkből ferde intézkedések által a vésőt, kalapácsot. Könnyelmű indolenczia, más nemzetek helytelen utánzása, és érdekeiknek túlságos legyezgetése által ne kényszerítsék a nemzet egy nagy részét, ezen még romlatlan — testben, lélekben hazafias részét, a szerszám mellől a koldusbothoz, és egy néhány eosmopolita szédelgő üzér szolgálatában napszámosnak, rabszolgának. Mi a nemzetnek egy nagy részét képező osztály, a kiknek érdeke egyszersmind a nemzeté, folyamodunk a nemzet képviseletéhez, nem kiváltságért, nem egy osztályt érdeklő ügyért; hanem a saját magunkéval a haza és a nemzet jól felfogott érdekének figyelembe vételéért; s hiszszük, miként a nemzet törvényhozó testületé bölcseséggel párosult hazafiságánál fogva akarja, és találand módot hova-hamarább a már-már veszélyessé vált rendszert megváltoztatni, s Magyarországon a becsületes munkát megölő szédelgő üzérkedésnek — a mely a magyar ősi erénynyel és a becsületességgel Ö8szeférhetlen — véget vetni; s találand módot, az ipar fejlődését leginkább gátló éretlen kontárkodást megszüntetni, s ezzel egyszersmind az erkölcsiség, valamint a nemzet elsatnyulását annyira előmozdító vad-házasságoknak, és ebből eredő proletarizmus terjedésének elejét venni. Az 1879-ik évben tartott Il ik országos iparos gyűlés központi bizottsága, és számos hazai ipartársulat által a Mélyen tisztelt Képviselöbázhoz benyújtott kérvények alapján a minister utasítva lett törvényjavaslat beadására. Ezt előkészítendő minister ö nagyméltósága, számos szak-tanácskozást tartott, melyeknek lefolyását figyelemmel kisérve azon szomorú meggyőződésre kellett jutnunk, hogy a tanácskozás iránya az iparosok kívánságától egészen el- téröleg olyan útra tereltetett, mely a bajt orvosolni képes nem lesz; mert kik a tanácskozásokban résztvettek, azok nagyobb része inkább elméleti, mint gyakorlati férfiú lévén, a bajt alaposan alig is ösmerhették. Azért voltunk bátrak ezen tiszteletteljes kérelmünkben a bajt, s annak okait lehető kímélettel, bár mind a mellett a maga valóságában feltüntetni, hogy a Mélyen tisztelt Képviselöház lássa, miként itt nem elméleti, nem kisebb-nagyobb módosításra van csak szükség; hanem az egész ipar- és kereskedelmi rendszernek gyökeres átalakítására. Mert ezen az úton haladva, ezer éves fennállásunknak, e vérrel szerzett földön a legszomorubb befejezése épen azon fajra nézve lesz, a melyik megszerezte, és ezer vészek között megtartotta azt: mert anyagilag koldús, és erkölcsileg alapjában romlott társadalmi rendszert hagyunk gyermekeinkre, s fajunk szabad magyar ivadéka szolga lesz e hazán élödök igájában ! ! ! Ennek elejét veendő a legöszintébb hazafion lélekkel esedezünk a Mélyen tisztelt Képviselöház előtt, miszerint a fentvázolt veszélyes rendszert eltörölni, és viszonyainknak megfelelőbb, szolid alapra fektetett ipartörvényt alkotni, s annak alkotásánál a beterjesztett II. országos iparos gyűlés központi bizottságának kérvényében kifejtett módosításokat magáévá tenni méltóztassék. Kelt Egerben az „egri általános ipartársulat“-nak 1881. évi márcz. hó 20-án tartott közgyűlésében Párizsa János, jegyző, Gyubek Lajos, elnök. *
