Eger - hetilap, 1880
1880-11-18 / 47. szám
371 T .A. ZE3 c z -a.. Népdal. Ne félj, ne félj! nem megyek már hozzátok, Szerelmem már nem vet árnyat reátok, — Ragyoghat már kedvetek napvilága, S kinyílhat rá boldogságtok virága. Nem szólnak meg már értem az emberek, Ezért már több fájó könyed nem pereg, Béke-csókod sűrűn hintve elébe, Siethetsz már ellenségem ölébe! ................ N em gondolva szívem nagy bánatára, Elhagytál az ö csábító szavára, — Több volt neked álnok szava, mint szívem, Mely szeretett forrón, lángolón híven. „Örülj ármány, vigadj ördög!“ te győztél, Boldogságom édenéböl kiűztél — De ez nem fáj, óh ez nem fáj úgy nekem. Mint az, hogy rád hallgatott a kedvesem! Az én szívem, egy bús, sötét temető, Dj halottja te vagy: hűtlen szerető, Fájó könynyel, vérző szívvel temetlek, Ó mert én, még most is forrón szeretlek. Magasan áll fölötted a sírhalom, De mely ásta, mély nagyon a fájdalom — Az van sírod keresztjére fölirva: „Veled szállott boldogságom a sírba!“ Kapácsy Dezső. A földrengés. Szabó Ignácztól. A földrengésről, mely a múlt napokban a magyar birodalom déli vidékének némely pontjait meglátogatta, hol jelentékeny pusztításokat is tön, — valamint annak részleteiről, a napi lapok hasábjain, azt hiszszük, oly bőven értesült a t. olvasó, hogy annak terjedelmes leírásától sziveseu fölment bennünket, s megengedi, hogy e helyütt egyszerűn a tény rövid vázolására szorítkozzunk. F. hó 9-éu, kedden, 7—8 óra közt a magyar birodalom dél- nyugoti felét szokatlanul heves földrengés rázta meg, mely az eddig tapasztaltakhoz képest mind tartamára, mind erejére, mind kiterjedésére nézve jelentékenynek mondható. A rázkódás ED. irányban Bécstöl Serajewoig, KNy. vonalban Lajbachtól Pécsig volt érezhető; de ujabh tudósítások oda mutatnak, hogy a rázkódás némi részben túl a Dunára is áthatott; mert Kalocsán és Szegeden is észlelték azt. A rengés, kisebb mértékben, Budapesten is érezhető volt. — A beérkezett tudósításokból kitűnik, hogy a rázkódás legnagyobb erélyét Zágráb környékén fejtette ki, hol az katastrófává nőtte ki magát, 9—11-eig a város több, — ezek közt egy-két igen heves rázást szenvedett. Épületek, utczák hevernek romban. A kár fölszámithatlan. A pusztulásnak számos emberélet is esett áldozatul. A rémület iszonyú. Újabb rohamoktól tartanak. A rázkódás, kiterjedése egyéb pontjain, csak kisebb mértékben rombolt, de helyenkint egyes épületekben szintén tetemesebb károkat okozott. A földrengés területét, tartamát, s irányát az eddigi s itt-ott egymásnak ellenmondó közlemények kői biztosan megállapítani még nem lehet. Csak az utóbb összegyüjtendö, megbízható adatok alapján lesz a tudományos vizsgálódás hivatva, ezeknek, s egyéb ide vonatkozó körülményeknek alapos meghatározására, mit annak idején közölni fogunk. Megkíséreljük a földrengések keletkezését kítelhetöleg rövid vonásokban értelmezni. A föld magva izzó folyadék. Egy óriási tűzgömb, melyet i csak igen vékony hártyaként borit azon, alig 6—8 mfnyi vastag, szilárd földréteg, melyen lakunk, s mely bennünket táplál. Ez a szilárd réteg, a föld egész tömegéhez képest, oly vékony, mint például a lehántott tojás fehérének finom hártyája. Ez a tűzgömb, a föld ifjú korában, kiszámíthatatlan évezre- I dek előtt, hullámzása közben, sokszor felforgatta vékony hárlya- burkolatát, s nagy hegyeket, sziklákat tolt föléje, inig másutt szét- repesztgette annak fölszinét, s mélyedéseket, völgyeket alkotott rajta. Ez a tüzfolyadék azóta nagyon kitombolta magát; ereje hanyatlott, s ma uiár nem háborgatja oly nagy mértékben e megvénült plánétát. Dgyis elég ránczos már a pofája. De azért még mindig mutogatja, hogy hatalma van fölötte. A magaslatok ormain keresztül kürtöt nyitott magának, melyen át, ha csendes jó kedve van, csak füstölve „fumigálja“ a világot; de ha megharagszik, iszonyú morgással tűzgömböket, lávákat köpköd ki magából, s úgy megrázza a földet, hogy eszeveszetten tánczol minden, ami rajta van. Ezek a kürtös hegyek a