Eger - hetilap, 1881
1881-04-07 / 14. szám
134 franczia, mind az angol nyelvből nyelvtani és társalgási órákat ad, aránylag véve csekély összegért. Neve: Vincén ti Ferencz; lakik a német-utezában, 376. sz. a. A nevezett nyelvmester élénken óhajtja, hogy városunkban minél több ajánlkozóból néhány fran- czia társalgási kört alakíthasson, melyekben azok, kik e nyelvet már értik, annak folyékony beszélésébe könnyű szerrel beletanulhassanak ; továbbá, a kezdőket is, a tapasztalat által helyesnek bi- nyitott tanítási modorával a franczia nyelv alapos ismeretére ve- 1 zérelni óhajtja. - Ajánljuk öt az érdekeltek figyelmébe. — Figyelmeztetés. Az 1875-ik évi Vl-ik t. ez. l-sö §-a értelmében az országgyűlési képviselőt választók névjegyzékébe, annak évenkénti kiigazításánál azon jogosultak veendők be, kik a megelőző évi egyenes adót, illetőleg a megfelelő adó hátralékot april hó 15-éig bezárólag lefizették; ennélfogva az 1882-ik évre érvényes választók névjegyzékébe, — mely névjegyzék összeállitása iránti intézkedések az 1874-ik évi 33-ik t. ez. 40-ik §-ához képest folyó év május havában fognak megtétetni — csak azon jogosultak vétetnek fel, kik az 1880-ik évi adójukat, vagy ha nagyobb mennyiségű adóhátralékban vannak, ezen hátralékból az 1880-ik évi adójuknak megfelelő összeget folyó év april hó 15-éig kifizetik, mely körülményre az érdekeltek figyelmét ezzennel felhívjuk. — Személyzeti. Szinay József tybold-daróczi plébános szihalmi lelkészszé; — Kovács Mátyás tybold-daróczi, Yass József nagy- iványi, Hortolányi Antal nagy-fügedi káplánokká neveztettek ki. * Fötisztelendő Szvorényi József magyar tudós társasági-tag, a czÍ8terci-rend egri társházának főnöke s helybeni fögymnasiumi Igazgató ur. lapunk f. é. marcziushó 24-én megjelent 12-ik számában emlitett névünnepélye alkalmából folyólag, több oldalról fölkérettünk, miszerint: a Szabó Ignácz fögymnasiumi tanár szakavatott vezetése alatt álló ifjúsági-énekkar kiváló sikerű működése után, a mélyen tisztelt Igazgató úrhoz Lipcsey Adám VIII ad osztályú tanuló által, agymnásiumi ifjúság nevében intézett s a jelenlevő nagy számú vendég-közönség részéről általános tetszést aratott alábbi szép beszédet tennök közzé, mely köszöntőt, mint a tanuló ifjúságnak nagy érdemű, tudós Igazgatója iránti őszinte tisztelete és szeretet-teljes ragaszkodása tündöklő bizonylatát a fennebb emlitett óhajoknak teljes készséggel s édes örömmel engedve, ezennel ide igtatjuk: „Főtiszteién- dö Igazgató úr! mélyen tisztelt vendég-közönség! Engedjék meg nekünk, ez intézet tanuló ifjúságának, hogy ama díszes koszorúhoz, melyet ma az ünnepelt férfiú: fö- tisztelendö Igazgatónk halántékaira a szeretet, tisztelet 8 kegyelet fonának, mi is hozzájárulhassunk egy szerény anemonnal. Egyszerű, igénytelen virág csak mit nyújthatunk, de szirmai között a hálás kegyelet kristályragyogású harmatgyöngye csillog. Megvalljuk őszintén, hogy ajándékunk csekélysége visszarettentett annak átadásától, s e terembe lépve haboztunk, vájjon föl- emeljük-e szónkat ott, hol önnek mélyen tisztelt Igazgató úr! imént annyi érdemes egyén nyujtá át szívből fakadt jó kivánatát ....... De azon érzés, mely ide vezérelt, erőt kölcsönze gyönge szózatunknak, s mi bátran, fölemelt fővel állunk ön előtt fötiszteletü Igazgató úr! hogy küldőink: a tanulóifjúság nevében, röviden tolmácsoljuk ifjú szivünk tiszta érzelmeit. Uraim! Talán szerénytelenség önöktől azt kívánnom, hogy végig hallgassanak, midőn én az alig serdülő ifjú, egy érdemekben megöszült, kitűnő férfiú, közhasznú pályájának némi méltatására vállalkozom............... B evallom, érzem erőm gyöngeségét ily nagy föladattal szemben, de a szándék tisztasága mentse ki a kivitel gyarlóságait. Azt mondják, hogy az ifjúság a haza reménye. Ez szerintünk nem áll!............ A tanítókba s nevelőkbe van helyezve a haza reménye. Az ö kezükbe van letéve az ifjú nemzedék sorsa. Tőlük függ, hogy a gyönge csemetéből büszke sudár fejlődjék, vagy elcsenevészedett, giz-gaz, kóró legyen. Azt mondja Montesquieu, hogy: „a tanító az állam legelső polgára“ s ismét Rousseau, hogy: „A nevelőénél nincs fontosabb s magasztosabb hivatás“............... É s hogy mennyire igaza van a XVIII-ik század e két szellem-óriásának, megmutatta a történelem. A büszke Frankhont leverte Németország — nem katonáival, de iskolamestereivel. S mivé lett volna hazánk, ha az absolutismus sorvasztó járma alatt fölnövekedett ifjúság szivében, a bazafiság s szabadságszeretet szent tüzét a derék tanárok, — saját szabadságuk s életpályájuk veszélyeztetésével — nem ápolgatták volna? ! És azon férfiú, kinek üdvözlésére mi most ide siettünk, egész életét e rögös, sok gondot, bajt, de kevés örömet s dicsőséget 8zerzö„pályára szentelé. 