Eger - hetilap, 1880
1880-11-25 / 48. szám
379 ry G.-nek az ország nyomorát ecsetelő és Csatár Zs.-nak méltán gyakori derültséget keltett beszéde után Sennyey Pál báró kötötte le a ház figyelmét. Remek és nagy hatást keltett beszéde megérdemli, hogy egyébb közleményeink rovására is, bővebben ismertessük. A nemes báró elismeri, hogy e helyzeten egyszerre semmiféle párt és kormány nem segíthet, de azt csak mint átmenetit fogadja el, melyet nagyszabású politikával, általános 8 összeható közigazgatási és nemzetgazdasági intézmények által kell rendezni. Ez azonban nem történik; a közigazgatás rossz, s ezért, mert azon kevés és sivár reformkísérlet, melyek e téren alkottattak, a nemzet életében gyökeret nem tudtak verni, terhes, kényelmetlen, s a polgári elem igényeit és érdekeit ki nem elégíti. Az igazságszolgáltatás nehézkes, hátramaradó. Közgazdasági 8 közlekedési téren csupán kezdet minden, s nincs szerves, összefüggő működés. Ez, karöltve a sors ádáz csapásaival, az elszegényedés tüneteit hozta létre; ez azonban nem ok sem a csüggedésre, sem a lemondásra, de még arra sem, hogy a nemzet akár ábrándos kísérletekben, akár intézményeinek felforgatásában keressen javulást. A kormány a közigazgatási téren nem tesz egyebet, mint enquetet hív össze, a mely utón egységes gyakorlati reformokat létesíteni nem lehet. Az ellenzéknek nem feladata vezéreszmékkel állanielö; ez a kormányra tartozik. A közjogi állapot megtámadását nem helyesli, ez alap legbiztosabb védelmünk a külső veszélyek ellen, fentartja a nemzet jogait, s a kibontakozást nem zárja ki. Azért ragaszkodik a kiegyezéshez. A mi a pártok állását illeti, abban, hogy a közjogi alapon álló ellenzék keretén belül véleményeltérések vannak, nem lát okot e párt felbomlására, hisz' ily eltérések vannak a kormánypártban, a szélső balon, de sőt Európa minden államának minden pártjában. A mint a kormánypártnak elég összetartó kapcsul szolgál a kormány politikájának egészben pártolása, úgy a mérsékelt ellenzék különböző árnyalatainak elég kapcsa, hogy ők a kormány eljárásában megnyugodni nem tudnak. Ezután a pénzügyminiszternek a pártokhoz intézett ismeretes felszólítására térvén át, igy végzi beszédét: „Mondok egy utat, a mely az ö (a pénzügyminiszter) eszméjének valósításához vezethet. (Halljuk! Halljuk!) Változtassák meg politikájukat (Élénk helyeslés balfelöl) ; tűzzék ki a regenerátio politikájának zászlaját, álljanak élére a nemzet valóságos igényeinek kielégítésére irányuló törekvéseknek (Helyeslés a balon); tanúsítsanak érzéket azon erkölcsi faktorok iránt, melyeknek nélkülözése mellett minden hatalom, legyen az a legerősebb, elébb-utóbb elfajul; (Helyeslés balfelöl) szüntessék meg a corrup- tiót; zabolázzák a nepotismust (Felkiáltások a szélbalon: Úgy, úgy!) és a kormánynak hatalmi állását nagy czélokra használják, nem pedig mindennapi állapotok tengödésképeni prolongatiójára. Én csak a magam nevében szólhatok; de meg vagyok győződve, követui fognak sokan teljes lelkesedéssel és — ha szabad ezen különben helytelen szóval élnem — ingyen, (Mozgás jobbfelöl,) azaz minden személyes igény és fentarlás nélkül fogjuk önöket támogatni (Éljenzés a baloldalon); de a mig ez nem történik, kötelességünk meg- állani a helyet, melyet nekünk a meggyőződés jelölt ki, és nem vágyva e kormányszékek után, és bigyje el a t. ház, hogy e mondat az én számban komoly és őszinte, nem vágyva a hatalom dicsősége és kitüntetései után, de teljes objectivitással elfogulatlanul továbbá is e téren szolgáljuk e hazát. Elfogadom a költségvetést.“ (Élénk éljenzés a baloldalon.) Öt pereznyi szünet után Irányi Dániel beszélt, ki kijelenté, hogy csak a függetlenségi párt alapján, a personál unió teljes létesítésével hiszi az egyensúlyt helyreállit- hatónak. Végül azt kéri, hogy a függetlenségi pártnak a választásnál szabad tér engedtessék; akkor elöbb-utóbb ezé lesz a többség.— A 18-ikán tartott ülésben két nagyszabású beszédet mondottak el a parlamentben, az egyiket Bittó I. az átmeneti minisztérium volt elnöke s Tisza K., ki a vita folyamán, 16-ikán, szintén felszólalt már. E két szónokot megelőzőleg a függ. p. Kállay János, Beöthy Ákos és a kormánypárti Prileszky Tádé szóltak kisebb-nagyobb hatással. Bittó István mindkét ellenzék meg-megújúlt tetszései között, kérlelhetetlenül palczát tört a kormány politikája fölött. Erősen korholta beszédének elején a kormányt azért, hogy daczára a fusio alkalmával kezeibe adott szokatlan parlamenti többségnek, még sem tett semmit a nemzet érdekében, hanem mindent annak rovására, mert nem mint tanácsos, hanem mint kész szolga állott a korona előtt. Elitélte a kormányt a kiegyezés miatt, melyből kifolyólag tarthatatlannak találja a helyzetet a 67-iki kiegyezéshez képest. Kimondotta, hogy