Eger - hetilap, 1880
1880-10-14 / 42. szám
331 cselekvénye csak a valódi tényállásnak elferdítése és a történteknek hamis előadása és túlzása folytán magyaráztatott olyaténképen, mintha öt a magyar nemzet s annak lobogójelvénye elleni ellenszenv vezérelte, s ö a nemzeti zászlót becsmérelni akarta volna. Minthogy ezek szerint Seeman alezredes részéröl olyan tett, mely büntetést vagy megtorlást követelne, egyáltalán fenn nem forog, ellene további, akár büntető, akár fegyelmi eljárásnak helye nem lehet. Eltekintve azonban a vizsgálat eredményétől, a mellett, hogy Seemann alezredesnek kérdéses tette helyesen csakugyan úgy Ítélendő meg, mint azt a vizsgálat kimutatta, azon körülmény is szól, hogy Eger városának polgársága, melynek hagyományosan elismert élénk hazaüa8 érzülete a nemzet jelvényének valóban megsértése esetén bizonyára azonnal és méltán felzudult volna, a kérdéses cse- lekvénynek kezdetben, s hónapokon át semmi jelentőséget sem tulajdonított, úgy annyira, — bogy a város közönsége csakis háromnegyed év múlva tette ezen eseményt felterjesztésének tárgyává. Ezen eset alkalmából megjegyzendőnek tartom még, hogy a nemzeti zászló azóta is az egész országban, s névsz érint Egerben is, még tisztán katonai jellegű ünnepélyességeknél is ki szokott tűzetni s általában a közös hadsereg által azon tiszteletben részesittetik, mely a nemzet lobogóját törvény szerint megilleti. Felkérem czimedet, hogy Egerváros képviselőtestületét erről, jelen leiratom közlése mellett, fent bivatolt felterjesztésére megfelelő módon oly felhívással értesítse, hogy miután a vizsgálatból a vélt sérelem alaptalansága kiderült, a maga részéről az ezen kérdésben félrevezetett közönséget a valódi tényállásról felvilágosítani, ily módon az indokolatlanul felizgatott közvéleményt megnyugtatni és legjobb tehetsége szerint odahatni igyekezzék, miszerint a polgárság és a közös hadsereg között Egerben mindig fenállott jó egyetértés ismét és mielőbb teljesen helyre álljon és megerősödjék. Budapesten, 1880. évi október hó 9 én. Tisza s. k. * A leiratot, bár sok mondani valónk volna, nem kísérjük megjegyzésekkel. Egérváros képviselő testületé mint vádló fél vau hivatva a leiratra, melyhez igen komoly kérdések férnek, nyilatkozni. Azt hiszszük, hogy ezzel az egri zászló-ügy még nincs befejezve, minthogy azon kérvények, melyek arra vonatkozólag beadattak, az országgyűlésen még tárgyaltatni fognak. Mily eredménynyel? előre látható; de hazafiui kötelességünk drágán szerzett jogaink megsértése ellen addig is tiltakozni, mig azok hatályosabb védelméről gondoskodhatunk. Nehány szó az országutaknak eper- és egyéb fákkal való beültetése érdekében. (Vége.) Az elősorolt rendszabályokkal vélném az országutak, legelők, tágasabb utczák s terek fákkal való beültetésének elterjedését és állandósítását elérhetni, mert valóban szomorú, hogy hazánkban e tekintetben a ,kultúra1 oly alacsony fokon áll, hogy, mióta őseink e szép országot számunkra megszerezték, még csak vad fákkal sem bírtuk legalább főbb utaink vonalait beprémezni; — holott más országokban nem vad, de nemes gyümölcsfákkal díszelegnek az utak mellékei: gyönyörére nemcsak a tulajdonosoknak, hanem az idegen utasoknak is. Szomorú körülmény továbbá, hogy népünk az emlitett helyek fákkal való beültetésének hasznát nem akarja belátni, mely pedig nagyon is szembeötlő. így pl. télen, a nagy hófuvatagok alkalmával, az utak mellett levő fasorok mily jótékony kalauzok az utasoknak; mindamellett még most is mérföldekre utazhatunk mig egy-egy darabon fasorra bakkanunk, úgy hogy igazi mostoha gyermekekként tűnnek fel a vándor előtt a magyarországi útvonalak, mintha azoknak gazdái róluk tudomással sem bírnának. Szomorúan jelzi népünk érzéketlenséget, hogy némely vidéken, hol a volt földesuraságok az országutak mellékeit akácz- fákkal ültették be s a tagosítás után a volt jobbágyoknak estek a határ azon fásrészei, azokat szándékos kitörés, a fák héjainak lehámozása stb. által annyira megrongálták, hogy majd mind kiszáradásnak indulván, kénytelen vala a földesur ja gonosz kezek elül azokat kiásatni. Tanulság ezekből is az, hogy már az iskolai növendékekbe kell becsepegtetni a fatenyésztés iránt való jó hajlamot. Egy másik haszna a faültetvényeknek, hogy a közös legelőkön a mező, védve lévén az ültetett fák által a forró nap heve ellen, vidámabban nő; a községekben pedig tűzveszély alkalmával ellenzőül szolgálnak arra, hogy legalább egyik ház-sorról