0 is ott volt ama derék, az egész nemzet osztatlan hálájára érdemes férfiak sorában, kik a hazaszeretet már-már kialvó Veszta- lángját, önfeláldozólag élesztgeték. Erre nincs dicsőítő szóm, elég legyen megemlitenem annyit, hogy ö, mint Jókai mondja: „a leghazafiasabb, legderekabb magyar szerzetes rend“ tagja. S akkor, midőn a reactió ülte sötét diadalát az elnyomott népszabadság fölött; midőn Thún gróf, az osztrák kulfuszminister Il-ik József példájára, meg akará fosztani a magyart „féltve őrzött nemzeti Palládiumától“, s eltiltá az édes anyanyelvet az iskolás gyermek ajkáról : 0, a magyar ékesenszólás szabályait készítve el, honfiúi áldozatképen tévé azt le a haza oltárára. Hogy mily becses e mű, s mily nagy szolgálatot tett azzal szerzője nemzeti nyelvünknek? legvilágosabban mutatja ama körülmény: mely szerint, a magyar tud. akadémia sietett Öt tagjai közé számlálni. Ki nem röstelli fölkutatni ez intézett ifjúsági könyvtárának emlékeit, minden pillanatban az Ö áldásos működésének nyomaira akad. Az ifjúság önképzőköre, mely mindenha egyik leghatalmasabb emelője vala a tanulók szellemi haladásának, zsengetáraiban hálás kegyelettel adózik ez intézet létesítője s egykori elnökének fötiszteletü tudós Igazgatónkban. Ő az, ki ma is folytonosan a legmelegebb érdeklődéssel viseltetik minden olyas mozgalom iránt, mely az ifjúság haladását, javát czélozza. 0 az, ki míg egyrészt magának müveivel tudományos irodalmunk terén halhatatlan nevet biztosított, másrészt, a vagy közvetlen tanárkodása, vagy közvetve, az egész intézetet kormányzó szellemi befolyása alatt fölserdült ifjúság hálás szivében nevének „éremnél maradandóbb“ — emléket alkotott. De már végzem, nem akarom mélyen tisztelt Igazgató úr! sem az ön ismert szerénységét, sem t. hallgatók! az önök becses türelmét, további fárasztó próba alá vetni. Engedje meg biztosan reméllenem, hogy az ön nemes lelkét mélyen tisztelt Igazgató ur! nem fogják sérteni egy érzelmeitől elragadott, jelentéktelen ifjú áradozó szavai; másrészt pedig tudom, hogy önök mindnyájan, egy szívvel lélekkel, együtt kiáltják velem a hálás ifjúság üdvkivánatát: hogy fötisztelendő Szvorényi József ur, a magyar tudo- nyosság egyik dísze, az egész életet a nemzet, a haza javára áldozott nevelő, s az ifjúság nemes-lelkű, önzetlen pártfogó-barátja, sokáig éljen!“ — Marczius 30-án fogadta nagy pompával a helybeli izr. őrt. hitközség a várva várt Schreiber Sim. Pozsonyból jött rabbiját. A nevezett rabbi országszerte ismert egyházi kapacitás, kinek megérkezésére közel 300-ra menő idegen izraelita jött városunkba; közöttük Reich Ignácz Bpeströl, a putnoki, verpeléti és erdőtelki rabbik. A vonat megérkeztekor 54 fogatot számláltunk, kik az ortodox templom felé hajtattak, hol nagy néptömeg várakozott. A templom bejáratánál felállítva volt a menyezet, hol a község tekintélyesebb része a Tórákkal bevárták az ünnepelt rabbit, kit Wechsler és Kaff üdvözlő beszédekkel fogadtak. Ez után a templom előcsarnokában a miskolezi kántor énekkarával üdvözölte a nagy rabbit, ki a zsúfolásig telt templom szószékére állván, egy talpraesett alkalmi szónoklattal lepte meg az egybegyűlteket. Beszédében buzditá híveit, hogy a magyar államhoz, s ennek királyához, ki a magyarországi zsidókat pártfogolja, híven ragaszkodjanak és igyekezzenek tovább is a királynak s a magyar államnak valamint Éger városnak hasznos polgáraivá lenni. — Esti 7V2 éra- kor pedig a „Dobó“ két nagy termében összegyülekeztek 260-an közös vacsorára, melyben az uj rabbi és a község érd. elnöke Schwarcz Herman is részt vett, hol a poharazások és beszédek egymást váltották föl. A mulatság reggeli 3 órakor ért véget. A rendező bizottság tagjai is dicséretet érdemelnek, mint a kik a vendégek helyes kiszolgáltatása körül fáradhatlanul működtek. — A borászati kormánybiztos által kiküldött szaktanár az okszerű szölömetszést gyakorlatilag nálunk is bemutatta. A szaktanár ur oda nyilatkozott, hogy márczius végét s április elejét legalkalmasabb időnek tartja a metszésre. Megvizsgálta a tőkék kezelését, s átalában a szőlőművelést hiányosnak mondotta. — Ezután a metszés gyakorlati bemutatásához látott. Először a tökeföt körültisztogatta a földtől, fattyúhajtásait pedig ollóval eltávolította; azután a töke fejét szabályosan levagdalta és lefürészelte, a tökéu két vinyegét hagyott s ezeket hol egy, hol több szemre metszette.
