Eger - hetilap, 1881
1881-03-31 / 13. szám
121 több körülfekvő helységet, s ezek között Pompeji nagy részét is romba döntötték. Az első ijedtség elmúltával az emberek újból felépítették a várost, és pedig nem a legnagyobb gonddal, amiért is a pompejii romok sokban különböznek egyéb római épületek nagyszerűségétől és solidságától. 71-ben a privátházak legnagyobb részt ismét állottak, csak néhány középület, — mint templomok — volt még épülő félben; mint még most is látni lehet, hogy például egy templomnak tuffsöböl gyönyörűen faragott oszlopai darabokra törve körül hevernek, mig a régiek helyén téglából akartak újakat építeni, de csak félig készültek el, midőn a catastropha belépett. A Vesuv némi kisebbszerü földrengések után első borzasztó nagyságú eruptiójával lepte mega világot. Irtóztató láva-tömegeket hányt ki, melyek azonban éjszaknyugot felé vették folyásukat, hol Her- culanum állott; ez tökéletesen el lett temetve, s mai nap 70—100 lábnyi magasságú, sziklává vált lávával van betakarva. A többi helységek több kevesebb hamut kaptak, s ezek közé tartozott Pompeji, mely különben is fekvésénél fogva, — dombon állott — láva ellen mindig biztosítva lett volna. A legelső hamu esésénél, mely néhány lábnyira födte az utczákat és épületeket,, a lakosok rögtön összeszedték legbecsesebb holmijukat és hajókra szálltak, mert Pompeji közvetlen a tenger partján feküdt. Később mindig több s több hamu — utóbb meg forró viz-esö borította el a várost ; s ez által veszett el több ember, kik részint visszatértek, hogy még valamit megmentsenek, vagy betegség miatt nem tudtak menekülni, s mást sem találtak, ki rajtuk segitett volna, vagy azt hívén, hogy pin- czékben is kikerülhetik a veszélyt, oda fúltak. Ezeket előre bocsátva, megkisértem, néhány szóval gyönge fogalmat adni arról, mi Pompeji jelenleg? A várost eltemető hamuból, némi föld és vízből, úgy látszik idővel mégis kibújt valamily ve- getatió, mely a századok folytán szép humus-réteget képzett, mely még most is, hol kiásatás nem történt, olajfákat és szőlőtőkéket táplál. A mi eddig ki van ásva, az körülbelül egy negyedrésze az egész Pompejinek; innen a föld ki van hordva, úgy hogy a kiásott városrész mélyebben fekszik mint a külső terrénum, s azért az ember kívülről mitsem lát. Minden bejárásnál pénztár van, hol személyenkint 2 francot kell fizetni, s azután az ember olyan régi forma forgó-kereszt segélyével belép, — s két lépés múlva két ezer éves római kövezeten áll. Mi az úgynevezett hercu- lanumi kapun léptünk be, hol tulajdonképen egy a városból Her- culanumba vezető útra értünk. Jobbra balra siremlékek állanak, minthogy a rómaiak szerették halottaikat az országutak szélére temetni ; azonkívül van nehány villa, melyek — mint a városon kívül fekvők — nyári lakásokúi szolgáltak. Ezek egyike a legnevezetesebb romok közé tartozik, miket Pompejiben találtak; ugyanis első emelete teljesen ép. Berendezésre nézve különbözik a többi városi házaktól. Legelőször — mi a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, — ferde szögletben az úttól van építve ; alsó része konyha, éléskamra, s hasonlóul szolgált, felső részén pedig meglátszik, hogy gazdag birtokosnak mulatóhelye, kéjlaka volt. Az osz- lopc8arnokos udvar körül több rendbeli, többnyire kis szobák vannak, melyek nagyobb része hálószobákul szolgált, mint a falazott ágyhelyekből