a függetlenségi elveknek terjedését abban kell keresni, hogy az 1867-iki törvényeket a külső formák megtartása mellett, megfosztották azok szellemétől s ma már azok sem bíznak azokban, a kik ezelőtt ez alapon javítani és haladni kívántak. Végül reflectálva Szapáry kivánatára, hogy a mérsékelt ellenzék térjen vissza a kormánypártba, mondotta, hogy akkor újra csak a régi politika folytattatnék s ez által a nemzet még jobban s végleg elvesztené hitét az 1867-ki közjogi alap helyessége iránt. Meglehet, hogy a kormánynak a jövő választások alkatmával újra lesz többsége a házban ; de ez a többség, mint ma is, ellenkező nézetben lesz az ország közvéleményével s ebből aztán oly kitörés származhat, mely elsöpörheti a minden egyéneknél drágább intézményeket is. Megszavazza a költségvetést, de a kormányban nem bízik. (Élénk helyeslés balról.) Tisza K. miniszterelnök leginkább Bittó és Seny- nyey beszédeivel foglalkozott s pártjának hangos derültsége között komoly államférfiuhoz nem illő élczekkel igyekezett élét venni a kormánya ellen emelt súlyos vádaknak. Az általános vitát 19-ikén fejezték be, szóllottak : Bódogh Albert, Strazimir Károly horvátit képviselő, aki a ház általános derültsége között azt bizonyítgatta, hogy Horvátország adja a mindennapi kenyeret Magyarországnak s végül Németh Albert felelt a miniszterelnöknek a szélsőbal árnyalataira vonatkozó megjegyzéseire. Ezután a zárbeszédekre került a sor, s a szavazásnál, a szélsőbal kivételével, az-egész ház elfogadta a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. Városi ügyek. Egerváros képviselő-testületének 1880. november 21-én tartott ülése. A f. évi nov. 4-iki ülés jkönyve hitelesíttetvén, felolvastatott a városi tanács véleménye a f. évi deezember 81-én megejtendő népszámlálás mikénti keresztülvitelét illetőleg. A tanácsi vélemény elfogadtatott, s ennek alapján a város 26 csoportra akként osztatott fel, hogy a város I. és Il-ik negyede külön-külön 3—3 csoportot, a többi 10 negyed pedig egyenkint 2—2 csoportot fog képezni. A számláló ügynökök, valamint a felül vizsgálók szánva vá- rosnegyedenkint egyben (!) határoztatok meg; kiknek működési idejükre, naponkint és fejenkint 2 forint jutalom állapíttatott meg; félfogadásukkal pedig a városi tanács bízatott meg A számonkérŐ8zék jelentése tudomásul vétetett, s a mennyiben egyes osztályoknál a személyzet szaporítása mutatkozik szükségesnek, az ide vonatkozó véleményadással Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt, Almásy Felix, Babies István, Csiky Sándor, Gáspárdy Geiza, Szávics Pál képviselők és Dusárdy József főjegyzőből álló küldöttség bízatott meg. Az á r v i z-p énzekröl vezetett számadás vizsgálatával megbízott küldötség véleménye folytán, Plank Kálmán számadó pénztárnok a további számadási kötelezettség alól fölmentetett, s ezen számadás folytán készpénzben jelenleg is meglevő 82 frt 64 V2 kr., továbbá 2 drb. 20 frankos, 10 dr. 10 frankos és 1 drb. császári arany a sorsjáték jövedelmét képező összeghez csatoltatni rendeltetett. Végül az o rszággy U 1 é s i képviselőválasztás vezetésére hivatott központi választmány tagjaiul, az 1874-ik évi 33- ik t. ez, 20-ik szakaszához képest, Almásy Felix, Csiky Sándor, Dusárdy József, Eisenmann János, Fülöp József, Gyubek Lajos, Imre Miklós, Nagy Bernárd, Polereczky Gyula, Petrovics Bertalan, dr. Schvarcz Dávid, Szederkényi Nándor választattak meg. Politikai hetiszemle. Mint a mérsékelt ellenzék consolidat jójának örvendetes jelét kell felemlítenünk, hogy az egyesült ellenzék és a pártonkivü- liek közt az egyesülés, „Ellenzéki kör“ elnevezéssel, e hó 21- én megtörtént. A pártkönyvben eddig 70-en felül iratkoztak be, élükön Sennyey Pál br. és Bittó István. Az alakuló értekezlet e hét valémelyik napján fog megtartatni. — A függetlenségi párt is élénk tevékenységet fejt ki. Az országgyűlési függetlenségi kör elnöksége a párt összes tagjaihoz felhívást bocsátott ki, melyben fölszólítja őket, hogy tekintettel a közelgő képviselőválasztásokra, a pártszervezkedést teljes erővel indítsák meg. Kéri pedig ezt különösen azért, mert 1881. január hó 23-ára pártértekezlet fog egybehívatni, melynek tagjai lennének az orsz. képviselők s minden választókerületnek egy-egy megbízottja. Dnlcigno körül véres események vannak készülőben. Dervis pasa, a porta utasítására, végre komolyan hozzálát Dulcigno megszállásához ; a városba vezető utakat s hidakat, valamint a körülte fekvő magaslatokat már elfoglalta. Dulcignobau e miatt nagy az izgatottság; mert meg vannak győződve, hogy a pasa erőszakkal is át akarja adni a várost a montenegróiaknak. A bazár be van zárva, a muzulmánok fölfegyverkezve tartanak gyűléseket. A liga a vidéki lakosokat fegyverre szólította, s ezek kisebb csapatokban már gyü*
