Eger - hetilap, 1880

1880-11-25 / 48. szám

378

Báró Eötvös József olyan osztálytanácsost keresett, kinek né- i zetei összhangban álljanak az övéivel, Samassát szólitotta tehát föl j nézeteinek leírására, ki is egy emlékiratban összefoglalta egyéni nézeteit. Erre néhány nap múlva panaszolta Eötvös Horvátbnak, i bogy Samassa az egyetemi kérdésben egészen más nézetben van I mint ö; hát hogyan nevezze ö ki Samassát osztálytanácsosának? i Horváth szaladt Samassához: „Szerencsétlen, mit tettél? módosítsd azonnal egyéni nézeteidet.“ „Módosítani? — Nem! — De ha kell, megerősíteni, azt igen !“ És újra irt egy levelet Eötvösnek, melyben még nyomósabb érvekkel és adatokkal bizonyította be a maga álláspontjának nézete szerinti helyességét, mint első levelében. Deák Ferencz e hirt meghallván, első alkalommal, a mint az országház folyosóján Samassa Józseffel találkozott, megveregette vállát és igy szólt hozzá: „Te Józsi! — eddig csak szerettelek, de most már becsüllek is!“

És Deák Ferencz állandóan megtartotta öt úgy szeretetében, mint becsülésében. Történt az állami számszéki elnök választásakor, hogy Deákot saját pártja szavazta le, miért is az öreg úr félreült egyedül és senkihez sem szólt. Midőn 10 napon keresztül igy tartott, a párt Samassa Józsefet kérte fel Deák kiengesztelésére. Samassa elvállalta a missiót és habár nagy trémák között, megtörtént az első megszólitás, és az öreg felelt Samassának. Mikor azt látták, egyenkint sompolyogtak a beszélőkhöz, és lassanként képződött az öreg úr körül a rendes kör.

Mint cuitU8miniszteri osztálytanácsos Samassa Eötvös bárót is egészen megnyerte magának. Eötvös kiismerte Samassa eszét és jellemét, s oly kérdésekben is Samassával tanácskozott, melyek nem tartoztak Samassa ügyköréhez. És Samassa annyira szigorú és lelkiismeretes volt, hogy utóbb a legfélelmesebb alakká lett. Sohasem utasítottak vissza annyi felterjesztést a minisztériumtól, mint Samassa idejében. Sőt volt eset, hogy Samassa, az egyházi törvények és jogok alapján, még olyan javadalmazásnak is ellenszegült, melyet az udvari körök protegáltak. És mikor Eötvös kénytelen volt megadni e javadalmazást, Samassa kijelentette neki, hogy csináltassa meg a felterjesztést mással, mert ö nem csinálhatja meg.

Midőn 1872-ben Paulert a közoktatási miniszteri székből átakarták helyezni az igazságügyibe, és Zichy Antalt- készültek kinevezni közoktatási miniszternek, — Samassa volt az, a ki Deák i Ferencz és a kormány figyelmét felhívta Trefortra. Mert Trefort j Eötvös József sógora volt és a közpályán is együtt működött Eötvössel. És Samassa maga járt legtöbbet Trefort kineveztetése érdekében, a mely meg is történt. Hálátlanságról tehát, melyet Samassa követett volna el Trefort ellen, nem lehet beszélni. Mert Samassát Trefort nélkül is kinevezték volna egri érsekké, de Tre- fortot Samassa nélkül nem igen nevezték volna ki már 1872-ben közoktatási miniszterré.

Mikor Bartakovics Béla meghalt, egy egri kanonok, a ki Deák Ferencznek képviselő társa volt már az 1848-iki országgyűlésen, ellátogatott Deákhoz, puhatolódzni, hogy ki lesz az uj érsek, — Deák Fereucz az ö kedélyes modorával végigment az egész püspöki karon és mindegyiket úgy birálta, hogy nem találta alkalmasnak az érseki székre. Csak a szepesi püspökről nem szólt semmit.

A kanonok haza érkezvén igy szólt társaihoz : „Tudjátok, ki

lesz az egri érsek ? — Samassa József.“ És úgy történt.

Mikor a kinevezés megjelent, meglepve olvasta az egész ország. Négy év előtt egyetemi tanár — és ma már egri érsek! Páratlan szerencse és protectio! Pedig hát láttuk, hogyan kereste Samassa József egész életén át a hatalmasok protectióját! 0 soha, semmiféle körülmény közt nem tagadta meg önmagát. Még kevésbbé meggyőződését. 0 mint érsek is ugyanaz maradt, a ki volt. Semper idem!

És mert ö a legnépszerűbb főpap, újra föltámadt az a hit, mely már-már veszendőbe ment, hogy a főpapi székekből a históriai alakok nem tünedeznek el s hogy még nem haltak ki a magyar főpapság hazafiui erényei. És erre a hitre szükség v a n......................................................................................................

Az egri érsek mindent megtett, a mit a korona és a nemzet érdekében az ö magas egyházi állásában megtehetett. És bizonyos, hogy a jövőben is meg fog tenni mindent. És a mit ö tett, az nagyon sok. De az ö kezei mégis kötve vannak. Neki sokszor tétlenül kell néznie, hogyan pusztítja el a kormány mindazt, a mi a nemzet és korona közti viszonyban becses és drága. Látnia kell a politikai corruptio bachanáliáját, a politikai erkölcsök hanyatlását, a proletariátus ijesztő szaporodását, és látni napról-napra a nemzet erejének elzsibbadását. Prometheuszi kin ez olyan embernek, a ki látnoki szemekkel néz a jövőbe, s a kiben férfias bátorság serkenti tevékenységre az erélyt és hazafiságot.

