Eger - hetilap, 1881
1881-04-21 / 16. szám
155 torják ! — Ezt csak a szabályozás hivatalnokai nem hiszik. Én láttam Siófokot, mily hiába kotorták ott a medret; láttam, hogy Dombrádon, a már szabályozott Tisza annyi iszapot hordott magával, hogy midőn a gátat megszakította, vagy tízezer hold földet úgy elöntött és beiszapolt, hogy később, a Tisza leapadván, senki sem ismerte föl saját földjét, hanem találomra szántottak. Egerben sem néznek egyebet, mint hogy a folyó Eger városát el ne mossa.— azután, hogy az alantabb fekvő községeket elmossa-e ? az az ő dolguk. De hogy Egervárosa meglesz-e úgy védve, az más kérdés. Legfölebb itt is fel kell állítani egy hivatalt, mely állandó legyen, mint a phylloxera-bizottság; mert itt is fog lenni évenkint süppedés, igazítani való, és a kotrást ismételni kell, azért jó lesz egy összeg pénzt meghagyni az igazításokra és hivatalnokokra, ha telik. De jerünk vissza a Tiszához. A szabályozóknak Széchenyi vagy Paleokapa nem tekintély, hogy a tiszaszabályo- zást Titelnél kellett volna kezdeni, — azt ők nem hiszik, ők követik saját véleményüket, és helyi érdekéket. Azért nem helytelennek, hanem feleslegesnek tartom a Lloyd azon kérdését, ki az oka a Tisza okozta nyomoroknak? más szóval, ki téríti meg a kárt? No már ennyi pénze nincs az összes szabályozó társulatoknak, sem az engedélyező minisztériumnak, mert már eddig minden földbirtokos megfizette saját földje örök árát, és még unokája is fizetni fogja : tehát azt sem bírná kifizetni, a mi kész pénzt költöttek, hát még azt a mivel adósok! De nem is tartoznak, mert senki sem vállalkozott jót állani, hogy a mentesített földek örökre meg lesznek mentve az árvíztől, sem a minisztérium nem kívánt garancziát, sem maga nem vállalt. Azért különös az a szabályozó társaság! ő nem áll jót semmiért,— tehát ha sem a társaság, sem a ministerium nem oka, úgy a nép oka saját bajának, mert feltétlenül bízott a társulatban; mennyire másként cselekszik a szabályozó ur más vállalkozóval, pl. ha magának házat épít, tüzetesen kiköti, hogy a vállalkozó ennyi vagy annyi évig jót álljon. Már most kérdem, mikor a felsőszabolcsi tiszaszabálvozási vonalon az árvíz 3 zugót elvitt, a mi 100000 forintnál többe került, ki volt oka,' vagy megtéritője a kárnak ? senki; ha nem maga a folyam, mert gorombáskodott. Ha most a berezeli töltés elsodortatván 100 ezer szabályozott és mentesített hold vízzel elborittatott, ki az oka ? Senki, csak maga a Tisza ? vagy maga a nép? Hiszen jól tudjuk, hogy sok község nem akart beállani a társulatba, mert félt, hogy nagyon drágán fogja megfizetni; de megszületvén a szabályozási törvény, hatóságilag kényszeritették. Példa erre a nyíriek esete ; ók sohasem akartak a tiszaszabálvozási társulatba beállani, mert tudták, hogy már ez tömérdek pénzzel adós, tehát féltek a solidaritástól; hanem maguk szerveztek társulatot, és az egész műveletet kiadták a tiszaszabályozó társulatnak alku szerint vállalatképen bizonyos összegért. De erről jobb nem szólni, mert még munkában van és nagyon kellemetlen. Nem azt kell tehát vitatni, hogy ki hibás? mert a kárt senkisem téríti meg, — hanem azt, hogy kell a bajt orvosolni ? Ez nehéz kérdés. A társulatokat rögtön megszüntetni lehetetlen, mert egynek ügye sincs lebonyolítva és mind nyakig adós: a harminczkilencz társulat kötelezettségeit és adósságait elvállalni a kormánynak felérne egy háborúval; de csinálni mindenesetre kell valamit, mert igy elpusztulunk. Az semmit sem segít, hogy a jelenlegi mérnököket el kell bocsátani és állami mérnökökkel felváltani, mint a Lloyd és a központ akarná; mert azoknak is csak oly dip- lomájok van, mint ezeknek, azok is a minisztérium által vannak megerősítve, — jól vagy rosszul, mindegy, ők a minisztérium által helybenhagyott terv szerint működtek. Hanem igen is egy általános tervet kell előállítani, visszatérni Széchenyihez és Paleokapához, azután elővenni a Vásárhelyi, országos