Eger - hetilap, 1880
1880-11-11 / 46. szám
XIX. év-folyara. 46. szám. 1880. november 11-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 r Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyCftlinii nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyeeum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr.) Közgazdasági viszonyaink. (Folytatás.) I. Földművelésünk. „Ne sok silányát, de minél több jót termeljünk.“ Keleti K. (Sz.) Kezdjük észleleteinket az anyagi művelődés azon ágánál, melyen összes gazdaságunkat nyugvónak lenni hiszszük : a mezei gazdaságon és lássuk hogyan prosperál az nálunk. Erre nézve minden előtt azon lényeges különbségre kell utalnunk, mely köztünk és a nyugati cultur-államok közt egyrészt, és a Keletnek nagyon mögöttünk maradt államai közt másrészt fen- forog; — csakhogy e különbség ránk nézve sehogy sem kedvező, a mennyiben a termelés mérlegének serpenyője nem a mi részünkre hajlik. Mert, mint jeles szaktudósunk Keleti Károly „Magyar- ország közgazdasági és mivelödési állapotai“ czimü müvében, melyre többször lesz alkalmunk hivatkozni, megjegyzi: „Nyugaton a gazdasági tudomány legfőbb igényeinek megfelö investitiók, követelményeinek megfelelő okszerű eljárás, az éghajlattól, talajtól és elemektől majdnem független intensiv gazdálkodás, bő és nemes terményeket nyújtó, bár drága termeléssel; Keleten a sok részben még szűz, ki nem szivattyúzott jó talajnak úgy szólván költség nélküli gazdag termései merőben extensiv kezelés melett, de silányabb termelvényeivel. És mi e kettő közé helyezve, ép úgy mint földrajzi fekvésünkkel is, közepette a nyugati civilisatiónak és a keleti barbarizmusnak : se ennek természet adta ingyen áldásában, se annak tudományadta mesterséges termelésében nem tudunk arányosan osztozkodni.“ Volt idő — éspedig még nem igen régen — midőn mi, töke nélkül is, olcsón, sokat és jót tudtunk termelni, midőn a bánsági és az újonnan föltörött földek termelte gabonanemüink hírünket messze földre elvitték, s bennünket azon sok önbizalmat eláruló gondolatra indítottak, hogy pénzforrásaink megnyitva, s biztos piaczaink megalapítva vannak; csakhogy e csalódás nem sokáig késett; mert az egykor szűz föld ereje kiszipolyoztatván, a nélkül, hogy azt okszerű trágyázás, guano vagy más vegyészileg előállított mesterséges trágyaszerek által, minőket alig ismerünk hírből, de minőket a müveit külföld nagyban készit, a földet rehabilitálni igyekeztünk volna. Minek folytán a termelés mennyiség- és minőségben megcsökkent. Innen van az, hogy pl. a bánsági búza napjainkban már elvesztette közmondássá vált hírét és egyes pl. a dunántúli vidékek búzájában félelmetes vetélytársra talált, sőt itt-ott túl is szárnyaltatott. S bár ha igaz is, hogy Oroszországon és az al-dunai tartományokon kívül, csak mi vagyunk még Európában ez idő szerint egyedül gabonát exportáló állam, abból nem következik, hogy mi mindig képesek leszünk a kivitel számára termeszteni, s szembe szállani Amerikával, mely bár silányabb, de sokkal olcsóbban termelt, tehát olcsóbb gabonanemüivel elárasztja egész Európát, s daczára a nagy útnak s szállítási költségnek, kevesebbe kerül, mint a mi termelvényeink. „Meg kell barátkoznunk ama gondolattal, bogy kétes dicsőségű szerepünk Európa egyik élelmezöjeként, mint gabona exportáló ország a közel jövőben meg fog szűnni. Nem egyszerre, nem rögtön, de annál bizonyosabban,“ mondja Keleti. Hogy pedig e szomorú eseménynek be kell következnie, azt számokkal is képesek vagyunk kimutatni, mégpedig először azzal, hogy eddigelé is csekélyebb volt szereplésünk a gabona-kereskedelemben, mint a hogyan magunk tartottuk; másodszor hogy a fölöslegnél többet vittünk