Eger - hetilap, 1880
1880-11-18 / 47. szám
372 határhegységeinek környezetét. Jelentéktelenebb földrengések azonban egyéb helyeken is fordultak elő, mint: Nagy-Körösön, és Kecskeméten (1865 jan.), Jász-Berényben, Selmeczbányán, Szepességben, Zemplénben, Máramarosban, Kolozsvárott, Eszéken, Temesvárott stb. a mely helyekre néha a szomszéd tartományokból származtak át a földrengések. Igen valószínű, hogy a nov. 9-iki földrengésnek is a szomszéd Krajna volt a kiindulási pontja, s innnét terjedettaz DK. és ÉK. irányban hazánkban is el. Hazánkban jelentékenyebb földrengések voltak a közelebbi két században: 1790, apr. 6-án, mely egyike volt a legnagyobb kiterjedésüeknek ; 1834. okt. 15-én, mely a nagykárolyi rengésterü- letböl indult ki, s egész felső Magyarországot becsületesen megrángatta. Nálunk, Egerben is eléggé érezhető volt, s a régi székes- egyház. valamint a Ferenczrendiek templomának falait megrepesz- tette. Legújabb földrengéseink voltak: 1851—1857-ben Komárom környékén, 1858. a nyugotészaki határhegyek területén; 1865. Nagykörös-Kecskémét vidékén stb. — A most lefolyt nov. 9-iki, igen hihetőleg, szintén a jelentékenyebbek közé fog sorakozni. Mindezek ami földrengéseink azonban csak „gyerekjátékok“ amaz iszonyú s végzetes földrengésekhez képest, melyek pl. Lissabont (1755 nov. 1.) Carracast (1812. márez. 26) stb. elpusztították; melyek száz meg százezer mérföldre terjedtek, s ezer meg ezer emberáldozat mellett kiszámíthatatlan, irtózatos pusztításokat tettek ! Nem adhatunk elég hálát a gondviselésnek azért, hogy anélkül is elég bajjal küzdő hazánk.ez irtóztató rengésterületek centrumától meglehetősen távol esik. Alig szükség talán megjegyeznünk, hogy a közelebb lefolyt földrengés alkalmából nagyon is röviden összeállított jelen vázlatunknak alig lehetett egyéb czélja, mint a földrengések igen érdekes történetének bővebb s tüzetesebb tanulmányozására a t. ol- sók figyelmét fölhívni. HIEFIJZÉE. — Személyi hírek. Nsg. Supka Jeromos úr a zirczcziszter- czi rend apátja és nsg. dr. Juhász Norbert úr kir. tanácsos és a kassai tankerület főigazgatója e hét elején városunkba érkeztek. Az apát úr ö nsga tegnapelőtt ismét elutazott. — Adakozás. A helybeli jogakademia segitö-egyesületének alaptőkéjét a következő mélyen tisztelt adakozók gyarapították kegyes adományaikkal: Burik István, Hubert János, Pánthy Endre, Kiss István, Martinovich József, Szmida Viktor, Szolcsányi Húgó, Udvardy Géza 5—5 írttal; Kovassóczy István, Babies János, Szele Gábor, Tárkányi Béla, Ferenczy Imre, Begovcsevich Róbert, Zsen- dovics József Í0—10 írttal.; Szerelem testvérek 20 írttal, dr. Brü- nauer Ambró 2 írttal és Schvartz Herman 1 írttal. Fogadják a ne- meslelkü adakozók az egyesület őszinte és forró köszönetét. Eger, 1880. novemb. 17 ikán. Preszler Ármin 8. e. pénztárnok. — Mindazon jóakaróim-, barátaim- és ismerőseimnek, kiktől el nem búcsúzhattam, magamat drága emlékökbe ajánlom, Isten áldását mindnyájukra kérve. Szokoly Lipót, minoritarendi beszterczei házfönök. *) — Eljegyzés. Dr. Stein Mór badapesti ügyvéd f. hó 16-án jegyet váltott Lax József pásztói orvostudor leányával, Hoffmann Gizella kisass'/.onynyal. — Vörheny az iskolákban. A felnémeti negyedben és a Mária- utczában levő rom. kát. hitf. iskolákban a tanulók közt a vörheny járványszerüleg lépett föl 8 már több gyermek fekszik e ragadós betegségben. Reméljük, hogy az illető hatóságok a baj elharapozá- sának meggátlására szükséges óvó iniézkedéseket még idejében meg fogják tenni. * A földrengés Zágrábban nov. 9 óta kisebb-nagyobb erővel naponkint izmétlödik, úgy hogy a lakosság majdnem negyedrésze (5000 ember) a várost sietett odahagyni, a hátramaradottak pedig a kétségbeeséssel küzdenek a romok között. A nov. 9-iki földrengés hatását így irja le az „Ellenőr“ tudósitója : „Leomlott kémények, háztetők, tűzfalak borítják el az utczákat 8 gátolják a közlekedést. A lakosság menekül az utczákra, a jómódúak elhagyják a várost. Alig van épület, a mely meg nem lenne sérülve. A Markus- templom boltbajtása bedőlt, a nyugati homlokzat elvált a többi falaktól, négy munkás megsebesült itt; a Katalintemplom homlokfala bedőlt, a székesegyház boltozata összeomlott, legnagyobb része szét van rombolva, a Ferencz-rendüek temploma tornyának, a tanitokép*) Sajnálattal vesszük tudomásul a közszeretetben álló nt. házfönök ur távozását. Szerk. zöintózetnek falai szétváltak. A convictust, seminariumot kiürítették. Az egyetem, valamennyi iskola és bolt be van zárva. Az érseki palota nagyon meg van sérülve, a kereskedelmi bank tetőzete, a Keg- levich-ház teteje és menyezete bedőlt, a főbadparancsnokság épülete meg van rongálva s a kadétiskola is lakhatatlan. A dohánygyár lépcsöháza összeomlott, az igazgató s több munkás megsérült. A gyárak kéményei mind megsérültek, a kétemeletes házak mennyezete mindenütt bedőlt. Számos épületet kiürítettek.