Eger - hetilap, 1880
1880-12-23 / 52. szám
XIX. év-folyam. 52. szám. 1880. deczember 23-án Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 , 50 , Negyed évre . 1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 r Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda), a szerkesztőség (sóház-utcza Adlerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése, (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr.) Felhívás előfizetésre. Az új év közeledtével tisztelettel kérjük t. olvasóinkat, hogy előfizetéseiket megújítani és lapunkat huszadik évi pályafutásában támogatni szíveskedjenek. Vidéki előfizetések legczélszerübben postautalványnyal eszközölhetők, helyben pedig az előfizetések a lyceumi nyomdában és Szolcsányi Gty. könyvkereskedésében fogadtatnak el. Előfizetési díj: Egész évre 5 frt — kr. Félévre . 2 „ 50 „ Évnegyedre 1 « 30 „ Egy hóra- 45 „ T. gyűjtőinknek minden 5 előfizető után egy tisztelet- példánynyal kedveskedünk. A kiadó-hivatal. Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reformja, (Folytatás.) IV. Kétségtelen, hogy újabb intézményeink rendszertelen megteremtése egyik legfőbb oka állami életünk jelenlegi félszeg s bonyodalmas helyzetének. Elmondhatjuk hogy az újabb időben létesült váltó-, kereskedelmi és büntető codexeken kívül, a jog többi ágában beláthatatlan chaos uralkodik, előrehaladásunk s felvilágosodásunk nem nagy dicsőségére. Nézzük például összes magánjogi viszonyainkat, nézzük köz- igazgatásunk szervezetlen organismusát! Pedig három nagy állam együttvéve nem hoz több törvényt egy év alatt, mint mi boldog magyarok, kik nagyban gúnyoltuk egykor a Bachrendszert az ö gombamódra szaporodó törvénygyártásáért. Hisz van-e a világon könnyebb valami mint a — törvénygyártás ! Papír, toll, a német törvények zsebkiadása — s egy Ballagi- féle szótár és kész a törvény. Nálunk legalább eddig igy csinálták! Törvényeink a német törvények gyenge utánzata, obscurus fordítása. Sem a francziánál, sem az olasznál, sem az angolnál nincs meg ez a törvénygyártási mánia, mint a németeknél és nálunk. Fényes példája ez állításunknak az új ügyvédi rendtartási törvény, mely az 5 év előtt hozott s akkor tökéletesnek deciaráit törvényt van hivatva helyettesíteni, hogy két-három év múlva ezt is sarokba dobván, egy uj törvényt fordítsunk le egy — újabb német munkából. Igen helyesen mondja e tekintetben Ihering, a kitűnő tudós, hogy minél könnyebben, «gyorsabban s minél gyakrabban készíttetnek a törvények valamely államban, annál csekélyebb lesz a jognak erkölcsi ereje! A gép is annál tökéletesebb, minél egyszerűbb. S nagy törvényszaporaságunk daczára mégis csekély a rendszeres törvénykönyvek száma. A legfurcsábban vagyunk azonban magánjogunkkal, melyet évtizedek óta akarunk codificálni, s mégis nem vagyunk tovább a pium desideriumnál. Hogy egy magánjogi codex mennyire nélkülözhetetlen, ezt mutatja a jelenlegi helyzet, mely tele van ellenmondásokkal, s melyben a régi az ujjal s az érvényben lévő a rég elavulttal összezavarva van, s a felsőbb bíróságok ezerféle különböző irányban keresik az Ariadne-fonalat. Magánjogunk elhanyagolása az oka, hogy nálunk még ma is a perlekedés valóságos kártyajáték, hol nem az igazság, de a vakmerőség 8 a szerencse határoz. Ez oka, hogy döntvényeink nagy része a nevetségig otrombák s egymásnak ellentmondók, mi alig csodálandó, ha meggondoljuk, hogy bíróinknak a legtöbb esetben ,bölcs belátásukon' kívül nincs mire támaszkodniok. Itt is megboszulja magát azon vétkes eljárás, melylyel annak idején a felsőbb bíróságokhoz való kinevezések történtek ! Ismerünk nem egy királyi táblai birót, kinek kinevezteté se előtt soha esze ágában sem volt a joggal foglalkozni! A tiz év óta folyvást tartó jogi szerve zkedésünk tele van baklövésekkel. Nagy apparátussal kezdettük a bíróságokat megalkotni s a segédszemélyzetről majdnem megfeledkeztünk. Mindenütt a sajtóban s a törvényhozó termekben csak azzal foglalkoztak: kinevez- tessenek-e, vagy választassanak a bírók; egyes-, vagy társas bíróságok alakitassanak-e stb., hanem azon kérdés, hogy a bíróságok segédszemélyzete minő reformok szerint szabályoztassék: nem talált fejtegetökre. így senki sem gondoskodott nálunk pl. arról, hogy a munka-aránynak megfelelő segédszemélyzet legyen. A bölcs szervezők alkalmasint elfeledték, hogy a jogszolgáltatás szervezete oly gépezet, melynél egyetlen alkatrésznek sem szabad hiányozni. Nincs bírósága hazánknak, honnét ne hangoznának fel a panaszok a felett, hogy a bírói végzések hetekig hevernek kiadatlanul, 8 hogy kiadmányozásuk egy maga több időt vesz igénybe, mint magának az ügynek letárgyalása és eldöntése. Ez gyarló állapot, mely nem válik dicsőségére e par excellene jogász-nemzetnek, hogy még mindig prédikálni kell róla ! Valamivel szerencsésebbek lehetnénk talán (?) közigazgatási jogunkkal; mert itt az újabb időben néhány törvény iparkodott, jól-rosszul felfogott indokból, a hiányokon segíteni. Hanem azért sem a gyülekezeti, sem a házalási, sem az útlevél-szabadalmi, sem a toloncz-ügy. sem az egyesülési jog nincs mindekkoráig szabályozva. De közigazgatásunk azon ágában, mely törvények által van szabályozva, sincs okunk a nagy örömre, azon egyszerű okból, mert vannak ugyan törvényeink quantum satis, de nincs ki azokat végrehajtsa. S ez megbocsáthatatlan vétek ! Állításunkat igazolólag ott van például az iskolatörvény. E törvény szerint a gyermekek 6—12 éves korukig a mindennapi s később egész 15 éves korukig az ismétlő iskolát volnának kötelesek támogatni. S mégis tény, hogy sok helyen, az iskolaköteleseknek fele (!) nem látogatja az iskolát. Miért ? E kérdésre feleljenek azok, kiknek e törvényt végre kellene hajtani. .# >*
