Eger - hetilap, 1881
1881-03-31 / 13. szám
122 teljes alakját lehet birni. Mint mondtam, Pompeji hamu és forró vizesö által pusztult el; a mint tehát a hamu és viz egy embert elborítottak, teste körül folyékony pépet képeztek, mely idővel megkeményedvén, habár a hulla el is rothadt, alakját tökéletesen megtartotta. Mihelyest tehát most a lassú és vigyázó ásásnál ily üregre találnak, mely a benne lévő csontoknál fogva hulla fekhelyéül bizonyul, azonnal fölhagynak az ásással, s az üreget lassan és vigyázva gypssel megtöltik ; ha a gyps kemény lesz, köröskörül a a megkeményedett hamu réteget lebontják, s a halottnak tökéletes gypslenyomatát bírják. A pompejii múzeumban négy ily alak látható; az ember tökéletesen kiveszi az egész alakot, a ruházat rán- czait; az egyiken látni a görcsös rángásokat, melyek közt kimúlt; ezen lenyomatok közt egy terhes nőé is van, ki bizonyosan vi- selös állapota miatt nem tudott menekülni. Egy másik igen érdekes dolog egy könyvtár, melyet találtak; papyrus lapok, egy vékony pálcza körül csavarva. Roppant fáradság után, és egy igen mesterséges gép segélyével sikerült a félig szénné vált lapokat legöngyölgetni, és sokon a rajtok lévő görög Írást elolvasni; ezek a nápolyi museumbau vannak. Azonkívül van tömérdek élelmi szer; a hamu úgy látszik igen forró lehetett, azért a legtöbb holmi félig szénné vált, s ez mentette meg a rothadástól. Egy péknek kemenczéjében — melyben akár ma is lehetne sütni — 80 kenyeret találtak; laposak gömbölyűek, átmérőjük körülbelül egy láb; rovatokra vannak osztva, mint a mai császárzsemlyék; azonkívül vannak nagy edények telve fügével, dióval, gabonával, különféle fözeléknemüekkel. Egy boltban mindenféle festéket találtak; azonkívül minden házban többnyire bronzból készült edényeket, evőeszközöket, gyertyatartókat, lámpásokat, parázstartókat, mérlegeket és súlyokat; egy orvos házában egy egész csomó anatomicus eszközt. Mondom, könyveket lehetne ezekről Írni — mint valóban Írattak is már; a gróf Nápolyban néhány gyönyörű munkát vett, melyekben az illető tárgyak le is vannak rajzolva. Nápolyban létünk ötödik napja az időjárást illetőleg szebben kezdődött, mint bármely más, de annál csunyábbul végződött. Délben vasútra ültünk, és a tengerpartján végig Castellamareba mentünk ; itt kocsira ülve ismét a tengerpart mentében Sorrento felé haladtunk. Ez életemnek, leggyönyörűbb útja volt! Szebb egészet a tenger, a begyek és a legremekebb vegetatio nem képezhet. Sor- reutóban a Szálloda egy a tengerből meredeken kiemelkedő sziklára van építve, úgy hogy ha az erkélyre kiléptünk, a tenger lábaink alatt csapkodta a parti sziklákat. De nem sokáig gyönyörködhettünk a bájos látványban; az ég beborult, rettenetes zápor hullott alá, mely még másnap reggel sem szűnt meg; igy a tervezett kirándulások Capri szigetére, Salerno és Paestumra kútba estek. — és ismét kocsira ülvén, folyton a legerősebb záporban visz- szatértünk Castellamareba, s innen vasúton Nápolyba. A hatodik napot azzal töltöttük, hogy a múzeumot, melynek legérdekesebb része a Pompejiben talált dolgok, — azonban vannak szép szobrok és képek is — azután pedig a királyi palotát, 8 a Capodimonte nevű királyi nyári lakot megtekintettük; hetedik napon pedig — legalább én részemről — nehéz szívvel búcsúztunk Nápolytól, és visszatértünk Rómába. Ekként számot adván arról, mit miveltem eddigelé, néhány szóval utolsó leveled egyik pontjára akarok válaszolni. Fölszólítasz, írnék czikkeket a magyar lapokba. Erre azt mondhatnám — mint az egyszeri plébános — hogy kilenczven kilencz okom van. hogy ne tegyem, melyek közül a legelső az, hogy legkisebb tehetséget és hajlamot sem érzek magamban erre. Midőn első, 2-ik és 3-ik Ízben voltam itt,*) szinte meg volt bennem a becsvágy, hogy én legyek az, ki Rómát magyar honfiaimmal megismertessem, hogy nevem ott tündököljék oly czikkek végén, melyek mindenkitől dicséretet arassanak. S többször hozzá is fogtam, de mindannyiszor abbahagytam az írást; ámbár akkor a fiatal hév, a lelkesedés, az önbecsülés sokkal nagyobb volt bennem mint jelenleg. S ha akkor az, mit néha Írni kezdettem, nem tudott kielégíteni, úgy sokkal kevésbé lennék képes ma valamit Írni, amit a publicum criticájá- nak ki mernék tenni. Ha neked, vagy valamelyik jó ismerősömnek igy magánlevélben némi közléseket teszek, az egészen más; itt kezembe veszem a tollat, és írok úgy a hogy a gondolatok egymás után jönnek; itt nem kell minden szót megfontolni, szigorúan a grammatica és syntaxis szabályaira figyelni. Ha szavaim nem képesek azt kifejezni, mit érzek vagy gondolok, ha