látszik. Tökéletesen beredezett fürdő is van itt; a kád alakú mélyedés, melyben fürödtek, szép márványnyal van kirakva ; megvannak az ólomcsövek, melyeken a vizet beeresztették ; köröskörül több szoba van, melyek rendeltetését az ott talált tárgyakból lehetett kimagyarázni. így egyikben melegitették a vizet, másikbau levetkőztek, harmadikban testeiket olajokkal kenették, ismét másokban — Ítélve a lakosságnak számtalan körülmény által bizonyított erkölcstelensége, valamint a falakon látható ocsmány festmények után .... — úgy látszik Venus istennőnek szolgáltak és áldoztak. Mint mondtam, mulatság itt födolog lévén, az ebédlőre különös gond volt fordítva; az asztal alatti mélyedésben hűsítőbe tették az italokat; az épület alatt pedig Pompejinek legjobban fölszerelt pinczéjét találták. A bort nagy cserépedényekben tartották, melyek alúl hegyesen végződvén, a földbe szurattak. Tömérdek ily köcsög létezik még, és némelyik egészen ép ; az 1800 év alatt beszáradt bor sötét mázzal vonta be az edények belsejét. A pincze egyik részében 17 holttetemet találtak; valószínűleg ide menekültek, hívén, hogy igy életben maradnak, de bizony odavesztek. Az épület mögött kert terült el; a kert ajtajánál találták a ház tulajdonosát, újján arany gyűrűvel 8 kezében nagy kulcscsal, mellette egy rabszolgát roppant sok arany s egyéb értékes holmival; mire ezt összeszedték, bizonyosan oly sűrűén jött a hamuesö, hogy útközben megfultak. Mondom, ez egyike a legérdekesebb épületeknek, de még sokkal szebb lehetne, ha eleinte oly gonddal ástak volna mint ma; de biz akkor csak kincseket kerestek, ezeket vitték százfelé; minden idegen, ki oda jött, tört le a falakból vagy márvány oszlopokból egy darabot, s igy sok lett megrongálva, mi kiásatása alkalmával egész volt. Csak azóta, ho gy a kormány vette kezébe a dolgot, s ügyes embert állított az egész ügy élére, mennek a ki- ásatások jobban és rendesen; az örök is vigyáznak, hogy a touris- ták, különösen az angolok ne lopjanak semmit. Még néhány síremlék közt, és Cicerónak kiásva volt, de a legnagyobb barbársággal — minthogy kincseket nem nyújtott — ismét betemetett villája mellett elhaladva, a város kapujához értünk. Pompeji, mint minden régi város, egészen falakkal volt körülvéve, a falakon bizonyos közökben őrtornyok voltak, s valami 8 kapuja volt. A falak nagy része, valamint néhány kapu és őrtorony ép, s úgy mint a templomok és sok festmény görög eredetre mutat. A kapun belépve, a látogató egy meglehetős hosszú és széles utezán áll, mely egyike a fő utczáknak lehetett és a forum felé vezet. Különös benyomást tesz az emberre, ha ezen utezán végig pillant; a kövezet úgy áll, mint 1800 év előtt; a kocsik kerekei néhol tenyérnyi mélyedéseket vájtak a kövekbe; jobbra balra járda szegi be az utczát — mely (t. i. a járda) majdnem egy lábnyival magasabb a közép útnál, — s két oldalt azután ház ház mellett, födél nélkül, némelyiknek fala egy, másiké két ölnyire magasan áll. Sok ház előtt kőpad, több helyütt kiviil a falakon is festmények látszanak; a falakon roppant nagy betűkkel irt nevek láthatók, melyeket eleinte háztulajdonosok vagy boltosok neveinek néztek ; de utóbb meggyőződtek, hogy ezen nevek Consul ok vagy Centuriók vátasztására vonatkoztak — ép úgy mint napjainkban nyomtatott ezédulákat ra- gasztgatnak a falakra. A házak ajtai, a boltok mind nyitva; ablak