mérnök, tervét; — nem kell egy társulatot sem feloszlatni, mert ez kiszámíthatatlan bonyodalmakat szülne, hanem beszüntetni mindegyik működését, mig az általános terv elkészül, és a szabályozást alulról kezdeni. Azután, ha a részletes szabályozás a tervbe beillik, ám folytassa bármely társulat részletes munkáját, de nem privát, hanem az ország érdekében — igy még lehet hasznosítani az eddigi szabályozásokat is. Ezután, ha az országos szabályozás megtörténik, a főmüvész mester meg fogja érdemelni, hogy neki emlékoszlopot állítsanak, és annak leleplezési örömünnepére a vizkárosultak áldomásra és bufelejtésre meghivassanak. Már én azonban aligha megyek, mert már akkor ott leszek, hol soha sincs árvíz. Tiszaháti. Mozgalom az egri izraeliták közt a névmagyarosítás érdekében. E lap egyik közelebbi számában megjelent „A névmagyarosítás érdekében!“ czímü közleményből kifolyólag, felkérem tek. szerkesztő urat, hogy ezen ügyre vonatkozó alábbi soraimnak becses lapjában helyet engedni szíveskedjék. Sietve ragadok tollat a névmagyarosítás körül városunkban i 8 megindult mozgalomnak közhírré tétele végett, s sietek ezzel annál is inkább, nehogy ez üdvös és fölötte kívánatos magyarosodási eszme felkarolásának elmulasztásával, — e szép és nemes ügy — ezen, hazánk érdekeit is érintő mozgalomnak ignorálásával jogszerűen vádolhatok legyünk mi zsidók, de különösen mi egri magyar zsidók. Noha a fentérintett közleményben a névmagyarosítást érdek- löleg méltányos kérdés intéztetik Eger város nem magyar nevű polgáraihoz általában, mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem e közlemény az, mely bennünket a névmagyarosításra bnzdit; mert mi, — az egri izr. hitközség tagjainak nagyobb része, — kik a haladás zászlója alatt csoportosulva állunk, már régebb idő óta foglalkozunk a névmagyarosítás és általában a magyarosodás eszméjével s e czélból egy társalgókört alakítottunk, melyről különben is e lapban már emlités tétetett. De alapszabályok hiányában a kör határozott álláspontot nem foglalhatván, a társadalomnak csak egyoldalúlag mutatta be magát; most azonban, midőn társalgó-körünk alapszabályokkal bir, bátran lépünk a baladás küzdterére s működésünket a névmagyarosításon kezdjük meg. Alapszabályaink nak a névmagyarosításra vonatkozó §-a következőleg hangzik : „4. §. A magyarosodás eszméje kiterjed továbbá a névmagyarosításra is. Ugyanis a társalgó-kör azon tagja, ki vezeték nevét magyarra változtatni óhajtaná, ebbeli óhajtását, választandó nevének bejelentése mellett, a 15. §-ban említett bíráló bizottsággal közli, mely az ez iránti további intézkedéseket haladéktalanúl megteszi.“ A 15. §-nak szintén erre vonatkozó része következőleg szól: „15. §. A kör egy 5 tagú állandó bíráló bizottságot választ, melynél azonban az 5 bizottsági tagon kívül az elnöki és jegyzői tisztséget a kör alelnöke és jegyzője foglalják el. E bizottság a 4. §-ban érintett névmagyarosításnál a nevek helyes megválasztására felügyel, nehogy a tagok által oly nevek választassanak, melyek nem tiszta magyar értelműek és kiejtésüek, az ez iránti kérvények elkészítését eszközli, szegényebb sorsú izraeliták neveinek a kör költségén leendő magyarosítását a kör gyűlésén javaslatba hozza, stb.“ Az egri izr. társalgó-kör tehát az egri nem ma- gyarnevü polgároknak mintegy rendelkezése alá bocsátkozván, ezennel felhívja mindazokat, kik — habár nem tagjai is a körnek — neveiket magyarosítani óhajtják, szíveskedjenek e végből Braun Ernán u el úrnál, mint a kör elnökénél, jelentkezui. Legyen szabad ezúttal az egri izr. hitközség tagjaihoz azon felhívást intézni, miszerint az egri izr. társáig ó-k ö r v e- zéreszméje a magyar odás és haladás lévén, ne mula8zszák el e szent czél előmozdításához minél tömegesebben i jelentkezve e kör tagjaivá lenni s mutassuk meg, bogy ott, hol a haza érdeke áldozatot követel, egri létünkhöz híven, nem maradunk ! háttérben sehol és soha! *