irályom nem hibátlan, tudom hogy iratom oly kezekbe kerül, melyeknek tulajdonosa elnézéssel van. Azért hát bátorító felszólításod daczára ki kell nyilatkoztatnom, hogy ha kitűnő iró nem lehetek, — s hogy ilyen nem lehetek, arról szilárdan meg vagyok győződve — inkább nem is akarok iró lenni. Ha leveleim, és az azokban néha foglalt leírások neked örömet szereznek, szívesen szolgálok; de hogy' nyilvánosan lépjek föl közléseimmel, azt ne kívánd tőlem. . . . * * * Eddig a levél ... At. olvasóra bízom, megítélni, valljon a fentebbiek után nem sajnálatos-e, hogy a levélíró túlhajtott szerénységénél, és tehetségeinek kicsinyesénél fogva, megfosztotta útleírásokban úgy is szegény magyar irodalmunkat egy becses műtől, melyet neki tág nyelvismereteinek és gyakori utazásaiból merített tapasztalatainak alapján összeállítani nem oly fáradságos lett volna? — Szándékosan közöltem a levélnek emez utolsó passusát, hogy a fiatalabb nemzedék, — melynek sok tagja már az iskolák padjain is oly fontosságot tulajdonit magának, hogy minden még a legfontosabb hazai ügyekhez is alapos tanulmány és higgadt megfontolás nélkül felületesen hozzá szóllani magát illetékesnek véli, — egy'kis szerénységet, önismeretet és mérsékletet tanuljon olyantól, ki bár jogosulva s képesítve lett volna arra, még sem bátorkodott Írónak magát föltolni. Felsői ár kán yi. HIEFIJZÉB. — Lászi Vilmos Egerben. A múlt számunkban irtuk, hogy a városi tanács megkeresést intézett a kassai és kecskeméti rendőrkapitányságokhoz avégett: szólítanák fel Krecsányi és Lászi színigazgatókat, vájjon igénybe akarják-e venni az Egerre nyert engedélyeket? A megkeresésnek lett eredménye. Krecsányi levelet intézett a tanácshoz, melyben kijelentette, hogy csak júniusban szándékozik városunkba jönni és saját költségén állítandó színkörben fogja az előadásokat tartani. Lászi pedig azt irta, hogy Kecskemétről követlenül hozzánk jön és apr. 18-ikán kezdi meg az előadásokat. Valahára! — Esküvő. Városunk hölgykoszorújának egyik szép virágát Lörinczffy Paula urhölgyet, Lörinczffy János városi közgyám kedves leányát f. hó 26-án vezette oltárhoz Gáhy Endre nyéki gyógyszerész. Az esketési szertartást ft. Szmida Viktor jogtanár ur végezte. A násznagyi tisztet Gáhy Ferencz és Vass Lajos urak teljesiték. Nyoszolyóasszony Fenyvesy-Vass Mária úrnő, a koszorú-lányok Frank Bella és Lörinczffy Aranka k. a., a vőfélyek pedig Dobrányi Lajos és Békefi László urak voltak. Az esketési fényes lakoma követte; a felköszöntések hosszú sorát Szmida Viktor ur nyitotta meg az ifjú pár boldogságáért ürítvén poharát, kit Dobrányi, Békefi, Kapácsy Dezső, Luga László, Tavasy Antal polgármester stb. urak követtek, a boldog párt s az örömszülöket éltetvén. Csak a késő éj vetett véget a kedélyes mulatságnak. Az új pár lakhelyére Nyékre utazott. — Eljegyzés. Salamon Rudolf fiatal kereskedő eljegyezte a kedves és szép Neumann Betti kisasszonyt. — Az orsz. tűzoltó szövetségi választmány márcz. 25-én rendes ülést tartott Budapesten ; a választmány tagjai majdnem teljes számmal megjelentek; közöttük volt Kempelen Béla is, tűzoltó-egyletünknek derék főparancsnoka. Több fontos határozat hozatott s leginkább megemlítendő, hogy legközelebbi választmányi ülés alkalmával a választmányi tagok a belügyministernél fognak tisztelegni, öt többrendbeli, a tűzoltói érdeket közelről érintő ügyekben felkérendők. — Az egri önk. tűzoltó egylet részéről f. évi április hó 10-én vasárnap d. u. 8 órakor rendkívüli közgyűlés fog tartatni, melyre a városház nagy termébe az egylet alapító, pártoló és működő tagjai tisztelettel meghivatnak. — Tárgya : az alapszabályok módosítása iránti intézkedés. Eger 1881. márcz. 24-én. Tavasy Antal, egyl. elnök. — Kapácsy Dezső urat, lapunk közkedveltségli költő-munkatársát, újabb megtiszteltetés érte. Az „Eger“ f. évi márczius 3 án megjelent 9. számában közzétett „Túl a hegyen ..." czimü költeményét, — előnyösen ismert ifjú zeneirónk : Zsasskovszky Károly ur, (az „Egri jogász-bál“ stb. zenemüvek szerzője) — négyes férfi-karra meglepő sikerrel dallamitotta. A mü, a részben helybeli tüzoltó-egyletüuk javára april hó 3-án tartandó hangverseny kitűnő mtisorozatának is egyik igen érdekes pontját fogja képezni. — Egy nagyon érdekes munkára hivjuk fel a magyar irodalom pártolóinak figyelmét. Balogh János honvéd főhadnagy, hosszas történeti búvárkodása által szerzett adatok alapján megritai Egervára történetét. Ezen munka, mely városunk s az egr vár múltját tárja elénk, s a jelesb, monographiák számát szaporítja: * Levélíró öt egész telet töltött Rómában.