Az egri érsek az egyedüli főpap, a ki nyíltan ellentétbe helyezkedett a jelenlegi kormánynyal. Már mikor a fusio megtörtént, az egri érsek komor sejtelmekkel telt el. És mikor a Deákkor átalakult szabadelvű-körré és Tisza Kálmán lett benne az úr, — Samassa József búcsút vett a körtől — örökre.

Régi baráti viszonyait folyvást gyöngéden ápolva, uj barátságot nem keresve, maga körül Egerben a legtehetségesebb papokat gyűjtve érseki udvarába, folyton adakozva és áldozva olvasva és az ország érdekével foglalkozva, és egyházmegyéjének ügyeit a legnagyobb pontossággal és részrehajlatlansággal vezetve, koron- kint a fővárost rövid időre meglátogatva, igy tölti idejét az egri érsek.

És ha lelke megnehezül komor gondoktól és setét aggályoktól, 8 ki kell mennie a szabad levegőre, négy fehér lova röpíti hintáját az élenyt árasztó erdők közé, és mig a természetnek fris és szabad levegőjét szívja, szemébe tűnik Szarvaskő várának düledéke. Az ut, mely Szarvaskőbe vezet ugyanaz, melyen Telekessy Szarvaskőbe ment. És az ut, mely Szarvaskőből Egerbe visz ugyanaz, melyen Telekessy Szarvaskőből ment Egerbe. . . Mert:

Justum ac tenacem propositi virum,

Nec civium ardor prava jubentium,

Nec vultus instantis Tyranni;

Mente quatit solida; atque Auster,

Dux inquietis turbidus Adriáé Nec fulminantis magna Jovis manus :

Si fractus illabatur orbis Impavidum ferient ruinae!

Országgyűlési tudósítás.

A költségvetési vita.

A képviselöbáz e hó lö-ikén kezdette meg a költségvetési vitát. Eleintén lanyhának, érdektelennek ígérkezett e politikai csata, s csak az ellenzék, főleg a függetlenségi párt taktikájának köszönhető, hogy a kormánypárt szavazó phalanxa le nem sodorta, mindjárt az első napon, a parlamenti küzdő térről e fontos és a hozzászólók tekintélye folytán nagyon érdekessé vált tárgyat. Öl napig tartott az általános vita, 8 a felszólaló képviselők nem annyira a budget egyes tételeivel, hiányaival vagy előnyeivel (?), mint inkább az általános politikai helyzet kritikájával foglalkoztak, kisebb nagyobb dicsőséggel semmisítvén meg a kormányelnök által felhozott, jobbára ismeretes argumentumokat. A vita első napján Hegedűs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója, bosszú beszédben védelmezte a költségvetést, különösen kiemelvén, hogy a deficit a termékenyítő kiadások eredménye (?), 8 az államjószágok eladását illetőleg azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a beruházások által a keveset jövedelmező államvagyon compensatiót nyervén, nem helytelen annak fokozatos értékesítésére gondolni. Utána Helfy Ignácz, a függetlenségi párt határozati javaslatának beterjesztője es Lukács Béla szóltak. Helfy élénken polemizált az előadóval, kimutatta a zárszámadások alapján, hogy még 1875-ben, tehát a fúzió idejében, csak hat adónem volt, ma már 13-mal küzködik a nemzet s mig 1875-ben 68 millió volt az adók összege, addig ma az adózó közönség 82,860.069 frtot fizet véres verejtékkel az állam pénztárába, vagyis 14,544.029 írttal többet; kimutatta továbbá azt is, hogy a mai kormány hat év alatt rohamos lépésekkel haladt még az adósságcsinálás lejtőjén is, mert 1875-ben 619,541.029 írt adóssággal vette át a kormányt s hat év leforgása alatt felrugtatta azt 909.365,329 írtra, vagyis szaporitotta a mai kormány az adósságot 289,824 300 írttal, leszámítva azonban 153 millió törlesztést, melyet szintén adósságból fizettünk ki. Lukács B. behatóan foglalkozott a kormány pénzügyi politikájával s a kiadások és bevételek mérlegelését elferditettnek állította; bebizonyította, hogy a költségvetésben előforduló 25 millió deficit a valóságnak nem telel meg s hogy ehhez oda kell számítanunk azon összeget is, mely az államadósságok törlesztésére fordittatik, t. i. a 8V2 millió frtot, mert tulajdonképen ez is kölcsönből folyik be, s igy a hiány 33 millió frt; nyomasztónak Ítélte a dificitet, különösen azért, mert állandó s mert alig lehet kilátásunk arra, hogy az eddigi nyomokon tovább haladva, a legközelebbi években apadjon. A 16-ikáu tartott ülésben a szónokok sorából különösen a függetlenpárti Eötvös Károly magasodott ki alakilag és tarmilag egyaránt jeles beszédével; keserű szemrehányásokat tett a kormánypárt hallgatása miatt, hevesen ostorozta a kormány kapkodó politikáját s vétkéül rótta fel a társadalom minden osztályában elharapódzó corruptiót. Másnap 17-ikén Tischler V nek kiválólag a hadügyi terhekkel foglalkozó, Füzessé-