a másikra a láng egykönnyen át ne csapjon. Ez okból minden község szélesebb utczáin a ház tulajdonosok kötelezendők volnának, hogy tel- kök szélességében árkot ássanak s széleit szeder, v. akáczfákkál vagy, mint Fehér- és Esztergommegyék több községeiben látható, dió- és más gyümölcsfákkal beültessék, melyeknek hasznát úgy is ők élveznék. — A kihányandó árok-földet pedig az ut közepén látnám jónak elterittetni, azért is, mert a községek utczáin többnyire feneketlen mélységek, vízállások szoktak lenni, melyek járhatatlanokká teszik azokat, miután az esőnek vagy hévíznek nincs lefolyása, nagyon is közönbös lévén az ily dolgok iránt a község elöljárósága, csakúgy mint a kerületi szolgabirák, kiknek pedig egy szigorú parancsszava az ebből származni szokott veszedelmeknek könnyen elejét vehetné s ekkor nem történnék oly sokszor, hogy rósz időjáráskor az állatok halálra kinoztatnak s az utasok felakadnak az ily gondatlanul elhagyott községi utczákon. E bajt pedig a lakosság józan felfogása s egy esi tett erővel végzett munkája pár nap alatt könnyen orvosolhatná, mi bizonyára saját javukra s könnyebbségükre is szolgálna; de községeink az ily közhasznú javításokra önmaguktól nem buzdulnak, egyszerűen azért, mert megrögzött szokásaikba ütközik, s igy inkább tűrik a kellemetlenséget és kárt, hogysem azoknak, mint láttuk, nem nagy fáradsággal elejét venni igyekeznének. Ezek lennének szerény eszméim, melyeket az utaknak, ut- czáknak stb. fákkal való beültetése tárgyában javaslatba hozni jónak, sőt, mert ezen valóban közhasznú ügy iránt, mi megfoghatatlan, mennél kevesebb érdekeltség mutatkozik, szükségesnek láttam. Kívánatos volna, hogy a múlt idők mulasztásait ez irányban is helyre hoznók, különösen pedig, hogy megyénk minden szép és jó iránt fogékony közönsége ez ügyben megragadná a kezdeményezést és ezen tekintetben is a többinek utánzásra méltó példányképül szolgálna. Ivánszky János. Politikai hetiszemle. A duicignoi kérdésben a porta oly javaslatokat tett a hatalmaknak, melyeket ezek el nem fogadhattak. Különösen Angolország vette rósz néven a porta ajánlatait, s a kormánynál és sajtóban már arról volt szó, hogy Dulcigno helyett magát Konstantiná- polyt bombázza a hajóhad; de a hevesvérű angol miniszterelnök ezen terve, szerencsére, monarchiánk, Német- és Francziország vonakodása miatt, nem foganatosíttatott; a legújabb hirek szerint pedig az egyetértés a hatalmak között végképen felbomlott, s valószinti, hogy az angol kormány maga fogja megkísérteni a berlini, szerződés végrehajtását, melyben Oroszország és talán Olaszország is támogatni fogja. S ebben rejlik csirája egy újabb s az előbbinél véresebb keleti háborúnak, mely egész Európát meg fogja rázkód- tatni. Hogy a zavar teljes legyen, a porta elhatározta, hogy Dulcig- nót feltétlenül át fogja adni Montenegrónak ; mielőtt azonban a hatalmak erről értesültek volna, Nikita fejedelem a láztól gyötört s türelmetlenkedő seregét haza bocsájtotta és kijelentette, hogy az ö népe nem óhajt még egy olyan lázfészket, mint Antivári. Anglia visszautasítja a porta javaslatát, mint elkésettet, és hajóit Smyrna elé akarja vinni, hogy e jelentékeny kikötő helyet, mely a porta jövedelmeinek egyik fő forrása, körülzárolja s ekképen Törökországot engedékenységre kényszerítse. A legújabb hir szerint valameny- nyi hajóraj parancsnoka (?) az osztrák magyar parancsnok kivételével, utasítást kapott, hogy Seymour angol tengernagyot Smyrnába kövessék. Külügyminisztériumunk régóta vesződik Szerbiával, hogy kereskedelmi szerződést hozzon létre ez ország és monarchiánk között. Az ez iránt már több Ízben folytatott tárgyalások mindany- nyiszor hajótörést szenvedtek Risztics, a szerb Bismarck követelésein. A napokban Chrestics szerb követ uj javaslatokkal utazott Bel- grádból Bécsbe, melyek állítólag alkalmasak lesznek a megszakított tárgyalások megindítására. A háború Oroszország és China között, úgy látszik elkerülhetetlen. Az orosz-chinai conflictus ügyében legközelebb körjegyzéket fog Európa és Amerika tengeri államaihoz intézni az orosz kormány. E jegyzékben ki fogja fejteni, hogy a legutolsó pillanatig iparkodott föntartani a békés viszonyt Chinával és késznek nyilatkozott a Kuldsára vonatkozó szerződés revideálására, hogy engedményeket adjon Chinának. A chinai kormány azonban az egész Kuldsa visszaadását követelte. A pekingi orosz képviselő, mint Pétervárról jelentik, utasítást kapott hogy egész személyzeté*