ki, tehát magunktól elvontuk. Kenyér-termelvényekböl az egész világ körülbelül 1045—1050 millió hektolitert termel (Keleti), ebből esik hazánkra 35—40 millió, ' tehát az összes termel és csak 3—4°/0-a, s mig a világ forgalom ezekben és a lisztb en átlag 2400—2800 millió frtot képvisel éven- kint, miből tisztán az európai behozatal 1230 millió frtra rúg, Magyarország ehhez csak 75—80 millió írttal, vagyis 6%-kal járul, s igy 94°/o más országokból vitet ik ki. Hazánk befolyása tehát e tekintetben igen csekély s attól lehet tartani, hogy ettől is utóbb meg fog fosztatni. De eddigi exportunkat sem mondhatjuk rendkívül egészségesnek, amennyiben többet vittünk ki, mint a mennyit szabad lett volna, minek csak belélelmezésünk vallotta kárát. Igen találóan illusztrálja Keleti a mondottakat a következő példával : Francziaország termel átlag évenkint 104.a. millió hectoliter búzát és 26.3 mill. beet, rozsot, ezenkívül importjának többlete exportja felett 6.2 bect. tesz, vagyis átlag minden egyes lak osára majdnem 4 hektoliter esik a kenyértermelvényekböl. M agyarországnak ugyanezekből átlagos évi termelése 35.5 mill. hect. Most levonva ebből az átlag exportált 4—5 milliót, marad átlag 1 fejre 2 hectoliter, tehát fele annak mi Franczisországban egy-egy főre jut. Ha ehhez még azt veszszük, hogy Fran cziaországban a népesség tápláló eledelekkel él, minők a hús, hüvelyes vetemények stb. nálunk ellenben a felvidék zabkenyéren és burgonyán, az alvidék pedig kukoriczáu élösködik, elég szomorú világításban jelenik meg exportunk. Pedig az a felvidéki is inkább enné a zabkenyér helyett a sokkal jobb izü és táplálóbb búza-, vagy rozskenyeret, ha képes lenne magának ilyet szerezni. Közgazdasági politikánknak azért oda kellene irányulnia, hogy a felvidék, úgy mint a müveit külföld kevésbbéjó termékenységü földdel biró hegyes vidékei, első sorban iparos helyekké tetessenek, miáltal azok élelmezési viszonyai megjavulnának s a magyar gabonanemtieknek, a külföldi pia- czokról való kiszorittatásuk esetén is, biztos piacz teremtetnék. (Folyt, köv.) Városi ügyek. Egerváros képviseletének 1880. november 4-én tartott ülése. A f. évi okt. hó 10-iki ülés jkönyvének hitelesitése után ol- vastatottam. kir. belügyminiszter 4310/880. sz. leirata a Seemann Alajos cs. és kir. alezredes által elkövetett zászlósértési ügyben, melyre nézve határoz tatott: Miután a leiratban köz- lött egyoldalú vizsgálat eredményét a képviselőtestület megnyugtató tudomásul nem veheti, úgy a m. kir. belügyministerhez, mint az országgyűléshez újabb feliratot intéz azon eredmény elérése czéljából : hogy ez ügy vegyes küldöttség előtt újabb vizsgálat tárgyává tétessék, továbbá: hogy hasonló ügyekben mindig ily eljárás kő vettessék, és a nemzeti zászló megsértőire szigorú büntetés szabassék. Ezen föliratok szerkesztése-, hitelesítése- és elküldésével Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt, Csiky Sándor, Zalár József, Kubik Endre Eisenmann János, Luga László, Belánszky Mór, Kapácsy Dezső képviselők és Dusárdi József főjegyzőből álló küldöttség bízatott meg. (A feliratokat lásd alább.) Olvastatott a patakszabályozási tervezet mikénti keresztülvitele tárgyában megbízott küldöttség véleménye, mely áta- lánosságban elfogadtatván, határoztatott: 1-ör Am. kir. közmunka- és közi. minisztérium felkérendő, hogy tekintettel arra, hogy az egri kir. építészeti hivatal főnöke Kovács Kálmán kir. főmérnök nemcsak a szabályozási tervezet készítésébe is belefolyt, hanem azt legkisebb részleteiben is ismeri, következve annak keresztülvitele, illetőleg végrehajtása, általa sokkal könnyebben és előnyösebben eszközöltethetnék, mint bárki más, a terveket