“ stb. A lakosság az éjszakát a legnagyobb aggodalomba töltötte el. Sokan barakkok-, omnibusok- vagy kocsikban húzódtak meg. A bajt nem kevéssé növelte a hideg, esős időjárás. A kárt már az első napon 3 mill. írtra tették. A király tízezer frtot utalványozott az Ínség csillapítására; Tisza miniszterelnök pedig kilátásba helyezett minden az országos kormány által kért segélyt. Nov. 11-én d. e. 11 óra tájban újólag erős földrengés volt, mely a már csillapuló kedélyeket ismét rémületbe ejtette. E napon körülbelül 10-szer rendült meg a föld. Zágráb környékén több helyen megrepedezett a föld 8 itt-ott sürü iszapos viz szökött fel a hasadékokból. E hó 16-án azt a szomorú hirt hozta a távirat, hogy éj félkor ismét nagy földrengés volt, iszonyú erős két lökéssel. Mindenfelé kémény- és falomlás. A rémület nagyobb mint valaha. * Két katanatiszt legújabb hőstette. Kolozsvárott nov. 13-án délben az „Ellenzék“ szerkesztőjét, Bartha Miklóst, két közös hadseregbeli tiszt öszevagdalta annyira, hogy életben maradása kétes. Bartha lapjában azt állította, hogy az önkényteseket Ristow hadnagyuk magyar kutyáknak nevezte. A tisztek ezért elégtételt kértek, de Bartha késznek nyilatkozván az állítás visszavonására, ha az ellenkezőt bebizonyítják, az elégtételt megtagadta. Erre a mondott időben Ristow és Dienstl hadnagyok, állítólag tiszttársaik határozata folytán, korbácscsal mentek Bartbára, ki midőn bottal védte magát, a tisztek kardot rántottak s összevagdalták Barthát, ki fején, arczán, mindkét kezén tátongó sebeket kapott. Az ingerültség roppant nagy. Az elkeseredést nem kevéssé fokozta, hogy mikor a katonák a két tisztet lakásukról kihozták, az Usszecsoportosult, szitkozódó népet szuronynyal rohanták meg s ötöt megsebeztek. Gyűlések tartattak mindenfelé s küldöttségek menesztettok ö felségéhez és a miniszterelnökhöz. E szomorú eset, mely azt látszik bizonyítani, bogy a katonatisztek a törvény fölött állóknak tartják magokat, az országgyűlés hétfői ülésén, az interpelláló tárgyát is képezte. A miniszterelnök azonnal válaszolván, kijelentette, hogy megtette az intézkedéseket, hogy ezen ügy minden irányban megnyugtatóig ható 8 a részrehajlás gyanúját is kizáró módon megvizsgáltassák. („Mint az egri zászló-ügye!“ hangzott közbe.) Tisza még tovább is beszélt takargatva a tényeket s simítva az ügyet, mely méltó felháborodást keltett országszerte. Igen helyesen hivta fel László I. a kormányelnök erélyét ez esetben, hogy végre megtudjuk, vájjon jogállamban vagy pedig soldatesca államban élünk-e s a polgárnak élete és lakhelye meg van-e védve az ezek védelmére fentartott közös hadsereg ellen, mely ennek a gyűlölt magyarnak a jövő évben is közel 32 milliójába fog kerülni ? * A hivatalos hirdetések, nevezetesen az árverési hirdetések hiányairól következőleg ír a „Miskolcz“: „Hiányosaknak találjuk a hivatalos árverési hirdetményeket annyiban, hogy az eladandó vagyon csak ingó vagy ingatlan szóval van felemlitve, holott, ha a nyomtatott mintán egy kis üres helyet hagynának, igen szépen oda lehetne írni az ingatlan szó helyett, hogy az eladandó vagyon ház vagy szőlő vagy szántóföld vagy p i n c z e sat. — Ha ez igy történnék, az árveréseken többen jelennének meg, mint így, és nem történnének olyan dolgok, hogy százakat érő ingatlanokat nehány krajezárért vesz meg az, a kinek ideje és kedve van a hivatalos árveréseken megjelenni, vagy a ki véletlenül oda vetődik. Mert mindig, vagy legalább sokszor akadna olyan ember, a kinek a hirdetett ingatlanra szüksége van; el is menne az árverésre, ha tudná, hogy épen olyan ingatlant adnak el, a milyet ö akar venni; de arra, hogy azt kutassa, hogy melyik napon miféle vagyon kerül árverésre, nem sok embernek van kedve és ideje.“ Laptársunkkal mi is kérjük azokat, a kik e bajon segíthetnek, hogy ne sajnáljanak kis időt és fáradságot ráfordítani. — Apró bajok. A gőzmalom háta mögött a hal-piaczhoz vezető feltöltött gyalogút beszakadt a patakba, s mosTa középen csak tenyérnyi szélességű töltés áll a járók-kelök szolgálatára. A városi hatóságnak kötelességében állana segitni ezen a bajon s nem várni be, míg valaki lehempereg a magas töltésről a szennyes patakba. — Van a mi városunknak már aszfaltja is, s polgárai mégis bokáig járnak az őszi sárban. Ráparancsolhatnának a háziurakra, a kiket illet, hogy söpörtessék le napjában házaik előtt a járdákat legalább egyszer; hiszen szabály is kötelezi őket arra, ne maradjon hát ez is, mint sok más, Írott malaszt.