tűzhányók, vulkánok, melyeknek tölcsére, úgynevezett kráterja egész a föld izzó magváig szolgál le. Ismerjük a víznek azon tulajdonát, hogy az a legparányibb nyíláson is átszivárog. Fizikai kísérletek által megmutatható, hogy, ha jól össze8zoritják, még az üveg- s az érczedények pórusain is áttör. Nohát a viz, kivált tartós esőzések alkalmával, nagy meny- nyiségben szivárog a földbe, s egészen annak izzó magváig hat le.' Itt aztán gőzzé válik, mi által igen nagy kiterjedést nyer. A föld izzó magva a földkerég belsejében is hasított repedéseket, s e hosz- 8zu barlangokban sok gőz elfér. De ha a gőz annyira felnövekszik, hogy nem talál többé helyet, — utat keres magának a szabadba. Ezt az utat gyakran meg is találja a tűzhányók kürtőin. Innét van, hogy a működésben lévő vulkánok gyakran, — némelyek folytonosan — füstölnek. De ezek a kürtők olykor be is dugulnak, s ily esetben a földalatti gőz megszorul. Csak a gőzgépekre kell gondolnunk, hogy a beszorított gőz erejéről némi fogalmunk legyen. Hasonlítsuk már most ehhez ama rengeteg gőz erejét, mely a föld belsejében megszorul, s hirtelen közelben nem talál utat magának. Mit teszen ? Irtózatos erejével megrengeti a földkérgét maga fölött, s majd kiszakítván a vuikáu-töltések bedugulását, óriási robbajjal szökik a szabadba, egyszersmind egy rakás izzó anyagot (lávát) s a tölcsérbe szorult tömérdek követ, vulkánhamut is lövelve föl’ magával a magasba! íme a földrengések és a vulkán-kitörések rövid magyarázata! Ebből következik, hogy a legszámosabb, s legerősebb földrengések a működő tűzhányók közeiében, s főleg az amerikai Andes- hegyek lánczolatának környékén, s a nagy Oczeán szigetein fordulnak elé, melyek a legtöbb 8 leghatalmasabb vulkánokkal bírnak. A földrengések rendesen megelőzik s kísérik a tűzhányók kitörését. De midőn a vulkánok már javában működnek, földrázko- dásoktól alig lehet tartani. Annyi bizonyos, hogy ha a vulkánok nyitott tölcsérekkel nem birának, a föld felületén, a szakadatlan romboló rázkódások miatt, aligha lenne maradásunk. Ezért nevezik a tűzhányókat „a föld biztositó szelepjeinek." Földünk izzó magva egyébként, a vulkánokon és földrengéseken kívül, egyéb jelenségekben is adja jelét létezésének. Földünk szilárd kérge tudniillik nemcsak a Naptól, hanem belső izzó mag- vától is nyer meleget. Tapasztalásból tudjuk, hogy a földkéreg melege a mélységgel lefelé fokozatosan növekszik. Pinczéink, bányáink, baradláink melege ebben leli magyarázatát. Tudományos vizsgálatokból kitűnt, hogy földünk felületének melege minden 100 méternyi mélységgel lefelé körülbelül 3 fokkal növekszik, miből következik, hogy mintegy 3000 mtrnyi mélységben már oly hőség vagyon, mely a vizet felforralja, mi igen hihető, ha meggondoljuk, hogy a földmélyéből fakadó némely hőforrásaink (császárftirdői. pöstényi, budapesti ártézi kút stb.) 40—50 hőfokot mutatnak ; mig az izlandi hövizek, az úgynevezett gaj zi ro k, mint forró vízgőzök lövelnek a magasba. Földrengés-területek nemcsak a vulkánok vidékén, hanem a tűzhányóktól messze fekvő földrészeken is találhatók; miből az tűnik ki, hogy a földkéreg alsó repedései nagy messzeségekre elnyúlnál?, s a beszorult gőzök ezeken rohannak keresztülkasul, s ahol a repedések szükebb helyein jobban össze szorulnak, ott nagyobb mértékben fejtik ki földrázó erejöket. Alkalmasint innét van az, hogy a rengésterület egyes pontjain sokkal hevesebbek a rázkódás! rohamok és lökések, mint a többi helyeken. A rengésterület e pontjait gócz pontoknak nevezik. Nagyon valószínűleg ilyen góczponíja volt Zágráb a nov. 9-iki földrengés területének. A magyar birodalomban, az eddig összegyűjtött csekély adatok nyomán, négy rengésterületet lehet megkülönböztetni, honnét az itt észlelt legtöbb földrengések kiindultak, s szétterjedtek; u. m. az erdélyi délkeleti (bereczki, brassói) hegységek környékét; Nigy-Ká- roly, Szatmár és Szilágy-Somlyó vidékét; Komárom, Moór és a Vérteshegyek területét; végre a Turócz-Zemplén- és Nyitramegyék *