földszinten az utczára alig látható, emeletnek külső fala pedig csak egy két helyen áll. Az utczasarkokon kutak léteznek különféle fa- ragváayokkal; az utczákon több helyütt magas kövek vannak, egyik járdától a másikhoz lerakva, hogy a gyalogosok sárban is száraz lábbal átmehessenek. Ki Pompejit egészen, annak minden egyes részletét meg akarja tekinteni, annak napokat, sőt heteket kellene itt tölteni; mi csak néhány órát számítván e kirándulásra, csupán a legfőbbeket néztük meg. Először néhány érdekesebb magánházat tekintettünk meg. A házak berendezése többnyire ugyanaz: az utczáról egy keskeny sikátoron — vestibulum — az első udvarra ér az ember — atrium — ez oszlopcsarnokkal van körülvéve, közepén az impluvium, [az esöviz felfogására; az utczára kifelé a vestibulimtól jobbra balra többnyire boltok vagy korcsmák vannak ; belül az atrium körül azon helyiségek, melyek kiváltképen a férfiak külső és nyilvános életében szerepelnek: irodák és hasonlók; az atrium mögött egy oldalt nyitott s csak felülről födött helyiség — tablinum, — ezután ismét egy oszlopcsarnokos udvar — a peristylum — következett, mely körül a családi élet forgott; itt vannak különösen a nők szobái, hálószobák, ebédlők, leghátul a konyha és e mellett közvetlen, az árnyékszék. A peristylum közepe többnyire kert volt, — a nagyobb házakban azonban a kert külön volt ismét oszlopcsarnokkal köröskörül. Mégis gyönyörű pillantás, ha az ember a bejárásból a két vagy három udvaron végig néz; hát még milyen lehetett, mikor mind ez egészen megvolt?! midőn az oszlopok között ott állottak azon gyönyörű szobrok, melyek közül csak néhány van meg, legnagyobb része apró darabokra tördelve hever körül, midőn a szám nélküli ugrókút mind játszott, s midőn mind e sok szép és nagyszerű közt a komoly római tógájában, vagy a kecses hölgyek utánoz- hatlan öltözetükben — mint ezt a számtalan falfestményekből láthatni — jártak, keltek ! Maguk a mondott oszlopok nagyobbára téglákból vannak építve, s stuckkal bevonva, melyből a leggyönyörűbb oszlopfejek vannak képezve, 8 azonfelül a legszebb, legélénkebb színekkel befestve. A falak mindenütt gyönyörű festményekkel vannak díszítve, melyek tökéletesen illenek a szép architecturához; igy sok helyütt a ház hátulsó falán folytatva vannak festményben az oszlopcsarnokok, úgy hogy az ember azt hinné, végtelenig terjed maga a ház. Azután a szobák festményei. Ezeknél szebbet soha sem bírtam volna magamnak képzelni. Tárgyát a festményeknek vagy mythologiai jelenetek, vagy tájképek, vadászatok, tánezoló alakok, különféle állatok, gyümölcsök, vagy végre csupán architec- tonicus díszítmények képezik. Némely helyen a festmények helyett gyönyörű m o s a i k képek vannak a falba, gyakrabban a padlóba illesztve. Sok lenne, ha mindenről egyenkint akarnék szóllani. A középületek Pompejiben nem tartoztak a legnagyobbszeriiek közé, de azért sok szépet mutatnak; van vagy 8 templom, két forum, s bárom színház. Igen nevezetes szinte két fürdő. A mi már a Pompejiban talált tárgyakat illeti, erről köteteket lehetne Írni. Egyik legérdekesebb találmány a hullák. Eleinte persze ügyetlenek voltak az emberek, ásás közben vigyázatlanul sokat rontottak; azért az első időkben talált hullákból csak néhány csont létezik, s néhány gyűrű vagy egyéb ékszer. A mostani igazgató Fiorelli feltalált egy módot, mely szerint a hullának
